Békés, 1875. (4. évfolyam, 3-52. szám)
1875-05-16 / 20. szám
Negyedik évfolyam 1875. 20-ik szám. Gyulán május 16-án. Megjelenik hetenkint egyszer, vasárnap. Szerkesztőség: Békés-Csabán, kastély utcza 8-ik szám. Kiadó hivatal: Gyulán Dobay János könyvnyomdája és Winkle Gábor könyvke- reskedése. A lap szellemi részét illető közlemények a szerkesztőhöz Békéscsabára czimzendők, és legfeljebb minden csötörtökig beküldendők. ».y 7- I ÉS TÖBB BÉKÉSMEGYEI NYILVÁNOS EGYLET HIVATALOS KÖZLÖNYE. FELELŐS SZERKESZTŐ: ZSILINSZKY MIHÁLY. Előfizetési feltételek: Tg Egész évre helyben házhoz hordva vagy vidékre postán küldve 5 frt — kr. Háromnegyed évre 3 „ 75 „ Félévre . . . . 2 „ 60 „ Évnegyedre . . . 1 „ 25 „ Egyes szám ára 10 kr. Hirdetési dijak: Egy 4 hasábos petitsor 6 kr. Kétszeri közlésnél . ! ! 4 „ Háromszori közlésnél . . 3 „ Többszöri hirdetéseknél engedmény adatik. Bélyegilleték 30 kr. A nyilt-tér sora 10 kr. Hirdetések felvétetnek: B.-Gyulán Dobay János könyvnyomdájában és Winkle Gábor könyvárusnál. — B.-Csabán a nyomdában. — Budapesten Haasenstein és Vogler, — Bécsben Naftles J. hirdetési irodájában. — Elfogadtatnak hirdetések vidékről levélbeni megrendelés által „a „Békés“ kiadó hivatalához“ czimezve is. Meghívás. A békésmegyei gazd. egylet idei rendes közgyűlését május 23-án d. e. 10 órakor B.-Csabán a casinó helyiségében tartandja, mire az egyletnek tagjai oly figyelmeztetéssel hivatnak meg, hogy e közgyűlésen a szabályszerű 3 évi tisztujitás, u. m. az elnökök, ügyész és igazgató választmány választása is megfogván ejtetni, arra miné számosabban megjelenni szíveskedjenek. Az elnökség megbízásából Mokry Sámuel, egyl. titkár. Nyelvünk érdekében. A versenytársak avagy ellenfélnek semmi sem fáj jobban, mint a mi a mi erűnket növeli, az övét pedig fogyasztja, vagy legalább nem növeli. Ha még oly szoros összeköttetésben vagyunk is Ausztriával, ha még úgy utalva vagyunk is egymás támogatására: nem lehet nem látnunk, hogy a jó német szomszéd — nem a kormány — mindannyiszor ellenséges állást foglal el velünk szemben, valahányszor egy-egy, reánk nézve életkérdés forog szóban. A hatvanas évekig, a mig mi voltunk az üllő, űk meg a kalapács, legkisebb kifogásuk sem volt ellenünk ; de mihelyt mutatni mertük, ho'gy mi is óhajtanánk már most egy kicsinyt államul élni, azonnal fogytán lett náluk a becsületünk. Emlékezzünk csak vissza. Midőn alkotmányunk visszaállítását követeltük, egész csapat német jogász bizonyította vagy azt, hogy alkotmányunkat eljátszottuk, vagy azt, hogy jogérvényes alkotmányunk soha sem volt. Midőn az állam-adósságok megosztásáról volt a szó, köröm szakadtáig ragaszkodtak egyenlő megosztásához azon egész tehernek, a melyből mi egy garast sem vettünk fel. Midőn uj állami háztartásunk berendezése végett a külföldi tőkepénzeseket kerestük fel, az egész bécsi bankárság ellenünk förmedt, s hitelünket tönkre tenni kézzel-lábbal igyekezett. Midőn a nemzeti bank mostohasága eszünkbe juttatta, hogy talán minket is megilletne egy kis önálló jegybank, a jó szomszédok kényszer-helyzetbe. hoztak bennünket, leköttetvén velünk az óhajtott jegybank akkori egyetlen alapját, a kincstári birtokokat. No de ezek már mind a múltba tartoznak ; de hát most legújabban mi van folyamatban? Egyik miniszterünk észreveszi, hogy elődeinek azon ismételt rendelete, mely szerint a magyarországi vasúti hivatalnokok magyarul is tudjanak, semmi képen sem akarja czélját érni; elrendeli tehát kötelessége szerint, hogy azon rendeleteknek nyolcz hónap alatt valahára mul- batatlannl elég tétessék. Azt gondolná bármely józan eszü és csak valamennyire is méltányos ember, hogy ennél jogosabb és szükségesebb követelés az egész kerek földön sincsen; és ime Lőher ur megfujja a riadót, a bécsi hirlapirók nekieresztik tollúkat, s oly éktelen mocskolódással árasztják el a magyar zsarnokságot és pöffesz- kedést, hogy az emberi méltóságnak egyetlen egy vonását sem felejtik el rajtunk bemázolni. Állapodjunk meg a jó szomszédnak ezen éppen most dúló fájdalmánál, keressük az okát, s vonjunk belőle tanulságot. Itt a nyelvkérdés összetett kérdés, a melynek valódi tartalma : nyelv, kereset és hatalmi fensőség. Az utolsó politikai dolog, s mint ilyen, nem való a „Békés“-be; de a másik kettőről beszélhetünk. Ausztria népessége tömöttebb, munkakedvelőbb, pénzvágyóbb, hogy sem az ember-kivitelre szüksége ne volna. A mig a birodalom erőltetett magva csak maga Ausztria volt, addig a kivitel nem járt nehézséggel, mivelhogy az összes birodalom szabad piaczul szolgált neki; mióta azonban az olasz terület elszakadt, Magyarország egyenjogú féllé lett, s a többi kisebb- nagyobb tartományok önkormányzatra vergődtek : azóta a jó németek meglehetősen otthon rekedtek, azóta az ő magyarországi hivataloskodásuk tisztán a közlekedési térre szorult össze. Ha az emlitett miniszteri rendelet most ezen utolsó tért is kirántja aló- lok, nevezetes kereset-forrást hagynak itt nekünk s ugyanannyit veszítenek ők magok. Ez az, a mi nekik nagyon fáj, nem maga a nyelv. Ez esetben a nyelv alárendelt dolog; csak hogy czimnek mégis ez kell, mivelhogy ez tetszetősebb, tisztessé-1 gesebb czim. Ha a német feljajdulás oka ekként helyesen van megállapítva, akkor mi ebből igen hasznos tanulságot vonhatunk. Mi annak az oka, hogy az első és második miniszteri rendeletre a vaspályái hivatalnokok nem is igen hederitettek ? Mi az oka annak, hogy a kereskedelem és az ipar terén is a hasonló értelmű hírlapi és szóbeli megrovások süket fülekre találtak ? Az, hogy a német nyelvnek mi önmagunk is hűséges apostolai vagyunk; az, hogy neki önmagunk is nagyobb gyakorlati értéket tulajdonítunk, mint a mekkora saját nemzetiségünk érdekével megegyezik ; az, íogy a német nyelvet — különösen az uj tanterv szerint — mint tantárgyat saját nyelvünkkel egyenrangúvá tesszük; az, hogy saját nyelvünknek kevésre becsüléséből, s az idegen nyelvben való jártasságunk gyermekes fitogtatásából még a pinczér nyelvét is nagy készséggel törjük. Ha már most meggondoljuk, hogy az a német együl-egyig kereset, megélhetés végett jött be hozzánk; hogy köztünk való megélése csak úgy lehetséges, ha vagy ő beszél a mi nyelvünkön, vagy mi az övén, azaz, ha megértjük egymást; hogy, ha mi nem alkalmazkodunk ő hozzá, okvetlenül neki kell hozzánk alkalmazkodnia: valóban minmagunkat kell azért megróv- nunk, hogy az idegenek nyelvünknek máig még nem igen estek utánna, mivel hogy mi mentettük fel őket azon kényszerűség alól, a mely a magyar nyelv nem tudását érezhetővé tette volna nekik. Mi magyarok szeretjük magunkat minden megragadható alkalommal az angolokkal összehasonlitgatni, ámbár meglehetősen világos, hogy a hasonlatosság mód nélkül sántikál, igyekezzünk tehát legalább a részben hasonlítani hozzájok, hogy mindenkitől, a kit velünk elintézendő ügyei körünkbe hoznak, várjuk el következetes szívóssággal, hogy hozzánk a mi nyelvünkön forduljanak. Ezt megtennie minden egyes embernek tagadhatatlan jogában, mindenegyes polgárnak hazafiui kötelességében áll. Ha megtesszük, nem lesz szükség arra, hogy az elnémetesedés ellen a kormány védjen aenulinket; ha nem tesszük, kárba vész a legerélyesebb kormányi védelem is, mivel hogy a németesítés a magán-életben, ott burjánzik legjobban, a hova a kormány ceze el nem érhet. Megyei közgyűlés május hó 10-én s a következett napokon. Elnök főispán a szép számmal egy begy ült bizottsági tagok szívélyes üdvözlése után előterjeszti, miszerint egy közelebb végbement törté-' nelmi jelentőségű ténynek ezen alkalommal való föl nem említése, kötelességmulasztás volna. Érti a két nagy országos párt: a jobb- és balközép egyesülését; hazánk legújabb történetének azon TABCZA P ¥ M IM II S S3 S US jRI tS S> o |Pünkösd napján 1875.) Mint midőn tavaszszal a berek megzendül És a madár dala betölti a tájat, Szent érzelem vonúl keblemen keresztül, A melyből merengő lelkem dala támad; S a buzgóság szárnyán égbe száll a lélek Dicső trónusához az ég Istenének, És ott leborulva ielzendül énekem: Dicsérlek fölséges szent-hármas Istenem! Hatalmas Istenem ! kinek „legyenu-ére Előállt az összes mindenség egyháza, Kit hirdet az orkán, bilincseit tépve Ha a megmérbetlen oczeánt megrázza; Hirdet a lágy felhő az estnek alkonyán Illatos rózsák közt titkon andalogván ; 8 a kit imádva sejt gyermeki érzetem: Dicsérlek hatalmas teremtő Istenem! Jóságos Istenem 1 ki jövél vezérül Béke-olajággal áldott kezeidben, Hogy kivezess minket a rabság földéről S országod fiai lehessünk már itt len; S ki mert elszenvedéd értünk a keresztet, Visszadád, mit az első ember vesztett, S most mi osztozunk a visszanyert édesen ........ Di csérlek jóságos megváltó Istenem I Kegyelmes Istenem I a ki megyszentelted Csodás iblettel az embernek szellemét; A ki hatalmaddal a vágyteli lelket A manuyei üdvnek részesévé tevéd | Ki bölcsen vezeted a világi rendet S épited, mit Atya és Fiú teremtett, S kinek szent varásza átvonul lelkemen: Dicsérlek kegyelmes szent-Iélek Istenem! Dicsérlek és kérlek Atya, Fiú, Lélek ! Kik meg fogkatlanul vagytok együttlétben; Melyet csak a buzgó áhitatos lélek Sejthet az ihletnek magasztos perczében, — Ti legyetek az én lelkemnek vezéri, Mig a boldogabb lét végpontját eléri, Es a mit e földön lehet csak sejtenem, Ott színről láthassam szent-hármas Istenem I ifj. Fauszt. Mutatvány Hajóssy Otto „Művelődéstörténet s a művelődés Békésmegyében“ czi- mű müvéből.*) II. A múlt század végefelé megyénkben egy nevezetes művelődési mozzanat adta elő magát, melynek előidézője oly férfiú volt, kit értelmi ereje, tevékenysége s jelleme szilárdsága méltán tett — mondhatni — európai hirüvé. E férfiú Tes- sedik Sámuel szarvasi evangélikus lelkész. Nem lehet oélom működésének, jellemének tüzetes ismertetése, mert közzétett tett önéletrajza 15j s egyéb róla megjelent munkálatok különben is feleslegessé teszik ezt; de hallgatni róla és törekvéseiről, annyit tenne, mint egy kiváló szellem nemes *) Felolvastatott a békésmegyei régész- ésműv.- tör. társulatának f. évi május 10-én tartott gyűlésében. “) Lásd a „Békés“ 1872 évi folyamát. Ez önéletrajz kézirata Haan L. birtokában van. Németből magyarra fordította Zsilinszky Mihály« törekvéseit nem méltányolni; annyit tenne, mint megyénk művelődési történetéből egy iényes lapot kiszakítani. Tessedik Sámuel főtörekvése az volt, hogy az ifjúságot gyakorlati oktatás által a közhasznú ismeretek birtokába juttassa, hogy tekintettel a földmi velő nép életszükségeire, a gazdászat és ipar okszerű mivelését honosítsa meg. Ezen eszméjét vas következetességgel, törhetlen erővel igyekezett érvényesiteni, nem kiméivé semmi áldozatot. A szarvasi földesuraság nagylelkűségéből kapott földeterületen iskolát épített, könyvtárt alapított, a szükséges eszközöket, gépeket maga költségén beszerezve. Ez első kísérletét kívánt siker követte, s az evangélikus egyház látva ezt, egy nagyobbszerü iskolaépület emeltetett, melyben a nyilvános iskolai oktatás Tessedik sajátos tanrendszerével egyesittetett. Ez utóbbit sok jeles külföldi szakférfiú magasztalta, s a iegnagyohb gondolatnak nyilvánították, minő e nemben csak képzelhető. Azonban daczára a jelos férfiú törhetlen tevékenységének ; daczára azon kitüntetéseknek, melyekben fejedelmek- s másoktól részesült, a figyelemnek, mely a vállalat iránt a haza határain kívül is nyilvánult, — a íenkölt lelkű alapitó által any- nyi buzgalommal s áldozattal ápolt jeles tanintézetnek meg kellett szűnni.16) Az időpont, melyben keletkezett s fennállott, nem volt kedvező arra, hogy a kezdet nehézségein áthatolva, állandó gyökereket verjen. A tartós háborúk nyomorai kevés időt engedtek a béke üdvös müveire azoknak, kiknek az intézet sorsát biztosítani kellett volna. Éhez járul, hogy a nép, melynek javáért Tessedik küzV. ő. 2siliasaky M. Szarvas város tört, 83. sköy. 1« dött, nem volt megérve arra, hogy Tessedik törekvései czélját, horderejét felfogni képes legyen. 0 róla is el lehet mondani, mit nagynevű kortársa: IL Józsefről mondanak, hogy korát előzte meg. O rajta is beteljesült, mi már annyi hozzá hasonló szellem sorsa volt: azok értették meg legkevésbé, a kiknek érdekeiért élt és küzdött. E mozgalmat kivéve, a közgazdászat terén ez időben semmi figyelemre méltó jelenséggel nem találkozunk, s a közgazdászati viszonyok átalában nem a legörvendetesebb képet nyújtják. Az ipar és kereskedelem — nevére alig méltó — már csak azért sem fejlődhetett, mert a helyi viszonyok annak egyátalán nem kedveztek. A hatóságnak az ipar és kereskedést érdeklő intézkedései pedig nem hogy elősegítették volna azok fejlődését, hanem ennek egyenes akadályát képezték. Az akkori idők szelleméhez híven, az iparos munkabére is hatóságilag szabatott meg, s ekként a szabad verseny üdvös hatásának lehetősége is teljesen kizáratott. A hatósági atyáskodás e nemét a múlt század végéig még a legfőbb hatalom gyakorié; ezt mutatja a megye rendéinek 1796-ban a királyhoz intézett felirata, melyben hálaadé szívvel fogadják annak azon rendelkezését, hogy az ács és kötni- vés legények bérét méltányosan állapította meg. Az élelmi szerek árát koronként szintén a hatóság állapította meg, még pedig a nemek kulönfélesá- bez képest oly részletességgel, mely önkénytelen mosolyra késztet. Később ugyan (1802-ben) az apró marhák árának szabályozását beszüntette a megye, „mert ennek szükségtelenségét s inprak- tibilitását — mint a gyűlési jegyzőkönyv mondja — a tapasztalás megmutatta,“ egyebekre nézve ;zonban az árszabályozás még sokáig f«ctma?adt<
