Békés, 1875. (4. évfolyam, 3-52. szám)
1875-05-09 / 19. szám
Negyedik évfolyam 1875. 19-ik szám Gyulán május 9-én, Megjelenik hetenkint egyszer, vasárnap. Szerkesztőseg: Békés-Csabán, kastély utcza 8-ik szám. Kiadó hivatal: Gyulán Dobay János könyvnyomdája és Winkle Gábor könyvkereskedései A. lap szellemi részét illető közlemények a szerkesztőhöz Békéscsabára czimzendők, és legfeljebb minden csötörtökig beküldendők. FELELŐS SZERKESZTŐ : ZSILIKTSZKY MIHÁLY. TÁRSADiLII I ISBUDD IULAP, TŐEB BftfeMMTRI XVILVAN’iis F.flVLRr HIVATALOS KÖZLÖNYE. lVn*r~* 'V1 Előfizetési feltételek: Egész évre helyben házhoz hordva vagy vidékre postán küldve 5 írt — kr. Háromnegyed évre 3 „ 75 1 Félévre . . . . 2 „ 50 „ ' Évnegyedre . . ! 1 „ 25 „ Egyes szám ára 10 kr. Hirdetési dijak: Egy 4 hasábos petitsor 5 kr. Kétszeri közlésnél ... 4 „ Háromszori közlésnél . . 3 „ Többszöri hirdetéseknél engedmény adatik. Bélyegilleték 30 kr. A nyilt-tór sora 10 kr. ií =5 Hirdetések felvétetnek. B.-Gyulán Dobay Janos könyvnyomdájában es Vrinkle Gábor könyvárusnál. — B.-Csabán a nyomdában. Bécsben Naftles J. hirdetési irodájában. S Elfogadtatnak hirdetések vidékről levélbeni megrendelés által „a „Békés“ — Budapesten Haasenstein és Vogler, — kiadó hivatalához“ czimezve is. Meghívás. A békésmegyei gazd. egylet idei rendes közgyűlését május 23-án d. e. 10 órakor B.-Csabán a casinó helyiségében tartandja, mire az egyletnek tagjai oly figyelmeztetéssel hivatnak meg, hogy e közgyűlésen a szabályszerű 3 évi tisztujitás, u. m. az elnökök, ügyész és igazgató választmány választása is megfogván ejtetni, arra minél számosabban megjelenni szíveskedjenek. Az elnökség megbízásából Mokry Sámuel, egyl. titkár. Reflexiók. A legnemesebb emberi mtt, nemesebb mint minden szőpmüvéezet és alapos tudomány: a jól biztosított, bölcsen gyakorolt, tágas polgári szabadság; de—fájdalom! a legritkább is egyszersmind, a mit a történelem felmutat. Dr. Lieber. Ama februárisi epochális beszéd, melyben egy kitűnő hazánkfia azon önzetlen érzelmének adott kifejezést, hogy „a szenvedő haza megmentése“ fó'bb kötelességül tűnik fel szemei előtt, mint egyéni elvei, illetőleg eddigi álláspontjának másodrangú kérdéssé vált védelmezése, mint tudjuk a lapokból, országszerte villanyszerű felrázó hatalmat gyakorolt, s ennek lön eredménye, hogy megyénk két fő politikai pártja is közeledési hajlamot mutatott, sőt a fúziót valósággal létesité is. Hogy mily jelentőségteljes e tény társadalmi érdekeinket te kintve is, csak az nem fogja elismerni, a ki ennek messzekihatő következményei felett, behatólag még nem gondolkozott. Ezen igénytelen egyéni reflexiók tehát, épen e czélból lépnek nyilvánosság elé, hogy az érdeklettek és hivatottak körében, — szemben a jövő eshetőségeivel, egy kis beható TARCZ Al. A pártok egyesülésekor. Itt a próba, az óhajtott nagy próba, — % Jobb- és balpárt egyesült már valóba: Leomlott a kárhozatos válaszfal, Mindkét párttól meghozott áldozattal. — Mert fájdalom! átkos időket éltünk — Ádáz viszály, gyűlölködés volt éltünk. . . Minden felé gyanúsítás — rágalom — Nöttön nőtt az ezen való fájdalom. Meddő tusák özönében feledtük, Hogy hazánkat mind egyformán szeretjük. — De megértük, mit sok honfi régen várt, Megértük az egyesülés fénykorát. Vállat vállhoz — ezt hirdesse szivünk szánk Így virúl fel biztosan csak szép hazánk. Csodát teremt az egyesült akarat, A kitartás dicsőséget s bírt arat, Honszerelem, szilárd jellem kell nékünk. Mert különben nem lehet jé törvényünk. Es bogy az a „törvény“ neve szent legyen, — Törvény ellen senki fija — ne tegyen. — Hőn tisztelve — támogassuk a „kormányt.“ — Mely megtartj’ a törvényt és az alkotmányt. Egymást honfi szeretettel öleljék, Mind, kiket e haza szült és éltet még. A „pártviszályt“ mint a mételyt kerülve, Hogy az egység — diadalát — megülje. — Áldva legyen országunk jó királya, Aki népe boldogságát munkálja,1 Áldva ások» —■ kik kimerték mondanif Rogy kit pártot atu» kell toraeztani. gondolkodás és társadalmi eszmecserére nyújtsanak alkalmat. • * * •hU * Mindenekelőtt a múltba kell visszatekintenünk, hogy megállapíthassuk jövőben követendő irányelveinket. És itt már — de csakis történeti szempontból — a két fő- párt között szerepelt.politikai udlpontokat nem mellőzhetem. Hogy Bécs kényszerhelyzete a sado- dowai napok után, ha t i. az akkori par- liamenti többség magáévá teszi a kisebb ség nézetét, adhatott volna-e többet, mint a mennyit a kiegyezés alapján nyert hazánk? oly kérdés, a melyet egyéni álláspontunkon talán in infinitum tárgyalhatunk, de a melynek absolut értékű megfejtése, nem áll hatalmunkban. Mind e mellett is azonban, a közjogi oppositió törekvéseinek jogosultságát el kell ismernünk, egészen azon pontig, hol érezhetővé kezdett válni már, hogy a parliamenti harcz tüzében, drága kincseink hamvadnak el. Az egyéni meggyőződés követeléseit kellő korlátok közzé szorító, s a hon megmentésének magasztos eszméje előtt leboruló óriás erő, e ponton tűnik fel előttem Ghyczy személyében. Mert kérdezem: elvtagadás-e az, ha az egyéni feldldozlatik az egyetemesért ? üe meg ős igazság, mit az élet is már ezer alakban igazolt, hogy „a lemondás“ ez értelemben, csak időszerű veszteség, miután éppen e lelkierőben biztositjuk jövőben megnyerendő édes mindenünket. Salus reipublicae sup- rema lex esto! Ma már ez van írva Tisza zászlójára is, s a villanyszerű hatás ebből érthető, s ezen szent kötelesség-érzet munkált a pártok kebelében is, midőn mint a politika, úgy a társadalmi életre is oly nagyszerű és üdvös kilátásokat nyújtó fúzió e mi megyénkben is létesült. Vajha a régi ellenszenv és elfogultság pártoskodó fejét fel ne S szebb jövőért önzetlenül és bátran Előljártak a honmentő munkában. S férfiasán küzdve védve helyt állnak, Elén a már szabadelvű nagy pártnak. Es a kikre bízva néznek ezerek A honatyák velük együtt küzdjenek. Hogy a népet, mely hisz, remél, — elvégre Bévezessék az „Ígéret földjére.“ A hazafi czivet, szívért cseréljen : S az „Egyesült szabadelvű párt“ éljen.! Bouyhai Benjámin. Humoros fölolvasás a szarvasi férfi-dalkar april hó 3-iki hangversenyén. (Vége.) A perköltség miatt folytonos harezban van a bírósággal, mely mindig sokalja a megállapítottat is, mig az ügyvéd mindig keveselli, a kinek pedig már éppon zsebére megy, a ki-fizeti: no az meg nyúzónak mondja akár ö frt, akár 100 frt legyen szóban. Nem is járja az, hogy annyit perlekedeek az emberek. Miattok lesznek aztán, kénytelenek lenni ügyvédek, kik sajátos módon menekülnek mindig a bajból: nem egymást, hanem egymás felét ütik, mig másfelöl a peres felek is kibékülnek azon alapon, hogy ügyvédeik csinálták a bajt. Aztán tagad az ügyvéd körömszakadtáig; képzelhetni annak az alperesnek indignatióját és erkölcsi érzetének felháborodását, kinek Bzemébe tagadtatott, hogy apja meghalt, kit pedig évek előtt temetett el: ott volt temetésén maga az, ítélkező biró is, és a tagadé is. emelje többé közöttünk! A helyzet ma már nagyot változott, álláspontunk magasabb, kilátásunk szélesebbkörű az eddigieknél. Itt az idő tehát megfontolnunk, hogy az eddigi balközép és deák-párt politikája közt, a válpontot, nem egyedül a közösügyes kérdés képviselte. „A baloldal sé- relmi, a deák-párt alkotó politikát képvi seit, I— igy jellemzi a két pártot egyik jónevű publicistánk, állítván egyszersmind, hogy a két párt közösügyes politikája is, csak egyik consequentiája volt azon orga- nicus ellentétnek, mely a két párt egész szellemi irányát áthatotta. A szabadelvű párt feladata e szerint, hogy minden rétegeiben modern eszméktől legyen áthatva, s átölelve .egész nemzeti életünket, századunk magaslatára emelkedjék. Ez leend a nervus re- rum gereudarum, mi ha hiányoznék, a fúzió csak tartalomnélküli alak marad. A heterogén elemek ez impozant pártkebelében nem birnak jövővel; a létérti küzdelem keserű harcza bevégződött; a (saját érdekeik iránt) lelkesült nagy hazafiak, „kik fejenként megfizettették támogatásukat" ma már csak jelentőségnélküli numerusok. Quid múltai? Ez alapvető előzmények után, át- mebetüuk czikkení tulaidonképeni főtárgyára, |8§>gy a politikai ellentétes nézetek mennyire szél jelszórtak bennünket a társadalmi téren, s mellőzve egyebeket, csak a községi élet körében is, a — fájdalom igen sokszor, minden politikai érettséget nélkülöző, bősz pártoskodás nyomain mily burjánok nőttek: óh e szomorú tényeket nem •kell bővebben illustrálnunk, miután az ejtett sebekre, még ma is csak jobb jövő hajualsugarai hintenek gyógyulási reményt, illiiit politikai, úgy társadalmi szempontból is tehát elutasitbatutlan kötelességünknek kell ismernünk, ama bomnesrmentő maaras czélnak megvalósítását, saját körünkben is, vagyis tömpöly, mely igen drága, pedig könnyen ragad. — Szívesen adom a stemplire valót, — mondta az izraelita polgártárs, — hanem a §-nak két vége van, jól megfogja mindkét végén tens ödvégy ur. Kemény és csalódás, pipa és dohány, kártya és veszteség, lutri és monopólium nincs oly szoros kapcsolatba!!, oly elválhatlan összeköttetésben, mint a stetupli és Befund. A Befund, a lelet, örök üldözője minden ügyvédnek, örök accidentiája minden iktatónak és némely joggyakornoknak. A bélyeg-hiány miatt kiszabott pénzbirság mindennél érzékenyebb s azt még a kliens nyakába sem lehet lökni, — ki kell fizetni. Olyankor rendesen mérges, s ha mérges: sapkáját vagdossa földhöz, minél fogva a helyes logika elvei szerint az ügyvédnek bizonynyal sok bázi sapkára van szüksége. Az ügyvéd álnok is. A perben soha sem az én, mindig az ö, a megbízó szerepel. A mi körülbelül annyit tesz, hogy ón nem vagyok én, de ö sem ö, hanem én ö vagyok, vagyis jobban mondva: ő senki egyéb, mint én. így aztán együtt érez, mint a zsák meg a foltja, mely a kiütött szeg áltál okozott lyukra varratott. Sőt többet érez, — a viszony akár olyan, mint az egyszeri téli kabáté ób gazdájáé, t. i. gazdája hazaérte után este a kabát helyett tévedésből magát akasztotta szegre. ö védőiemben merész, mint a bagoly, mely neki repül — nappal nem látván, — akár a templomi keresztnek. Egy apagyilkos fiút kelle védeni; ügyvédje a védbeseédben a legfőbb súlyt, a bírák emberies érzelmeit akarván illetni, arra fektette) hogy te» (intenék védenozének árva voltát. hogy a két nagy párt egyesülése komoly, valódi s a közös jelszó nagy eszméje által teljes mértékben áthatott legyen. Ha a szabadelvű párt, fent a képviselőbázban, felemelkedve a kor színvonalára, századunk eszméink hordozója: az egyes vidékeknek sem szabad többé az egyetemes jót ezélzó elvek fölé emelni a múlt reminiscentiáinak kicsinykedő aspirációit. Salus reipublicae körünkben is — suprema lex esto! A f. évi márcz. hó 30-án tartott fú- ziónális gyűlés B.-Csabán, határozatilag mondta ki többek között azt is, hogy az országgyűlési képviselőket a szabadelvű párt elveit valló egyének közzül óhajtja választani. S nem titok mégis a jobb és balról kisértőleg hangzó suttogás, hogy t. i. nem csekély számmal vannak azok, kik a régi pártok embereit régi érdekeik alapján kívánják protegálni. Vájjon politikai érettség-e ez? Rósz csillagot látok, s a baljóslatú sejtelem, e nyugtalanító lelkihatalmasság, nein tagadhatom, hogy zavarja nyugalmam. Ez eshetőséget figyelmen kívül hagynunk nem szabad, s oly közvetítő módozatról kell gondoskodnunk, mely egyik mint másik által elfogadható lévén, a régi pártoskodás felújulásától megmentse társadalmi életünket. S vájjon mi lenne az? Az ily eshetőségeknél illetőleg kényes pontokon, a választást határozottan morális elvekre fektetném, nem a párteloeket nézve, de a jelöltek egyéniségét mérlegelve. Megkérdezném s minden erőmből alapos meggyőződést igyekezném magamnak szerezni a felől: 1) Minő egyéni jellemű? 2) Minő tudományos képzettségű ? 3) Minő anyagi állású ? azon jelölt, a ki engem az országgyűlésen képviselni óhajt, de a kit, ha bizalmam személyébe helyezhetem, én még sokkal inkább jíhaj tok, hogy képviselőm legyen. Igenis tisztelt olvasó. Kátói szigorral vizsgálnám meg jellemét, munkásságát és életét a múltban, s ez alaSzerencséjük különben, hogy nincsenek nőügyvédek, — tekintve a szóbeli eljárást és tárgyalási módot s a közeljövőre a követlensóget. Nem szeretik, ha az írnokok, gyakornokok ós jelöltek elhalászszák a clienseket, mi pedig rendes dolog, fokép ennsortiumok által; —hiába! az associatio szelleme annyira terjedt immár, hogy e téren is érvényesül, — összeállanak segédek, írnokok és praktizáló férfiak közös haszonra, aztáu lesik a bíróságnál jelentkező panaszosokat s pártfogásuk alá igyekeznek venni mindkét peres felet, mi sokszor sikerül. — Hanem a jegyzőkre hatá- tozottan liaragusznak, különösen azóta, hogy nóta is van róluk: „jegyző uram kérem szépen: instantiát írjon nékem — — — “ Folytonos bajuk van az ügyvéd-bojtárokkal. Ezek igen merész had. Szakadatlan és uj meg uj drágasági pótlékról, fizetés-felemelésről ábrándozik nyíltan, szembe, hangosan, s a principálisok elég kegyetlenek 20 frt havi díjért naponként 6—7 óra hosszant bitorolni munkaerejüket, mely nekik 6-szor annyit is jövedelmez. Valóságos szabadalmazott zsarnokság, mely elöbb-utóbb okvetlen forradalmat idéz elő. No a végrehajtókkal már szent lesz a béke, hogy a kézbesítésekért nem keilend fizetni. Eddig olyan irigyletes gyűlölettel voltak irántuk, a milyen a fekete ténta és kék porzó közötti. Az idősebbek félvállról szokták venni az if- jabbakat, — pedig bizony nyakukra nőnek. Az öregebbek szeretik, ha gazdagok, követ-, alispán-, járás- vagy szolgabiró-jelöltek hírében állanak, attól igen híznak; — a fiatalabbak nem adnák tíz vak lóórt, ha házasítják vagy hírét viszik, hogy mily óriási elfoglaltságuk, clientUíájuk YMU Jó szolgálatot tesz aa ügyvédnek a stempli Mai lmunkhoz Mokry Sáumel a czimii előfizetési felhívása vau mellékeivel
