Békés, 1875. (4. évfolyam, 3-52. szám)

1875-04-18 / 16. szám

sajtóban egy hónap óta felmerült nevezetesebb paedagogiai mozzanatokról kimerítő értesítést nyert. Ezen jelentésekhez a napi és heti politikai és tár- sadalmi lapok, a „Népnevelők lapja,* „Néptanoda,“ „Tanügyi füzetek* és a „Magyar tanügy“ szol­gáltatták a szükséges anyagot. Ez alkalommal tárgyaltatott a Péteri! Sándor által kezdeményezett, tudományos egyetemeinken s felsőbb tanintézeteinken sikerrel tanuld tanító fiák segélyezését czélzó s Eötvös József nevét vi­selendő alapítványok s ösztöndijak ügye is. — Az egyesület ezekre vonatkozólag abban állapodott meg, hogy a megpendített eszmét üdvözli, felkarol­ja, s kivitelére segéd kezét nyújtja. Ez okból sa­ját kebeléből alapitvány-gyüjtő bizottságot neve­zett ki azzal az utasítással, hogy ezen bizottság a tanítók köréből rendes tagokat, a t. ez. közönség­nél pedig kegyes adományokat gyűjtsön.*) — Az ekép begyült összegekről rendes számadást vezes­sen, azokat rendeltetési helyökre Budapestre küld­je és működésének eredményét időről időre az egyesületi gyűlések elé terjessze. A „Pesti Napló“ tudósítójának. A tudósitó első levelének a súlypontja az, hogy én már mint a „Békés“ 12-ik számú első ezikkének az írója, azon álláspontra léptem, a mely­ből következik, hogy a kiegyenlithetetlen ellentét­nek megszüntetésére Sz. superintended van hivat­va, e szerint ez képes a lehetetlent lehetővé tenni. írtam pedig én tartalmilag a rosszait be­kezdéstől kezdve, azt, hogy a hivek hajtanak su- perintendensök szavára, hogy a bányakerületi hi­vek legnagyobb része nem magyar; hogy a nem­zetiségi izgalmak már itt sem ismeretlenek, hogy a nemzetiségi törekvések a magyar állam egysé­gével kiegyenlithetetlen ellentétben vannak s hogy ezen körülmények szemmel tartása mellett — ál­láspont — vizsgáljuk Sz. superintended tetteit. Ezután következnek a tettek magok minden árnyéka nélkül oly kifejezésnek, a mely a min­denhatóság fogalmát csak sejdittetná is. Következ­tetésül pedig csak anynyi van mondva, hogy köny- nyitsük meg elismerésünkkel annak a munkáját, a ki államunk alapkövét óvja, tőle a hullámokat eltávolítani törekszik. Már most kérdezem a tudósitót, miből sü­tötte ki azt a következtetést, hogy a superintendens- nek a lehetetlen is lehető? Jolelje meg, kérem, azt a szót, vagy azt a mondatot, vagy azt a mondat viszonyt, a melyből ama képtelenség kikukucsál. A inig meg Dem jeleli, addig első levele súlypont­jának nincsen támasza. A tudósitó második levelének súlypontja az, hogy a superintendens ezen kitétele: „a hol csak lehet, a közös magyar érdeket előmozdítja,“ kikötéssel van mondva, tehát ezt teszi: de csak ott, a hol lehet. Mivel ezen kifogás annyiban, engom érint, a mennyiben én éppen ezen körlevelet tartom a legnagyobb becsűnek, a melyet tudósitő gyanús­nak constatál : megkérdeztem a „Magyar Nyelv Szótárá“-t s ez nekem azt mondta: „Valahol, va­lahol csak, a hol, a hol csak akármely hatá­rozatlan helyen, vagy több hely között bármelyi­ken“. E szerint a szótáriról: magyarázata a tudó­sító constatálásával homlokegyenest ellenkezik. No ■de elvégre a szótárirók is tévedhetnek ; tegye meg hát a tudósitó, kérem, azt a szivésséget, hogy ke­ressen ki az összes magyar irodalomból egyetlen­egy helyet, a mely az ö magyarázatát támogassa; mert biz addig második levele súlypontjának sin­csen támasza. Ha a tudósitó az én fentebbi két kérésemnek eleget tesz, a neki okoztam fájdalmas érzésért nyilvánosan bocsánatot kérek tőle ; ha nem, akkor a rám vesztegetett megrovás kénytelen lesz egész gyengéd kíséretével együtt édes apjánál keresni me­nedéket. A „Békés“ egyik munkatársa. Levelezés. Gyoma, 1875. apr. 14. T. szerkesztő úr! Becses engodelmével ez­úttal két nevezetes temetésről tudósítom, mely vá­rosunkban i. hó 9-én és 11-én folyt le. Az előbbi napon Józsa Erzsébet 67 éves kér. asszonytársunk temetésére hitt ösbzo bennünket a szomorú haran­gok ércznyelve. Az elhunytnak életében azon kö­rülmény, hogy öt a könnyenhivö nép közül töb­ben boszorkánynak tartották, s neki csudatevő hatalmat és erőt tulajdonítottak: kétségkívül igen szomorúan nevezetes. Tagadhatatlanul áll az, hogy a népnek balhitét maga a boldogult is táplálta éB erősítette, mert sötét éjjeleken, a rémes éjféli órá­ban, malmok alatt húzódott meg, vagy barangolt boszorkányt lépésekkel és mormolással az utczán; *) U czélra kígyós adományokat lapunk szerkesztő­ibe is Hívesen fogaid, mely a gyűjtő ivet 3 frttal ezennel rauyitjá, Szírit, de sokkal inkább ráütötték a boszorkányság bélye­gét azok, kik beteges és gyenge testszervezetük miatt egyenesen ráfogták, hogy őket Erzsébet boszorkány rontotta meg, s ezen felfogás any- nyira ment, hogy hitfelekezetünk egy nő-tagja be­tegségének származási okát az említett boszorkány­ban keresvén, öt a városi elöljáróságnál mint bo­szorkányt bepanaszolta, honnan azonban egyik köz- kedvességü lelkészünkhöz utasították, ki a fia­tal nőn a lélek veszélyes kórjeleit, a képzelődés­ben, mely már rögeszmévé fajult, fölfedezvén, de Erzsébetet boszorkánynak egy átalában nem talál­ván : a megrontottnak állított nőt több hónap alatt, egyik jeles vidéki orvosunkkal egyetértve, vesze­delmes lelkibotegségéböl kimontette. A véletlen úgy hozta magával, hogy az állítólagos boszorkány felett Garzó Gyula ref. lelkész úr fungált, s ő volt az is, ki a boszorkánypert szerencsésen megoldot­ta. Miután már neki módjában volt a nép hangu­latát a boszorkánynak tartott asszonynyal szembon kipuhatolni; a boldogulnak temetésén bekatólag értekezett egy jól választott bibliai locus nyomán a boszorkányokról, s úgy természettani mint tör­téneti alapon bemutatta egy óráig tarló velős és felettébb érdekes beszédben, hogy boszorkányok nem voltak soha, sóbajtólag kifejezte, bár ez len­ne a legutolsó eset, midőn a lelkésznek szükség­képpen ily thémáról kellett vala szónoklatot tartani. A másik temetésen Cs. Szabó Sára 81 éves ref. kér. asszonytársunk volt végtisztességtételünk tárgya, Szerető Imre jóbirü gazdálkodónk édes­anyja. A boldogult felett szintén a fentemlitctt lelkész úr tartott diszes és nagy közönség előtt gyászbeszédet, melyben megragadó szavakkal fej­tette ki, hogy az Ur áldása Sionból a bosszú élet­ben és tisztességes vénségben tűnik ki. Cs. Szabó Sára életéből nevezetes az, hogy két tcstvérje kö­zül az egyik 76, a másik 85 éves. Szép ajándéka az urnák, valamint az is, hogy a boldogult uno­káinak gyermekeit is színről színre láthatta. Jelen tudósításunkat azon óhajjal fejezzük be: vajha adná a teremtő, hogy jövőre az urnák szolgája ne legyen kénytelen boszorkányokról be­szélni! Azt pedig szivünk mélyéből óhajtjuk, hogy Cs. Szabó Sára jólnevelt gyermekei, unokái, és ezeknek gyermekei érjék el az emberi életnek leg­végső határát, a boldogult halottak pedig pihenje­nek csendesen 11! (b.) B.-Csaba, april 12. A b.-csabai gazdászati, kereskedelmi és hi­telintézet tegnap tartá második rendes évi köz­gyűlését a kővetkező tárgysorozattal: Az elnöki megnyitó beszéd után az igazga­tóság jelentése olvastatott fel, s a múlt óv de- czember 3l-én ötezer és nehány száz forintnyi veszteséggel lezárt mérleg vétetett tudomásul. Az igazgató tanács lelépett tagja Fenesz Pál helyére Boliczey István választmányi tag, ennek holyére pedig választmányi tagul Pleach M. J. vá­lasztatott meg. Végül Balogi — tem.-vásárhelyi részvényes — indítványa: melyben az alapszabályok teljes megváltoztatását ajánlja oly formán, hogy az in­tézet kereskedelmi működése csupán bizományi és közvetítési üzletekre szorítva, takarékpénztári és hi tel mit ve lote kitérj esztessék ; továbbá Boliczey Ist­ván ellen indítványa: melyben az alapszabályok megtartása mellett a kezelés könnyítése s a mű­ködés egyöntetűsége és gyorsítása czéljából, a tíz­ből álló igazgatóság létszámát háromra leszállítani óhajtja — tárgyaltatott és inléztetett el: Reök Ist­ván elnöklete alatt egy bizottság választatván meg, mely e tárgyban az e czélra összehívandó köz­gyűlés elé javaslatot fog beterjeszteni. Ezzel a tárgysorozat és tudósítói tisztünk véget ért. Még csupán egy mogjegyzést: Az intézet gazdászati és kereskedelmi czélok előmozdítására alakult. A mellett, hogy netán he­verő tőkéjét — de csak pénzintézeteknél, hol fel­mondásával kész pénzre biztosan számíthat, — gyümölcsöztetheti, hagyjon békét 45, most már csak 40 ezer frt alaptőkével a takarékpénztári műveleteknek, a közönség igényei és keresleté­nek a Csabán fennálló két pénzintézet teljesen megfelelvén, és maradjon meg eredeti czéljánál, s helyes vezetés és a saját számlájára való vásárlás elhagyása mellett — életképességét a remélhető normális viszonyok beálltával csak hamar be fogja mutathatni! Egy részvényes. Békés-Szcnt-András april 8. Palásti István békés-szent-andrási rom. kath. néptanító nines többé. Ki ne olvasta volna a lapokból azon közle­ményt, hogy a békés-szent-andrási tanító fizetését kérve községi elöljáróinktól oda utasittatott, hogy: „menjen el tanító ur, sarja be'az iskolát, hagyjon itt bennünket lw luw a szuiuurú való csakugyan megtörtént, a nevezett tanitő rövid ideig tartó be- tegsége után, a szó szoros értelmében itt hagyta községünket, és pedig örökre megvált ő azon pá­lyától, mely rózsát terem ugyan, de vérző tövis közt. A meghatottság szállott meg minden kebelt a gyász ravatalnál, főleg midőn főtisztelendő Le- hoczky József plébános ur szokott élónk előadás­sal, szivet megnyerő s erkölesnemesitö gyászbe­szédével oly hi ven tolmácsolta a helyzetet, hogy hallatára lehetetlenség, hogy. a jól érező kebel meghatottságot ne érezzen. Élénken rajzolta lo gyászbeszédében néptanítóink, de főleg a boldo- gultnak helyzetét, „(t barom pásztort úgymond többre becsülitek, annak fizetését kiadjátok, de gyer­mekeitek tanítóját megvetitek, sajnáljátok tőle azon nyomorult néhány forintot, melyeket gyermekeitek oktatásáért fizetnetek kell, a hála helyett, melyei tar­toznátok, életében nyomort, ínséget és most holta után családjának koldusbotot nyújtotok.“ Nem lehet továbbá, hogy dicsérettel ne em­lékezzünk meg Tóth Lajos kántor ur versezetéről, ki hason szellemben szívhez szólva, kifejté, hogy mily hálával tartoznak a szülék, a község, a ta­nítónak, és mily rút hálátlanság volt a midőn a boldogoknak gondatlan könyelmüséggel az mon­datott : „menjen el, hagyjon itt bennünket. E gyásztemetés valóban intő példa volt, s a jelenlévők ismerve a viszonyokat s az elmondottak valódi igazságát, fájó szívvel és sokan bűnbánó kebellel távoztak el az életében oly sok viszon­tagságokkal küzdő, 300 irt évi fizetéssel nyomorgó néptanító sírjától, áldást nyugalmat kérve hült poraira. Vajha jövőre átlátnák, hogy 300 frt tanítói fizetés oly csekély, miszerint az a koldus bottól is alig óvja meg a néptanitót, g oly fizetést adni szégyen a községre nézve is, mert barom pászto­rának szégyenlene ily keveset adni, s annak ki gyermekeik szellemi jólétét munkálja — ha helyes fogalommal birnak — ily fizetést adni nem lehet. Zih Károly, ref. néptanító. Újdonságok. A Mint halljuk a megyei volt jobb- és bal­párt egyesülése, mint a két párt kebeléből kikül­dött bizottság megállapitá — május 9-én délután fog Gyulán a városháza nagytermében ünnepélye­sen végbemenni, melyet estére a „Magyar királyi­ban közvaesora követend, — s igy már a május 10-ikéni mégyebizottsági közgyűlésen az ogyesült „szabadelvű párt“ fog szerepelni. Adja az ég, hogy az egyesülés meghozza mindazt a jót, a mit a pártoskodás részint nem tudott, részint nem akart létro hozni úgy a közügyek, mint a megyei társadalmi élet terén ! A -A megyei régész- és müvelödéstörténelmi egylet újra egy becses müvet nyert felolvasásra mely érdekes történelmi és társadalmi képeket fog Békésmejgyo múltjából ismertetni. A mü most ada­tott ki bírálatra, s a május 10-iki választmányi gyűlésen, már valószínűleg fel is fog olvastatni. A Mint biztos kutforrásból értesültünk a megyei takarékpénztárnak május 10 én tartandó közgyűlésén, báró Wenckheim László ur ö méltó­ságra az elnökségről lemondani szándékozik. Min- denosetre érzékeny vesztesége és fájdalmára fog ez szolgálni az intézetnek, melynek az elnök ur megalakulása óta mindenkor oly lelkiismeretes buzgó, s javát mindenben előmozdítani kész elnö­ke volt. Humánus gondolkozásának legszebb bi­zonyítékául szolgálhat az, hogy ö volt főleg aki minden időben azon működött hogy a takarék- pénztár amennyire lehet — alacsony kamatra adj a ki a tőkéket, nem tekintvén az intézet czélját nyerészkedő haszonvágyásnak, hanem hogy az a közönségnek valódi jóltevője, s szükségében áldása legyen. Az elnökségre utódjául grót Wenck­heim Frigyest emlegetik. A Éf gyulai körnek f. hó 14-én tartott vá­lasztmányi gyűlésén már a lakás haszonbérleti szerződést tárgyalták és hagyták helyben, mely- szerint a kasinó, a volt Deákkör helyiségét veszi át évi 600 frt haszonbérért. Ha meggondoljuk, hogy jelenlegi helyén — a város főterén — a kör ed­dig csak 25 frttal fizetett többet, s jóval tágasabb, kényelmesebb és szebb helyisége volt! a helyvál­toztatást épen nem mondhatjuk előnyösnek és a körre nézve nyereségnek. A H gyulai kath. nagy templom tornyát újonnan bádogozzák — s a szelektől megingatott keresztjét helyre igazítják. Jellemző — hogy a kapitányi hivatal, helyesebben a tanács 50 frtig büntette a kegyuraság képviselőjét § 30 frtig a vállalkozó építő mestert, amiért a javítást be nem jelentették, fölöttébb veszélyesnek találván ezt a járó-kelő közönségre. Hiszen ez igaz, de hát kér­dés: nem volt-e veszélyes, hogy a kereszt legalább is fél év óta görbén állt, s lezuhanással fenyege­tett, s ha igen — váljon mennyire kellene elma­rasztalni a kapitányi hivatalt, k'>gy «zintéu a járó. kelő közönség érdekében e miatt csak egy árva szócskát se tett, de még észre sem vette talán ?! — Szabó Károly kolozsvári egyetemi tanár, a „Magyar vezérek korá“-nak szellemdús Írója, s megyénknek fia e napokban Pestről haza utaz­ván B.-Csabán kiszállott, ismerőseinek és barátai­nak látogatása végett. Ez alkalommal Haan La­jos és lapunk szerkesztője társaságában megláto­gatta a Széchenyi ligetben folyamatban levő mun­kálatokat, hol éppen akkor egy őskori urnát ás­tak ki. — Megjegyezzük, hogy Sztraka E. mérnök ur nagy buzgóságot fejt ki az említett liget át- teremtésébenv amelyért az utókor csak áldani fog­ja emlékét. Hj Orosházán ma egy hete nevezetes nap volt, amennyiben a szélsőbaloldalnak egyik vezére Simonyi Ernő bemutatta öcsét ifj. Simonyi Já­nost, aki követjeiölti minőségben elmondotta prog- rammbeszédét jó korán, bogy valaki meg ne előz­ze. Mindenesetre jellomzö eljárás, hogy az illető urak be sem várják az országgyűlés végét, sem azt, hogy Orosháza meghallgassa mostani képvi­selőjének Karassiay István urnák nyilatkozatát, hanem jóformán idetolaködva népboldogitó beszé­deikkel fel akarják zaklatni a jő orosházi népnek kedélyét, hogy aztán a zavarosban halászhassa­nak. Rosszul számítanak, az ő általok szórt mag­vakra nálunk rósz talajra akadlak; annak az ezer hallgató polgárnak van ám annyi esze, hogy üres beszédekre többé nem hajt: tetteket és eredményt akar az látni! ­— Hamza S. csabai „Fiume“ vendéglős egyik kellnere Heidrich János a Körösbe ölte ma­gát, mivel a vendégektől beszedett pénzzel nem tudott beszámolni. Szegénynek az volt a gyengé­je, hogy szeretett mnlatni akkor is, mikor a zse­be nem győzte; hozzányúlt a máséhoz, és mikor aztán józan állapotban tetteire gondolt — nem birt szabadulni az öngyilkosság gondolatától. Szo­morú példája a könnyelműségnek. “ Orosháza haladásának egyik szóló bizony­sága az is, hogy a főpiacon fekvő régi fogadó helyett egy pompás emeletes sz állód átépít, mely a magasb igényeknek minden tekintetben megfele­lő leend. — Békésmegye területére a következőket ne­vezték ki közjegyzőknek: Gyulára Miskolczy Bar­na n.-váradi ügyvédet, Csabára Reök István ügy­védet, Szarvasra Sipos Sándor ügyvédet. u|u Szarvason zenekart alakítanak. Az alá­írási iv, mely a lakosságot adakozásra hivja fel az alakítandó zenekar javára igy hangzik: Szar­vas város közönsége tisztelettel fejkéretik, hogy a helybeli első zenekar feloszlásának megelőzése új­ra szerveztetéso, és esetleg egy czimbahnosnak szerezhetéso czéljából a banda tagjai, és karmes­ter részére szívesen adományozzon pénzbeli se­gélyösszeget, mely hatósági felügyelet mellett fog kezeltetni, s az illető „Szarvas városi zenekar" gyámolitására annak szervezése, és haladása gya­korlásainak eredményező volta után fog részletek­ben kiadatni. Tisztelettel Rácz József és zenekara. cAj A szarvasi borbély szótárából: tudat szerű lelki érzdész gj pap, zugszerü csödény “ ha­rangozás. — Szarvason múlt vasárnap Gyula nap alfSÉ halmából a VII. osztálynövendékei szeretett osz­tálytanárukat Benka Gyulát fáklyás menettel, al­kalmi dallal és beszéddel lepték meg a közönség ' hő részvétele mellett. A megtisztelt szép oktató és lelkesítő beszéddel viszonzá az elismerés e szép nyilatkozatát. — A főgymn. ifjúság majálese máj. 21-re van tűzve, Rendezőül az ifjúság Mihálfi József ta­nárt kérte fel, a kinek e részbeni ügyessége már több sikerült mulatságokról ismeretes. Helyreigazítás. A „Békés“ múlt számá­ban közzé tett dalestélyi referádából tévedésből kimaradtak a bájos Télessy nővérek; mit is a bé­ke mérlegének egyensúlyba tartbatása végett ezen­nel helyreigazit az újdondász. A Csaby színtársulata e héten távozott váro­sunkból, nem a legjobb anyagi eredménnyel, — de az utolsó előadások részökröl is határozottan rosszak voltak. Sajnáljuk azonban, hogy a tehetsé­ges és szorgalmas Homokaynénak jutalomjátéka oly kevés pártolásra talált, s hogy a Kovacsics jutalomjátékát beszünteté az igazgató csak azért mert más társulathoz szerződött, — nem lehet, helyeselnünk sem az első, sem a második esetet. (k) Békésen a regale-bérlök közt kifejlett ver­seny eredményesé, hogy a bornak itezéje pár hó­napon át 6 kr volt, — most a pékek keltek egy­másközt versenyre, s a kiflit, zsemlét ős pereczet darabonként 1 krjával árulják. Már igy csak jó világ lesz I (k) Békésen a „Kozma“ kertet, — mely pár év előtt igen alkalmas nyári mulató helyül szolgált — a „Korona“ kávéház jolenlegi iparkodó bér­lője Stark Gábor haszonbérbe vette s azt a kö­zönség kényelméhez képest újonnan szándékosig berendezők /•

Next

/
Thumbnails
Contents