Békés, 1875. (4. évfolyam, 3-52. szám)

1875-04-18 / 16. szám

Negyedik évfolyam 1875.

16-ik szám.

Gyulán april 18-án.

Megjelenik

hetenkint egyszer, vasárnap.

Szerkesztőség:

Békés-Csabán, kastély utcza 8-ik szám.

Kiadó hivatal:

Gyulán Dobay János könyvnyomdája és Winkle Gábor könyvkereskedése.

A lap szellemi részét illető közlemények a szerkesztőhöz Békéscsabára czimzendők, és legfeljebb minden csütörtökig beküldendők.

»-»..irHi i-inr^ ■-*<

TÖBB BEKESMEGYEI NYILVÁNOS EGYLET HIVATALOS KÖZLÖNYE.

FELELŐS SZERKESZTŐ: ZSILIKTSZKY MIHÁLY.

1 %

Előfizetési feltételek:

Egész évre helyben házhoz hordva

vagy vidékre

postán küldve

5

irt

—

Háromnegyed évre

3

»

75

Félévre . . . .

2

60

Évnegyedre . . !

1

»

26

Egyes szám ára 10 kr. Hirdetési dijak:

Egy 4 hasábos petitsor 5 kr. Kétszeri közlésnél . . . 4 Háromszori közlésnél . . 3 „ Többszöri hirdetéseknél engedmény adatik. Bélyegilleték 30 kr. A nyilt-tór sora 10 kr.

Hirdetések felvétetnek: B.-Gyulán Dobay János könyvnyomdájában es Winkle Gábor könyvárusnál. — B.-Csabán a nyomdában.

Bécsben Naftles J. hirdetési irodájában. — Elfogadtatnak hirdetések vidékről levélben! megrendelés által „a „Békés“

— Budapesten Haasenstein és Vogler, — kiadó hivatalához“ czimezve is.

Az iparosok legújabb mozgalma.

Akik a hazai iparosok sorsa iránt érdeklődnek, azok bizonyára nagy feszültséggel várják eredményét azon legújabb mozgalomnak, mely az iparosok köreit nehány hónap óta nagy izgatottságban tartja, kivált az ország nagyobb városaiban. Ezen mozgalom uak nem kevesebb a czél- ja, mint az, hogy az iparosok s velük együtt a kereskedők is szövetkezzenek a legközelebbi követválasztások alkalmával oly egyéniségek megválasztására, akik az eddigeíé háttérbe szorított anyagi érdekek előmozdítását óhajtják.

Már a jövő május 10-re össze is van híva Szegedre egy „nemzetgazdászati országos congressus“ melynek főíeladata lenne a jelzett „uj párt“ megalakítása és ac- tióba hozása; hogy pediglen a dolog sikere biztosítva legyen, egy száztagú előkészítő bizottság lett kiküldve, melynek elnöke Bakay Nándor szegedi iparos. Ezen bizottság egyik ülésén kimondatott: hogy ez. nj párt nem tartja czélszerünek ez idő szerint a közjogi alapot bolygatni, s habár nem azonos a kormánypárttal, mindamellett programmja keresztülvitele érdemé ben a kormányt támogatni fogja ; azonban egyéb dolgokban sem fog akadékoskodó ellenzéket képezni.

Világos e szavakból, hogy ez politikai párt akar lenni,1) melyhez nekünk, mint nem politikusoknak, semmi közünk; de mivel nézetünk szerint e törekvés mélyen bevág társadalmi életünkbe, nem mellőzhetjük szó nélkül, már csak azért sem, mivel az ez irányban való felhívások megyénk iparos köreibe is elju tottak s nem egy jóhiszemű polgártársunk nyugalmát zavarták tel.

') T. munkatársunk ezen sorainak írása óta, már Szegeden is komoly hangok emelkedtek „a nemzetgazdá- szati párt“ politikai jellege ellen, s úgy tudjuk, hogy a főmozgatók magok is belátták az abból eredhető veszélyeket.

Szerk.

TÁRCZA.

Lissovinyi Karol in.

(Jellemrajz.)

(Vége-)

A mait században a legtöbb előkelő nemesi családból származott nő legszívesebben tartózkodott falusi jószágán s annak boldog nyugalmát nem volt hajlandó egyhamar felcserélni a nagy város csillámló fénye, csábitó dicsőségével. Távol a világzajától nem jutott ideje unatkozni, mert maga töltötte be házában mindenoldalulag a Lázi-női szerepet. Nem restellette az a bázvitel ezer gondjait személyesen ellátni, kulcscsomóval a kezében szobában, konyhában, folyosón s az éléstárban mindenütt megjelenni, mindenkinek foglalkozást adni, mindent számon kérni s a házban mindenütt tisztaságot, rendet fentartani s mindent mozgásba hozni, mint a hogy a súly megindítja s folytonos mozgásban tartja az óra szerkezetet.

S a folytonos elfoglaltság mellett jutott még elegendő ideje a derék nőnek arra is, hogy a szőkébb családi körön kivül jótékonyságát kiterjessze az egész községre, melyben tartózkodott. A falusi jobbágyság az ily nőben nem rideg úrnőjét, de jóltevő anyját tanulta ismerni. Hol a sors csapásai, az elemek pusztító karja a szegény jobbágy családot sújtotta: ott első a földes asszony jelent meg a enyhített a nyomorral küzdők állapotán, klnői betegség asegoíte ágyhoz a jobbágyot.

Tanúi voltunk egy lázas jelenetnek, hol pathetikus hangon lett kimondva, miként addig a magyar iparból semmi sem lesz, mig az országgyűlés nem segit rajtunk!

r

Es az iparosok nagy része hajlandó is ezt elhinni, mert hiszen e szavakban oly eszme van kifejezve, mely mód nélkül kedvez a tehetetlen szájas embereknek. Kinek is jutna eszébe önmagában keresni a baj okát!

Ahhoz, hogy valaki egyedül önmaga ban keresse a biztos erő forrását, a felvi lágosodásnak oly foka kívántatik, melyhez csak kevés ember képes felemelkedni. — Azért nem is kell csodálkoznunk a felett, ha a mi iparosaink az ország minden vidékén melegen üdvözlik az országos segítség eszméjét, azon boldog hiedelemben lévén, hogy a törvényhozás elejét veheti mindazon közgazdászat! bajainknak, melyek a múlt évszakokkan oly hátrányára voltak az iparosok szabad mozoghat ásának.

Mi azonban bátrak vagyunk egészen más meggyőződést táplálni lelkűnkben, és kétségbe merjük vonni azt, hogy az iparosok és kereskedők speczialis érdekei helyesen különválaszthatok lennének az ország bármely más igazi érdekétől, sőt kimerjük mondani azt is, hogy a jelzett moz galom alap gondolatát szerencsétlennek tartjuk.

Megmondjuk, miért!- Először azért, mert az okvetlenül osztályérd ekeket fog íelkölteni, amire a mi külömben is zilált társadalmunknak leg- kissebb szüksége sincs. Másodszor azért, mert azt a gondolatot involválja magában, mintha a hazai iparon más valaki segíthetne, mint az iparosok kitartó becsületes munkája.

'Még több okot is lehetne felhoznunk, de ez úttal ez a kettő is elég lesz nézetünk bebizonyítására.

Talán felesleges volna itten azt fejtegetni, hogy miért nem kell például katofoleségét vagy gyermekeit: ott ö a falu orvosa sietett gyógyfüveivel, hogy a szenvedők helyezőién segitsen. Hol a halál irgalmatlanul szülőiktől rablá meg a szegény árvákat; ott ö, a falu anyja, gondoskodott a szegény árvákról, hogy' el ne pusztuljanak. S a nép tudott hálás lenni j őszinte lélekkel, becsületes munkával fáradozott urasága javán s boldog megelégedett volt maga is.

Gondos bázvitel, folytonos munkásság mellett egyik fö jelellemvonása e nejnek a vallásosság volt. Még akkor nem tartották szégyennek az imádko zást s nem nevettek a felett, ba valaki a bibliát olvasta, vagy csöndes téli estén gyermekei társaságában egy-egy zsoltárt elzengett. A vallásosság bennök nemcsak külsőleg nyilatkozott, áthatotta az e nöknok egész lényét. A szív tisztasága és romlatlnnsága, mely nem a külső üres csillámban gyönyörködik, fáradhatlan munkásság, mely nem szégyenli a hasznos foglalkozást, kimerithctlen vágy másokkal jóttenni, melyet nem a hiú dics- vágy költ fel, derült nyíltság, leereszkedő nyájasság, igaz önzetlenség, és — ha az élet körülményei azt kívánták erős lélük, — valának az ékességek, melyek ez emlékükben áldott lények köré nimbusként dicső fényt vontak.

Ilyen volt Heilenbach báróné.

S midőn azt mondjuk, hogy Lissovinyi Karolta öt éves korától fogva férjhezmeneteléig e nőnél növekedett fel, mindenki fogja beismerni, hogy róla itt jól volt gondoskodva. Benne egy kitartó Szorgalmú, nomas és gyöngéd jellemű leányka (ejldött kit Sohase® feledé áldani nemes neveidé

nai vagy papi párt, mért veszedelmes a felekezeti vagy nemzetiségi párt. Ezt minden valamire való értelmes polgár tudja, És éppen ezen, itt elhallgatott okoknál fogva nem kell külön iparos párt sem. Mert vajon mi lenne annak legelső bizonyos következménye, ha az iparosok azon a leendő „országos congressuson“ azt mondanák ki, hogy csak oly képviselőkre fognak szavazni, akik az ő érdekeiket fogják képviselni ? Az, hogy a földmivelők osztálya, mely hazánkban túlnyomó többségben van, hasonlóképen a maga külön érdekét karolná fel; — és lenne csakhamar olyan osztályharcz, oly gyülölség, mely társadalmunkat az eddigi pártoskodásnál is jobban dúlná fel! Mert nem szabad ám feledni, hogy a magyar (paraszt) ember természete nagyon hasonlit a szép leányéhoz ; addig csak szép barátságban el az iparosokkal és az urakkal, mig ezek nem mellőzik, de ha mellőzik, akkor — mint mondani szokták — az istennel is szembe száll.

Isten mentse meg társadalmunkat és hazánkat az osztálygyülölet rákfenéjétől! Hagyjuk a közgazdászai és ipari ügyeket, is a haza egyetemleges boldogságát szivükön hordozó jelleme» és értelmes képviselőkre. Majd fogják azok tudni, hol, mikor és mily módon emeljék az iparosok különleges érdekeit.

Azonban van még egy sokkal fontosabb ok, a melynél fogva mi az ilyen tö rekvéseket nem helyeseljük. Bármennyire óhajtjuk is az iparos osztály boldogulását, bármennyire szeretnők, hogy minél rövi- debb idő alatt mindazon feltételekkel rendelkezzék, melyeknek segítségével a külföldiekkel való sikeres versenyt megállhassa : mégis hibásnak tartjuk azt a gondolatot, mely e feltételek előteremtését az országgyűléstől várja, mert a mi nézetünk szerint egyes ember úgy, mint valamely társulat csak önereje által lehet nagygyá. De ahhoz mindenek felett az kívántatik,

anyját, s mindig minta képül állottak előtte annak nemes vonásai.

Hogy Karolin nevelése teljesen belegyen fejezve, hogy a falun növekedett leányka bírjon fogalommal a nagy világról is, olküldte őt Hellen- bacbné Pozsonyba is, Magyarország akkor tulajdonképi fővárosába. Itt egy megbízható családnál volt alkalma egyrészt a hazaszerte divó nyelvekben több otthonosságot, másrészt egy-egy finomabb női divatos munkában teljesebb ügyességet szerezni. Tizennyolcz éves korában mint kifejlett és igen szép hajadon 1778 óv julius 11-én férjhezment Zipser Mátyás huta felügyelőhöz Seimeczen, Ezzel boldog házasságban nyolez évet élt s anyja lett két kedves leánykája Euphrosina és Karolinának. Midőn özvegysége már hat évre terjedt, Tessedik Sámuel második nejéül o nőt szomelte ki s azt 1791 évi január 1-én feleségül is vette. S valóban Tessedik nem hiában fáradt nejéért harminezöt mértföldre, mert magához méltóbb nőt alig találhatott volna széles ez országban; s Tessediknek gyermekei aligha nyertek volna valakiben oly anyát, mint nyertek abban, ki maga is ette az árvaság kenyerét | hullatta az árvaság könyeit, s ki ráért számos, saját és férje gyermekein kivül. házához még árvákat is felfogadni és azokat is példásan felnevelni. „Én tudom, mik az árvák — szokta mondani — engem megsegített Isten s tudom Isten akarja, hogy gondoskodjam én is az árvákról.“ Ne gondoljuk pedig, hogy neki saját gyermekeivel is ne lett volna elég gondja. Es uj házasságot Isten öt gyermekkel áldotta meg s mi'

hogy az a bizonyos egyén vagy társulat szeresse és becsülje meg önmagát.

Országvilág tudja, mert tapasztalja, hogy a magyar iparosoknak legnagyobb része kicsinyli a maga mesterségét. S ezt bizonyítja azzal, hogy nagyobbrészt otthagyja műhelyét, tehát azt a helyet, mely az ő életpályájának központja, öröme és dicsősége, családjának pedig biztos alapja lehetne, és a helyet felcsap földmivelőnek, bérlőnek és politikusnak; vagyis más szóval : azt, amihez fiatal korban készült, amihez tehát egy kicsit érthetne, elhanyagolja; ellenben azt, amihez épenséggel nem ért, páratlan lelkesedéssel és csodálatos önámi- tással gyakorolja. Hozzunk fel példákat ?... Talán sok lenne.

Ebben a visszás helyzetben találjuk mi a hazai ipar pangásának egyik főökát. Ezen kellene az illetőknek segíteni, mert ebből származik a bajoknak egész lánczo- lata. Ebből származik az is, hogy a műhelyben ritkán forgó iparosok az elvállalt munkát nem készitik el időre, hogy roez- szul dolgoznak, és hogy a mellett nagy árakat követelnek, a becsületszó pedig már kiment a divatból. Ebből származik az is, hogy a munkaadók bizalmatlanok, a szegényebb sorsuak félnek a megcsalatástól, a gazdagabbak pedig egyenesen a külföldhöz fordulnak, csak azért, mert a hazai iparosok becsületében nem bíznak.

Ezek komoly bajok, melyeknek orvoslására csakugyan szövetkezni kellene, de nem politikai párttá, hanem oly társulattá, minőtől a „Békés“ 8-ik száma szerint a csabai iparosok gondoskodtak, akik belátták, hogy az iparosok iránt megingott bizalmat csak a munkaadók jó, olcsó és pontos kiszolgálása által lehet viszszasze- rezni.

Legyenek a mi iparosaink szorgalmasak és takarékosak, keressék a főszórakozást a magok mesterségének tanulmányozásában és fejlesztésében, ne pedig az Udv- teleu politizálásban; legyenek büszkék beutáu ezek közül csak egy halt meg, az anyának háromféle 9 gyermekről kelle gondoskodnia. S 0 gondoskodott is úgy, hogy első és második házasságának gyermekei s férjének gyermekei között nem tett különbséget; egyenlő mértékben szerette őket mind, s mindnyájan őszintén ragaszkodtak hozzá, mint édes anyjokhoz. Hogy a nevelés, melyet a Tessedik szülök gyermekeiknek adtak, nem volt egyoldalú, szűkkeblű, hanem a gyermek erejének szabad fejlődésére vala alapítva, bizonyítja azon körülmény, hogy midőn e gyermekes felnövekedtek a legkülönfélébb állásban a társadalomnak hasznos tagjaivá lettek. Az egyik királyi mérnök a féktelen Körös szabályozásánál, a másik ügyvéd, a harmadik szépfestő, a negyedik kereskedő, az ötödik gazda, a leányok lelkészeknek és gazdatiszteknek feleségei, mindenik a maga körében derék, becsületes, munkás hazafi és honleány. Emeljük ki, hogy Tessedik Sámuelnek legifjabb fia Ferencz a magyar irodalom miveléséhez is hozzá járult „Délfranczia-országi utazásáénak ügyes leírásával s e müve alapján a m. t akadémia levelező-tagjává is választatott.

Érdekes tudnunk, mit ítél maga TeBsedik gyermekeiről önélet iratában. Midtfn elöszámitaná első és második házasságának és mostoha gyermekeinek neveit egyenkint, befejezésül ezt mondja rólok :

„Ezen húsz gyermeket itt jellemeznem keli) hogy kimutassam, minő hatással volt aa ón tanmódszerem saját gyermekeim nevelésére. Est azonban aa utódokra 4a a halálom után Ítélendő em-