Békés, 1875. (4. évfolyam, 3-52. szám)

1875-04-04 / 14. szám

miképpen» ellátásáról“ szóló terv kidolgozásával bízta meg, mely terveket ezen czim alatt „szegényeket ápoló és kórintézet felállításáról“ szóló füzet Dr. Rétby Páltól, az 1847-ik évben nyomtatásban megjelent. Ezen műben a szerző igen ok- szerüleg mutatja fel a kórházak és szegény ápol- dák szükséges voltát; tüzetes pontossággal tárgyalván a kórházakra vonatkozó rendszabályokat- i A kórház létesítése érdekében megpendített eszme az 1851-ik évben elterjedt pártolásban részesült, és a kórházi pénzalap gyűjtése körül Ré- thy Pál tudor a legbuzgóbb tevékenységet tanúsított ; aláírások és magán adakozások utján te- tcmesbb pénzösszeget gyűjtött. Ezen összeg az 1855- ik évben a város részéről egy jelentékenyebb adománnyal gyarapitva és a helybeli szolgabirói hivatalnál büntetési pénzekből bejött összeggel növelve a kórházi pénzalap az 1856-ik évben 2471 frt 61 krczárra szaporodott, mely összeg a további kezelés végett a város elöljáróinak adatott által.

Ezen kezdeményezés után a városi tanács a tervezett kórház mielőbbi életbeléptetését szorgalmazván, a még jelenleg is fönnálló régi kórházi épületet egy rozzant csöszházból átalakítva, ezen czélra az akkori igényeknek megfelelőleg használható állapotba tétette. E közben a folyton történt adakozások és a már létező pénztőke kamatjaiból az 1864-ik évben a kórház alaptőkéje 9080 forint 60 krra szaporodott.

Az 1866-ik évben az eddig még ideiglenes korház állandósittatott és a Réthy Pál tudor által kidolgozott kórházi alapszabályok megerősítettek, a midőn is ugyan ez évben a közbirtokosság több rendbeli tetemesb adományozásokkal gazdagitá ennek vagyonát u. m. azon telken, melyen az épület vau t. i. 2 hold és 800 Q ölnyi területen kívül a vasút melletti földekből 14 holdat ajándékozott. Ezenkivül a kórházi pénzalap nehány vég- rendeleti hagyományozások, színi előadások, táncz- vigalmak, és újévi köszöntések megváltásából bejött pénzekkel szaporodván a kórház jelenlegi vagyona a kórházi telken és 14 holdnyi földbirtokon kivül 13105 frt 29 kr. készpénzből áll.

Az eddigi eredményekből Dr. Réthy Pál Csabaváros értelmes lakosságának a jótékony intézetekhez! hajlamáról és áldozatkészségéről elég tudomást szerezvén, az 1867-ik évben a kórházi telken egy szegény gyámoldának életbeléptetésére nézve igen pontosan kidolgozott tervet nyújtott a városi tanács elébe; melynek értelmében megszüntetendő volna a városbani koldulás; az intézetbe fölveendő koldusok és szegények tisztességes módon láttatnának el, itten lakást élelmet és ruházatot kapnának ; felügyelet alatt lévén, rendhez és dologhoz szorittatnának. A mennyiben pedig a szegények segélyezésére a város évenként a nélkül is 2400 forintot költ, ezen kiadások egy ilyen intézet létezésével kevesbittetnének. Ezen nemcsak korszerű, de gazdászati szempontból, úgy rendőri tekintetben is czélszerü eszmét a városi képviseleti gyűlés sajátjává tévén, a város ösrnert nagylelkűségével ennek azonnali valósításához tett- leg is hozzájárult u. m. az 1863-ik évben a szegénységi alapból kihordatott Körös-csatorna melletti földdarabokból annyit adatott el, és ajánlott föl a szegényekháza felépítéséhez, a menynyit ez igényelne; ezenkivül az 1863-ik capitalisi pénzalapból kölcsönt ajánlott fel; továbbá az 1863-ik évben begyült könyöradományok pénzéből 2000 forintnyi összeget adott által.

A közbirtokossági testület sem maradt el résztvevő ujabbi adományozásival; melynélfogva az alvégi ugynezett krinolin földeket örök áron eladatni határozván, a begyült 1509 frt 75 ki-, ösz- szeggel szintén a szegényekháza fölépítéséhez járult ; ezenkivül még a kórház mellett lévő 600 I I ölnyi telket is a kórházi kerthez kiegészítésül öi’ök időre átengedő. Úgy az örökváltság létesülése alkalmával az akkori földesurak által szintén ezen czélra tett 400 pengő forintnyi adományozást a pénztárból kifizettetni határozván, egyúttal elengedő az épülethez felhasznált és az örökváltsági testülettől kapott téglák árábani 550 forintnyi tartozást is.

A szegények gyámoldája Sztraka Ernő városi mérnök terve és felügyelete alatt az 1869-ik évben elkészült; mely intézet létezését leginkább boldog emlékezetű Kísb Péter kórházbizottmányi és a közbirtokossági testület érderatoljes elnöke, valamint Dr. Rétby Pál kórházbizottsági alelnök urak fáradhatlan tevékenységüknek köszönheti, kik emberbaráti keblök sugalatát követve, a kórház és szegények ügyét mindég szorgos figyelemmel kisérve, aziránti legbuzgóbb jóakaratukról az életbe léptetett eredmények tanúskodnak.

Az igy elkészült uj épület 36 öl hosszú, 5 öl széles, homlokzata keletnek kertekfelé, folyosójának oszlopzata pedig nyugatnak a város felé szolgál; a telek belső térsége kertté alakítva fa- csoportozatok, gyümölcsfák és Bzöllövenyegével van beültetve. Az épület belsőleg 4 terem, 3 kiesebb •sóba, egy konyha, kamara ói pinczéböl áll. — A r«fi télikerttel szemközti kissebb épület 3 szoba

s 2 konyhát tartalmaz; mig ezen épület mellett könyökre épült ház, egy szobát, boncztermet, halottaskamarát és egy színt foglal magában. Ezen három épület összesen 50 egyén kényelmes elhelyezésére elegendő.

Dr. Réthy Pál indítványára a kórházi bizottmány helybenhagyásával a tulajdonképeni kórház a régi épületből az uj épületbe tétetett által, a mennyiben az itteni tágas és magas termek a levegő és világosság szabadabb behatásánál fogva, úgy a betegágyak kényelmesebb és czélszerübb elhelyezésére nézve is megfelőbbek a régi épületben! volt kórszobáknál. így megtörténvén a csere, a szegény ápoltak férfi tagjai az alsó régi épületben három szobába helyeztettek el, mig az elag godt nők részére az uj épületben 2 terem hagyatott meg, a kórház részére pedig két terem vétetett igénybe u. m. egy férfi és egy a nőbetegek részére. Ezen két terem összesen 20 agygyal van fölszerelve.

Ha valamely gyámnoncz megbetegszik, a kórházba fölvétetik, hol kellő orvoslás és ápolásban részesül.

Az intézetbe öreg, sorscsapások által elszegényedett, s munkaképtelen csabai lakosok, úgy az akkor volt koldusok is fölvétettek. A gyám- nonczok mindegyike kap : egy ágyat ágybelivel és egy széket az ágya mellé ; a férfiak minden héten tiszta fehérneműt, ágylepedőt, zsebkendőt és kapczát, ezenkivül nyáron egy vászon felöltő és nadrágot, meg ugyan ilyen mellényt; mig télen szűr anyagból készült öltönyt, mellényt és nadrágot ; egy pár czizmát és kalapot. A nők mindegyike kap : egy ágyat ágybelivel, hetenként tiszta fehérneműt, ágylepedöt, zsebkendőt; nyáron kék karton felöltöt és szoknyát; télen egy szür-anyag- ből készült felöltőt és barket szoknyát. Ezenkivül egy pár csizmát, nyári és téli fej és nyakkendőt, úgy egy kötőt és fejkötöt.

Az intézet felvigyázója, ki egyszersmind a férfiaknál kórházi ápoló is, lakás, világítás és fűtő anyagon kivül a kórház részéről 141 forintot, a szegényekháza részéről 84 forintot és igy ösz- szesen 225 forintot kap évenként fizetésül. — Az élelmezést a kórház úgy a szegényekháza részéről szinte ő látja el, melyért a kiszolgált ételek adagonkint fizettetnek.

(Vége következik.)

A békésmegyei baloldalnak Csabán f. é márcz. 30-án tartott közgyűlése.

Elnök Beliczey István ur meleg szavakkal üdvözölvén a fölötte szép számmal egybegyült elvtársakat, a gyűlést megnyitotta, s körül-belöl a következőket terjesztő elő: Tisza Kálmán, az országgyűlési balközéppárt vezére f. é. február 3-án az országgyűlésen tartott nagy horderejű beszédében kijelentette, hogy tekintve azon súlyos helyzetet, melyben az ország megzavart pénzügyi helyzete miatt forog, a közjogi kérdés vitatása nem lehet napi renden, hanem mindenekelőtt a nyomasztó pénzügyi helyzetet kell orvosolni. Kijelentette ennélfogva, hogy, jóllehet ö az 1867. XII. t. czikkben foglalt alaptörvényt most is rosznak tartja, kész — eddig vallott elveinek fentartása mellett — a közjogi kérdés vitatásának felhagyásával az ország pénz- és egyéb belügyeinek rendezését czélzó törekvéseket támogatni. Azon felhívása a pártokhoz, hogy egyesüljenek, viszhangra találván az országgyűlési balközép- és a deákpárt nagyobb részével „szabadelvű párt“ czime alatt egyesült, minek folytán a két párt mint külön párt létezni megszűnt.

Ezek után elnök megnevezvén az országgyűlésen jelenleg létező különféle pártokat, előadja, hogy a pártviszonyok ilyetén változásával a balközépnek is nyilatkoznia kell a fölött: melyik párthoz kíván a létezők közt csatlakozni.

A tárgyalási sorrendnek már szokásos hosz- szas unalmas megvitatása után fclolvastatolt a békési 48-as pártnak Írásban beküldött nyilatkozata, melyszerint a kemény-radikál békésiek a függetlenségi párt elveinek fentartása mellett is hajlandók támogatni a „szabadelvű pártot.“

Ezen nyilatkozat egyszerű tudomásvétele után Karassiay István orsz. képviselő indította meg a voltaképeni tanácskozás sorát, előadván röviden az uj pártalakulás történeti vázlatát, majd ebből fo- iyólag a jelenlegi viszonyoknak megfelelő határ- zati javaslatát arra nézve, hogy a békésm. baloldal is a „szabadelvű párthoz“ csatlakozzék és az uj kormánynak, melyben Tisza Kálmán is díszes helyt foglal, bizalmat szavazón.

Ezen javaslat, mely igen helyesen csak általánosságban volt tartva, közhelyesléssel fogadtatott ugyan, de mivel még más három szónok (Kemény Mihály, Nagy Károly és Beliczey Rezső) zsebében is volt egy-egy határozati javaslat, melyek több szóval ugyan, de ugyanazt tartalmazták, hazalias türelemmel mind a háromnak indokolását végig hallgatta és illően megéljenezte a lelkes publikum. Végre is Beliczey Rezső által készített javaslat azövege fogadtatott el, mely igy hangzik:

„Békésmógye balközéppártja határozatilag kimondja, hogy tekintve az országnak rögtön or- voslandó égető sebeit, hazafiúi kötelességét teljesítendő, elfogadja saját elveinek fentartásával az újonnan alakult szabadelvű pártnak állását, és függőben hagyja egy időre az országnak aggodalmat keltő rongált pénzügyeinek és belügyeinek rendez- ketése végett az közjogi alap iránt vallott elveinek sikeresitését.

Kimondja a párt, hogy midőn reményteljesen üdvözli az újonnan alakult kormányt — melynek tagjai között Tisza Kálmán foglal helyet — teszi ezt azért, mert azon programmot, melyet a kormány márcz. 3-án a képviselöházban előterjesztett mint az általa követendő szabadelvű iránynak zálogát tekinti; — kimondja a párt, hogy mindaddig, mig e hazafias irányú kormány a szabadolvtiség terén haladva, a nemzet intézményeit megvédeni és a még részben végre nem hajtottatakat életbe léptetni töi'ekszik, addig azt támogatni hazafiúi kötelességének ösmeri. Végre kimondja a párt, hogy az elősoroltak alapján eddigi balközép állását megszünteti, az országosan alakult szabadelvű párt zászlója alá sorakozik és képviselőit is ezen elve két valló hazafiakból választja.“

Az egyes javaslatok mellett fellépett szónokok előadása annyiban volt egyhangú, amennyiben mindenik ugyanazt a szalmát csépelte, azzal a természetes külömbséggel, hogy fokozatosan több és több hajlam mutatkozott a régi kormánypárt hibáit emlegetni — s az uj kormány iránti bizalom hangsúlyozása mellett egy lelkes szónok valóságos programmbészédet mondva annyi feltételt kötött ki, hogy az ilyen kikötéses bizalom bátran beillenék jókora bizalmatlanságnak is. Egyébiránt a tanácskozás szépen simán folyt le; nyilatkozott Gyula, Csaba, Szarvas és Orosháza, honnét egy szélaöbali hang is emelkedett — viszhang nélkül.

Felemlitésre méltó még az is, hogy Tisza Kálmán hazánkfiához és a kormányhoz felirat határoztatok, továbbá, hogy a békésmegyei volt deákpárt átirata felolvastatott és a testvéries kéz- nyújtás hazafias örömmel fogadtatott. A teljes egyesülés létrehozása czéljából Nagy Károly elnöklete mellett Keller Imre, Ladies György, Félix Ákos és Végh József urakból álló knldöttség neveztetett ki, hogy a volt deákpárt küldöttségével közösen állapítsák meg az egyetemes békésm. szabadelvű megalakulásának helyét és idejét.

Végre elnöklő Beliczey István ur, kinek erélyes és tapintatos vezérletéért jegyzőkönyvi köszönet szavaztatott, hálát mondván a volt baloldalnak eddigien iránta tanúsított bizalmáért, s meghatott hazafiúi kebellel, nagy éljenzés között — mondott le elnöki tisztéről. És a nagy közönség azon őszinte óhajtással távozott a tanácskozás színhelyéről : vajha az uj pártalakulással megyénkben is uj szellem, buzgóság, tevékenység és egyetértés támadjon, mely képes legyen az annyira óhajtott virágzást mind az anyagi mind a szellemi téren előmozdítani! M.

Nyilatkozat.

Midőn Sztraka Ernő mérnök ur, az élöviz- csatorna fejtegetését a „Békés“-ben megkezdette, mert vele egy véleményen nem voltam, az ellen- véleménynek én is tért kértem és kimutatni törekedtem : hogy az általa ajánlott tartáDyos rendszer technicailag nem helyes, drága, s a mellett a vidékre éppen nem szolgáltatja azon előnyöket, melyeket tíztr. ur hozzá kötött. Általában pedig azon nézetben voltam és azon eszme vezérelt, hogy ha már az élővíz hirlapilag tárgyaltatik, legyen az külömbtéle szempontokból megvilágítva.

Tisztelt szerkesztő ur szives volt kérésemnek engedni és én czélomat el is értem, mert Sztr. ur az általa ajánlott tartányos rendszerre nézve — ö maga — a „Békés“ 12-ik számához csatolt mellékletben „Felelet az élő viz-csatorna czíkksoro- zatra“ czim alatt kijelenti, hogy „ezen tervétől eláll; fedje a feledés fályola.“

Azonban ugyan azon mellékletben védelmezi Sztr. ur azon másik tervét, mely szerint az élővíz-csatorna egy, a vári szőllöknél építendő zsilip által lenne megoldandó.

Én ezen tervet csak felületesen tárgyalóm, mert mellékes kérdést képezett, azonban czélsze- rütlennek állitám; annak tartom most is, s hiszem, ha ezen terv valaha szőnyegre kerül: képes leszek állításom helyességét bebizonyítani, s ezt is a feledés íátyola alá temetni. — Most azonban, midőn Sztr. ur világosan kijelenti, hogy az alsó érdekeltségnek semmiféle terv nem kell, hanem kívánja, hogy az élőviz-csatorna beszüntető s- sék, feleslegesnek tartom, — nem szükséges tervek felett vitatkozni. De nem nyomhatom el csu- dálkozásomat a felett: hogy ha Sztr. ur tüdta, hogy az alsó érdekeltségnek élőviz-csatorna nem kell, — miért lépett éppen ö fel, ki az alsó vidék érdekében nyilatkozni magát hivatva érzi, — külömbnél külömb-fóla tervekkel I — Hiszen ha nem kell csatorna, akkor terv sem kell.

En részemről, Sztr. urnák ezen kijelentése után, hogy „az alsó érdekeltségnek élővíz-csatorna nem kell“ — nem szólalnék többé fel, ha ő a „Békés“ 12-ik számához mellékelt feleletében — technikai érvei tárházának kimerítése után, szokatlan élczséggel, mint mérnököt, és embert egy- iránt agyon dorongolni nem törekedett volna.

Ezen modor ellenében azonban, melyet tulajdonképeni méltó nevén még megnevezni is tartózkodom, magam iránti kötelességemnek tartom kijelenteni; miszerint a gyanúsítás és személyeskedés férfiatlan fegyverének kezelésében járatlan lévén, megtámadét, az általa választott ví-térre nem követem, külömben is úgy lóvén meggyőződve, hogy epébe mártott tollal semmiféle eszmét, annál kevésbbé techuicai kérdést tisztázni nem lehet.

Kötelességemnek tartom kijelenteni: miszerint a szenvedélyesség ezen mérges megtámadása sem riasztott vissza attól, hogy véleményemet jövőre is határozottan ki ne mondjam, szerezzek bár ellenségeket vagy gyűlölőket, hiszen rajtam is beteljesedhet a példa szó: „mondj igazat, betörik a fejed.“

Kötelességemnek tartom végre kijelenteni, hogy terveim bírálatát hivatott szakértőkre,— az élő vízcsatorna ügyben Sz. úrral vádlott nyilatkozatok modora felett ellenben — a megítélést, a „Békés“ olvasó közönségére nyugalommal bizom.

Szeghö Attila

kir. főmérnök.

Levelezés.

B.-Csaba, marczius 29. 1875.

T. szerkesztő ur! Előre kijelentem, hogy politikus nem vagyok, sem iró nem vagyok; de mivel az ur isten olyan természettel áldott meg, hogy nagyon tudok örülni, ha az ellenségek egymás közt barátságosan kibékülnek, sietek ebbeli örömömnek jelen soraimban kifejezést adni, remélve hogy t. szerkesztő ur helyet enged becses lapjában.

Tetszik tudni, hogy Csabán is két politikai, bár nem egyformán szervezett párt létezett, melyek egynéhányszor valóságos ellenségképen állottak szembe egymással; itt is volt bizalmatlanság, gyanúsítás és pártviszály elég; a politikai meggyőződés önbálványozása mellett a más meggyőződésnek megvetése itt is felmerült, minek társá- dalmi rósz következései nem maradtak el. De bála istennek ez már csak volt, régen volt; talán nem is volt egészen igaz — fogja mondani néhány polgártársam — és én szívesen eltűröm a meghazudtolást, csak az az egy szó legyen valóban igaz, hogy: „elmúlt.“

En reméltem, hogy márc. 29-ke után sok nemes szív megmozdul, sok politikai ellenség kibékül, mert a b.-csabai középbaloldal orsz. képviselője e napon tartott pártgyülésen oly szépen és igazán monda, hogy az eddigi pártviszonyok miatt sülyedtünk anyagilag és erkölcsileg, és ha végképen elpusztulni nem akarunk, félre kell vetni a torzsalkodást és egyesülni „a haza megmentésére.“

Ezek az utólmóndott szavak megdöbbentő- ieg hatottak a szép számmal egybejött polgártársakra, mert érezték, hogy a haza veszélyben van.

Egyetlen egy haDg sem emelkedett ez ellen, hanem örömmel fogadták a felolvasott határozati javaslatot, melynek legalább kivonatos tartalmát szükségesnek tartottam a „Békés“ olvasóival is megismertetni.*)

A b.-csabni középbaloldali párt, szemben azon ténynyel, hogy az országos deák-párt és az országos középbaloldali párt; Tisza Kálmánnak f. évi február 3-án mondott országgyűlési beszéde, és márczius 7-én a pártalakuláskor tett lentartó nyilatkozata helyeslésével, — hazánk belreform kérdéseinek a józan szabadelvüség alapján mielőbbi megoldására szövetkezve, az országos „szabadelvű párt“ neve alatt tömörült, s ez által a jelenlegi kormány is ezen párt kifolyása lévén, a „szabadelvű párt, mint ez idő szerinti kormány párt, a cselekvés terére lépett: ezen ténnyel szemben kinyilatkoztatja és határozatilag kimondja:

1- ször mint b.-csabai középbaloldali párt a mai nyilatkozatával működését befejezve, megszűnt lenni, s ebből folyólag:

2- szor felveszi „a b.-csabai szabadelvű párt“ né vet, s mert ez által ez idő szerint egyszersmind a kormány támogatására vállalkozik, — kijelenti, hogy valamint eddigi politikai iránya ellenzékiteg mérsékelt s a jó és haladó szabadelvüség volt, eddig vallott elveit most is helyesli, de hazánk belreform kérdéseinek minél előbbi szabadelvű megoldását, különösen a jelen oly súlyos és nyomasztó helyzetben, a legégetőbb teendőül ismervén fel, eddigi programmja ezen részének, mely a közjogi alap, az úgy nevezett kiegyezési 1867. XII. t. ez. eltörlését, illetőleg módosítását képezi,

*) T. levelezőnk megengedi, ha kivonatot toréi helyett magát az eredeti tzöveget teaszák közzé. Slf Ifei