Békés, 1875. (4. évfolyam, 3-52. szám)
1875-02-28 / 9. szám
polgári társulatok báljai, úgy szintén az „Általános Ipartársulat“ czége alatt a helybeli összes iparos ifjúság rendezősége által rendezett lakozás szépen sikerültek jövedelmileg is, minőségileg is ; elmondhatom, hogy dalidóink terme kivirvlt hajnalra, fehér rózsa, 'piros rózsa, szőke leány barna.. Dalidónk egyikének legszebb pontja volt a szünóra, melyet betöltött azon hazafias s honleányias érdekeltséggel hallgatott lelkes beszéd, melyet ntiszt. László István békés-szent-andrási segéd-lelkész ur, csángó magyar intézett, a csángó magyarok jelenlegi állapotát hiven s meghatóan ecsetelve, — a jelenlévőkhöz — keleti testvéreink érdekében; melynek viszhangja lelkes s tudom is én hányszo- ros éljenzés volt. Hogy egy kis félreértések stb. itt is történtek, tekintve, a kis városiashoz hasonló avagy épen azonos falusi társadalmi életünket: az igen természetes, hogy gőgös, haragos szavakat is ejtettek ... az is bizonyos, node nem ijedtünk ám meg, tudván Arany Jánossal, hogy a: „Félelem a gőgnek itató forrása, Azzal veri szóraját, növeli ártalmát, Mig bátor eszesség letöri a szarvát.“ Ezt csak úgy intermezzóképen Írtam le. Ezek után van szerencsém kimutatni az end- rödi bálok s lakozás tiszta jövedelmeit s egyesek hazafias felőfizetéseit részletesen : 1) A „Kath. kaszinó“ által rendezett bál tiszta jövedelme 26 frt, 2) a „Kath. polgári társulat" által rendezett két bál tiszta jövedelmének fele része 19 frt 50 kr, 3) a „Kath. kaszinó“ helyiségében az „Atalános ipartársulat“ neve alatt az összes iparos ifjúság által rendezett lakozás tiszta jövedelmének egy harmad része 11 frt,J—Felül fizettek : a „Kath. kaszinó“ 5 írt, AnomimUs 5 frt, egy adományozott inyenczeknek kedves étek értékesítéséből befolyt 4 frt, Salacz Imre 2 frt, N. N. 1 frt, N. N. 1 frt, Müller Károlyné asszonyság 1 frt, Müller Vilma k. a. 1 frt, Salacz Imre ur által gyüjtetett a polgári társulat egyik bálján: Hornok J. Mihály 30 kr, Litvák István 40 kr, Duda Imre 20 kr, Hegedűs M. János 20 kr, Tímár S. János 10 kr, Hornok M. István 10 kr, Hunya J. József 20 kr, Iványi P. Imre 20 kr, Juhász György 50 kr, Ha- nyccz K. István 10 kr, Tímár S. János 10 kr, Timár M. Máté 30 kr, Paróczay Gy. Mihály 10 kr, Gyuricza K. Imre 10 kr, Katona I. János 10 kr, Timár 1st. István 20 kr, Uhrin A. Imre 10 kr, Soczó István 20 kr. — 3 frt 50 kr. Mindössze pedig: 80 frt.*) „Isten a jó tettet jóval koronázza !“ (Arany János.) Idősb Bús Magyar. Tót-Komlós február 14. 1875.**) A dal a kedélynek zenészeti nyelve, s ha ezt miveljük, az mindenesetre kedélyünkre és szivünkre is nemesitöleg hat. — Azt, a mit halhatatlan Petőfink a virágok iránti szeretetre nézve oly jellomzőn és szépen fejezett ki: „Szeresd a virágot és ne féltsd szivedet, ki virágot szeret, rósz ember nem lehet“ — vonatkoztathatni a dalra is, mert a kedély ezen felfelé törő gyöngyét, szereti — rósz ember nem lehet. — A dal ezen nemesitö hatásának tudatában, derék ifjú tanitónk Horváth Béla ur kezdményezése s vezetése mellett községünkben is, többnyire derék iparosokból, dalegylet alakult, melynek tiszteletbeli elnökéül t. Csermák Kálmán lelkész ur kéretett fel, ki a bizalmas felhívásnak engedve, az elnökséget elfogadta. — Az egylet eddigelé 28 tagból áll, kik hetenként kétszer nyernek oktatást. Reméljük, hogy azon tagok, kik ez egyletbe önként léptek be s Horváth Béla ur ki az egyletet létesité s annak vezetésére önként vállalkozott, eddig tanusitott buzgalmukat ellankadni nem hagyandják; s e reményben mi az ifjú egyletet szívesen üdvözöljük kebelünkben s óhajtjuk hogy virágozzék az — s községünkben, — mely ugyan tótajku, de hazafias érzelmű, — soká de soká viszhangozzék a magyar dal! Elemi iskoláinkban a félévi vizsgálatok f. hó 11-kén vették kezdetüket s megbízható hiteles forrásból tudomásra hozhatom, hogy azok jó eredménynyel folytak le s a tanonczok egyéb tantárgyakon kivül a magyar nyelvben is dicséretes elöhaladást tanúsítottak. A téli félév folytán az egyház régi mulasztását ütötte helyre az által, hogy ösbzos iskoláiba vaskályhákat állíttatott. Ez intézkedés czélszerüsé- ge különösen a zuzmarás kemény hidegben tűnik ki. Most már a kis múzsák a kályha barátságos melegénél neki hevülve tanulmányozzák a méter- rendszernek előttük szokatlan hangzású elnevezéseit. Komoróczy. *) Ez összeget, mely az endrődi polgárság lelkességéről tesz szóló tanúbizonyságot, rendeltetési helyére nt. Drusbáczky Gy. lelkész ur kezeibe küldöttük Bukovinába. S z e r k. **) Múlt szálltunkból tárgyhalmaz miatt kimaradt. Mezö-Berény február 20-án 1875. Körös-Ladányból, egy ottan tegnap délelőtti órákban véghez ment s nemcsak nagyszerűségénél, de egész megyénkre nézve, méltán kegyele- tes érzést keltő voltánál fogva is nevezetes temetésről jöttünk inog. A mi megyénk egyik főúri családjának, a meltóságosjó. Wenckheim nemzetség törzsanyjának, a Pozsonyban folyó hó 15-én boldogul elhunyt, néhai özv. raéltóságos b. Wenckheim Józsefné szül. b. Orczy Terézia, csillag keresztes hölgy ö nagyságának, koporsóba zártan leszállított hült tetemeit, kisértük az örök nyugalom helyére, a családi sírboltba leendő letétel végett. Leírhatatlan azon hatás, mely minden jő érzésű kebelben felébredt annak látására, midőn az országank koronás királya melletti minister, s ö felségének valóságos belső titkos tanácsosa, nagy- méltóságu b. Wenckheim Béla, és, ennek két fitest- vérei, méltóságos b. Wenckheim László és Viktor urak, mindannyian öszseborult nagytekintetü férfiak, a drága hantokat fedő koporsónál, bánatos zokogással állottak egymás mellett. Igen is ott állottak ők, a bánattól lesújtva, a feledhetetlen, — áltatok örök életre képesítettnek látszó 84 éves, páratlan jó édes anyjok holt tetemei mellett, — kit a senkii nem kímélő halál, közülök elragadott. Itt lehetett látni az igazi, a páratlan, a mindeneket megindító, példaadó, szülői tisztelet valódiságát, egész létté voltában. Jól mondta azt ugyanis, az egyik megsebhedt szivü báró ur több, — mély részvétüket jelentők előtt: „lássák — úgymond — mi már öregkoru emberek vagyunk, éB mégis árvák lettünk, mert elvesztettük jó anyánkat, — azon anyát, a kihez mi egész eddigi életünk folyamán legbensöbb érzéssel ragaszkodtunk.“ A; özén gyászos temetésen jelenlevőik idősbjeinek, kegyeletei emlékezetén keresztül vonult, a dicsöült főrangú urhölgynek, azon számtalan jótékonysága, raelylyel ő, az egykori hűbéres időben, mint akkori fóldesasszony a birtokához tartozó községekben, a volt jobbágyéi iránt viseltetett; a ki terméketlen szükidöhen, megnyitotta magtárait, hogy az Ínségeseknek élelmet szolgáltasson, a cholera-járvány idejében, megnyittatta pinczeit“ hogy a betegek részére, az orvosok által ajánlott erösitö italul bort kiszolgáltatni megrendelhessen; a kihez a szegények, az árvák folyamodtak, mint jőltevö anyjokhoz, a ki elöljárt a jótételben, a valóságban, az Istennek tiszteletében, a bármely rendű, sorBÚ, becsületes embereknek megbecsülésében, Mindezek, úgy a helybeli, mint a környékbeli számos tisztelőket, az iránta báládatosságra kötelezetteket, benső ösztönnel indították arra, — hogy az ö hamvadó tetemeit, könnyezve kisérjék nyugvó helyére, és hálás kebellel őrizzék meg aunak méltó emlékezetét, a kinek mint utolsó napjaiban jelenvoltaktól tudjuk, — bámulatra méltó erős lelke, kifogyhatatlan emlékező tehetsége, még ekkor is — csodálkozásra gerjesztő módon nyilvánult az által is, hogy figyelmét, még a háztartás körüli legjelentéktelenebb dolog sem kerülheté ki, és nemcsak a főúri család igen számos egyes tagjaitól, de az ő iránta jóindulattal, ragaszkodással, és tisztelettel viseltetni tapasztalt minden osztály, — úgy az ottani körök — mint a békésmegyebeliekről is, — névszerint, áldás kívánattal emlékezett meg. Midőn tehát e kitűnő, szép lelkű, magas rangú, kegyes nő elhalt, — igen természetes, ha minden ajk teljes leikéből szt rebegi, hogy a kegyelemnek Istene, adjon lelki s testi erőt, az ő halála által mély gyászba borult, hátramaradt kedves gyermekeinek, számos unokáinak, továbbá dédunokáinak, ősunokáinak éB mind a főrangú széles család összes tagjainak, e pótolhatatlan veszteség keresztyéni megnyugvással lehető elviselésére, s az ő halhatatlan lelkének örök dicsőséget, porházának pedig csendes nyugodalmat a feltámadás nagy napjáig! A dicsőség fedezze áldott porát, Dicsöült lelke néhsi sátorát! Bonyhai Benjámin. Körös-Tarcsa 1875. február 23. Tisztelt szerkeszt) ur I E mi kis helyiségünkből, — bár véleménytnk szerint nem a legutolsó helyen áll e megyében, alig-alig jut el egy-egy említésre érdemes esemény hire a megyei közönség füleihez, — annjival kevésbé terjed el szélesebb körben. Pedig történik itt is néha, a mi megérdemelné a közé-terést. A nyilvánossá^ elébe tartozó s méltó eseményen nem azt ériem, mely folyó hó 16-án néb. Szakái Lajos haláliVal történt. — Az, hogy ő itt született Körös-Tárcsán; hogy később szorgalma, istentől nyert szép tehetségei kimivelése s okos használása által fdtünő helyet vívott ki magának e megye, — sőt — mint népdal költő az egész haza népe előtt is, hogy őt szerették, tisztelték, becsülték nem csak szülőhelye lakói; de mások is: az nem a mi érdemünk, hanem az övé volt. A fájdalom, hogy őt váratlanul tépte ki közülünk a halál, az a mienk. Nem! ez sem a mienk egyedül; ósztoznak abban velünk számosán: is- meröi, jó barátai... Kötelességemnek tekinteném az elhunytról terjedelmesebb nekrogolot tárni e lap t. olvasói elé; de nem tehetem, részint, mert más tárgy nyilvánossá tevésére fogtam tollat, részint, mert biztos forrásból tudom, hogy e szomorú, de kegyeletes kötellességet illetékesebb férfiú, az elhunytnak egyik régibb ösmerője, barátja — tek. Bonyhai Benjámin ur — fogja teljesíteni Ez alkalommal „Olvasó-egyletünkről“ illetőleg annak dicséretes törekvéséről akarok röviden szóílani. — Olv. „egyletünk“ — mint e lap hasábjain közölve volt — egyebek közt azt a nemes czélt tűzte ki maga elé, hogy időként népszerű-felolvasásokat fog tartani. Tartott is edeigelé négyet, melyek közül kettőn t. Fábián Gábor, helybeli nagyobb fiiskola tanító, — a jövő 1876-ik évben már közhasználatúvá válandó „méter-mértéket“ magyarázta, — egyen, helybeli orvos, — dr. Nyirá- dy László az „emberi bőr élödi állatairólegyen pedig e sorok írója a természettan köréből: „az idő-jóslásról“ tartott felolvasást. Legközelebbi alkalomra egyleti elnök, tiszt. Szabó János ur tartand értekezést, egy, a kertészet körébe vágó tárgyról „A fák ellenségeiről.“ E kertészet körébe tartozó felolvasást szükségessé, m. e. korszerűvé teszi nálunk az, hogy az 1863-ik évben, az egyház és község által; ja-iskolás-kert Iétesittetvén 12 holdnyi területen, — melyből 3 hold szőlővel van beültetve — több ezerre menő nemes csemete és oltvány növeltetett, Körös-Tárcsán a gyümölcsfa tenyésztés ez idő óta hatalmas lendületet nyert, — Dicséretére legyen mondva egyletünk tagjainak, — szép számmal látogatják a felolvasásokat. Az „olvasó-egylet“ felolvasásairól szóllván, nem mulaszthatom el, mint rokon tárgyat felemlíteni a „tanítói-értekezleteket,u — közölvén ennek rövid történetét. A körös-tarcsai tanitó-értekezlet múlt 1874-ik évi októberben alakult, s azóta minden hó eisö szerdáján tartott egy értekezletet, a nagyohb fiis- kolában; hol a tanárok, — ha mi jót és hasznost tapasztaltak az iskolai nevelés terén — közük tanító társaikkal. Eddigelé t, Fábián Gábor, nagyobb fiiskolába tanító ; a méter-mértékeknek az iskolában való előadása módjáról; Petneházi Imre, uj-ülési vegyes iskola tanitó, a temészetrajz tanításáról az iskolában; végül pedig Gerzsényi Zsigmond, kisebb fiiskolai helyettes tanító,*) A beszéd és értelem gyakorlatok tanítása módjáról — tartott előadást. Elnöke a tanitói-értekezleteknek tiszt. Szabó János lelkész, jegyzője Gerzsényi Zsigmond h. tanitó. Még az esteli, — az-az hogy az ismétlő iskoláztatásról kellene szóllanom,— de mivel félek, hogy már is hosszadalmas valók : e tárgyat jövendőre tartom fen. Zöld Mihály ref. s. lelkész. Nyilvános köszönet. A békésmegyei régész- és müvelődéstörténel- rai egylet nevében, nem mulaszthatom el hálás köszönetemet nyilvánítani, úgy a „Békés" valamint a „Békésmegyei Közlöny“ megyei lapok derék szerkesztőinek, — kik becses lapjaikat az egylet javára dijtalanul folyóvá tenni Bzivesek voltak; egyletünk pártolására nézve kikérvén jóakaratjok és érdeklődésöket, valamint az egyleti ügyekre vonatkozó megjegyzéseik és véleményeik nyilvánítását, a jövőre nézve is. Hazafias üdvözlettel maradván. Gyulán, 1875. február 26. Göndöcs Benedek apát és lelkész egyleti elnök Nyilvános köszönet. A gyulai ifjúság, a f. hó 1-én rendezett jótékony czélu tánczvigalom jövedelméből, a gyulai nőegylet részére 63 frt 50 krt volt szives adományozni, — fogadják a segélyezendő szegények nevében ezen egylet hálás köszönetét. Németh Józsefné, egyleti alelnökné. Újdonságok. A A rom. cath. elemi iskolák félévi vizsgá tatai az elmúlt héten a legjobb sikerrel folytak le városunkban. — Evenként növekvő elismeréssel kell adóznunk tanitóink buzgalma és jóakarata iránt, — I a legszentebb érdek: a gyermekek nevelésének ily jó kezek alatti vezetése, megnyug*) Gerzsényi Zsigmond, — a múlt évben elhalt, jeles tanitó Papp Károly ur helyén működik. — Azzal méltányolván presbyteriumunk az elhunyt jó tanítónak 25 év elforgása alatt egyházunkban kifejtett pélgás igyekezetét és buzgalmát, — hogy egy évig meghagyta családját a tanítói javadalom teljes élvezésében, — mely idő alatt az özvegy tart segédet, tató hatással lehet nem csak a legközelebbről érdekelt szülőkre, hanem átalában mindazokra, akik az előhaladás és közművelődésnek barátjai lévén, jól tudják, hogy ezeknek első alapja, az elemi iskolákban tétetik le. A tanítói nehéz pályának csekély jutalma ugyan az elismerés, — de jutalmazza őket, kötelességök hiven teljesítésének nemes öntudata. — A cath. hitközségnek pedig csak azt óhajtanék nagyon is érthetően megmagyarázni, hogy a méltányosságnak legkevésbé sem tesz eleget azáltal, hogy veterán tanítónkat „az öreg Péter bácsi“-t még mindég tényleges hivataloskodásban hagyja, a helyett bogy őt nyugalmazva, az általa viselt terhet fiatalabb válakra tenné; kívánja azt nem csak a méltányosság, hanem a fejlődő tanügy érdeke is, melynek kívánalmait teljesíteni, 70 éven túl a legjobb akarat mellett is alig lehetséges. S a ki 52-ik éve már, hogy a tanítói pályán működik, melynek rózsái nem, — csak tövisei vannak: bizony uraira megérdemli az már, hogy hátralevő kevés napjaira azon testület gondoskodjék róla, melynek %-ad része jó formán az ő keze alól lépett az életbe ki. A A kisorsolt szép nagy tajték pipát gróf Wenckheim Károly ur nyerte meg „Civil“ névvel, — ki azonban nomeslelküleg vissza ajándékozta a szegény özvogynek, kinek javára kijátszatott A Komlósy Lajos nyug. honv. alezredes ur, a megyei múzeumnak egy igen régi és igy történelmileg érdekes olasz könyvet ajándékozott, melyben a birodalom minden nevezetesebb várának, — köztök Gyulának is — térrajza és leírása meg van. A Hosszabb idő óta erős, kemény hideg időnk, és pompás Bzánutunk van, — se tárgyban csak az lenne kívánni valónk, hogy a rendőrség, — ha lehetséges — tiltsa be, vagy pedig pénzbírsággal büntesse a rúd nélküli fa-szánok használatát, mint a mely majd minden télen meghozza áldozatát; miután az ily szánt sem hamar megállítani, sem kormányozni nem lehet, azon kis gyermek is, kit a minap emlitettünk hogy elütött, mint halljuk, ezen szerencsétlenségkövetkeztében, pár napra rá meghalt, s ki aztán az ilyenért felelős ?! — Gyulán a sorozás e hó 22-én a következő eredményei fejeztetett be: hivatalból állittatot 12, az első korosztály létszáma 280, a második korosztályé 223, a harmadik korosztályé 168, önzésén 593; — ebből besoroztatott a hadsereghez 80, a póitartalékboz 16, és a honvédséghez 16, ósz- szesen 112. A Purcsi Miska a csabai kitűnő czimbalmos mint értesültünk márczius 1-án átrándul városunkba „vendégszerepelni.“ Kik andalitó, gyönyörű játékát ismerik, s abban gyönyörködni szeretnek, azok részére hisszük, hogy e hírünk érdekes. A Szánthó Kornélia urhölgyet, Szánthó Alajos kir. járásbiró ur kedves leányát, a múlt na- pokbau jegyezte el egy derék fiatal mérnök — Lázár Elemér ur Nagyváradról. Sajnáljak ugyan, hogy e széplelkü, kedves müveit hölgy városunkból távozni fog, de azért a legöszintébben kívánjuk, hogy boldogságuk legyen teljes zavartalan, és igen-igen hosszan tartó! — B.-Csabán műkedvelő színtársulat alakult, melynek elnökéül egyhangúlag a lelkes dr. Molnár Antal választatott meg. A rendezőséget Fejér Béla ur, a technikai rész vezetését Launer Károly ur volt szives elvállalni, s igy teljes jogunk van remélleni a sikert. — Múlt csütörtökön zeneszó mellett tartá meg a b.-csabai korcsolya-egylet versenyét, mely alkalommal a hölgyvilágból többen mutatták be ügyességöket a szép számú és jókedvű közönségnek. — A szarvasi férfi dalkar, Benka Gyula tanár buzgó és szakavatott vezérlete alatt, szorgalmasan képzi magát az éneklés művészetében, s mint értesülünk, nemsokára egy tánczvigalommal összekötött hangversenyt rendez valószinüleg a főiskola dísztermében. — A „Bekésm. K.“ 15-ik számában id. Mo- gyoróssy János, ismert megyei tudósunk édesanyja származására vonatkozólag azon érdekesen meglepő tudósítást olvassuk, hogy az a Frangepán és Zrinyi családok egyik leányutóda volt. Ez annál nevezetesebb közlemény, mert idáig a történettudomány azon téves (?) nézetben volt, — hogy az érintett családok mind fi, mind leányágön régen kihaltak. Reméljük, hogy vagy az illető ujdoadász vagy maga id. Mogyoróssy János ur szives lesz ezer. történelmi felfedezést valamely megyei lapban kitüntetni, hogy ekképen a tudomány javára és az igen tisztelt M. család dicsőségére kiigazittat- hassák azon genealogikus tévedés, melyben eddig a hazai történetbuvárok voltak. — A b.-csabai takarékpénztár második üzlet évi zárszámadásai alkalmából 250 frtot adott a helybeli polgári leányiskolára. — A rom. kath. népiskolák vizsgái (Csabán) a legközelebb lefolyt héten tartattak meg, és pedig amint illetékes helyről értesülünk — kitűnő eredménnyel. — A valláskülömbség nélkül szép számban megjelent közönség megelégedéssel és
