Békés, 1875. (4. évfolyam, 3-52. szám)
1875-02-28 / 9. szám
Negyedik évfolyam 1875. I f|n< «1—1 Cw.í;mr~' %!■ > fI Megjelenik hetenkint egyszer, vasárnap. '’ Szerkesztőseg: Békés-Csabán, kastély utcza 8-ik szám. Kiadó hivatal: jí Gyulán Dobay János könyvnyomdája és Winkle Gábor könyvke- , reskedése. A lap szellemi részét illető közlemények a szerkesztőhöz Békéscsabára czimzendők, és legfeljebb minden csötörtökig beküldendők. 9-ik szám. BÉKÉS. I ES I Gyulán február 28-án: v TÖBB BEKESMEGYEI NYILVÁNOS EGYLET HIVATALOS KÖZLÖNYE. FELELŐS SZERKESZTŐ : ZSILINSZKY MIHÁLY. Előfizetési feltételek: Egész évre helyben házhoz hordva vagy vidékre postán küldve 5 írt — kr. Háromnegyed évre 3 „ 75 „ Félévre . . ! . 2 „ 50 „ Évnegyedre . . I 1 „ 25 „ Egyes szám ára 10 kr. Hirdetési dijak: Egy 4 hasábos petitsor 5 kr. Kétszeri közlésnél ... 4 „ Háromszori közlésnél . . 3 „ \ Többszöri hirdetéseknél engedmény adatik. Bélyegilleték 30 kr. A nyílt-tér sora 10 kr. Hirdetések felvétetnek: B.-Gyulán Dobay János könyvnyomdájában és Winkle Gábor könyvárusnál. — B.-Csabán a nyomdában. — Budapesten Haasenstein és Vogler, — Bécsben Naftles J. hirdetési irodájában. — Elfogadtatnak hirdetések vidékről levélbéni megrendelés által „a' „Békés“ kiadó hivatalához“ czimezve is. Melyik útja czélszerűbb a leánynevelésnek ? (Folytatás). A házinál sokkal jártabb útja a leánynevelésnek a nevelde. A nevelde vagy felekezeti, vagy magán. A felekezetit itt figyelmen kiviil hagyom, nem azért, mintha nem férne hozzájok szó, hanem, mivel a felekezeti dolgok feszegetését nem tartom ez idő szerint eszélyesnek, és mivel a ma gán-neveldék ma még úgy is keresettebbek. Magán-növeldéknek tekintem pedig mindazokat, a melyeket nem valamely testület tart fenn. En igen tisztelem az emberben a tanítói hivatást, vagyis azt a hajlamot és képességet, a melynél fogva valaki a tanítással önzésteleníil, szeretettel s a gyermeket illetőleg haszonnal foglalkozzék; azt is készséggel megengedem, sőt saját tapasztalatom alapján bizonyítom is, hogy ily hivatásos férfiak elébb-odább hazánk rendes tanszékein is találkoznak : de hogy Magyarország növeldéi valamelyikének ezen hivatás-érzet lett volna valaha az anyja, arról épenséggel nincs tudomásom. Lévén pedig a tanítással való foglalkozás oly igen iáradalmas, oly kevéssé jutalmazó és oly kicsike kis tekintélyű, következik, hogy a ki neveidét állít fel, erős indoknak enged. Ezen indok vagy a megélhetés, vagy a nyerészkedés. Különbséget tenni a kettő között nem érdemes, mivel hogy ha a dőlő» jól megy, a megélhetés vágyából mihamarább kikel a nyerészkedés ösztöne. Ezen nyerészkedési törekvést jó lesz a beszéd folytán szem elől nem téveszteni, mivelhogy » neveldei bajok legnagyobb ré sze ezen gyökérből hajt ki. A nyerészkedés bűbájos sipja az a sok nyegle hírlapi és egyéb hirdetés, melylyel minden ősszel a közönséget elárasztják, állitván, hogy menten minden önzéstől, csupán mások ösztönzéséből és nagy áldóTÁRCZA, 50-ik születés napja emlékezetére 1875. február 20-án. Homályos éjszaka terült a hon felett Kevés csillag jött fel, halvány, szelíd fényben . . . E kevés csillagnak rezgő tündöklése Forró vágyat költött minden élő lényben — Vágyat, melynek senki nem tud adni nevet: Fény s világosságért epedett a nemzet. És a néma csendben — mintha meteor száll — A homályos éjben — légi suhogással Úgy tűnt fel egy csillag e hazának egén Sugárözönében fényes ragyogással: Te születtél, s lelked képzelet világa Költő — koszorúnknak legszebbik virága. Szellemed magasztos költői fenségét Láthatja, élvezi minden érző lélek, S midőn dicsőítve nevedet kiáltom, A nagy magyar nemzet nevében beszélek. Büszkeséggel telve és hálával keblünk Jó és rósz napokban, hogy Te valál lelkünk. Gondolatod, eszméd, lelked szép virági Mind nekünk teremnek, mind nekünk virulnak. IQú vagy Te most is, midőn ifjúságod Lombos ágairól a levelek hullanak. Szellemed világa mindörökké lobog Mig magyar hazánkban egy érző szív dobog. Egy félszázad folyt le a múlt tengerébe S élted csillagát még nem takarta felhő, •— Ott ragyog az égen, a lant közelében Tiszta s borús éjjel változatlan feljŐ. zattal nyitják meg a kalitkát; hogy ujdo- nat uj, mégis teljesen biztos tanmódszerrel üdvözítik a világot; hogy a legeslegkitü- nőbb 8zakíérfiak tolongnak oda tanerőkul; hogy tantervűk nemcsak törvényszerű, sőt a tudomány és művészet minden múlt, jelen és jövendő mozzanatát magában foglalja ; hogy ők a Crétinből is Socratest csinálnak ; hogy a szalonszerű elegáns társalgás minden tanítványnak vérévé válik; hogy kalitkájok csupa paradicsom, no meg raktára a legválogatottabb taneszközöknek; hogy konyhájuk változatosságának, finomságának és Ízléses voltának csak a kisasz- szonyok korára való egészségi tekintet vet határt; hogy a testnek szükséges mozgásról és levegőről hajszálnyira a természet parancsa szerint gondoskodnak; hogy a gyermekkel való bánás legalább is oly gyengéd, szeretetteljes és anyai, mint az édes szülei házban, s hogy ennyi áldás mindössze sem kerül többe nehány száz forintnál, számba nem véve természetesen a kikötött összeggel vetekedő mellékes fizetéseket. A síp megtette a maga hatását, a szülék lépre kerültek, a kalitka megtelt. Ha egy huszár-századot toborzanak össze, nincsen öeniié~arinyl foka a képzettségnek, mint a mennyi egy ily nevelde népességében van. Alig akad köztök két egy ivásu, a kinél az eredményes tanitást ugyanazon pontnál lehetne kezdeni. Mivel azonban minden egyes gyermek számára külön osztályt nyitni elvégre sem lehetséges, osztályozzák őket vagy a szülék kívánsága szerint, vagy csak úgy találomra. Erre megindul a tanítás, ha egyáltalában tanterv alapján, akkor valószínűleg a kormány által helyben hagyott, tehát azon tanterv alapján, a mely egyöntetű és jól tanított gyermekek számára készült. A tanító vagy törődik a gyermekek részéről a tantervhez nélkülözlietlen alappal, vagy nem. Ha törődik, le kell szállítania a tantervet, Még soká ragyogjon — a jó istent kérjük S szellemed halálát soha meg ne érjük. Kovács K. Borlska. Csabai népies kedvtöltés Tyurci vagy: Két «sók per 40*/# kr. (Érzékeny fecsegés irta SZEMFUL.) A múlt hét egy csendes esteién, egy financiális ismereiről általánoan ismert úri egyéniséggel ballagok hazafelé, több rendbeli halbszeitlik illő elköltése után. Epei valami nagy financzope- raczióról beszéltünk, hl jól tudom arról, hogy a csabai kereskedelmi- é/,hitel banknak miként le hetne a részvényesek közt dividendákat osztani. Ne gondolja senki, hqfy talán mi is részvényesek vagyunk. Isten ments Dicsekedés nélkül legyen mondva, soha eszünkte som jutott, hogy azokká legyünk. Egyszerre cftk egy menet bundás paraszt legényekkel találkozik, kik két veszettül felpántlikázott, kifestett ésle nem irbatólag felpiperézett nőt kisértek. Gyeng oldalom a kíváncsiság, kértem tehát őket, boy álljanak meg. „Igen egy hatosért“ mondá a nfnet vezetője. Én kaptam rajta és azonnal kiszú^m a hatost az említett nők egyikének kezébe.A másik sértett szemérem érzettel nyujta kaooit felém, jelezvén általa, hogy ő is hajlandó v<pa egy hatosnak elfogadására. Lovagias érzületín kiszúrta a másik hatost. Az entreé gy megfizetve lévén, közelebbről szemügyre vettffl e két nőt, kiknek fehér ruhái úgy tele voltak faggatva pántlikákkal, hogy arus ott kezdenie az ismeretek közlését, a hol az osztály nagyobb részénél megszakadt. Ez esetben ámítás a tanterv. Ha az alappal nem törődve hajt neki a tantervnek, üres szavakat, czifra rongyokat aggat tanítványaira, melyeket nehány hét oly nyomtalanul leszaggat rólok, mint az őszi szél az élettelen leveleket a fáról. No de hisz arra valók az igért hires tanférfiak, hogy ha nincs, alap, teremtsenek, s mipd e mellett is gőzerővel vigyék a gyermeket a jó tanterv véghatáráig. A ki ezt gondolja, próbálja meg, vájjon tud-e a levegőbe, vagy csak pehelyből is házat építeni. Aztán meg hol vannak azok a hires tanférfiak ? A hires ember drága. Drága tanítók mellett sokat nyerni nehéz sor. Ezt az élelmet nevelde tulajdonos igen jól tudja. Hogy tehát a káposzta is megmaradjon, a kecske is jól lakjék, egy-két jó nevű embert minden esetre megszerez egy-két heti órára; hanem aztán a munka legnagyobb részére a jó nevek lepedője alá fiatal, fejletlen, olcsó erőket dugdos. Ehhez járul, hogy az igy összeszedett-vedett tanerők egymással se barátságos, se hivatalos viszonyban nincsenek; tárgyuk, módszerük, fegyelmük összeillesztésére nézve egymás- sár nem érintkeznek; odaveti mindegyik uapszámos módra a maga tégláját, bízván az elhelyezést, az összeillesztést a pallérra, a nevelde tulajdonosára, ez meg a jó istenre. Szaporítja a bajt, hogy a nevelde tanitói vagy már rajta vannak bizonyos életpályán, vagy most készülnek rá. Mindegyik esetből az következik, hogy s neveidéi munkát mellékesnek, felelősség nélkül valónak tekintsék s hogy idejüknek csak forgácsát juttassák néki. Ha már a tanítók minőségéhez hozzá vesszük a tanítványok össze nem illőségét, kénytelenek vagyunk hinni, hogy az ember belső fejlesztése nem lehet komoly czélja a neveldenék. Komoly czélja! De ugyan hát kinek hát alig lehetett látni. A fejükön egy perzsa kucsma alakú papiros alkotmány díszelgett, mely bokrétákkal volt felezifrázva. Kérdeztem, hogy mit akar jelenteni e különös asszonyi uniformis. Megmagyarázták, hogy ezek „tyurkék“. Tyurkék? (majd úgy értettem, hogy csirkék) de hát mi az ? Erre kimeritő választ nem adhattak, hanem felkértek, hogy majd megtudom, csak jöjjek velük. Beleegyeztem.. Eszembe jutott ugyan Monte-Christo, illetőleg az abban foglalt római farsangi kaland, de hát gondoltam, bogy mi nem vagyunk a regényes Olaszországban. Útközben a körültem csoportosuló paraszt legényektől kérdeni bátorkodtam, hogy tulajdonképen, hová is megyünk mi. Az egyik egész illemérzettel a számban lévő fél szivart elkérvén, azt válaszoló, hogy a fonokába. Ott fognak majd a tyurkék tán- czolni. Ekkor gyűlt meg agyamnak légszeszlángja tehát ezek törököknek vannak felöltözve, (tótul tyurek). No ez érdekes, látni fogok egy kis török nemzeti táuozot. Azt ám ördögöt! Amint beléptünk | fonokába, engem ültettek a praesidealó helyre. Szomszédaim egy néhány szivar iránt interpelláltak. Volt nálam 3 trabuko, oda adtam nekik. Panaszkodtak ugyan hogy rettenetesen rövid, de azért elsziták. A két „tyurek“ csak ezután lépett be. Az ott levő leányok 2 sorfalat képeztek és köztük a két mohamedán elkezdett valami verkliáriát énekelni, hozzá keservesen tánczolni és valami rettenetes primitiv szerkezetű dalt zengeni. Az élő or- chestrumot a többi tánezokhoz az ott levő nők képezték, kik keservesen kornyikáltak valezer, czeis jutna eszébe a lánynevelésben komoly czélt kergetni? Hisz ez annyit tenne, mint a gyakorlati élet átalakítását az iskolától várni, holott élővilág tudja, hogy az iskola nem anyja, csak leánya lehet a gyakorlati életnek; már pedig a gyakorlati élet még annak a tudatlan Keleti Károlynak a bizonyságtétele nélkül is napnál világosabban mutatja, hogy manapság az üres páráskodás, a külmáz oktalau fitogtatása, a minden mélyebb alapot nélkülöző társalgási ügyesség, a nővilág forgó pénze; világos tehát, hogy a neveidének is, mint kiválólag a szülék és divat kívánalma követőjének, ezen pénz pengésére kell tán- czolnia. Meg is teszi, e részben nem lehet rá panasz; kell is megtennie, nehogy va- lamikép jogot formálhasson legalább azon érdeme elismerésének követelhetésére, hogy — nem ártott. Megteszi pedig úgy, hogy a mit a nőiség és az értelem fejlesztése tekintetében vétkezett, azt külső felszereléssel üsse helyre. Ehhez képest gondot fordít az idegen nyelveknek szajkó módjára való utánzására; a zongorának akár hajlammal, akár a nélkül való kezelésére, mondom kezelésére; a rajz és női munkának legszemrevalóbb nemével való bab- rálásra; a táncz, bók, szóllásformák, úri szokások majmolására. Állapodjunk meg a bábu ezen kifestésénél egy kissé, s nézzük, nem vegyülnek-e a festékbe mérges elemek is veszedelmére annak, a ki még valamikor a bábuval érintkezni fog. (Folyt, köv.) Észrevételek. az „élővíz-csatorna“ cikksorozatra. (Folytatás.) A társulatok tehát azon időben nem folytatták munkájokat, az akkori kisebb árvizeknek pedig a felhányt kis töltések sikeresen ellenállottak: nem-e méltán hihette a dolgokba nem avatott közönség, hogy befejezett tényekkel áll szemközt, a töltések pedig készek. Holott ezen töltések legnapedli és csárdás áriákat. Volt még egy táncz, de azt sem alakja után nem tudtam kivenni, hogy mi. ők úgy nevezték, hogy „sekeska“. Ezzel befejeződött | szertartás. Legjobban csodálkoztam azon, hogy e komikus jelenetek alatt a többiek arcza mind stoi- kus nyugalmat tanúsított, egy mosoly nem játszadozott azokon, miből azt merem következtetni hogy e törökösdi játék régóta dívik náluk. (Talán még a török világból.) Megjegyzendő, hogy a három trabukko pro- tekeziója rettenetes tekintélyre emelt a legények közt és amint kimentünk >a többi is szivarozási hajlamot árult el. Miután egy trafik mellett mentünk el, engedtem a közóbajnak és 10 rövid szivart vettem a pipás ifjúságnak, a két izlambeli nőnek pedig 20 kr. árú bonbons ezukrot. Erre az egész társaság lelkűletében elkezdett a hála fagy- gyú zsírja csepegni és ennek azáltal adtak kifejezést, hogy egyik legénynek abbeli indítványát, hogy engem a két dominos hölgy megcsókoljon, általános szavazattöbbséggel elfogadták. Kaptam tehát két colossalis csattogó csókot, és elbúcsúztam tólök. Összeszámítottam, hogy mennyibe került e két csók: 3 trabukko ~ 21 kr, 10 rövid szivar ~ 20 kr, bonbons-ezukor ~ 20 kr és készpénz detto = 20 kr, — összesen 81 kr. Esik egy csókra 40‘/a kr- Potomsági mikor egy adóexecutio sokszor 10 frtba is kerül. Már pedig azt mindenki tudja, hogy egy csók többet ér 10 adóexecutiónál 1
