Békés, 1875. (4. évfolyam, 3-52. szám)
1875-11-07 / 45. szám
Negyedik évfolyam 1875. 45-ik szám. Gyulán november 7-én Megjelenik hete fikint egyezer, vasárnap. Szerkesztőség: B.-Gyulán, a polgári iskola épületében. Kiadó hivatal: Gyulán Dobay János könyvnyomdája és Winkle Gábor könyvkereskedése. Alap szellemi részét illető közlemények a szerkesztőhöz Gyulára czimzendők, éslegfeljebb minden péntek estéig beküldendők. 1 * cp 1 1 TÖBB BEKESMEGYEI NYILVÁNOS EGYLET HIVATALOS KÖZLÖNYE. Előfizetési feltételek: Egész évre helyben házhoz hordva kr. vagy vidékre postán küldve 5 írt — Háromnegyed évre 3 1 76 Félévre .... 2 „ 50 Évnegyedre . . . 1 „ 25 Egyes szám ára 10 kr. Hirdetési dijak: Egy 4 hasábos petitsor Ő kr. Kétszeri közlésnél . . . 4 „ Háromszori közlésnél . . 3 „ Többszöri hirdetéseknél engedmény adatik. Bélyegilleték 30 kr. A nyilt-tér sora 10 kr. Hirdetések felvétetnek: B.-Gyulán Dobay János könyvnyomdájában és Winkle Gábor könyvárusnál. — B-Csabán a nyomdában. — Budapesten Haasenstein és Vogler,— Braun Ede (Józseftér, 10. sz. I. emelet.) — Bécsben Naftles J. hirdetési irodájában. — Elfogadtatnak hirdetések vidékről levélbeni megrendelés által „a „Békés“ kiadó hivatalához“ czimezve is. Ismét egy kérdés mely migy részt a társadalom kérdése. A nagy Széchényi mondá, hogy oly kevesen vagyunk miként nálunk még az apagyilkosnak is meg kellene kegyelmezni. Míg azonban fajunk szaporúságának érdekében e nagy szellem még a megtorló igazságszolgáltatást is szelidebben akará hangolni, sokszor nem vesszük észre, hogy pusztulunk és veszünk, mert elég hanyagok és gondatlanok vagyunk e pusztulásnak gátakat nem vetni ott, hol pedig azoknak csak egy kevés jóakarat is gátat vetni elegendő volna. Eltévedünk az elméleti szemlélődések sivatagán, elméletet elmé- retre halmozunk, s mig egyik az utczai tócsákban keresi halandóságunk egy hatalmas tényezőjét, addig egy másik a véd- himlő oltás ellen folytat oktalan harezot, elannyira hogy e helyzetben nem egyszer azon orvos jut eszünkbe, ki az üteréből erősen vérző betegnek mellét kezdette kopogtatni. Pedig a mi társadalmunknak csakugyan van egy vérző ütere, e vérző üterét lenyomni nem volna nehéz, hogy rajta ne folylyon oly erős patakkint a vér ha már egészben meg nem gátolhatjuk hogy itt ott ne szivárogjon. Értjük ezalatt a véletlen halálozások által társadalmunk véré nek évenkinti veszteségét, tehát a véletlen halálozásokat. A legközelebb lefolyt évnegyedben 29 véletlen halálozási eset adta magát elő s ezek között égési sebek folytán nyolez. E valóban megdöbbentő tény e sorok Íróját arra birá, hogy nehány évről a véletlen halálozások statistikáját összealkotá s azon meggyőződésre jutott, hogy ezek különösen 1871 óta szokatlan mérvben szaporodnak. Nem akarva e lapok hasábjait az egyes évek véletlen halálozási statistikájával indokolatlanul tölteni, csak az 1871. év január havától f. év szeptember havának végéig felmerült véletlen halálozások ösz- szegét igtatja ide. Meghalt az említett időköz alatt véletlen halállal 283 egyén. Es pedig meg- fűlt 136, villámcsapás által meghalt 7, lövés által 10, zuzódás által 35, leesés folytán 17, megégett 19, más egyéb részletesebben meg nem határozott erőművi behatások által 59. A megfulás által történt halálozás következőleg oszlik fel; kútba fűlt 35, a kö- rözsbe fűlt 97, a torkon akadt idegentest- től megfult 1, dézsába fűlt 1 gyermek, a ház előtti árok vizébe fűlt ismét egy gyermek. Tehát négy és háromnegyed év alatt Békésmegye lakossága véletlen halálozások által annyit veszített, mint amennyi egy felvidéki kis községnek talán egész lakossága. Még szomorúbbá válik e statistika az által, hogy a részletesebben megnem határozott erőmüvi behatások által történt balesetek között szerepel egy eset, hol a gyér-! mek a rágöngyölődött bölcső kötélén bölcsőjéből kicsüngve agygutában halt meg, továbbá egy nő ki kutyamarási sebeknek lett áldozatává. És most kérdezzük: mit bizonyítanak a kérlelhetlen számok? Hogy az ember életében a véletlenségek erős szerepet játszanak, hogy vannak csakugyan el nem hárítható véletlenségek, ezt mindnyájan tudjuk, hiszen a waterloi ütközet is azért veszett el mert az ütközet napja reggelén nagy eső esvén csak d. u, 2 órakor lehetett a franczia ágyukat a harczvonalba vinni. Határozottan tagadunk kell azonban azt, hogy kútba fúlhasson 35 ember ha el van hárítva a kútba esés lehetősége; valóban jogunk van tagadni azt, hogy a ti- zenkilencz égési halálozás mindannyi esetében a véletlen s nem itt talán vétkes, mulasztás, amott még vétkesebb gondatlan-; ság szerepelt volna; hogy pedig véletlen lövés által 10 ember hal meg a fent never zett idő alatt, ez kétségtelen; bizonyítéka annak, hogy az esetek mindőgyikében a lőfegyverreli gondatlan elbánás volt a tényező. Bizonyítják ennélfogva ez adatok azt, hogy nálunk a pieventiv rendőrség még nem fejlett oda, hol állnia kellene, bizonyítja tovább í még azt is, hogy társa dalmuukban a vétkes mulasztás és gondatlanság — talán mert a hatósági indo- költ beavatkozástól sem tart nagyon — hova tovább erősbödő gyökeret ver. A vétkes mulasztás vagy épen gondatlanság oly jogi fogalom, melyet a magyar büntető codex — mely egyébiránt nem is létezik — nem ismer. — Mind a mellett azonban, hogy nem ismerte, a gyakorlat e jogi fogalmakat nálunk már rég szentesitette, sőt számos esetben már a vétkes mulasztás vagy gondatlanság bűnhődött is. Azonban még mindig nem oly mérvben, mint azt a fenfórgó körülmények javallják és ennek oka leginkább ott rejlik, hogy azon közvetlen helyi hatóságok melyek e felett őrködni szoktak, minden megkülönböztetés nélkül dobják a fennforgó eseteket az emberi számítás korlátáin túl eső véletlenség urnájába. És ez l^ségtelenül hiba,’'— mely nem .tűrhető tovább a nélkül, hogy már egészen divatos szólás formává v;íIt ázsiai állapotunkról uralkodó nézetet még jogosultabbá ne tegyék. Kormányunk az újabb időben minden lehetőt meg tett, s folytonosan igyekszik megtenni tovább is arra nézve, hogy fa junk ismét szólás formává vált száporut- lanságának tényezőit elhárítsa, de mit ér minden kormányrendelet és, intézkedés ha hiányzik nálunk az ;órzék'pz iutentiok üdvös volta iránt, mit ér minden -hatósági szigor, ha kormányt lés .hatóságot egy iránt nem támogat maga a társadalom, E sorok írója legközelebb e tárgyra felhívta a hatóság figj’elmét, semmi kétség, hogy a hatóság.- raegteendi árra nézve a magáét hogy a íffletíemégrk oly megdöbbentő mérvben ne |szerepeljenek veszteségünk statist! ká- jábjánv de tegye meg a társadalom is a magáét á hatósági intézkedések odaadó támogatásában. Szóval segítsünk magunkon hogy kormány és hatóság is segíthessenek rajtunk! Közigazgatási reformok. A „Hon“ a belügyminiszter által előterjesztendő törvényjavaslatokat igy ismerteti: Az egyik javaslat a megyei bizottságokról szól. A mai megyei nagybizottság n az a. n. állandó választmány hatásköre csorbitatlanul marad; a bizottsági közgyűlések tartása azonban ritkább lesz s az eddig szokásos negyedévi gyűlések helyébe félévenkinti gyülésezés lép. A közigazgatási intézkedések végrehajtásának gyorsítására és hatékonyabbá tételére azonban alkottatik egy uj bizottság, — mely, a főispánt is beleértve, huszonegy tagból fog állani; tagja lesz e bizottságnak hat azon főhivatalnokok közül, kik a kormány részéről nevezvék ki a megye vagy hatóság területén egyes ügyágak vezetésére, igy a főispánon kivül pl. az adófelügyelő, tanfelügyelő, stb. Tagja lesz azonfölül a megyei közigazgatás öt tisztviselője, köztük, ha jól tudjuk, az alispán, főjegyző, főmérnök és főorvos; a többi tiz tagot a megye választja. E bizottság fog intézkedni minden rendelet végrehajtása s a folyó ügyek foganatosítása körül. s pedig a „praesentes concludunt“ elve szerint úgy, hogy ha a megyék önkormányzati joguk gyakorlását komolyan akarják fogni, fősulyt kell helyezniük arra, hogy az általuk választandó tiz tag e választmány üléseiben való résztvevést komoly kötelességnek tartsa. E választmány havon- kint legalább egy ülést — szükség esetén többel is — tart s-életbeléptetése jelentékeny haladása lesz a municipális kormányzatnak, már azért is, mert fórúmán megy körösztül minden határozást igénylő rendelet, ha mindjárt nem is vonatkozik kizárólag a megyei önkormányzat számára föntar- tott ügyekre. E bizottság !étrcjövetele azonban nőm 'zárja ki azt, hogy a kormány közvetlen is éritkezhessék egyes megyei tisztviselőkkel. A második javaslat melyot, a.kórrfiány benyújt, a megyei fegyelmi ügyet szabályozza s erre nézve a legszigorúbb olvekot m'öndja ki. — A harmadik a községi törvénymódosítását tartalmazza, g pedig 1 tAecza. Szeresd a dalt... Szeresd a dalt, mely enyhít sziveden, S édes derűt önt el lelked felett. Varázsa még- meghozza újra mind, Mit a múlt fátyla régen elfedett. A bűvös est, a gyermek-lányka arcza, Föléled újra egy kedves dalon — S letűnt napod sugári újra kelnek, Mint egy mosolygó, szép esthajnalon. Szeresd a dalt — és érezd benne át Mit titkon rejtessz a világ elől. S építs hitet a rokon hangokon Hű sziveddel rokon hű szív felöl. S repülj az égnek a dal szárnyain, Kövesd röptében a dalló madárt: Hadd lássa lelked ittasúlt gyönyörrel A tiszta — véghetetlen láthatárt. — Sipos Soma. Oh én nem áltatom magam ... Óh én nem áltatom magam A mély titkú jövő felett, De az a csók mit ajkad oszt: Ma üvöziti szivemet. Tudom komor lesz az alkony, — Ah I megjő lassan a setét — De bánjam-e, mig éldelem Mosolyaidnak kellemét? — Én édesem, borulj reám, És súgjad halkan, hogy szeretsz. É S komor sors, rideg emberek. Előttem mind feledve lesz ! Hadd jöjjön az. irigy idő, A lejtőt békén megfutom, Mi átragyog éjembe is: A te szerelmed lesz, tudom 1 Sipos Soma. Ki az ábrándozó? Elmefuttatás. Minden ember életében van egy korszak, az ifjúság tavasz kora, melyről a költő azt mondja, hogy habzaj gyanánt lejár, melyet pedig oly hasz- szunak óhajtanánk, melyre ba elmúlt, százszor is vissza sóhajtunk a költővel: Oh szép idők ti elmúltatok, És mind örökre tán Most nem terem számomra többé Sem sonka sem leány. (Petőfi) Ez a korszak az, mely felett az ábrándok rózsaszínű feliegoi lebegnek. Mi az ábrándozás ? Elmondjam-e ennek elhatározását, kedves olvasóm, előtted; vajon nem jársz-e te épen most is, sugáros mezején az ábrándok világának; vajon nem mondod-e, olvasván gyenge meghatározásomat : halvány kép az, csak olyan mint mikor a festő a délibábot akarja vászonra tenni s piszkos felleg alakok kerülnek ki ecsetje alól. De mégis megkisértem. Ábrándozás az, midőn az érzékek uralma atatt jLIIó lélek, — elfeledve vagy legalább ragyogó színekkel kifestve a körülte lévő világot, egy mások által nem ismert tündér országot alkot a sóvárgó halandó számára, mely ország be van népesítve a képzelet gyönyörű alakjaival, — kik között az ábrándozó játsza á főszerepet, a menynyiben mindenek csak azért látszanak teremtve lenni, hogy az ö kívánságait, szeszélyeit, vágyait beteljesítve, — öt a legboldogabb Isten teremtésévé tegyék. — Ábrándozó tehát az, ki jelen helyzetében nem találva fel boldogságát, reményeinek szárnyain, behatol a jövendő rejtélyébe s annak titokteljes világát mindazzal a mit csak kigondolhat, felékesiti. Ábrándozik az ifjú, midőn szerelmemre gyú- ladt szive elfelodtet vele minden óhajtást s csak bálványozott hölgye kívánt bírásában mutatja, fel üdvét; kit már képzeletének világában birni vél is. — Ábrándozik a loányka ki szerelmi tépelö- désoiben igy andalog. Édes apám, édes anyám Ne bízzatok semmit se rám, Nézzétek el ha hibázok, Tudom is én mit csinálok. Azonban az ábrándozás nagyon hasonlít az álomhoz, és mint a kedves álomból való felébredés, ugy az ábrándok világából a való életre visz- szatérés is kellemetlen; a mennyiben mindenik kevés időre boldogított, s eltűnések után nem marad egyéb mint a prózai való. De hasonló állapot az ábrándozás a részegség okozta mámorhoz is, s igy az ábrándozó a mámoroshoz, a mennyiben mindegyik rózsaszínben látja a világot, mig kijózanodva mindenik oly zavart érzésekkel néz szét, hogy alig alig találja bele magát a való élet viszonyaiba. Az ábrándozásra nagyon hajlandó, gyakran elfelejtkezik arról a mi reá nézve talán életkérdés ; vagy meghagyja magát csalni Ott, hol pedig kevés figyelemmel megtarthatta volna előnyeit. _ Az ért mondják, a mindent gyakorlati oldaláról tekintő, nem hirtelonkedö, könnyen kelepczóbe nem csalható, szenvedélyein uralkodni, kívánságait fékezni tudó emberről: de hiszen ez már kiábrándult. Vannak azonban oly szerencsétlenek kikre ez az idő halálok órájáig sem következik el, kik egész életükben ogy-ogy képzelt ábrándkép után futottak, mint a sahara vándora a feltűnő csalfa- fata morgana után. Ilyenkor az ábrándozás — mely az ifjúkort boldogítja, — az annak mámorából ki- vergödni nem tudóra, — boldogtalanság, romlás kétségbeesés forrása leend. Ezeken teljesül aztán be hogy: Ábrándozás az élet megrontója, Mely kanc8alúl, festett egekbe néz ! Surányi Gyula. Lévelek Katinkához. VII. Kedves Katinkám ! Harmadik tulajdonságnak nevezed az eszményi nő jellemében a háziasságot. Nem is ok nélkül kedvesem. A mely nőben e három erény meg
