Békés, 1875. (4. évfolyam, 3-52. szám)

1875-02-14 / 7. szám

7-ik szám /i Negyedik évfolyam 1875. C* y Gyulán február 14-én. Megjelenik hetenkint egyszer, vasárnap. Szerkesztösey: Bek és-Csabán, kastély utcza 8-ik szám. Kiadó hivatal: $ Gyulán Dobay János könyvnyom­dája és Winkle Gábor könyvke­reskedése. A lap szellemi részét illető köz­lemények a szerkesztőhöz Békés­csabára czimzendők, és legfeljebb minden csütörtökig beküldendők. FELELŐS SZERKESZTŐ: ZSILINSZKY MIHÁLY. I ÉS n TÖBB BEKESMEGYEI NYILVÁNOS EGYLET HIVATALOS KÖZLÖNYE. Előfizetési feltételek: Egész évre helyben házhoz hordva vagy vidékre postán küldve 5 irt kr. Háromnegyed év re 3 „ 75 r> Félévre . . . • 2 „ 50 n Évnegyedre . . • 1 » 25 n Egyes szám ára 10 kr. Hirdetési dijak: Egy 4 hasábos petitsor 5 kr. Kétszeri közlésnél . . . 4 „ Háromszori közlésnél . . 3 „ Többszöri hirdetéseknél enged­mény adatik. Bélyegilleték 30 kr. A nyilt-tér sora fO kr. d Hirdetések felvétetnek: B.-Gyulán Dobay János könyvnyomdájában és Winkle Gábor könyvárusnál. — B-Csabán a nyomdában. — Budapesten Haasenstein és Vogler, Bécsben Naftles J. hirdetési irodájában. — Elfogadtatnak hirdetések vidékről levólbeni megrendelés által „a „Békés“ kiadó hivatalához8 czimezve is. Békésmegye bizottságának f. é. február 8-án s több napokon át tartott közgyűlése. A közgyűlés szép számmal megjelent bizott­sági tagok jelenlétében, a főispán elnöklete alatt tartatott meg. Registráljuk a tárgyakat azon sor­rendben, a mint azok elöadattak, kihagyásával — természetesen azoknak, a melyek kevésbé atalá- nos érdeknek. Első tárgy az alispán szokott évnegyedes je­lentése volt, s erre nézve a határozatok a kővet­kezők : 1. A Szarvas-Mezőtúr közötti utón közle­kedő posta mellé katonai őrkiséret fog kirendel- tetni. 2. Tekintve, hogy az ugyanezen útvonalon közelebb történt postarablás és gyilkosság e me­gyebeli egyének által követtetett el, s tekintve, hogy a Békésmegyével határos Heves és Bihar- megyék területén rögtön itélö bíráskodás áll fen s igy attól lehet tartani, bogy a most nevezett szomszédos megyékben garázdálkodó gonosztevők Békésmegyét — hol statárium nincs, fogják bűnös üzelmcik helyéül választani — ez okokból a bel és igazságügyminiszter felkéretik, hogy Békésmegye területére nézve is a rögtönitélö bíráskodást rab­lásra és rablógyilkosságra engedélyezze. — 3. A községi elöljárók választása alkalmából Gyomán és Endrödön előfordult féktelenkedések sajnos tu­domásul vétetnek, s a mennyiben a kitűzött vá­lasztások meg sem tartattak, meghagyatik az ille­tékes csabai járási szolgabirónak, hogy az említett két községben a választási határnapot azonnal ki­tűzvén, á választásokat a törvény értelmében és szükség esetén karhatalommal foganatosítsa. Ez al­kalomból egyszersmind a többi szolgabirák is fel- bivatnak, hogy a községi választásoknál netán előforduló hasonló rendszavazásokat minden ren­delkezésükre, álló törvényes eszközökkel megfé­kezni és a törvényhatóság tekintélyét megóvni és TARCZA. Az 1543. észt. febr. Il-én Gyulán tart. or­szággyűlés.1) A mohácsi vész után hazánk, a mint tudjuk, válságos napokat ólt. Az ifjú király II. Lajo az ország színével Mohácsnál elesvén, az ország két pártra szakadt. Az egyik Ferdinandot, a másik Zápolya Jánost választotta királyául. Szomorú na­pok voltak azok. Mig a magyar egymás ellen tor­zsai kodott, egymást fogyasztotta és pusztította: addig ama hívatlan vendég, a török, mindinkább az ország belsejébe nyomult, elfoglalta Buda vá­rát, s vele az országnak nagy részét hatalmába kerítette. Végre a két király, elunván a folytonos békételenséget, 1538 ik észt. N.-Váradon békét kötött egymással, melynek főbb pontjai ezek vol­tak : mind Ferdinand, mind János király tartsa meg azt, a mit jelenleg bír, s uralkodjék azon királyi czimmel; ha azonban János király meghal, akkor az ö egész része szálljon Ferdinándra, ha mindjárt János király fiú örököst is hagyna maga után. De miután ezeu békekötés sem kölcsönösen aláírva, sem kihirdetve nem volt, sőt Ferdinánd annak egyes pontjait többszörösen megszegte; en­nélfogva János király sem tartotta magát köteles­nek azt megtartani s halála előtt visszavonta, sőt végrendeletében megbízta Martinuzzi Györgyöt és Petrovics Pétert, kiket fia gyámjaiul rendelt volt, hogy halála után fiát János Zsigmondot a király­ságban és az őt illető Erdély és tiszántúli rész birtokában megtartani igyekezzenek. Ily állapotban találta az országot János ki­rálynak 1540. észt. julius 21. bekövetkezett ha­lála. Az eddig János királylyal tartott főurak tartván egyrészt az özvegy királynénak Izabellá­nak gyenge asszoDyi kormányától, másrészt pedig *) Felolvastatott a békésmrgyei mivelődéstörténelmi tár­sulat évnegyedes ülésén, február 8-án Oyulán. fentartani kiváló feladatuknak ismerjék. 4. A megye közönsége elismerést,szavaz Gyula, Csaba és Békés városok országos képviselőinek, a kondorosi és csákói puszták községgé alakítása tárgyában az or8z. képviselöház egyik közelebbi ülésén tanúsí­tott magatartásáért. 5. Örvendetes tudomásul vé­tetik, hogy az 1873-ik évi bécsi nemzetköri kiál­lításban résztvett e megyebeli kiállítók, névszerint: Déry István, Göndöcs Benedek. Junászka János, Károlyi György és Gyula grófok, Mokri Sámuel, Wenkheim Frigyes gróf, Wenkheim László báró és Zsilinszky Pál a nemzetközi biráló bizottság által dicsérő okmány és érmekkel tüntettelek ki. A ki­tüntetési jelek Déry István és Göndöcs Benedek nek a közgyűlés szine előtt átadattak, a többi (je­len nem volt) kiállítók jelvényei az illetékes szol gabirák által fognak kézbesittetni. Eddig az alispáni jelentésre vonatkozó hatá­rozatok ; következnek a kormány rendeletéire hozottak. Első ezek között az, mely Kondoros és Csákó pusztáknak községgé alakítását ismételve is meg­hagyó belügyminiszteri rendeletet illeti. E hatá­rozat igy hangzik: A megye közönségét a felolva­sott miniszteri rendelvényben újabban felhozott el­lenérvek sem ingatták meg azon meggyőződésé­ben, miszerint Kondoros, JCsákó és Kiskond°lc? pusztai területeknek önálló községgé alakitásíPs fen álló törvényekkel meg nem egyeztethető. Mint­hogy azonban a törvényhatóság rendezéséről szóló 1870. 42. t. ez. 16. szakasza a miniszter ismételt rendeletének feltétlen és azonnali végrehajtását ren­deli, s emellett a felolvasott miniszteri rendelet időközben alispánilag végrehajtás végett már ki is adatott — a további él lén élív, elés alkalma is megszűnt; fentartja azonbaá magának a megye közönsége, hogy a rendelet végrehajtása folyamán elöállható mindazon nehézségeket, melyek úgy a nem bizván Martinuzzinak ingadozó politikájában, mindinkább kezdtek átpártolni Ferdinandhoz. En­nek következése az volt, hogy végre mind Ferdi- nándnak, mind Izabellának biztosai 1541. észt. deczember 29-én összejöttek a gyalui várban és ott abban egyeztek meg, hogy a nagyváradi bé­kekötés értelmében a János király által bírt rész is teljesen átadassék Ferdinandnak. Azonban méltán lehetett tartani attól, hogy a hatalmas török császár, II. Szolimán, kinek Zá pólya János Zsigmond pártfogoltja volt, nem fogja hagyni ezt csak oly könnyedén kivettetni a ki­rályságból. Sőt inár is hire járt, hogy tekintélyes sereggel közeleg az ország határai felé. Ennélfogva Martinuzzi, jóllehet leginkább ő sürgette a gya­lui szerződés létrejöttét, követségek, színlelt hó- dolás és adófizetés által igyekezett i török hódí­tás veszélyeit az országtól eltávolítani. Ily körül­mények közt a Zápolyapártiak több részleges or­szággyűlést tartottak. Nevezetesen ilyen tartatott 1543. észt. január 6-án Nagyváradon, melyen az ott jelen volt rendek nemcsak hódolatukat nyil­vánították Ferdinandnak, de sőt az akkor Nürn- bergben tartózkodott Ferdinandhoz Versenyi Mi­hályt menesztették követül, biztositáán őt ezen megbízott emberük által hűségükről, és hozzá való ragaszkodásukról. Hogy pedig ezen országgyűlésen ilyen, Ferdinándnak kedvező határozatok jöttek létre, arra Dagy befolyással voltak Ferdinándnak ez országgyűlésen jelenvolt hatalmas párthívei Som- lyay Mihály és Bornemissza Pál Ferdinandnak ud­vari titkára. Egészen más szellemű volt az alig öt héttel később t. i. 1543. észt. február 11-én, — mely a böjti első vasárnapra esett, — Gyulán tart. or­szággyűlés, | melyet ezen előzmények előrebocsá­tása után most már nehány szóval ismertetni sze­rencsém lesz. Ezen országgyűlésről hazai történetíróink ed­dig mit8em tudtak. Nem említi azt Kovachich sem törvény, mint a helyi viszonyok czélszerüsége szem­pontjából a miniszteri rendelkezés igazolatlan vol­tát feltüntetik annak idején részletesen kimutat hassa és ez irányban a kellő lépéseket megtehesse. Egyébbiránt az uj község a szarvasi járáshoz csa- toltatik; követ választási tekintetben pedig a gyo­mai választó kerülethez. (Folytatjuk.) A békésmepyéi régész- és művelődéstörté­nelmi egylet választmányi gyűlése. Gyulán, 1875. február 8-án Akik megyei közéletünket figyelemmel kisé­rik, — s a naponként változó, felszínre került és ismét agyonhallgatott társadalmi eszmék, s azok érvényesítésének különféle mozzanatai iránt ér­deklődéssel viseltetnek, — akik megszokták nap­jainkat az erkölcsi-, társadalmi- és politikai sü- lyedés folyton növekvő, és minden szellemi erőt lenyűgöző, elzsibbasztó idejéül bélyegezni, — akik kétségbe estek már egy nemzeti jobb jövő elér­hetése iránt, s duzzogva hajtják meg fejőket a kérlelhetlen kényszer igája alá; szóval még a leg­sötétebb pessimismus emberei sem merik tagadni, hogy megyénkben ez időszerint egyetlen nagyhord­erejű ~ egylélT~víuí," TYiélytíek kitűzött zászlaja' alá bátran sorakozhat mindenki, — - anélkül, hogy egyéui meggyőződését és politikai nézetét felál­doznia kellene, mert hisz napjainkban ez főleg ama átkos gát, mely minden nemesebb vállalat és kezdeményezésnek előtte áll, — s mely zászló alatt baráti kezet szoríthat a meghasonlott, szét­forgácsolt társadalmi osztályok minden tagja, me­gyénknek minden gyermeke; — mert hisz ezen egylet, a legszentebb közérdeknek: a megyei köz­művelődésnek fáklya vivője, terjesztője, és apostola. „vestigia Comitiorum“ czimü, hangya-szorgalom­mal összeállított hires munkájában, ki pedig egész életét az eddig ismeretlen országgyűlések felku­tatásának szentelte. Békésmegyei mivelődéstörté­nelmi egyletünk tiszteletbeli tagjának, a derék •Fraknói Vilmos érdeme az, hogy annak végzéseit a bécsi csász. titkos levéltárban feltalálván, nap­fényre hozta és „Magyar országyülési emlékek“ czimü jeles munkája második' kötetében a tudós világgal e napokban közlötte. Hogy a terjedelmes gyulai várnak melyik épületében tartatott ezen országgyűlés ? aligha csalódunk, ha azt válaszoljuk e kérdésre, hogy a még most is fenálló várnégyszögben. A ki Gyula várának 1566-ik észt. látképét megnézi, első te­kintetre is meggyőződik arról, hogy a templomo­kon kívül e várnégyszög volt a XVI. században a gyulai várnak legtekintélyesebb, legtéresebb épü­lete. Ennél fogvá, miután a hideg miatt, február 11-éu ősi szokás szerint a szabad ég alatt gyű­lést még nem igen lehetett tartani, több mint va­lószínű, hogy az 1543-ik észt. országgyűlés e vár­négyszögben tartotta üléseit. Elnöke volt ezen országgyűlésnek Martinuzzi György nagyváradi püspök, az ország kincstartója és János Zsigmond királynak egyik gyámja. Jelen volt pedig az erdélyi urakon kívül, nyolez tiszán­túli vármegyének, u. m. Aradnak, Békésnek, Bi­harnak, Csanádnak, Csongrádnak, Hevesnek, Külső Szolnoknak, Temesnek és az akkor még igen tgrj jedelmes Zarándnak nemessége. Hogy kik voltak jelen a békési birtokos nemességből, az az or­szággyűlés adataiban feljegyezve nincs, de bizo­nyára nem csalódunk, ha azt mondjuk, hogy jelen voltak a Pathócsyak közül Boldizsár, a zarándi főispán, továbbá Gáspár, Miklós, Lajos, Bernát, György, kiknek a mostani Kígyós mellett lévő eperjesi pusztán várként megerősített kastélyuk volt, mely nem egy ostromot látott; továbbá részt vehettek ez országgyűlésen a Gyula várának falai A mily magasztos, ép oly nehéz a czél, — de a kormányrudat oly kezek által látjuk igaz- gattatni, hogy a helyes ut, s a sikeres eredmény­ről vakmerőség lenne még kétkednünk is, — mert ha ennyi jó akarat, képesség és ildomos kiviteli alkalmazkodás sem volna czélhoz vezető, akkor valóban kétségbe eshetne mindenikünk, egy derül- tebb jövőnek még reménye felöl is. De megyei művelt közönségünk áldozatkész­sége és közérdeklődése is a legszebb bizonyíték arra nézve, hogy a művelődéstörténelmi egylet, hivatását, irányát és működését tekintve, helyes utón halad, és egy régen érzett űrt tölt be, úgy megyei társadalmi életünk, mint a magasabb köz­érdeket tekintve. A f. hó 8-án tartott választmányi gyűlésen is oly szép közönség gyűlt egybe, főleg városunk intelligens osztályából, s megyei közéletünk kitű­nőségei körül, melyre úgy a felolvasók, mint az egylet méltán büszke lehet; s a fényes közönség­nek kiegészítő keretét képezé azon nagyszámú férfi hallgatóság, melyet városunk közép polgári osztálya, s az épen benidőző számos megyebizott­sági tag tag alkotott. A gyűlésem elnöklésre Tomcsányi József fő­ispán ur kéretett fel, — s a gyűlést rövid szavak­kal -ő nyitotta, mag. --­Göndöcs Benedek apát- és lelkész egyleti elnök ur, melegen üdvözölvén az egybegyüft dí­szes közönséget és egyleti tagokat, — tudata a gyűlés főtárgyául kitűzött felolvasásokat, — s fel­kérő a szerzőket azok felolvasására; — mely után nt. Horváth Sámuel tótkomlósi kiérd. ev. lelkész ur, s egyleti igazg. választm. tag kezdé meg ily czimü műve felolvasását: „Mily állást kell elfog­lalni a magyar fajnak, hogy jelenét és jövőjét, ki- és befelé, minden irányban és minden időre biztosítsa.“ alatt lakott ajtÓ8Í Ajtósyak és ölvödi Ölvödyek, azután orosházi Komlóssy Ferencz, orosházi Gló- zsán Miklós, ki még az 1518. észt. bácsi ország- gyűlésen az ifjú király II. Lajos mellé az orszá­gos tanácsba beválasztatott; a csabai fóldesurak közül Sterzénkovics Mátyás, Radák László, a hős Nagy Balázs és Székely Márton, kik közül az első később Szolnokon, a második Boros-Jenőben, a két utolsó pedig Egerben vitézkedett Dobó István alatt Nemkülönben jelen lehettek a mező-megyeri Székelyek közül Miklós, András és Bernát, a ger- lai Abrahamffyak közül Gáspár, Boldizsár és Ist­ván, a kürös-ladányi Nadányiak közül Gergely és Mátyás, azután Gyárfás és István, e vidék ismert reformátorai, a Kamuthyak, Harangiak, simái Si- mayak, gyomai Dóczyak, végre Massay Imre, a gyulai főiskolának nagy patronusa, a Somogyiak, fóvényesi Gálok, ajtósi Törökök, Vargadeákok, Kamóchyak, kiknek Gyula városában akkor ne­mesi curiáik és lakházaik voltak. Ezek ugyanis valamennyien ezen országgyűlés idejében éltek, ré­szint Gyulán, részint a megye különféle vidékein elszórt kastélyaikban laktak, s az oly nevezetes mozzanattól, mint minő volt egy országgyűlés, ma­gokat bizonyára távol nem tartották. Maga a me­gyének főispánja, epeijesi Patbócsy Ferencz, alig ha jelenvolt. Ezt onnan lehet gyanítani, hogy, — a mint később látni fogjuk, — ellene épen ezen országgyűlésen kemény kifakadások történtek. Ne­vezetes napjai voltak ezek Gyulának. Mily élénk? ség, mily zaj uralkodott a különben halgaiag te­reken, midőn annyi nemes gyülekezett- össze az ország különféle vidékeiből s csatlósai kíséretében a trombiták és. a tárogatók harsogása mellett vé­gig száguldozott az utezákon. Hogy sokan lehet­tek különösen az alsóbb rendű nemesek, mutatja az ő erélyes fellépésük a' főnemesség ellen s azon bátorság, melylyel az igazságot a jelen volt főne­meseknek is szemökbe megmondották, a mint a[ább látni fogjuk. J (Folytatjuk.)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents