Békés, 1875. (4. évfolyam, 3-52. szám)
1875-02-07 / 6. szám
vény világos rendelete ellenére ily értelemben intézkedni? — e kérdésnek megoldása illetőleg az ily természetű határozat megsemmisítése a belügy- minister erélyes fellépésétől várható: és ezért ez ügybon követett eljárást sokkal fontosabbnak tartjuk — mint sem az — a belügyminiszter figyelmét kikerülné. Az összeíró küldöttségek, a fenthivatolt választási törvény 90-ik szakasza szerént, a névjegyzék összeállítása s kiigazításánál, kötelességük pontos és lelkiismeretes teljesítéséért felelősek, de továbbá a 92-ik szakasz akként rendelkezik, hogy megbízatás folytán közreműködő közeg ellen, ki hivatalos eljárásában a törvénynek rendeletéit megsérti, fegyelmi eljárás alkalmazandó. A fentemlitett összeírás helytelensége kétségtelen lévén, önként azon kérdés merül fel, ha vájjon emiatt az összeíró küldöttséget kcll-e hibáztatni, melynek tagjai hivatalos esküt tettek, s ennek ellenére a törvény rendeletéit mindamellett figyelmen kivül hagyták? vagy pedig a központi választmányt, a mely az ősszeiró küldöttséget a törvénytől eltérő utasítással látta el? E mindenesetre lényeges és érdekes kérdésnek — a törvény és igazság szempontjából leendő megfejtését, illetőleg érdemleges elintézését a belügyminisztertől várjuk, a ki hivatva van a felterjesztett jegyzőkönyv nyomán efelett véglegesen határozni. r. 1. Falusi levelek Szt.-Andrásról, jan. 25.1875. ii. ígéretem szerint ismét beköszöntök kigyel- metekbez egyszerű falusi levelemmel, szívből kívánva ez újság olvasását gyakorló édes földieim- nek, kedves polgártársimnak, hogy mindnyájukat kívánt jó egészségben, és becses megelégedésben üdvözölhessem, valamint forrón óhajtom azt is: hogy habár nagyon szeretek velők együtt lenni ártatlanul és hasznosan időzni — még is: soha se lássak egymást — búbáriatban, bajban és fájdalomban, hanem mindig örömben, békében és boldogságban! Nagy fát kezdtem uj-évkor mozgatni azon ígéretemmel, hogy annak édes gyümölcseit lerázva, kedveskedjem velők kigyelmeteknek, a boldogság fája ez, melynek termékére mindnyájunknak meg van a jó ápetitussá, minthogy pedig egy kissé megpihentem már az első próba után, újra neki- dülök most a nehéz munkának. —db lassún mar a medvét — muri elegei lial- lottuk mormogását, — mondja talán némely jámbor atyámfia — és kérdi: miben áll hát az embernek boldogsága ? Bizony galambom ezt sokkal könnyebb kérdezni, mint arra megfelelni, — és szent igaz az, hogy ez egyszerű kérdésre is el lehet mondani Csokonai Vitéz Mihály poéta urammal ez a kérdések kérdése, melynek igen nehéz bajos a hü megfejtése, melyet mennél jobban s buzgóbban kutatok, annál több mélységek mélyére akadok“ .. Mert a hány ház, annyi szokás, a hány ember, annyiféle gusztus létezik, egyik maga körül, másik nagyon is messzire keresi ezt, pedig talán legkönnyebben önmagunkban találhatnánk fel azt; — majd meglássuk hogyan ? A Pista gyereknek, a kis kanásznak megengedte a gazd’uram télen, hogy a meleg szobában aludjék, hol aztán az öreg búbos közelében le is heveredett, párnául könyökét, paplanul ócska szűrét használván ; mielőtt elszenderedett volna, rangja és tudománya szerint ő is elgondolkozott a világ sorjáról, s egy keserveset sóhajtott, — mire a gazda e kérdést intézé hozzá: hát te mi után so- pánkodol oly nagyon ? — hát biz én azt gondoltam — feleié — ha én király volnék, de boldog lennék! — mert szénás szekeren hálnék és minden reggel hájas piritost ennék. — Mire a gazda nagy bölcsen csak ennyit mondott még.' „ha csak ez a kis bajod van fiam, akkor mondjad Jézus, aztán dögölj reggelig“ Ama szép élő rózsabimbó, az. a kedves leányka pedig, kiről, ha már meg nem irta volna újra elzenghetné a dalnok! „nem anyától lettél, rózsa fán termettéi, piros pünkösd napján, hajnalban születtél;“ aggódó és szorongó sziwcl tekint most a bálok elé — ekként sóhajtozva: „jaj de boldog leszek, ha elvisznek, mert ott lesz | Jancsi is meg a Jóska is — és még talán az urfi is a ki olyan szépen tud beszélni. Egy másik sok gonddal, vesződséggel terhelt ember pedig azt vallja : hogy ö csak akkor boldog az életben, ha jó izűen és csendesen alszik puha ágyában! — Legyen neki hite szerint, én nem disputálom agyon képzelődését, hanem azt velem együtt sok jó feleség is állítja ám, hogy némely ember akkor jó, — s csak is akkor van más boldogságára, mikor alszik. Mindezek azonban csak képzelt boldogságok, melyek csak annyi gyönyört adnak, mint a rövid életű kellemes virágok, melyek alig nyitnak, már is elhervadnak. A valódi boldogság hervadhatlan fehér lilioma a tisztaság jelképe; a menyország kincse, a paradicsom növénye — ehhez a világ legigazabb barátja, az emberiség boldogítója, Isten fia vezet most is drága' igéivel templomainkban. A másik boldogság a polgári életben tenyésző lombos zöld fa, mely akkor gyümölcsözik számunkra, ha vállvetve boldoggá, virágzóvá tesz- sziiii hazánkat, mert csak is boldog hazának lehetnek gyermekei maguk is boldogokká. Végre a harmadik szép virága a boldogságnak a szeretetet példázó piros rózsa, a családi élet kertjében nyílik számunkra már a földön, ennek ugyan tövisei is vannak; de okos óvatossággal el lehet kerülnünk, hogy azok szúrásai fájdalmakat ne okozzanak nekünk, és én most ez utóbbiról szóllok csak kigyelmeteknek valamit. Hogy a családi boldogság az egyszerű szegény házakat is választja tanyájául, Istennek hála! a mai romlott világban is számos példa bizonyítja — Én ezek közül falumból érdemesnek találok egyet kigyelmetek becses figyelme elébe állítani most, már csak azért is, hogy lássák: mily rövid ideig tartó itt a boldogság — mert itt gyorsan következik egymás után a derüro ború. Élt itt Szent-Andráson január 14-ikéig egy minden tekintetben kitűnő, jólelkü, szorgalmas, ifjú 35 éves földművelő gazda, ki megérdemli, hogy becsQB nevét és emlékét megörökítsük itt is, — ez a Szécsi János mindenkit megbecsült, a törvényt tisztelte, jószivü és tanulni szerető ember volt, s ezért mindenki szerette, becsülte; de ezenkívül boldogabb családi életet mint az övé volt, képzelni is alig lehet, ő 14-én reggel felkelt nyugvó helyéről, s testvéreivel — kik nagyon szerették, — saját szőlőjébe trágyát vinni indult szánkóján, melyre feltette hátul töltő fegyverét is, — midőn útközben emberségből kitért egy kocsinak, puskája lecsúszván, balkezével utánna kapott, s a mint visszarántaná, az elsülvén, szive alatt az egész töltés behatolva, 3 órai kinlódás után őtet talán boldogabbá tette ama jobb hazában, de övéit örökös gyászba s a keservek tengerébe mentette. Oly nagy volt a részvét és közös bánat e jó ember szerencsétlen halála felett, hogy szebb és népesebb temetésre nem emlékezik a nemzedék itten; a plébános ur két segédpappal jelent meg, s könyek között tartott beszédjével vigaszt árasztott a sebhedt szivekre, fényesen .tanúsítván azt is, hogy mennyire fájlalja jó hívének elvesztését — s mennyire megtiszteli azt még halálában is, kit érdemesnek tartott kedves barátjává fogadni éTtében. Magam is kő nyes szemekkel húztam a gyászharangot. Mikor már kiterítve feküdt a szegény jó Szécsi János, — hozzá méltó példás erényü hitvese folyvást csókolgatta kezét és ujjait, zokogás és áldások között mondván : „ezt a kezet soha sem emelte reám haragosan, de még ujjával sem fenyegetett 6oha 1“ — A minap arra kértem gazd’- uramékat, hogy adják olvasni nejeiknek is ezt az újságot, most meg azon jó asszonyoknak ajánlom, kiket az Isten balkeze harczias jellemű férjekkel áldott meg: nyomják a marknkba ezt a szép példát, 8 meglehet, hogy ők is igyekezni fognak ily dicséretet kiérdemelni jövőre. — Különben mindnyájuknak gráciájába ajánlja magát: az öreg Bütyök Matyi. Békés január 22. 1875.*) Előttem fekszik a fehér tiszta lap, melyen a múlt esti casinobált vagyok leírandó !.. . Mit Írjak, hol vegyem a szavakat, mibe mártsam toliamat, hogy 1 bált élethűn állíthassam az olvasó közönség elé ? Nem rendelkezem a festő ecsetével; nem a költő ajkával, melyre égi ihlet csókolja a szót: s igy a levél amaz idylli képnek, mit az estve természetben láttunk : csakis skeleton-ja lehet. Vidám beszélgetés közben, szép holdvilág fénynél sieténk a bál színhelyére nehogy elmaradjunk a nyitányról. Elmúlt 8 óra, mikor a nem mindennapi Ízléssel díszített terembe léptünk; egy elragadó kép tárait itt szemeink elé, egy sétáló tündér csoportozat, mosolygó Nymphák, Syllidek, kiknek rózsa pírral festi arczát az élet tavaszának hajnal bíbora, kiknek örömtől sugárzó szemei úgy ragyognak, mint égő csillag a tiszta égbolton. Ott látjuk az idegen szépségek közül: Kamatról Vecsey Julia, Kígyósról Vartus J., és gróf Wenekheim Frigyesné ő méltósága angol társalgó nőjét, Dobozról Dr. Felsenburg Károlynó urhöl- gyekot. A helybeliek közül: Tóth Piroska, Elekes Mariska, Wieland, Kozits, Belenta és Bakutz nör véreket, Rátz N. Hajduska Róza, Lavatka Gizella, Keresztessy Ilka, Szécsényi Kázmérné, Konsitzki I.-né és Zilahy Jánosné urhölgyeket, kik mindannyian lázas feszültséggel várják a táncz kezdetét. Most megzendül a csárdás; a hegedű varázsára eltűnnek a sétálók; átengedve a tért a kedvével aligbiró tánezosok seregének. Annyi kellem, annyi báj, annnyi költői, mint aj Múlt számunkból kiszorult. az ős eredetű magyar tánezban van: talán nincs egy nemzetében sem s a csárdást, valamint más tánezokat is, oly elragadóan, oly könyüséggel lejtették e hölgyek, hogy őket látva, a persák oda- Iiszkai s a mesék tündérei jutnak eszünkbe. Mozdulataikban semmi kaczérság, semmi tetsz vágy ; úgy hogy ha az embér, e gyönyörű teremtések bájos, keresetlen, mintogy benső ihlettől sugalt természetes taglejtését, a táncz hevében kipirult arczát látja ; ba benéz amaz emésztő tűzzel égő szemekbe; ha hallja a Syrének dalára emlékeztető hangokat: halomra dől az ész komoly okoskodása s érthető lesz a Salome táncza által elbűvölt Antipas tette, ki barátja fejét áldozta fel. Bűvös, igéző volt e csoport táncza is; ifjak ők mindannyian, nyiló virágok az élet tavaszán s vajon ily tánezosokat ki nézhetne hidegen, kit nem gyönyörködtetne az ily kép? Most elnémult a hegedű s a kedves gyermekek a mamákhoz sietének, hogy mig a táncz újra kezdődik: megsúgják, mily ügyes, vagy ügyetlen volt tánezosuk. A szünetet ismét táncz követte s egymást váltogatva táncz és szünet reggeli 6 óráig tartotta együtt a közönséget. A négyest 30—32 pár tánczolta miből, a ki ismeri a casinoi nagy termet s tudja mily sokan nem szeretnek Békésen tánczolni; tudni fogja, hogy mily telt ház lehetet. Csaba ifjúsága most is kitett magáért, ; a mennyiben nagyon szép számmal jelent meg; de Gyula ezúttal is közönyös maradt, csupán egy fiatal ember jött onnan: de ki háromért is eleget tánczolt. A tiszta jövedelem, tekintve a szűk pénz viszonyokat: reménységen felüli. Sz. Kálmán. Mezö-Berény, január 28. 1875. E lapok 4-ik számában „többen“ aláírással községünkből egy levél közöltetik. Amennyiben e levél csekély személyemet pellengérre állítja: kényszerűvé vagyok arra a következő megjegyzéseket tenni. Azt mondja a hivatok levél, hogy a képviselő testület túltette magát a községi törvényen, mert önhatalrailag — bár jelenkezö is volt, a közgyámot (talán közgyámi állomást?) választás utjáni betöltésre nem bocsátotta.“ Hogy miért nem bocsátotta? — minthogy ok nélkül semmisem történik, elmondom egyszerű és természetes ókat:— A járási szolgabiró ur előadta a képviselő- testület előtt, hogy egy fiatal, nőtlen egyén a közgyámi állomásra nála jelentkezett. Erre a képviselő-testület többek szólása után, azon meggyőződését fejezte ki, hogy a jelenbeni közgyám eljárásával megvan elégedve, azt újra választani egy- átalában nem akarja, s jelölni sem akar. Ez volt az ok, mely miatt a közgyámi állomást választás utjáni betöltésre nem bocsátotta. És ezzel szerintem nem csak nem tette túl magát a törvényen, hanoin épen annak szellemében járt el. Avagy nem tudják-e a levél aláirói, hogy a képviselő-testület is felelős minden intézkedéseiért? Ha tehát előtte lebegett a közgyámi állomás sokak által nem is ösmert nagy és fontos volta; az árvák 90—100 ezer forint drága kincse, a közgyám előtt összejönni szokott különböző érdekek kiegyenlítésének sok élet-tapasztalatot kívánó nehézsége, és azt mondta: marad az ösmert egyén mellett, Iehet-o az ilyen eljárást hibáztatni ? Menjünk tovább. Az 1000 frt biztosíték kö-. telezettségét én csak hallottam, voltaképon annak keresztül vitelére felszólítva soha nem voltam; ha azonban az tőlem kivántatni fog, teljesíthetem. Szégyen, nem szégyen, nekem is van köl- csönöm még pedig az elöljáróság által megszavazva az árvapénztárból; annak mennyisége felöl azonban a levél aláirók téves tudomásban vannak, mert annak fele közelebb kiegyenlittetett, a másik fele olyan ingatlanra van bekebelezve, melynek értéke a mostani mostoha időkben is legalább tizenkétszerte magasabb az adósságnál. Különben ha a képviselő-testület — csupán méltányossági szempontból sem nézné el eme kölcsönt, addig mig az általam Ietörleszthctö lenne, gondoskodom annak kiegyenlítéséről. Állítják önök, hogy mindazok akik velem pénzkiadás végett érintkeznek panaszkodnak. Ugyan mondják meg önök nincs-e panasz legtöbbnyire minden pénzkezelőre? hogy aztán alapos-e az a panasz? az már más kérdés. Egyébiránt nem tudom miféle pénzkiadást értenek? kölcsönt kiadni nem tudok, emiatt tudom panaszkodnak I az utalványozott kissebb összegeket azonnal, a nagyobbakat nem három hó alatt mint utasításunk van de lehető rövid idő alatt, még eddig kitudtam fizetni. E miatt jogosan nem panaszkodhattak. Czivódó természetem sincs pedig, annyira hogy egyik elsőrendű elöljáróm közelehb azon megjegyzést tette hogy tulnépszerüen viselem magamat. De ha már a panaszosoknál vagyunk, ugyan kérem hallgassanak meg engeraet is, nekem is mint szegény gyámnak egy alázatos panaszom van: kamathátralék van kint több mint 1000 jó forint, no még egy kevés haszonbér is; — itt a számadás nagy napja! mit tegyek? kérek, zörgetek az adósoknál, mind hiába! ha megperlem őket panaszkodnak, a panasz meghallgattatik, s nincs hivatali ha elnézem! hogy álok meg a számotkérő árvaszéki bíró előtt! ? utasítsanak mit tegyek ? Mondják végül: hogy az összes elöljáróság egy és ugyanazon időben újra választandó. És nem igy történt, e községünkben? a választási elnök, mind az orvosi, mind a közgyámi állomások választás alá esését több mint 500 szavazó előtt kimondta, de midőn azon jóhiszeműségét fejezte ki, hogy amaz állomásokon levő egyénekkel a közönség megvan elégedve: a nép helyeslését éljonek kiáltásba fejezte ki. Ugyan kérem nem tudják-e önök mindezt? Elmondtam a mit elmondani akartam. Most ítéljen a nagy közönség! Volt-e alapos okuk ezek igy és nem másként létele után a levél aláíróinak arra: hogy igénytelenségemet beszennyezzék? Én emelt fővel, lelkem,kezeim tisztasága érzetében lépek a nép elé, Ítéljen felettem és önök felett! Még egyet! Tudom kinek a keze szövi itt a hálót; ki akar, akart és fog akarni tán mindég, hogy szelíden tegyem ki bántalmazni, még inkább azért, hogy ón vagyok a közgyám. Ám teljék kedve! Én ellenében az ihletetség szent füzétől felhe- vült koszorús költő ama gyönyörűen találó szavait veszem ajakimra: „Mig mást gyötörsz, te is szenvedsz gyötrelmeket, Mert ki mást boldogít, boldog csak az lehet.“ Szentandrási István, közgyám. Szarvas február 2. 1875. Szarvason Richárd Irma okleveles nevelőnö urhölgy vezetése alatt álló leány növelde növendékei, — az előirt tantárgyakból f. év január'30- án tették le a vizsgát. A vizsga vezetésére leikért nagytiszteíetü Sárkány János esperest ur, — a szép számmal egybegyült szülők, és hallgatók helyeslésével találkozóing, kijelentette: miként a növendékek próbatételével megvan elégi dvo. •A másnap megtartott „Egyleti közgyűlés“ szinte kijelentette hogy a növendékek a vizsgát dicséretes eredménnyel tették le; .minélfogva a tanerők buzgó közreműködéséért, nevezetesen, Ri- hard Irma és Lukésch Flóra nevelő kiasszonyok- nak ; Dlhányi Zsigmond, Bénka Gyula és Mihálfi József fögymnasiumi, és'növeldei tanár uraknak, elismerő köszönet szavaztatott és annak jegyzőkönyvileg is kifejezést adott. Richard Irma kiasszony kiváló érdeméül felemlítjük hogy közvetlen vezetése alatt a növendé- ksk,J— a német, franczia nyelvek; kézi munka; rajz, és a méter-rendszer szerinti számadás tanulásában — dicséretes haladásnak jelét adták. Csak igazságosak vagyunk, midőn a nevelés terén szerzett érdemeknek, nyilvános elismerése által, erkölcsi jutalmat adunk. F. hó 1-ón délután a növendékek részére a vizsga sikerének jutalmául, a növeldei helyiségben a szülők jelenlétében tánczmulatság rondeztetett. Orosházit 1875. február 3 án. Bizony remegő kézzel fogom a múlt évi farsangi tudósítások óta heverő s kisséí rözsda marta toliamat, mert t^ehéz kötelesség s ezt követő felelősség nyomja a báli referens kebelét. — Azt gondolja az ember, hogy tudósítást Írni egy bálról egyszerű dolog, — tagadom! mert a báli tudósítás egy szerelmes levél, melynek minden szava, minden betűje gondos elhelyezést igényel Azért tehát bocsásanak meg nekem a halandók szépei, midőn rozsdás toliam —■ moly egy elkényeztetett gyerek — nem hódolva külön külön a szépnek, jónak, kedvesnek, gazdagnak és szegénynek, egy kényszer keretbe szorítja be neveiket s azt mondja rá íme! az orosházi tűzoltó bál rózsa koszorúja. Múlt hó 30-án esti fél 10 órakor voltam szerencsés az orosházi tűzoltó egyletnek Mayer vendéglőjében tartott báli termébe belépni, szóllott a zene, csárdásaink legkedvesebbik egyike Ielkesité tánezra a szittya vért, hullámzott az egész fiatal közönség. Lám tánczában is kimutatja a magyar ember vendégszeretetét és fesztelen barátságát, — j nincsennek az ő tánczában korlátok, meg fér egy forduló helyen s ha bár kicsiny a helyiség, azért tárczolhat mindenki. Térjünk azonban a részletekre, úgy is négyest kezd lejteni három kolonban 80 pár táncos. Kötelességemnek tartom legelőbb is bemutatni házi asszonyunkat tek. Dáni Józsefné őnagy* ságát, mulatságunk bő pártfógónéját.
