Békés, 1875. (4. évfolyam, 3-52. szám)
1875-08-22 / 34. szám
— Azonban bocsánat, ha perezre feledéin — hogy nekem tulajdonképen újdonságokat, nem pedig — fájdalom — ily régi dolgokat kellene Írnom. /\ Köz- és magán épületeinken egyetlen zászlót sem láttunk lengeni, a mi pedig nem régiben még sz'p divatban volt. Csak toronyról és a vele szembeni kis házról volt kitűzve a nemzeti zászló, — nagy szomorún integetve át egymásnak; hja! a többi zászlók csak követválasztáskor láthatók, éltetve a felirt jelölteket, s igy egyéb alkalomra hasznavehetetlenek. Hj Felkérettünk pótlólag felemlíteni, miszerint. a sétatér átalakítási költségeihez, a múlt számunkban közölt nyílt számadásban említett adakozókon kivíil, az elkésve beérkezett aláírási iv szerint járultak és adakoztak még: Léderer Salamon 2 irt, Léderer Lajos 1 frt, Dászkál Miklós 1 frt, Szikora József 1 frt, — mely 5 frtnyi ősz- szeg a hiány fedezésére fordittatott. A A gyakorlatra behívott honvédek elszállásolása már kozdotét vévé, a Iogénység párosával osztntik be a házakhoz, — őszintén megvallva — a lakosság nem nagy örömére, miután azt kérdezi nagy igazán, hogy: mire való az a kaszárnya, ha akkor elég csak, mikor 20—30 ember lézeng benne, mikor pedig kellene — akkor nem használható. A Eddig mint hallottuk 220—30 vadászjegy váltatott, s igy ez is már 2000 frton felüli jövedelmet produkál csak ná’unk; — érdekes lenne tudni, hogy helyenként a luxusadó mit eredményez. A Egyszer említettük, hogy a gyermekzenekar nem játszik csárdásokat, — most a karmester ur bebizonyította, miszerint figyelmeztetésünk nem hiában volt, amonnyiben egy saját szerzeményű csárdást taníttatott be a gyermekekkel, kik egyébiránt a múltkor Verdi nTroubadour“-ját is csinosan játszták. — Mint halljuk Almássy Erzsiké grófnő is kiváncsi volt egy térzenét meghallgatni, s arról a legkedvezőbben nyilatkozott. Mellesleg mondva a szép grófhölgynek ízléses egyszerű viseletéről — melyet a szinielőadásokon volt szencsénk párszor látni — tanulhatnának kisasz- szonyaink, kiknek nem is ruha, ha nem a’la pompadour, vagy barisse; pedig hát első az Ízlés, második az egyszerűség, s ezek eredménye — a csinosság. Haladás a magyar nyelv terén. Emlékszik, a kit a dolog érdekelt, hogy a „Pesti Napló* bé- kós vármegyei levelezője gyanúsnak constatálta annak idején a bánya-kerületi superintendensnek azon körlevelét, amelyben ez a kerületbeli egyházi hivatalnokokat a .magyar hazafias irány vallására és követésére felszólitotta. Mennyit ért a levelező constatálása, arra a békési esperesség a „Békés“-ben is megjelent határozatával már megfelelt; mindemellett nem felesleges ama constata- lás nagyobb dicsőségére, oly esperességből is szolgálni ténynyel, a melynek huszonkilencz egyháza közt egyetlen-egy magyar sincs. A bács-szerémi ág. hitv. esperesség 1875. június 15-ikén kelt jegyzőkönyvében igy szól az esperesi jelentés utolsó pontja: „Végtére még egy fontos és hatalmas lépés és haladásról koll, hogy leplezetlen s őszinte örömmel megemlékezzem s hiszem, hogy áldásos eredménye loend espercsségünk bel- és kül - életére nézve, constatálnom kell t. i. hogy ez az első, esperességünk fenállása óta honunk diploma- ticai, s igy magyar nyelven irt, felolvasott s beterjesztett évi jelentés, valamint azt is, hogy a szorosabb értelemhen vett hivatalos érintkezés magyar nyelven folyt.“ Avagy ezen nem-magyar atyafiakat talán nem is superintendensök körlevele, hanem a levelező constatalása beszélteti most egyszerre magyarul ? © A tiszántúli egyh. kerületet alkotó helv. hitv. egyház-községek templomaiban — és igy a b. gyulaiban is — a közelebb tartott egyh. kerületi közgyűlés határozata folytán — f. évi aug. 23-án délelőtt, — dicső emlékezetű V. Ferdinánd királyunk emlékezetére imával! gyász isteni tiszte let tartatik. A „jóságos“ király halála feletti gyász jelzéséül a nevezett egyh. kerülethez tartozó egyházi és iskolai hatóságok által f. évi oct. 25-ig kibocsátott irományok fekete pecsét alatt jelennek meg. © Az agglegények buzdítására közöljük, hogy Gyulán közelebb egy 70 éves egyén veendi magára Hymen rózsa lánczait. © Gyulán a derék Babos Imre fogházfelü- gyelöi állásáról leköszönt s a napokban Szegedre tette át lakását. © A jegyzői vizsgát némelyek uagyon köny- nytinek tekintik s csak a nagyjából készülnek arra, ez az oka, hogy közelebb két jelölt a képesítés kinyerése nélkül volt kénytelen Gyuláról haza menni. Na de elmondhatják otthon, mint az egyszeri ügyvéd jelölt: „a vizsgál oly kitünően tettük le, hogy közkívánatra még egyszer ismételnünk kell.“ — Méltóságos gróf Wenckheim Józsefné, mint a gyulai nőegylet elnökének gyűjtő ivén a budai vizkárosultak részére a következők adakoztak. — Özv. gr. Wenckheim Józsefné 30 frt, X. 4 frt, Ferenczy Alajosné 6 frt, Bak Salamon és fiai 5 frt, Czinczár Karolina 2 frt, Szmetán Fülöpné 1 frt, Egy magyar érzelmű német 1 frt, Göndöcs Benedek 10 frt, Szigethy Lajosné 1 frt, Reinhardt József 1 frt, Örleiné 3 frt, Erkelné 2 frt, N. N. 2 frti Keblovszky Lajos és leánya 4 frt, Gallan János 2 frt, HefFeléné 1 frt, Ormos Nepomucena 1 frt, Ormos Jánosné 4 frt, Erkel Rezsőné 10 frt, Kál- mánné 3 frt, Bauernfeind 1 frt, Hoffmann Mihály 2 frt, Farkas Zsigmondné 4 frt, Eleraéri-Farkas Minka 1 frt, Czingulszki Józsefné 2 frt, Vinkler Ferenczné 1 frt, Bodoki Karolynó 1 frt, Terény, Lajosné 1 frt, Beliczey Józsefné I frt, Alcser Jánosné 1 frt, Hücke Józsefné 2 frt, Dubányi Hűkké Victoria 2 frt, Oppenhauser Józséfnó 2 frt, Ambrus Lajos 5 frt, Cziffra Imréné 1 frt, Kövór-Beli- czey Izabella 2 frt, Kiss Irén 1 frt, Hódy Lajosné 1 frt, ifj. Kolónián Ferenczné 1 frt, id. Kohlman Ferenczné 1 frt, Kohlman Károlyné 1 frt, Hoffer Samuné 1 frt, Páson Sándornó i frt, Gruden Nagy Irma 1 frt, Glaser Victoria 1 frt, Clan Gyula hadnagy 1 frt, Frankó hadnagy 1 frt, Vadas hadnagy 1 frt, Kosztolányi főhadnagy 1 frt, Szuko ics hadnagy 1 frt, P. J. 2 frt, gr. Pong- rácz Irén 1 arany, Vásárhelyi Ilma l frt, N. N. 1 frt, Szakáll Jolán 1 frt, Tormásy Emilia 4 frt, Németh Lujza 1 frt, Németh Józsefné 2 frt, Fábry Mártonné 1 frt, Dömény Lajosné l frt, Endrefiné 1 frt, békésmegyei takarékpénztár 50 frt, Tormásy Károly 1 frt, Paprika Imro 2 frt, Doutsch testvérek 1 frt, Saal Teréz 50 kr, Silberstein testvérek 1 frt, Czégényi Istvánné l frt, Tesscdik- Kövér Anna 50 kr, Csausz Istvánná 2 frt, Kontur Róza 1 frt, Ferenczy Lenka 1 frt, Moldovány Ilona 1 frt, Lederer Lajosné 2 frt, Keller Imréné I frt. Kratochvill Józsefné 2 frt, Popp Alajosné l frt, Janc8ovics Pálué 1 frt, Farkas Béláné 2 frt, összesen 1 db. arany és 222 frt.*) — Műkedvelői előadás. Mint értesültünk Van- gyel Sándor ur ki az első bérlet gyüjtéso körül oly szép buzgalmat fejtett ki, kinek a társulat párloltatásában ezáltal jelentékeny érdem jutott, most a színpadon is befogja magát mutatni; ugyanis kedden 24-én Jakab Lajos jutalnmjátékában, a jutalmazandó iránti szivességböl mint Bandi csikós, a csikós czimü népszínműben fel fog lépni. Azok, kik Vangyel ur szép ének-hangját és ügyességét ismerik, a legjobb reménynyel lehetnek, hogy érdekes föllépése mind két czélra nézve meg fog felelni: „élvezetes előadás és nagy közönség.“ — Jakab Lajos ur is, mint szinész és titkár egyiránt megérdemli, hogy úgy legyen. — Jegyzéke, a b.-gyulai(Uir. törvényszéknél 1875. aug. 23. és következő napjain előadandó bűnügyeknek. Előadó Nogáll. Augusztus 23. 824. id. Harmati János és két társa súlyos és könnyű testi sértés. 827. id. Kőpe Mihály és társa bírói zártörés. 828. Medvegy Pál bírói zártörés. 830. Nagy Sándor tolvajság. 822. özv. I’etrás Józsefné és három társa magzat elhajtás. Augusztus 24. 842. Józsa István és neje könnyű és súlyos testi sértés 843. Kiszely Mihály birói zártörés. 846. Boczkó Károlyné bírói zártörés. 873. Deák Ferencz életbiztonság elleni kihágás. 882. R. Balog József veszélyes fenyegetés és könnyű testi sértés. Augusztus 25. Nagy (Sita) György tolvajság. 929- K. Tót János súlyos testi sértés. 931. Ribár György és két társa tolvajság. 978. Oláh Györgyné szül. Kis Rozália birói zártörés. ___________ Sz ínészet. Szombaton „Orpheus az alvilágban“ oporetto. Mióta közönségünkkel az operetteket megismertették, alig boldogul nálunk társulat, mely operetteket nem ad, pedig vidéken, különösen oly kisebb városokban, melyekhez a mionk is tartozik, csak halvány másolatokban mutathatók be a fővárosokban anynyira kapós operettek, hol a vonzerőt a látványosság, nagy zenekar s gépezetek adják meg. Ezeket pedig vidéken egy társulat sem képes bemutatni, de mivel a közönségnek mégis operette kell, felhasználják azokat „cassa darabok “-nak; i bár a közönség rendesen elégületle- nül távozik, mégis minden operetténok van annyi nézője, mely a vidéki igazgatót ily kisorlotekre kényteti. így vagyunk Orpheuszszal is. Bállá Aris- teust játszta. — Talán ez este győzött meg leginkább, hogy az énekhez épen nincs hangja, bár a közönség leggyengébb kivitelű áriáját is meg- tapsolá, ezt kevésbbé elismerésnek, mint a sikereden küzdés segítségének kell tekintenünk. — Euridice — Liptai Laura — dalainál nyilvánult tetszés teljesen indokolt volt. Az előadáson sok igyekezet, s jó akarat, s némi látványossági kísérlet is tapasztalható volt; mindazáltal a keltett hatás alig elégitett ki. Vasárnap „A háromszéki székely leányok“ Szigligetitől. Mindig jól esik eredeti, — a tősgyökeres népéletböl vett — jeleneteket látnunk, s *) A méltóságos grófnő emberbaráti fáradozásainak és a békésmegyei takarékpénztár áldozatkészségének valamint a többi adakozók szívességének szerény lapunk hasábjaiban is készséggel mondunk köszönetét azon reményben, hogy e köszönet nyilvánításban Gyula városa közönsége őszinte hálával osztozkodik. Szerk. ennek napja a vasárnap. Szigligetitől sokkal szi- vesébben nézünk eredeti darabokat, mintha tra- vesztál. Az előadás a műhöz mérten meglehetős kerekded volt, bár az első felvonáson némi von- tatottság látszott, melynek lehangoló hatását azonban annak rövidsége lehetőleg ellensúlyozta. Dán- kos — Tóth — elég sikerrel oldotta meg szerepkörét. Rozália — Jakabné — az ártatlanul szenvedő leányt igen dicséretre méltóan adta. Katiczát — B. Niko Lina — a közönség meleg rokonszenv- vel fogadta. A vendégmüvésznöt e darabban láttuk először«^ Ez alkalommal tartózkodunk játéka s éneke bírálatába bocsátkozni, fentartván ezt további föllépésére. Weimut fia József — Bállá oly kifogástalan alakítás volt, hogy ez alkalomból nem ajánlhatjuk eléggé az illető művésznek, miszerint: inkább tízszer lépjen föl drámában, mint ogyszor operettében! Sziksz — Mikey — az éretlen szerelmest elég éretteu adta. Brigitta — Takács H. — haragját iszonyú felkiáltások és sikoltásokba ölte. A különben dicséretesen nyelves- kodö asszony tekinthetett volna azon körülményre, hogy nem mindenkinek van oly őrös fülhártyája mint férjének. — Végül megemlítjük, hogy a polgármester — Csatár — hivatalához illő komolysággal beszélt, csakhogy beszéde élénken sejteté, hogy a szereptanulás nem a legerősebb oldala. — A többi . mellék szereplők ha nem emelték is, de legalább nem rontották a darab menetét. Színház telve. Kedden „Trapezunti horczegnö“ operetté. B. Niko Lina felléptével. — B. Niko Lina a vidék leggyakorlottabb színésznői közzé tartozik, csinos színpadi alakja, fesztelen mozgása, ügyes játéka s teljes otthoniassága öt a vidék bármely színpadján kedvoltté fogja tenni. Ez estén Raphaelt játszta, s a virgoncz, kalandvágyó hcrczegfit igen sikerültén mutatta be. Hangja azonban nem engedi őt az énekesnői színvonal azon fokáig eljutni, hová mint színésznő felemelkedett. Közép s mély hangjai bár erőteljesek, s kellemes hangzásuak, de ezekkel sem rendelkezik teljes biztossággal, felső hangjai még gyengék, sőt nem ritkán hamisak. Legérezhetőbb volt ez a darab legszebb mozzanatában, a Zanettával — Csatámé — való kettősben, hol mig ez utóbbi teljes biztossággal kisérte, addig nála e szép ária hangjai nem találtak méltó kifejezést. — Csatár — Kázmér her- czeg — szép érczes hangjával a szöveget teljes érthetőséggel énekelte, átalában ő az operettének egyik leghasználhatóbb férfi tagja. Mikei — Cab- rioló — komédiás főnök nevetséges alakja, jóizü comicumával folytonos derültségben tartá a nézőt, mihez Traversz — Tremolini nem kevéssé segített. Egyike volt a legsikerültebb operette előadásoknak. Szerdán „Kornélia“ Toldy István uj színműve. A fővárosi sajtó pro és contra annak idejében igon sokat foglalkozott e darabbal, egy időben a színpadról le is tiltatott, s ismét felkerült, és most már a vidéken is láthatjuk. Az első felvonás egyik párboszéde, s a második felvonás rodoutbeli jelenete szolgáltak a betiltás indokául, s ha e szavak, s o jelenet a mai élet hü tükrei is, a szinpad hivatása, hogy az életet nemesebb s mindenesetre nemesitöbb oldaláról mutassa be. A könnyelműség bünhödését kívánta szerző o, darabban bemutatni, s bár I nem elég erős indokokra alapított eredményt nagy színi hatással tünteti is föl, e hatás a nézőben nem vor gyökeret, elmosódik az a jelenetek lotüntóvel. — A czimszerepot Kömivesné játszta. Alig kerülhetett volna e szerep hivatottabb kezekbe. A költő által előállított alak festéséhez oly színeket választott, molyben annak intentioja teljes világításban tűnt elő. — A gyorsan változó kedély állapot mind hangjában, mind arcjátékában hü kifejezésre talált, s ha e változás gyorsasága a nézőre talán meglepő lehet, a szerző erőszakolt motívumaiban keresendő, ki rokonszenvünket toljesen biró hősnőjét végre is váratlan sorsra juttatja. — Bállá — Temesy Géza — a könnyelmű világfit, az érzéktolen kéjenczet helyes felfogással és sok hűséggel ábrázolá. Dunay Zoltánt Demidor Imre játszta. E színpadon uj alak, — értelmes szavalat, meleg kedély s ebből eredő igaz hangok, gyakorlat és otthoniasság hiánya mellett is, a tohetséges kezdőt ismérteték fel benne. — Tóth — Fehér, lelkész — kis szerepét a nála megszokott értelemmel s hűséggel játszta. — Csatámé — Piroska — igen csinos megjelenését a közönség tapsviharral fogadta. Csütörtökön Köminesné jutalmára „A kralt ói barátok“ uj történeti szinmü Rákositól. Kömivesné játéka e társulat itt idözése óta igen sok élvezetet nyújtott már, és sietett is elismerésének kifejezést adni tömeges megjelenésével, i a szokatlan szives fogadtatással. Es Kömivesné ez estén is újólag bebizonyitá, hogy ez elismerés indokolt, s a virágözöu is igen szép királyné lábaihoz hullt. — Jakabné — Klára — ez estén is szépen szavalt, s Vilmos herczeggel való kötődése a közönséget tapsokra is ragadá, de ez még épen nem jogosítja öt fel arra, hogy azzal együtt nevessen. Bállá — Jagelló — nem sok kedvet mutatott, a többi szereplők is átalában nem igen igyekeztek a jutalmazotthoz felemelkedni, pedig e nélkül alig lehet valamely előadásnak sikere. — A társulat különben teljes elismerésünket biztosítja magának a darabok megválasztásáért, e héten is négy uj darabot mutatott be, s már ezért is mogérdemli a pártolást, melyben részesül. Pénteken Szt.-István király napján díszelőadás. Az összes színházi személyzet görög tűz világítás mellett a hymnust éncklé, ünnepélyes komolysággal, eléggé összhangzatosan. Utána a „szigetvári vértanuk“ első felvonása, az eskütétel adatott. Jókai Mórnak ezen gyönyörű nyelvezettel irt szinmü vét örömmel végig néztük volna egészen is, igy csak az első felvonás remek részleteit élvezhetők. Tóth — Zrínyi Miklós, — Sztu- páné — Zrínyi Anna, — Kömivesné — Juranicsné — és Demidor — Szelim renegát, — mindnyájan mély érzelemmol, kifogástalanul szavaltak, és pompás alakítással adák szerepeiket, — kaptak is érte tapsot eleget. Hasonló tetszésben részesült Peleki Karolin magán táncza is, kit megujráztak és virágcsokrokkal halmoztak el. — Ezután következett a „Szép Galathea“ operette, — közönségünk előtt ismerős darab, mely azonban ily je- jelras erők által aligha adatott még a gyulai színpadon. Liptai Laura mint szép Galathea excellált; éneke hatásos, és színezésben gazdag volt;—hanem ruhája lehetett volna plasticusabb; B. Niko Nina csinos, ügyes Ganimed volt, és gyönyörű alt hangját alkalmunk volt egész terjedelmében megösmerve méltatni; Balia mint Pigmalion nem volt teljesen hangja vagy kedvénél, legalább a terzettek kevésbbé sikerültek; Csatár — Midas — jól játszott, dialectusa mulattató volt, hanem mascirozása hiányosnak tűnt fel, legalább a zsidó typusnak kevésbbé volt kinyomata. Legjobban tetszett a „classis, classis“-féle és a csókolódóduett, melyért Liptai Laura és B. Niko Nina sok tapsot kapott; s a közönség szívesen ismételtette volna is, ha a jelenet oly gyorsan nem szakította volna félbe. Gazdászat ipar és kereskedelem. FellilvóiB. A kolozsvári Conserve-hús gyártmányok, melyekről a „Times“ nevű londoni világlap, és vele számos magyar, angol és német újság, nagy elismeréssel nyilatkoztak, és melyeket a bécsi cs. kir. (közös) hadügyministeriüm folyó évi május 20-án (Abth. 12. Nro 1169.) kibocsájtott hadbizott- mányi jegyzőkönyve, minden eddigi, a hadseregnél kipróbált légmentes Conserve-készitmények felébe helyez: általános kézzel fogható diadalt arattak minden máshonnan! készítmény felett; úgy hogy a legközelebbi időben roppant mérvű megrendelések előreláthatok a hadsereg és az erődök számára; nagyobb világvárosok és az európai tengerészet folytonos szükségleteit nem is érintve. Felkérek tehát minden jó hazafit, hogy ezen uj és jelette jövedelmező honi vállalathoz, melyet 10 évi külföldöni tapasztalások után honosítottam meg : nem csak a közjó kedvéért, de jól felfogott nyeré- szeti érdekből is hozzálépni siessen ; és tájékozásomul ebbeli hajlandóságát vélem rögtön tudassa, mi- nékutánna elegendő forgó töke a további fönnlét és terjeszkede'sh ez elkerülhetetlen szükségesnek mutatkozik. Hisz valódi szégyenünkre és a belföldi állat- tenyésztés kimondliatlan hátrányára válnék, ha egy országot boldogithatott iparágnak, ama hallatlan közönyösség és vállalkozási hiány miatt, mely magyar emberek hagyományos átka, mondjuk rósz szokása, meg kellene szűnni; és ha a had- és honvédsereg milliója akár a jövendő őszi hadgyakorlatoknál, akár háború idejében, ismét idegen gyárakból kikerült tápanyagokból élödnék; vagy a várak és erődök élelemtárai — belföldi készletek hiányában — külföldi gyárakból láttatnának el. Szükséges tehát azonnal húsz darab 500 forintos részvényeknek hozzájárulása. Ezen részvényeknek, melyek mindegyikéhez igen természetesen vállvetve is járulhatni, 30 százalékig, esetleg — t. i. háborús időben — 100 százalékig terjedhető jövedelmeire az elsőbbség biztosittatni fog. Kolozsvártt, julius hó 1875. Az első magyar húst légmentesitve szelen- czézö és Conserve vállalat nevében: Gr. Pongrácz István, m. p. Szerkesztői üzenetek. — B.-Csabán a „Békésmegyei közlöny“ t. szerkesztőjének. Lapunk iránti meleg érdeklődése őszinte örömünkre szolgál. Különben a mi szellemdus megjegyzéseinek értékét illeti: ennek meghatározását a nagyérdemű olvasó közönség higgadt Ítéletére bizzuk. Szarvas. D. Gy. urnák. A jelzett küldeményre számítottunk, postai vagy más nemű akadály adta elő magát? Felelős szerkesztő: Elek Lajos.
