Békés, 1875. (4. évfolyam, 3-52. szám)
1875-08-22 / 34. szám
Negyedik évfolyam 1875. 3á-ik szám Gyulán augusztus 22-én. i Megjelenik (ittenit!(ti egyezer, vásárnál). 1 Szerkesztőseg: , > B.-Gyulán, a polgári iskola i i épületében. j> Kiadó hivatal: j > Gyulán Dobav János könyvnyom- . I* dája és Winkle Gábor könyvke- ' reá kedése. 1 * A lap szellemi részét illető köz- -; j ’ lemények a szerkesztőhöz Gyű- ■ , i lira ezimzendők, és legfeljebb min- * i den péntek estéig beküldendők. 1 tírsmi és isnmnszfl) * I W TÖBB BÉKÉSMEGYEI NYILVÁNOS EGYLET HIVATALOS KÖZLÖNYE. Előfizetési feltételek: Egész évre helyben házhoz hordva kr. vagy vidékre postán küldve 5 írt _ Háro mnegyed évre 3 n 75 Félévre .... 2 n. 50 Évnegyedre . . . 1 n 25 Egyes szám ára 10 kr. Hirdetési dijak: Egy 4 hasábos petitsor 5 kr. Kétszeri közlésnél . . . 4 „ Háromszori közlésnél . . 3 „ Többszöri hirdetéseknél engedmény adatik. Bélyegilleték 30 kr. A nyílt-tér sora 10 kr.. Hirdetések felvétetnek: B.-Gyulán Dobay János könyvnyomdájában és Winkle Gábor könyvárusnál. — B.-Csabán a nyomdában. — Budapesten Haasenstein és Vogler, — Bócsben Naftles J. hirdetési irodájában. — Elfogadtatnak hirdetések vidékről levélbeni megrendelés által „a „Békés“ kiadó hivatalához“ czimezve is. Gondolkodjunk a reáliskolákról. Alkotmányunk felfüggesztése alatt a political pályának gyűlöletes volta kény- szeritett sok szülét arra, hogy gyermekét realirányban nevelje; alkotmányunk vissza állítása után pedig az a körülmény csábította őket ugyanarra, hogy a realirány tan pályája rövidebb, czélja hamarább elérhető s egyúttal jutalmazóbb is volt, mint a gymnasialis irányé. Ezen hasznossági szempont hódítása különöseit 1872-ben vált szembeötlővé, a midőn a reáliskolások létszáma 5472-ről egy év alatt 6730-ra ugrott. Mivel azonban a műveltségnek egyik uélklilözhetlen tényezője maga az idő, mint a mely nélkül a tanultaknak bennünk megérniük lehetetlen, másik meg az irodalmi, műveltség és az erkölcsi tudományok; mivel ezen tényezők a reáliskolákban a gym- nasiumokhoz mérten csak kis mértékben vétettek számba: következett, hogy a reáliskolák növendékeit a müveit emberek sorából lassan-lassan kezdték kiíeledni. Nem sokkal állott a dolog jobban azokra nézve sem, a kik a reáliskola után még a műegyetemen is tanultak, mert reájok meg az a keserű tapasztalás várt, hogy a gyinrrasiumból odakerült tanulótársaikkal még a mennyiségtanban sem tudtak versenyezni, a reáliskola ezen legfőbb tantárgyában. Ezen tapasztalásnak hivatalos kifejezést adott Sztoczek műegyetemi igazgató ur 1872-ben. a midőn a műegyetem 16 kitűnő hallgatója közül csak 7, még inkább pedig Conleger igazgató ur 1873-ban, a midőn 8 kitűnő közöl csak egy esett a reáliskolára. Mi lett tehát az eddigi, az előkészi tés helyett szakképzettségre törekvő reáliskoláknak az eredménye? Az, hogy tanit^ ványaik nem képesek gondolkodni, magokat se szóval, se Írásban kifejezni; hogy a társadalomban egy uj és pedig feltűnőTiLKCZyÄ.. I. Habot ver a Kettős-Körös árja. Nincs a földön a rózsámnak párja. A kert alatt meredek az árok, - De én hozzá méj is arra járok. Ha megingat az úton a kutya; Kinyílik a rózsám kis kapuja, — A kutyának szólani se merek — Ne is tudják, hogy én kit szeretek! Ha elmegy a daru, fecske, gólya, — Nem járok én többet a fonóba; Az uj boron — ha az Isten éltet — Haza viszem kedves szeretőmet. U. Körös vize be sokszor kiárad... Szivemet is elönté a bánat, Körös vize kifut a laposra, Két orczámat sűrű könyem mossa. Csodálják a kis falusi lányok, Hogy én mindig szomorkodva járok, — Kis kalapom a szememre vágom; Nincs is nekem senkim a világon. Szegény legény!... hallom innen —onnan — De a szivem rá csak meg se dobban, — Beszélhetnek akármit felőlem. — Elszólták a szertőmet tőlem!... Z. M. }o leg haszonelvü osztályt alkottak, a melyben — Cseugery a nagy-kaniesai választókhoz — hiányzik a fogékonyság a szépre és jóra. Az országos közoktatási tanács úgy vélekedett, hogy a reáliskolái nevelés eddigi félszegségét az okozta, hogy benne a történelem, továbbá a nyelv és irodalom igen alárendelt tárgyak voltak; ennélfogva a reáliskolák számára uj tantervet készített, a mely a gymuasiumokétól, kihagyásával a két classicus nyelvnek, alig különbözik. Ezen, az állami reáliskolák igazgatóihoz alkalmazkodás végett már meg is küldött tanterv szerint a vallásra, a történelemre, a nyelvekre és az irodalomra, a föld- és a természetrajzra összesen 52 órával fognak a reáliskolák többet fordítani, mint eddig, s hogy fordíthassanak is, az eddigi 6 osztály 2 osztálylyal megszaporittatott A gymuasiumi classicus nyelvek helyett a franczia lesz bennök kötelező tantárgy. Ennekutána megegyezik tehát a két középiskola abban, hogy mindegyik 8 éves és csak előkészítő lesz s hogy mindegyikből csak érettségi bizonyitványnyal mehetni tovább; lényeges különbséget köztök a classicüs nyelveli képeznek7 No meg Falán az is beillik különbségnek, legalább a szegény emberre nézve, hogy a gymnasiumok sokkal olcsóbbak. Olcsóbbak azért, mert a reáliskolák száma úgy viszonylik a gym- nasiumokéhoz, mint 1 : 5-höz, következőleg a legtöbb tanuld közelebb éri a gym nasiumot, mint a reáliskolát; meg olcsóbbak különösen azért, mert a gymnasiumok, ezek lévén az ország előszülöttjei, sokkal jobban el vannak látva szorgalomdijakkal és tápintézetekkel, mint a reáliskolák, mely utóbbiaknál * a szorgalomdij alig tesz számot, a 'tápintézet pedig — tudtom szerint — teljesen hiányzik. Hát az érettségi vizsgálat utáni időre Téma guodlifat, vagy: tapasztalatok, mig körül sétáljuk a gyulai proinenádot. Datum: egy szombat este. Egymással karöltve két fiatal lányka halad. Szép szdke lányka mindakettö, az egyik sugár, a másik alacsony, de migennedt ártatlan gyermekded kelletne és játszi kedélye megigéz, elbűvöl és fogva tart, mint a gyöngyvirág alakja éB illata, — addig amaz minden szépsége mellett is hidegen érintetlenül hagy, mint a kinyillott cacfüs, melyen bámulunk és békétlenkedünk: miért e pompás vi- rágkeholy ily durva, tövises ? A két szép leány talán a mienkhez hasonló szemlét végez, jóizüt kaczagva, kedélyesen mosolyogva a véletlenül feltárult alakok és jeleneteken. Van ugyan raellettök egy szál fiatal ember is, de az ugyan nem tesz egyebet mint nagy tál- lián kalapjával köszönget az ismerősöknek, s rengeteg nagy száját mosolyra huzza néha, épen mintha kérödzni akarna. — Gyere ide hágom, valaki hozzád ért és összegyűrte tunikádat, hadd igazgatom csak meg! — kiált a magas leánykára lóczán ülő nénje, akit a Dodona berkeiben ült Pythia papnő sem szégyenitett volna meg beszéd dolgában annyi igaz, — hanem fél is a nyelvétől ellenség és jóbarát egyként. A begyürődött fodor kiigazítva, a két lányka tovább halad, s a nénike stecherrel néz utánok, (bár jól látna még szabad szemmel is, de hát ez urasabb) és szomszédjához fordulva szól: nem mutatkozik a két iskola között egy kis különbség? Egy kicsiny: 7,A reáliskola — igy szól a m. kir. polytech- nikuin a reáliskolái tanterv felett a mi- nisterhez benyújtott nyilatkozatában — kihalóban levő faj, mely a küzdelmet az uj tervezető gymnasiummal sehogy sem állhatja ki. A gyinnasistából minden lehet, egyetemi hallgató is, technikus is ; a realistából csupán technikus. A középtanodai törvényjavaslat 1. §. világosan kimondja ezt I a gymnasiumok kiválóan az egyetemre — tehát a műegyetemre is, — a reáliskolák a műegyetemre — tehát nem kiválóan mint amott, hanem csakis a műegyetemre készítenek elő. Mi indítsa tehát a szülőt — tudva azt, hogy L0 éves gyermekben vajmi ritka a pronuncialt hajlammi indítsa arra, hogy fiát a reáliskolába adja, honnan 8 év múlva csak egy ajtó fog nyílni, t. i. a műegyetem felé ; és miért ne adja a gymnasiumba, honnan ugyancsak 8 év múlva a szélrózsa minden irányában szabad útja lesz ? Talán azért a kevéske fraueziáért, a mely nyelvet ép úgy nem fogja megtanulni, mint amott a latint. Megvagyunk győződve, hogy magán utón egy 20 éves ifjú 6 hónap alatt töbi bet fog megtanulhatni a franczia nyelvből, mint a mennyit a reáliskolában 8 év alatt.“ Elismerem, hogy ezen, a reáliskolák szükségességére és értékére vonatkozó, most idéztem nyilatkozat a lehető legilletékesebb s lényegileg egészen helyes ; mind e mellet két kis megjegyzéstől nem kímélhetem meg. Egyik I a latin nyelvre 46 órát fordít a gymnasium hetenként, a fraticziára 19-et a reáliskola; következőleg merőben lehetetlen, figyelembe vévén még a latin nehézségét is, hogy a latinban ép oly kevésre menjen a gymnasista, mint a fran- cziában a reálista. Másik: hogy a 20 éves gymnasista az ő latin uyelvbeli ismereteinek alapján megtanulhat 6 hónap alatt a — Húgom épen olyan mint én voltam valaha .... az az hogy pár évvel ezelőtt. .... Amint arra mentem mintha egy gonosz kétkedő mosolyt láttam volna a jó úr arczán. Váljon min mosolyoghatott? . . . * * * Szomszédasszony, hogy vette tegnap a kenyeret ? — Tudja lelkem én mint úri asszony nem járok a piaczra .... Oda adom az inasnak a pénzt, az bevásárol mindent, s ha nem jó — visszaküldöm... Miint az úri asszonyok. — Az igaz. — Ez két polgárnő, kiknek egyike csak annyiban |úri asszony“ amint gyakran mondani szereti, amennyiben nem jár a piaczra, és férjét „az úru-nak szólítják az inások, egyébiránt egy pár éve még papucsban dolgozott, azért is van most másfél röfös aranyláncz a nyakában. (Váljon nem talmi ?) & «, ♦ * — Miért nem szerencséltet ön látogatásaival ? — — Kíbsó messze lakom ugyan, de hisz a szerény ibolya is elrejtve virul. — Hm, ühtn, ühüühm I... A „szerény§ meghívást egy fiatal kisasszony tévé, ki ba nem holdhát akkor bizonyosan regény-kórban szenved, pedig kár érte, máskülönben szép leány. A meghívással megtisztelt s egész véletlenül oda akadt fiatal embert oly erős köhögés, hurut és tüszkölés fogja el erre, hogy nein tud szóhoz jutni, s zsebkendőjével sokáig egészen betemeti arczát, (hogy ne lássa a kisasszony, mily átkozottá! rájött a kaczagás.) * * * franc z iából annyit, a mennyit a realista 8 illetőleg csak hét éven — az első osztály nem tanulja — át tanult, ezt hiszem, sőt magam is állítom; de hogy a realista a latin nyelv nélkül is ugyanazt megtehesse, ezt ugyan nem hiszem. A közjegyzői intézmény ismertetése. A közjogyzőségek felállítása állal a kormány első sorban azon czélt óhajtja elérni, hogy a jogtudomány- s törvényekben nem eléggé jártas nép szakavatott, eskü alatt szolgáló, részrehajiatlan közegeket nyerjen ügyeinek bíróságon kivüli rendezése tekintetében. A közjegyző tehát nem arra van hivatva, hogy a megtörtént jogsérelmeket orvosolja, hanem, hogy az ügyletek megkötése és magánjogi viszonyok előzetes rendezése által elejét vegye a helytelen kötések s jogismeretek hiányából származható zavaroknak és pereknek. A közjegyző az előtte megkötött ügyietek helyessége s törvényességéről felelős, elannyira, hogy ha a közjegyző hibájából bármely előtte szerződő félnek kára származnék, a magyar kir. kincstár javára lekötött biztosítéki összegből az illető felet kárpótolni tartozik. A közjegyzőnek ezen szigorú felelősségéből érthető meg azon közhitelesség, melynélfogva közjegyzői aláírással ellátott okmányok köziratoknak tekintetnek, s ellenükben minden kifogás elenyészik ; innen érthető meg a törvénynek azon rendkívül nagy horderejű intézkedése, hogy egy szabályszerűen kiállított közjegyzői okirat alapján, ha abban a kötelezettség teljesítésének időpontja is megállapittatoft (p. o. adóslevelek) a fél kérelmére — a nélkül, hogy előbb egy gyakran hosszadalmas és költséges per volna lefolytatandó — a peres eljárás teljes mellőztével egyenesen végrehajtás rendeltetik. Miután a magas kormány a kir. köjegyző- ségek felállítása által épen a nép* jogi életét kívánta rendszeres állapotba juttatni, s a közhitelű személyek által betöltött állomások épen a nép jo— De kérem ez még semmi 1 — Ugyan ? — De igen I... tegnap este haza megyek ... kérem se a kávém nincB kész, se a kicsinynek nem adta oda a levest... de fel is pofoztam a vén égetni valót I... E „gyöngéd“ discursust egy kis hitvány vézna asszony foly tatá egy másik asszonysággal, aki bizonyára ép úgy megutálta öt mint én, amióta tudom hogy az n„ vén égetni való“ diszjelzövel megtisztelt és felpofozott egyén, ennek a kis szívtelen asszonynak anyósa volt. * * * . — Nézd milyen sületlenül van öltözve ez a lány ... hol láttál fekete tunikát barna ruhán ? — E szakértőinek hitt divatbirálatot a „haute voulóe“ egyik hölgye koczkáztatá, a már nem épen a „rózsa évek“-ben levő barátnéjához. A megbírált ruha tulajdonosa véletlenül hátratekint s szives mosolylyal fordul a „tiszteletbeli divatárusnöu-höz : — Ti is itt vagytok lelkem, nem is láttalak. — Na itt I — válaszol amaz olyan hangnyomattal, hogy az ember alattomban hozzá érthette volna még: a ki lelke van ! * * * — Áj, de csak jól huzza ez a kutya czi- gány I... ez a banda lett volna jó a körbálba, ugye ? Fölösleges talán mondanom is, hogy ez egy szerelmes suszter legény, s akihez a szavak intézve vannak, az Dulcineája — egy kis szobe- leány, ki nagy restelkedve szégyelősen felel rá annyit, hogy:
