Békés, 1875. (4. évfolyam, 3-52. szám)
1875-07-25 / 30. szám
Negyedik évfolyam 1875. 30-ik szám. Megjelenik hetenkint egyszer, vasárnap. Szerkesztőség: Békés-Csabán, kastély utcza 8-ik szám. Kiadó hivatal: Gyulán Dobay János könyvnyomdája és Winkle Gábor könyvkereskedése. A. lap szellemi részét illető közlemények a szerkesztőhöz Békéscsabára czimzendők, és legfeljebb minden csötörtökig beküldendők. BÉKÉS. I ÉS 1 TÖBB BÉKÉSMEGYEI NYILVÁNOS EGYLET HIVATALOS KÖZLÖNYE. FELELŐS SZERKESZTŐ: ZSILINSZKY mm=r A. t.-v. Gyulán julius 25-én. Előfizetési feltételek: Egész évre helyben házhoz hordva vagy vidékre postán küldve 5 frt Háromnegyed évre 3 75 Félévre . . . • . 2 n 50 Évnegyedre . . . 1 V 25 kr. Egyes szám ára 10 kr. Hirdetési dijak: 5 kr. Egy 4 hasábos petitsor Kétszeri közlésnél . . ! 4 1 Háromszori közlésnél . . 3 „ Többszöri hirdetéseknél engedmény adatik. Bélyegilleték 30 kr. A nyilt-tér sora 10 kr. . Hirdetések felvétetnek: B.-Gyulán Dobay János könyvnyomdájában és Winkle Gábor könyvárusnál. — B.-Csabán a nyomdában. — Budapesten Haasenstein és Vogler, — Bécsben Naftles J. hirdetési irodájában. — Elfogadtatnak hirdetések vidékről levélbeni megrendelés által „a „Békés“ kiadó hivatalához“ czimezve is. Igénytelen nézetek a népnevelés körül. Korunk a haladás kora. Nemzetek a haladás zászlaját lobogtatva óriási léptekkel haladnak. Az, mely a kor emelkedettségével előre nem törekszik, marad, nem halad. Hogy hazánk a közállam nagyra emelkedett igényei gyors reformaival a színvonalon megállhasson, s versenyezhessen, sőt egykor azok fölött előnyt vívhatni képes legyen; korszerű s nemzeti művelődésünk érdekében mellőzhetlen kivánalom a rendszeres nevelés, mint a miveltség legfőbb tényezője által a nemzet szellemi és anyagi emelkedését hathatósitani, mert nagy erő ellenében, nagy erő tarthatja fönn magát, avagy vívhat előnyt. Azért azoknak, kik hazájukhoz anyagi jólét által szorosabb viszonynyal kapcsoltatván — hivatva vannak vezetők és tények gyanánt lépni föl, és a népnevelést eredményteljes fejlődésre vezetni; annak korszerű rendszeresítése teendői körül áldozatkészséggel és törhetlen erélylyel ténylegesen intézkedni, és buzdító fölhívás, lelkesítő példa által, melynek vonzereje a szív bensejébe hat, a nemzeti erőt fölkölteni, legszentebb kötelmök. — A magyar nemzet műveltebbjei lelkes szózatára, különösen szellemi mivelődése érdé kében, okulva a korábbi mulasztásokon, megtanult előre törekedni legjobb erejével, és áldozni legtisztább akaratával. Azon tényezők közül, melyek a népnevelést rendszeresíthetik, és annak ügyét kellő virágzásra emelhetik legfontosb : a) a tanítók képzettsége, b) azok fizetésének korszerű javítása. E kettő karöltve jár, s alapja egyéb teendőknek. Elvitázhatlan igazság, hogy a néptanitónak, ha rendeltetésének megfelelni, és tanítása által a társadalom javára kielégítő sikert akar nyerni, tökélyesen ki- mivelt egyénnek kell lennie. A tanítóban az ész és sziv képzettség nélkülözhetlen; ettől függ a köznevelés sikere; a jövő nemzedék értéke és boldogsága. A tudományos képzettség mellett mellőzhetlenül igényeltetik az erkölcsi műveltség is, mely a társadalom minden rétegeiben nélkülözhetlen. Igen! könnyű ezt itt elmondani, hogy mi kívántatik a néptanítótól. De azt kérdem, hogy ki az, ki a fentebb irt képzettség mellett a rögös tanítói pályára adja magát, hol csak a nyomorral kell küzdenie. Ha tehát a tanítók miveltsége által sikeresithető a népnevelés, hogy minden tanítói állomáson mi veit tanító szerepelhessen, azok fizetésének korszerű javítása egyike a legfontosb teendőknek. E nélkül községeink nagy részében ezután is olyanokkal taláikozandunk a tanítói pályán, kik arra képezve nincsenek, és máshol alkalmazást nem nyerhetnek. Mívelt, képezett tanitó csekélyen díjazott tanítói állomásra, melyen magát illően és biztosan fenn nem tarthatja, nem igen fog ajánlkozni; napirenden van, hogy községi jegyzőségre, irnokságra, — vaspályái hivatalra pályáznak, hol biztosabb megélhetési mód nyílik számukra, mint a tanítói pályán. Ritka tünemény az, ki fontos rendeltetésének s hű munkálkodásának öntudatában leli fizetését, és tűrni tudja az élet minden nyomorát; méltán fölemelhetjük itt szavunkat: Quis est hic, et laudabimus eum ? De ugylátszik sorsunk jobbra fordulásának küszöbén állunk. Elragadó öröm lepte el egész valómat, midőn a „Pesti Napló“ 143. számában nagyméltóságu vallás- és közoktatásügyi miniszter urnák a felekezeti tanítók anyagi helyzetének javításáról szólló sorait olvastam, mely sorok valamennyi hitfelekezet egyházi főhatóságához vannak intézve, kérvén őket, hogy ez ügyben becses nézeteiket, nemkülönben később szives közreműködéseiket fölajánlják. Mert; úgymond: igen sok a felekezeti tanítók közül azok száma; kik helylyel- közzel valódi nyomorral küzdenek, pedig a nyomor a lélek derültségét követelő szellemi munkának ellensége, megölője. — Vederemo! Grumann Károly, néptanító. „Nézzük színéről is.“ A képviselöválasztási zászlónak a csabai városházán történt kitűzéséről tett megjegyzésemre két czáfoló czikk jelent meg. A kérdés szerintem nagyon világos, az olvasó közönség könnyen eligazodbatik benne, de a czáfolatokat észrevétel nélkül még se hagyhatom A ki eddigi közreműködésemet némi figyelemre méltatni szives volt, kettőt tőlem meg nem tagadhat, azt: hogy személyekkel nem bibelődöm, de nézetem nyilvánításában se gátol személyes tekintet és — hogy némi alkotmányos érzékkel rendelkezem. A zászló kérdésben a választás mikéntjére csak azért reflectáltam, mert arra a kérdéshez argumentumképen szükségem volt. A ki felszólalá- Esmbóí azt olvasta ki, hogy én a választás eredményét bírálom, az azt figyelmében nem részesítette. Ha bármely választás a formák megtartásával megy végbe, az ellen nyilvánosan felszólalni nem csak incorrectnek, de nevetségesnek találom. Esetünkben tőlem, ki a jelöltség ellen (el nem léptem, hasonló eljárás azon felül gyávaság is volna. Alkotmányos érzelemnek azt tartom elég bizonyítékát adtam akkor, midőn daczára bizalmatlanságomnak, ellenzéki létemre a kiegyezésben belenyugodtam és ennek Békés megyében adtain nyíltan kifejezést, hol álláspontom a fusioig elszigetelt maradt. De még találóbb példára hivatkozbatom. A csabai népbank létrehozása körül nekem volt legtöbb részem, én indítottam még a megindítást, az alapszabályok az én elnökletem alatt készültek, a szükségesek beszerzése végett másod magammal én jártam Pesten stb. Ismerőseim azt tartották, hogy elnökül én fogok meg választatni. Nem úgy történt. Ez ellen többen fellázadtak, netáni beválasztásuk ellen protestáltak, kilépésüket jelentették ki, stb. Én ? azt mondtam: vállalok mindent, a mire érdemesítenek, mert az intézet érdekel s nem személyes ügyem. Igazgatónak választattam és én Kemény ur elnöklete alatt ily minőségben működtem, mig a megyéből el nem költöztem volt. Ezeket czáfoló provocatiojára voltam kénytelen elmondani. — — S ezzel azt tartom a czáfolat azon részére mely írva találtatik super eo: mintha én azt mondtam volna, hogy K. ur ném a többség választottja, megfeleltem, valamint azon Ieczkére, mikent kell magát alkotmányos polgárnak viselnie, ha kisebbségben marad. Azon kétszer is elmondott vádra, mintha én valakit, valamit „világgá hordtam, meghurczol- tam“ volna, legméltóbb válaszom az, bogy arra nem válaszolok. Czáfoló kedveli az ünnepélyességet, én is szeretem annak helyén, szeretem nevezetesen hogy ha képviselőt választunk, hát válasszuk ünnepélyesen, a szavazatjogosultak lehető nagy részvételével, mert ba nem, az ünnepélyesség ezen hiányát zászlókitüzéssel helyre ütni nem fogjuk. Az utolsó két pontot kivéve a másik czáfo- latra is ugyanaz a válaszom. S most átmehetünk a tulajdonképeni kérdésre, t. i. ha vájjon követválasztási zászlót középületekre kitűzni szabad-e, tanácsos-e ? A törvény világosan mondja : nem szabad ; nem mondja hogy mikor nem szabad, tehát soha se szabad. Miért tiltja a törvény ? azért, mert a választási pártküzdelem tere nem a megye, város, iskola stb. mert a hova e küzdelem átcsap, az megszűnik megye, város, iskola stb. lenni legalább is azon időre, mig a választási habverés tart is, mert a törvény nem akarja, hogy a szabad váTAHCZA. A RONCSOLT KŐWYV. Mostoha végzetem haragos kedvében Csak egy könyvet adott koldus-falat-képen S az emberek azt is összevissza tépték; Mintha közös lenne, Mindenki szabadon olvashatott benne: Nyitva állott, mig csak el nem szakadt végkép; És most már pusztulnak az utolsó lapok.... S én e könyvvel mégis oly sokat mulatok.— Bizalom és remény, szeretet és a hit Tölték be egykoron könyvemnek lapjait, Mind meg oly magasztos égre törő eszme; De a csalódások Romboló ecsetje rajta végig ásott, S most könyvem sok kincse tönkre téve, veszve; Merész eszmék helyén komor gondolatok ....... S én e könyvvel mégis oly sokat mulatok.— Mint éjjel az a kert, hol viharok járnak S az összekuszált fák csupa csontváz-árnyak Könyvem bús enyészet kiáltó betűje — S egy-egy sóhajtása Éjjeli vészmadár rémes huhogása, Mely a romok fölé vészt jóslani üle; — Vészt hirdet könyvem is s nem szül, csak bánanatot....... S én e könyvvel mégis oly sokat mulatok. És a bánat árja e romokra törvén, Mint megtépett lombot s a rohanó örvény, Már-már a „nemlét“-nek határáighajott..., De egy lányka képe Van bele foglalva könyvem közepébe, És a bukás ellen ez védett, megtartott; E kép az, mit a sors még bántatlan hagyott... S szivemmel oly sokat e képért mulatok. — ifj. Fauszt. Szegény ember dolga, csupa komédia. ifi. Fábry Károly tói. (Vége.) A derék s jogtudós korcsmáros nem akart önbíráskodást követni el ott, hol már a bíróságnak egy fontos közege megjelent, s rá bizta nagy parancs szavakkal a bírósági tisztviselőre kötelessége teljesítését, mit ez rendkívül könnyen felfogott, mert nem is kérdezte ki a hibás, hanem egyik kezével a kocsist, másikkal a mi jő asszonyunkat csipte nyakon, s kezdte a nép közt ki ránczigálni az igazságszolgáltatás bölcs törvényszéke elé. Derék kocsisunk, nem hiába, hogy bánki fi, hanem bizony nem hagyta oda magát olyan hamar, mely magyarázatból azután ököllel értettették meg egymással a dolog miben állását, — s bizonyította ártatlanságát, midőn azután a mi jó szegény asszonyunknak is jutott pár kemény oldalba ütés. Végre azonban a csendőr, s a korcsmáros, s némely körül álló jó barátai nagy nehezen le- teperték a mi bánki kocsisunkat, s a mi jó aszszonyunkkal együtt a derék n........i kupaktanács elib e állították. A nép hangosan követelte oda kinn a statáriális igazság szolgáltatást; — a jogiskolát látott jegyző azonban előbb szigorú vizsgálatot sürgetett, mely is Végzésileg elrendeltetvén, vallatás alá vétetett — jelen igaz történet fő szereplője, — a mi szegény özvegy asszonyunk, kinek őszinte, bűnbánó, s keserves könnyekkel vegyített előadásából, sőt a korcsmáros részrehajthatlan vallomásából is kitűnt, hogy a darab fő szereplő nője leginkább Szederitsné, mért is ennek kihallgatás végetti elö- állitbatásáig, — a vizsgálat törvényszerűen fölfüggesztetett, a vádlottak azonban vizsgálati fogságban tartattak. Ily megszakítás által megszüntettetvén a sta- tarialis eljárás, szegény jó asszonyunkra nézve jobb sorsot s véget remélhetünk. Reményünkben valóban nem is csalódunk. A korcsmáros ön magában érezvén, hogy egy kicsit ő is hibás, de belátván azt, hogy itt a legnagyobb felelősség csak is Szederitsnét terheli, ugyan e véleményben lévén a bölcs bíróság is, egyezség jött létre, mely szerint a mi szegény credóba ek- kép került asszonyunk, kocsis, kocsival s lefoglalt ruháikkal együtt elbocsáttatik, ha a bíróság előtt Szederitsnével együtt adnak kötelezvényt a 30 frt tartozásra. Az ártatlanul ily nehéz viszonyok közé esett özvegyünk — szabadulásért kénytelen volt „önkéntesen" alá irni a kötvényt, mely lelkét bizonynyal nagyobb sulylyal terhelte meg, mint minő súlylyal volt, azon elébb méltatlanul szenvedett pár ütés oldalára nyomva. — —-------— Végre azonban még is kocsira ülhettek, ámbár a kocsi terhének nagyobb súlyát a kövér Szederitsnében hátra elhagyták, mégis nagyobb teherrel, mint mikor ide N........re jö ttek. A lovak azonban a kocsin ülőkre nehezedő terhet nem érezvén, most még könyebben értek haza Bánkra, mint mentek volt N........re s igy itthon m ár elvoszettnek hitt s ki is dobolt embereink valahára, nagy örömére a hitelezőknek, megérkeztek. * * * Soha nagyobb örömmel nem nyitotta meg kapuját a mi szegény jó özvegyünk, mint midőn most haza jött; — soha gyermekét nem szorította oly meleg érzéssel kebelére, mint most, midőn annyi vizsontagság után újra karjaiba vette; és soha nem érezte magát kis lakásában elégedettebben, mint most, midőn hite s reménye ellenére is mégis vissza került, csendes, nyugodt, otthonjába. Alig élvezhette azonban pár perczig, az édes otthon által felköltött kedves érzelmeket, midőn a kancsal rőfös zsidó észre véve megérkezését, tette szives tiszteletét, „mert, úgy is tudja, hogy sok pénzzel került haza Iiya duschicskája.“ A szegény asszonyon az ijedelem gyötrelmei újra erőt kezdtek venni. Erről egészen elfeledkezett. Alig birta kituszkolni a jó szomszédot zálog nélkül, midőn már is a mészáros kopogtatott be, ki nagy hatalmaskodó stentóri hangon ordította fülébe, hogy: „kezes, fizess"! A forró láz cseppjei peregtek végig egész testén, midőn a kocsis is beállított. Megsebbzett fúriaként támadta meg a szegény ártatlan asszonyt, hogy már most gyógyitassa a hosszú, gondozás nélküli, távoliét alatt itthon beteggé lett gyerme
