Békés, 1875. (4. évfolyam, 3-52. szám)
1875-07-11 / 28. szám
S mi szükség van mindezen metafisicai experimentumokra, ezen furfangos okoskodásra. Nem-e egyszerűbb, jogosabb, lojálisabb a középületet hasonló álkalotnmal, előtt, alatt, után minden jelvénytől megkímélni, mely csak félreértést, kesesüséget idézhet elő, mint előidézett közelebb is. Nom-o egyben kötelesség is a törvényt tisztelni, melynek szava, intcntiója világos, helyes, minden része megnyugtató? En mindezeknél fogva az elöljáróság eljárását — noha ártatlanságáról meg vagyok győződve — forma tekintetében nem helyeslem s óhajtom, hogy jövőre hasonló eset nálunk, akár mint cselekedtünk elébb, akármint cselekszenek mások, elő ne forduljon. Reök István. Levelezés. Az öreg Bütyök Orosházán. (Julius 5-én.) Ott voltam biz én com gentibus, miután öreges és beteges plébánosom nem repülhetett oda, vén fejemet tisztelte meg azon bizalmas meghagyásával, hogy le ne igyam magamat, hanem ügyeljek fel a falu becsületére, hogy népének emberségét ocnmlálhassa és meg is dicsérhesse a fél vármegye. Isten hirével és 23 szekérrel meg is indultunk hát követet tenni 12 lobogó alatt 85 darab votumunkkal; s ha röviden akarnám bevégezni e híradást — elmondva, hogy megérkeztünk szépen, bevonultunk gyönyörűen, éljeneztük Eárolyinkat rettenetes lelkesen és hangosan, szavaztunk egy lábig réndesen és csendesen, végre pedig győztünk dicsőségesen! — Ekkor aztán bátran oda tehetném a punktumot is; de még most is sokkalta lelkesebb állapotban vagyok, mint sem hogy eny- nyivel beérhetném, s szép napunk lefolyását bővebben is ne közölném a vármegye jelen nem volt másik felével, kedves földieimmel. Az öreg gróf Károlyi György kegyelmes uramnak sok és nagy érdemei között bizonyára egyik legszebb és legnagyobb az: hogy öt derék fiát nem csak nagy gonddal, de a legtisztább hazafias szellemben is neveltette, s ezért ha a jeles Győry Vilmos megénekelte a szülő anyát, kinek Kossuth azt irta éppen a mi Tiborunkról: „Derék anya — derék fiat szültél hazádnak.“ Mi hálásan méltányoljuk s éltetjük az édes atyát is, hogy jó magyarokká nevelte őket. — Isten áldja meg érte! hogy méltó jutalmát, lelje bennök még sokáig! Követünk tisztelt kedves egyénisége és becsületes neve most úgy tekintetett, mint egy zászló, mely köré tömörülnie volt hazafias kötelessége minden higgadtan gondolkodó és helyesen Ítélő honfinak, hogy végre kerületünkben legyőzzük az egyenetlenség hydráját, s örökre tehetetlenné tegyük a feltolakodott népámitók törekvéseit. Ez tehát az összes inteüigentia és nép java hazaszeretetben egyesülésének és győzelmének is szép ünnepe volt, nem lehet azért csodálni, hogy a megye jelesei, maga a közszeretetben álló főispán ur is, mint jogosult szavazó polgár, úgy szinte a Beli- czey derék testvér pár és sok más kitűnőségek részvétükkel hozzánk hajolva emelték jelenlétükkel a nap diszét. Valaha úgy történt, hogy Ugocsa nem koronázott, de Orosházán most Tót-Koralós koronázott és döntött, mit szivem örömével tudatva, — bár sok „éljen“ szállt most ég felé belöllem — mégis maradt egy hatalmas számunkra, melyet most az egész vármegye hallatára kurjantok el: Éljenek a Komlósiak 1 papostul, biróstul, falustul! Gyula-Vári is kitett magáért, tisztes öreg papjával Ecsodi bácsival élén, s jutalmul élvezhesse e jó magyar nép azt a boldogító öntudatot, hogy a jobbak becsülését viszik haza magukkal e szép nap emlékéül. Az én szent-andrási népem pedig csak azért nem búj ki örömében bőréből, mert nem tudott; de hogy nem igen fért meg benne az nagyón meglátszott, nem is csuda: mert hisz eddig mindég ahoz a párthoz csábittatott, mely megbukott, s most először vezettetve a jó utón első diadalát élvezhette. Engem egy mokra komám megdorgálván, hogy miért nem állottam hozzájuk, ezt a feleletet nyerte tőlem : barátom nem sok eszem van, azért halgatok okosabb emberekre oly dolgokban, mikhez nem értek, de ha egy csepp eszem se lenne és csak mint az ökör szememmel bámultam volna Orosházán a két párt népére mégis beláttam volna, hogy Károlyi mellett van a szive java minden falunak. — Kendteknél még egyetlen egy pap sem volt, hát hogy lenne velők isten áldása — a mi pedig szükséges a hazára hiszen a 151 -ik zsoltárunk is igy kezdődik: Isten áld meg a magyart! Az én mokány véreim csak egy szál papot se foghattak mutatványul, de volt fiskálisuk, rek- torjuk és egy mérnökük is, de ennek tudományára most nem jöhetett a sor, hogy kiossza a Károlyi uradalmakat s az izraelita és pap polgártársak birtokait az óh népnek, mint uj uraknak. Azt is hallottam, hogy ellenjelöltünket csak ad hoc ez alkalomra hivták Simonyi-nak, mert az ö neve Simoncsics tekintetes Nográdmegyében ; hogy erről bizonyos legyek nem sajnálok irni oda, s a választ majd leirom ide. Jó egésséget és szerencsés utat kivánok Pestre nagy jó uramnak mint ifjú honatyának. Mátyás a kortes. Szarvas 1875. jul. 7-kén. Levelemet nem kezdem avval, a mivel a vidéki levelezők többnyire szokták, t. i. hogy: „városunknak vagy helységünknek ekkor meg ekkor dicső napja volt .......“ vagy: „e vagy ama nap fel edhetlen emléket hagyott szivünkben...,“ vagy pedig: e nap városunk történelmében arany betűkkel lesz fölirva....“ stb., —nem kezdem, mondom, igy, egyrészt azért, mert valamelyik t. col- lega még szememre vethetné, hogy a bevezetést tőle loptam (holott hát ő is mástól kölcsönözte l) másrészt pedig azért, mert azon nap, mely levelem főtárgyát képezendi, Szarvason a szerint, a mint vagy az egyik vagy a másik párt perspee- tiváján nézzük, vagy kimagaslik a többi közzül vagy pedig a többinél is kisebbre törpül össze. E nap jul. 5-ko, melyen városunk országgyűlési képviselőjét megválasztó. — Nem vagyunk feljogosítva a választás helyessége vagy helytelensége fölött Ítéletet mondani, azt bízzuk ama kérlelhetlen s megvesztegethetlen bírákra t. i. a következményekre és a tettekre. így csak röviden s a mennyire lehet objective közöljük a választás elöraüveleteit s magát a választást, mint tényt. Választóink nagy része báró Podraaniczky Frigyos úrhoz, mint a ki városunkat eddig már több országgyűlésen képviselő ragaszkodott; ogy része' Salacz Ferencz urat kívánta követül, egy része pedig tek. Kollár János urban helyező bizalmát, B annak megválasztásán működött. Báró Podmaniczky Frigyes ur ismételt felszólítás után is határozottan kérte híveit, hogy je- löltetésétöl álljanak el, mihez egyik okul szolgálhatott azon tény is, hogy ö méltósága városunk igen tisztelt elöljáróságához levelet intézett, jelentve azt, hogy jun. 20-án akarná mondatumát letenni, de a mire a mi igen tisztelt elöljáróságunk talán csak két hétre s akkor is oly formán válaszolt, hogy az elöljáróság, miután a levélben jelzett időre Szarvason éppon országos vásár esik, nem lesz felelős, ha netalán ebből valami zavarok keletkeznének. — így jelöltekül Salacz és Kollár urak maradtak. — Mind a ketten a szabadelvű párt embereiül tekintettek, Salacz Ferencz ur eleinte habozott a követjelöltség elfogadásánál, s csak is hívei ismételt kérelmei előtt hajolt meg, hogy nevét mint követjelöltét hangoztatni engedő. A Podmaniczky párt embereinek szabad választás engedtetett vagy az egyik vagy a másik jelölt zászlója alá csoportosulni. így álltak az ügyek másfél hétig közvetlen a választás előtt. Julius 4-én azonban a Salacz-párt emberei azon hírre ébredtek föl, hogy nincs követjelöltük, mert Salacz Ferencz ur, — indíttatva talán a sok oldalról nyilvánuló azon némileg fájós közérzület által, hogy ha ő országgyűlési képviselőnek vá- lasztatik meg, járásunk egy hű s erélyes szolga- bírót leend kénytelen benne nélkülözni, — határozottan lemond a követjelöltségröl s megtiltja, hogy neve mint követjolölté használtassák. Ily formán követjelöltnek egyedül Kollár ur maradt. A volt Salacz-párt még jul. 4-kén délután értekezletet tartott, mely azonban csak azon eredménnyel oszlott szét, hogy másnap t. i. a választás napján 6 órakor reggel, igy tehát 2 órával a választás előtt még egy pártértekezlet tar- tatik meg. A választás napja fölvirradt, a párfértekez- let megtartatott s ha a Salacz-párt emberei előtte való napon megvoltak lepetve, nem kevésbé voltak meglepetve a Kollár-párt emberei, a mint a választás megszabott órájában Beiiczey István urat, mint ellenjelöltet, éltették azok, kik eddig Salacz ur megválasztásán törekedtek. Az „egyhangulag“-ból lett szavazás, mely is délutáni 6 óráig tartott, még pedig oly eredménynyel, hogy Kollár ur 337 szavazattal. Beiiczey 130 szavazata ellenében meg választatott ország- gyűlési képviselőnek. Csodálkozhatik valaki azon, hogy Szarvas városának, mely csaknem 23 ezér lakossal bir, csak ily csekély választóközönsége volt s ebből talán egyszersmind városunk polgárainak a közügyek iránti közönyösségre is következtet, hanem hibásan, mert hogy az 1200 vagy 1300 választó közül alig szavazott 400 és egynéhány, annak fő oka Salacz Ferencz ur lemondása vala, mert sokan különösen a Salacz-párt emberei közül, mintán úgymond, csak egy jelölt van, a szavazás felesleges, mindjárt vasárnap délután tanyáikra s pusztáikra égető mezei munkájok után siettek. Eddig a követválasztás s evvel talán be is Ipjezhetném levelemet, ha nem volna még valami, i mi, ha nem mást, legalább szomorú érdekeltséget költ az olvasóban. Alig hiszem, hogy városuuk mnltja képes tolná oly rövid idő alatt annyi balesetet felmutatni, mint az utolsó napok. Junius elején egy főiskolai tanuló esett a Körös áldozatául, egy hétre rá egy erőteljes munkás iérfi hasonló sorsra jutott. Ez utóbbival egy időben kisértetett az örök nyugalomra egy gyermek, ki a fáról le esett s igy végző be földi rövid fálya-futását. — Junius utolsó napján egy serdüli leány a Körös hullámai között önként keresett felzavart lelke számára nyugalmat. Julius 2-án egy 19—20 éves leány gróf Mitrovszky halásztelki majorján a kútba esett, s másnap délután tébtett le a sírba. — Ugyanakkor a harangok bátatos zúgásába ismét azon rémhir kiáltó szava vegyült, hogy ismét egy 18 éves legény fűlt a Körösbe, — s a hir való volt. — E rémes esetek sora peg nem volt befejezve, mert jul. 5-én délután ismét egy férfi lelte halálát folyónk hullámaiban, s következő napon egy leány ugyanott kereste halálát, megtört lelke ugyanis azon örvénybe sodorta; hogy a Körösben vessen véget életének. Szomorú klinika ez, de éppen oly tanusá- gos is, mert mig sgy részt bizonyitékává lesz annak, hogy mely kifürkészhetlenek az isten utai, addig más részt óv a könyelműségtől s mindenek fölött óvatosságra s elővigyazatra int bennünket. Erős leczke ez az élőknek, bár okulnának rajta P. Újdonságok. A -Az elmúlt héten legtöbb helyen kezdetét vette megyénkben az aratás. A tavaszszal még oly vérmes reményekkel várt tormás, pár hét alatt reményeink fokmérőjén igen is alásszállott; úgy annyira, hogy a búza termésnél középszerűnél nem sokkal jobbra számíthatunk átalában; a kukorica azonban még mindenütt igen szép, erős, dús növésű, és a legjobban biztat. Szöllö és egyéb gyümölcs sok lesz, ha az idő kedvező marad rájok. A A megye, törvényszék és egyéb közhivatalok fekete pecsétviaszt használnak az V. Fer- dinánd királyért elrendelt tizenhat heti gyász ideje alatt. A A budai zivatar által oly szerencsétlenül meglátogatott honfitársaink javára, Szikes János, a gyulai „Vadász“ kávéház derék tulajdonosa, f. hó 11-én közvacsorát rendez; — teriték ára 1 frt, s a tiszta jövedelem fiiét ajánlá fel a jótékony czélra. A A gyulai magán-dalkör tagjai Nogáll László elnök- és Kiss László karmesteröket névnapjok estéjén szerenáddal tisztelték meg; — a szépen előadott darabok sejtenünk engedik a magán-dalkör ifjabb haladását, melyet szivesen szeretnénk hallani már valami nyilvános alkalommal is. Társas életünk fölélénkitésére egy műkedvelői előadás, vagy egy hangverseny rendezése kétségtelenül jő hatással lenne; hisz jótékony czélt találni épen nem volna nehéz, közönségünk pártolására pedig ily eseteknél mindig biztosan lehet számítani. A A telekkönyvi hivatalhoz még egy szobát épitenek, melynek alapját már le is rakták ; — hanem a megyeház kibővítési terve még most is a ministeriuranál várja a feltámadás nagy napját. A A polgári iskolaszék gyűlésén az iskola tovább építése iránti javaslatot tárgyalták, de az indítványnak gyökere szakadt azon egyszerű okból, mert nincsen — pénz. A Ma délután 4 órakor a gyulai összes felekezeti tanítóknak, a tanitói nyugdíjintézménye tárgyában, a városháza nagy termében gyülésök leend. . ' A Mint hallottuk Hubay színtársulata e héten városunkba érkezik, s folyó 16-án már megkezdi előadásait a „Koroná“-ban felállított nyári színkörben. A A múlt vasárnap kedélyes polgári nyári mulatság volt a gyulai szélmalom közelében fekvő Demkó-féle majorban. A fiatalság határt nem ismerő jókedve reggeli 4 óráig járta fáradhatatlanul a tánczot; s a jelen voltak közül megemlíthetjük Licska Mariska, Grécz Bóza, Danszky Mariska, Schröder nővérek, Dósay Juliska, Seres nővérek, Dunay Nina, Demkó Tercsi, Szikes Mariska, Mihalik Mariska kisasszonyokat, sat. kik a többi jelenvoltakkal együtt bizonyára kedvesen fognak e jól sikerült mulatságra visszaemlékezni. A Nem mindennapi zenoképességröl tesz bizonyságot Holländer Zsiga karmesternek képessége, ki ismét egy „Orömérzet“ czimü polka-ma- zurt szerzett, s azt Steinfeld Rózsa kisasszonynak ajánlá; — mint halljuk Rácz Jancsi is irt közelebbről egy „Leánynézö“ csárdást, melyről akik halották igen dicsérölog szólnak, — egyébiránt a legközelebbi térzenén megfogja ismerni a közönség is. A Főispán ur ö méltósága Bartyik Józsefet árvaszéki kiadóvá, Kiss Gyulát az előbbinek helyére iktatóvá, Moisisovics Lajos jegyzőt árvaszéki iroda igazgatóvá, Liszkay Sándort megyei tiszteletbeli dijnokká nevezte ki; — Miskey-Jugovics Béla pedig a tiszteletbeli irnokságról loköszönt. , — A m.-berényi 48-asok emberségéről gyönyörű dolgokat imák nekünk Dobozról. Ugyanis a gyomai követválasztásról hazatérő dobozi polgártársak, mig lovaikat a piaczop etették, mint jó szomszédok betértek pihenés végett a mezöberé- nyi városházra. De ott vendégszeretet hejyett brutális vadságot találtak. Komlódi István törvénybiró, Madarász János biró, Forgács István esküdt és Blahó József jegyző, a miveltség legalacsonyabb fokán álló, s vendégszeretetet nem ismerő emberek dühével támadták meg őket, a miért nem a 48-as pórt emberére szavaztak. „Nem szégyellik magukat ||j mondák nekik a herényi ultrahaza- gak _ magyar ember létökre a 48-as pártot elha gyni és a pecsovicsokhoz csatlakozni, — leköpni valók stb.“ — Bizony sajnos dolog az, ha egy derék város elöljárói az alkotmányosság fogalmát nélkülözve, vad indulatuk hevétől elragadtatva, polgári és emberi méltóságot lealacsonyítva, ennyire képesek vetemedni; s még sajnosabb, hogy ilyen kakashösiségben egy „miveit“ czimet igénylő jegyző is hazaúságot keres 1 Már Ázsiában is tudják azt, hogy szabadságra csak olyan nép órdeház 6 bútor maradt az özvegyre; és hogy ez azt nem fecBérli el, hanem inkább szaporítja. Már betek elteltek s a jó remények fényes napja előtt, néha fellegek is vonultak el, — már a hitelezők is szóltak egy-egy szót, — már vékonyabbak kezdtek lenni az ebédek, már némely tisztességesebb ruhái a kövér nőnek el is tüne- deztek, és Szederitsnéra kezdtek vándorolni özv. Szenteszkiné ruhái is, a melyeket csak felbirt venni ; — — — s a várva várt pénz még sem jött. A passivitás helyett activitásba kellett lépni 1 Nem volt elég a várakozás, hanem tenni, vagy tétetni kellett. A kövér nő ügyvédhez fordult örökségének mielőbb kezébe vétele iránt. Kezében volt egy törvényszéki végzés, mely szerint néh. szülei hagyatékából több, mint 500 frt illeti meg, evvel keresett meg egy fiatal ügyvédet öröségének kikeresése, illetve felvétele iránt. A végzés világosan szóllott. Annyit kellett kapnia, a kérdés az ügyvéd előtt csupán CBak az volt, vajon már nem kapta-e meg előbb ? vagy azóta nem történt-e benne valami változás ? Ha nem ? akkor valósággal meg van pénze az n ..........i árva pénztárban, s egyszerűen felveh ető lesz. A kövér nő nagy diadallal ment haza szegény házi asszonyához; „Lesz pénz édes lelkem, minden vissza pó- tolódik. Óh nem leszek én háládatlan; — dicsek- vék — az ügyvéd ur megigérte, hogy pár nap alatt ki keríti a pénzt." stb. A jó asszony elhitte, s együtt örült vendégével. Pár nap elmúlt, Szedoritsné házi asszonyát, a jó asszonyt küldé az ügyvédhez, meg tudakolni az ügy hogyan állását ? Az ügyvéd még nem kapott választ N.-röl s akkorra Ígérte a biztos feleletet, ha N.-röl megjön a válasz : Szenteszkiné kérdésére azonban előadó, hogy némi valószinüség van a dologban s aligha nem csakugyan lesz pénz, ha úgy áll a dolog mint ügyfele állítja. Szenteszkiné meg volt most már győződve, hogy egy betűig mind igaz, a mit Iakónöje, elő adott, s hajlandó volt egy boltban ismét jót állani Szedentsnéért egy pár öltözet ruhára valóért, mert mint a kövér nő mondá; csak nem járhat az ügy* véd úrhoz oly rongyos ruhában, minőben eddig volt!“ A jó remény fejében most már újra költöttek | jobban éltek, mint az előtt, sőt Szenteszkiné néha-néha elhanyagolta vendéglői dolgát is vendégéért. Az alatt az idő haladt, nap, nap után, hét, hét után eltelt, s a fiscalis ur a pénzt nem tudta elökeritenL — N. messze volt s bizonytalanra nem akart oda menni, előleget pedig Szede- ritsné nem bírt adni. A postai s bírósági közlekedés pedig igen hosszadalmas. * * * Szederitsné kezdett kételkedni ügyvédjében, Szenteszkiné kezdett tartani a jó barátság rósz végitől ; — s az ügyvéd kezdett nem hinni Szederitsné előadásának. (Vége következik.)
