Békés, 1874. (3. évfolyam, 9-51. szám)

1874-06-07 / 23. szám

Harmadik évfolyam

23-ik szám

Gyulán junius 7-én 1874

c ^

Szerkesztőségi iroda:

Dobay János könyvnyomdája, saját házában.

Kiadó hivatal:

Winkle Gábor könyvárus üzlete, főtér, Prág-ház.

vJ J

V w

ES

VEGYES TARTALMÚ HETILAP.

Hirdetések felvétetnek Gyulán Winkle Gábornál és a szerkesztőségnél. — Hirdetésdij : 50 szóig egyszeri hirdetésnél 60 kr., 100 szóig 1 frt., kétszeri hirdetésnél 25%, háromszori hirdetésnél 50% elengedés. - Nagyobb hirdetéseknél méltányos arelengedes. — Nyilttér Garmondsora 10 kr.

Megjelen

hetenként egyszer,

minden vasárnap.

Előfizetési dij:

Három hóra . 1 ft Hat hóra . . 2 ft Kilencz hóra . 3 ft Egy évre . . 4 ft

Gyula, junius 4. 1874.

A f. év elmúlt havában a gyulai nagy-oláhvárosi gör. kel. hívek egyik lelkipásztora jobb létre szendertilvéu, az eként üresedésbe jött parochia feletti intézkedés a gör kel. egyház statútumai szerint az illető hitközségjogkörébe esik. Az e körüli mozgalom már kezdetét is vette, sőt az egyházi presbyterium e hó 2-án gyűlést tartván, a vita tárgyát két indítvány képezte, egyik volt: az üresedésbe jött állomásnak rendszeres választás utjáni betöltése, a másik pedig: az egyház- községnek akként szervezése, hogy a meglevő két parochia egybeolvasztat- ván, csakis egy rendes parochus alkalmaztassák, kinek évi fizetését képezné egy telek föld, az összes hívek által évenként fizetni szokott — s eddigelé két lelkész által élvezett — úgynevezett párbér, végre pedig a szokásos stólák. Megállapodás azonban, a tagoknak, különösen ez utóbbi indítvány körüli tájékozatlansága miatt, ezen gyűlésben nem történt, hanem az e tekin- tetbeni végérvényes határozathozatal egy legkésőbb 14 nap alatt egybehívandó gyűlésnek tartatott fenn. Azonban ezen gyűlésen még egy küldöttség is neveztetett ki, melynek feladata az egyházközségnek egy parochiá- ba való olvasztásnak végrehajtási módozatait megállapítani, felszámítani az ekként alkalmazandó egy lelkész évi fizetését, valamint az egyházközségre az ekkénti átalakításból háramlandó nyereséget, végre pedig javaslatot készíteni a lelkész által az egyes hívek részére teljesítendő papi functiókért felszámítható dijjak iránt.

Az egyházi elöljáróság ezen intézkedése mindenesetre oly fontos, miszerint azt a nyilvánosság előtt is megbírálni, felette véleményt mondani any- nyival inkább szükséges, mert eme kérdés helyes megoldása g. kel. hitvallású lakostársainknál úgy szellemileg, mint anyagilag is egy jobb jövőnek képezheti kezdetét.

Tehát, mint feniebb is emlitve van — a nagy-oláhvárosi göl', keleti egyházi gyűlésen a parochiák reduc- tiója inditványoztatott, és pedig akként, hogy az ennek folytán megtakaritan- tandó felesleg kizárólag népnevelési, illetőleg iskolai czélokra fordittassék, és a mennyiben a meglevő két telek parochiiílis földből csak is egy adatnék az alkalmazandó parochusnak, tehát a megtakarított felesleg az egy sessio föld évi jövedelme, vagyis közép számítás szerint 800 frt lenne.

Hogy egy pap kellőleg képes elvégezni a nagy-oláhvárosi gör. keleti teendőket, azt az érdekeltek legjobban tudják, s arról meg is vannak győződve, de kétségtelen továbbá az is, hogy az egy lelkész részére javaslatba hozott dijjazás, ha nem is nyújt kilátást valamely fényes életmódra, azouban mindenesetre elégséges arra nézve, hogy abból egy lelkész szerény háztartást vihessen s gyermekeit illendően neveltesse. És igy lehetetlen be

nem ismerni a parochiák reductiójára tett indítvány józanságát és életrevalóságát. De harczol még ezen indítvány mellett egy sokkal fontosabb körülmény, az t. i., hogy ekként az is kólák javára megtakarítás történik.

Ki ismeri az itteni gör. kel. iskoláknak a kezdetlegességen is majdnem alóli állapotát, ki ismeri a terheket, melyet népünk mint városi, mint állami polgár viselni köteles, a lehetetlenséggel majdnem határosnak fogja tartani azt, hogy a felekezeti iskolák felállítása és fentartása a népnek egy ujabbi —jelentékeny mérvű megadóztatása által történjék; és pedig különösen gör. kel. lakostársainknál elke- rülhetlenül szükséges az iskoláknakje- len semmit érő állapotabeli kiemelése és a nevelésügynek gyökeres átalakítása, — de ehez pénzforrás kell, mit az egyház hívek megadóztatása máltai teremteni elő ha nagy nehezen lehetséges völna is, de semmi esetre sem lenne czélszerü, mert mig azáltal egy részről az adózók fizetési képessége túl feszittetnék más részről pedig, mert ezt a nevelésügy fogná eLőidézni a legmagasabb eszmét — a népnevelés eszméjét tenné gyűlöletessé

Látjuk, hogy a nagy-öláhvárosi gör. kel. lakosok meglevő két iskolájának fentartási költségében, igen kis mértékben jelenben is megvannak adóztatva, de tekintve a mostoha éveket s a lakosságnak ezzel karöltve járó elszegényedését, már több évek óta az iskolai adót alig csak fele részben lehetett tőlök beszedni, s a szegény tanító különben is igen csekély (összes járulékaival együtt alig 400 frtot tevő) fizetését sem volt képes rendesen megkapni, s miután más jövedelmi avagy kereset forrása nincs, a legnagyobb nélkülözéseknek, hogy ne mondjam — ínségnek vannak kitéve. Lehet-e azután az igy nyomorgottatott tanítótól — ha mindjárt a legjobb akarat és a világ bölcseségével is volna megáldva kívánni azt, miszerint hivatását kedvel és odaadással töltvén be, a nép- nevelés terén sikeres eredményt mutasson ? Pedig két tanító és két iskola még nem is elég, okvetlenül kell még egy harmadik, vagy is leány iskola, kell a tanitók fizetésének javítása, kell az iskolai épületeknek jó karba és egészséges állapotbani hozatala és végre a szükséges taneszközök beszerzése. De honnan és mi utón teremtik mind ezt elő ? ön megadóztatás által nem, mert hisz a jelenlegi csekély iskolai adót sem igen képesek fizetni, — segélyt pedig a felekezeti iskolákra sem a község sem az állam nem ad.

Módot és eszközt kell keresni tehát, hogy az iskolák mindazáltal czél- szerüen s a kor kívánalmainak megfelelően szerveztessenek; s a nagy-oláhvárosi g. kel. lakosok jelenleg oly szerencsés helyzetben vannak, miszerint a mód és eszköz előttük van, hozzá kell csak nyúlni, s azt czélszerüeu felhasználni.

Volt alkalom az illető bitfelekezet egyes tagjainak e körüli véleményét is felismerhetni, s örömmel jelezhető az, hogy a nagy többség a reductió s ekként az iskolai alap gyarapítása mellett van, s csak azon aggodalomnak adtak egynémelyek kifejezést, hogy az ekként megtakarítandó összeget a püspökség az egész püspöki megyét érdeklő közös egyházi czélokra fogja lefoglalni és igy a gyulai nagy-oláhvárosi g. kel. egyháznak eme megtakarításból semmi haszna sem leend.

Igaz, hogy ily esetben az óhajtott czél elérve nem lenne ; ámde lehetetlen az, hogy a püspökség, a gyulai gör. kel. egyházközség bármely vagyonával is tetszése szerint rendelkezhessen s különösen pedig lehetetlenné válna az ily netalán czélba veendő eljárás az egyház földbirtokaira nézve, melyek a volt földesurak ál tál kizárólag a gyulai gör. kel. egyházi célokra adományoztattak, mely adományozás ha céljától eltérő módon használtatnék, könnyen, sőt jogosan hozná maga után az adomány visszavonását, minek megtörténtét pedig alig hisszük, hogy a püspökség is óhajtaná.

És igy ha eme életre való és józan eszme keresztülvitele valóban lelkesíti az illető híveket, ha annak a jövőre beható horderejét valóban felismerni képesek és őszintén érvényesíteni is akarják, nincs semmi akadály mi őket annak elérésében komolyan gátolhatná. I

— Békésniegye közönsége a törvényhatóságok jogkörének kibővitése czéljából a következő feliratot intézte a képviselőházhoz :

„Mélyen tisztelt képviselőházi A társ törvényhatóságok közül számosán járultak a mélyen tisztelt képviselöházhoz felirattal, a törvényhatósági önkormányzat jogkörének szélesbitése tárgyában, s nem vélünk csalódni azon meggyőződésünkben, hogy az ön- kormányzati jogkör széiesbitésének szükségességét kevés kivétellel az egész ország elismeri, s csaknem átalános az óhajtás, hogy ez irányban a törvényhozás minéielébb meg- nyugtatólag intézkedjék.

Ha közlebbröl szemügyre vesszük az ország kormányzatában tapasztalt igazgatási ziláltságot, ha tapasztaljuk, hogy az önkormányzati testületek működése a közigaztatás terén oly kevés sikerrel jár, miszerint gyakori a panasz közigazgatásunk ki nem elégítő volta felett, s ha tapasztaljak, hogy a hivatottak a jelenleg fennálló megyei intézmény irányában hideg közönyt tanúsítva, csak gyéren látogatják a megyék gyűlési termeit: mind e sajnos jelenségek okát aligha kereshetjük egyebütt, mint abban, hogy az 1870: 42 t. ez. alkotta törvényhatóságok, megfosztva mindazon kellékektől, melyek a valódi ön- kormányzat alkatelemeit képezik, s melyek nélkül tehát az önkormányzat nem is képzelhető — csak névleg állanak fen mint autonom testületek és az önrendelkezési jog azon mérvét, mely alkalmazásában üdvössé válhatnék, teljesen nélkülözve, szűk korlátok között, úgyszólván, panganak.

És mig egyrészről a törvényhatóságok

e kevés önállósággal járó helyzete a közérdek tetemes hátrányára fenáll — addig másrészről az országos kormány központosítási hatalma oly mérveket ölt, melyek még az autonom testületek szűkre szabott hatáskörének is teljes felhasználhatását ellensúlyozza, s az önkormányzati törvényhatóságok jogkörének ilyetén korlátozása mind e hátrányok mellett még azt is eredményezi, hogy az ország jelenlegi komolyan aggasztó anyagi helyzete az által, hogy a törvényhatóságok jogköréből elvont némely teendők ellátása az állam terhére rovatott — tetemesen súlyosbittatik.

Részben tehát az államigazgatás, részben pedig az ország anyagi érdekei parancsolják, hogy a törvényhatóságok önkormányzati jogköre akként bővítessék ki, miszerint az állami fenhatóság érdekei csorbítása nélkül, az önkormányzati testületek szabad működésének szabad államban jogos befolyás engedtetvén, a czélszerü igazgatás kevés anyagi terheltetések mellett lehetővé tétessék, — s kizárólag ez érdekek vezérelnek bennünket akkor, a midőn a mélyen tisztelt képviselőház elé járulunk s az előre bocsátott átalános elvekből kiindulva, az önkormányzati jogkör bövitése tekintetében a következő részletesebb törnényhozási intézkedéseit kérjük, — nevezetesen:

1. Hogy a legtöbb adót fizetés alapján jagosult törvényhatósági tagok megszüntettes- senek; mivel ez intézmény a képviselete jog- egyenlőség elveivel meg nem egyeztethető.

2. hogy az önkormányzat megvalósítására nélkülözhetien kellék: a háziadó kivetési

|jogosultság a megyéknek megadassák;

3. hogy mind a közvetlen, mind a közvetett állami adók behajtása a megye hatáskörébe utaltassék; mert meggyőződésünk, hogy ez intézkedés által tetemes megtakarítás eszközölhető, s az állam jövedelmei minden indoklatlan zaklatás elmellözésével rendesebben fognak befolyni;

4. hogy az államutak épitése és fentartása, országos segélyezés s az igazságtalan alapokra fektetett közmunkaadó gyökeres rendezése inellett, a törvényhatóságokra bizassék; ■ ^ ,

5. hogy a közoktatási ügy — a jelenleg fonálló közoktatási törvény megszüntetésével — szintén a törvényhatóságra bízassák ; ^

6. hogy az első folyamodása bíróságok

tagjai megválasztására, a törvényhatóságoknak befolyás engedtessék;

7. hogy az árvaügyek kezelésein kívül a hagyatéki eljárás a törvényhatóságokra ruháztassék a perre utasításig;

8. hogy a köz- és mezei rendőri, köny- nyü testi sértési ká^ételek s kihágások, a sommás visszahelyezések, a mezei munkaszerződések s a cselédrendszabály és vadászati törvény megszegése feletti bíráskodás a szol- gabirákra bizassék; s végül

9. hogy a világos adóssági csekélyebb keresetek feletti bíráskodás a községekre bizassék.

Ezek azon intézkedések, a melyek czél- szerti keresztülvitele esetén, az önkormányzati törvényhatóságok hatáskörének megbő- vitése mellett, a helyes igazgatás és az állam anyagi érdekei szempontjábdl üdvös eredmények éretnének el. — Ezeket bátorkodunk a mélyen tisztelt képviselöház nagybecsű figyelmébe ajánlani azon benső óhajtásunk ki-