Békés, 1874. (3. évfolyam, 9-51. szám)

1874-05-24 / 21. szám

fásaink jogosságát s helyességét épen Csabá város egyik közelebbi közgyűlési határozatával támogathatjuk.

A kir. bíróságok szervezése alkalmával, mint tudjuk Csaba járási központ lett, de már ekkor is a legnagyobb nehézségekkel lehetett a bíróságot elhelyezui, e nehézség ma ismét előállt, még pedig komolyabb alakban : a járásbíróság számára nem tudnak Csabán helyiséget találni.

Oh megye ! oh törvényszék 1 mit csinálnátok hát ti ?

És miért nincs Csabán hely ? Mert a mostani helyiségért 2000 frtot kiván a tulaj- donos népbank, s mert a város újonnan épült nagy házában nincs a járásbiróság számára hely, mert Csaba város nem járulhat semmi utón alkalmas helyiség előállításához, mert a magán házak bérösszege az állam jelen szorult pénzviszonyaival semmi arányban sem áll.

Csaba város elöljárósága a járásbírósághoz intézett átiratában ezeket is mondja : .Végre kénytelenek vagyunk a gyűlés határozatából kijelenteni, miként a város támogatására ez úttal számolni ne méltóztassék; mert a város szorult anyagi helyzetben, adóssággal terhelve jelen nyomasztó pénzviszonyok között csak folytonos végrehajtás utján behajtott pénzen képes saját költségeit fedezni.“

Nehány hónappal ezelőtt ugyanezen község képviselete 60,000 frtot szavazott meg, egy csupán kényelmi czikkért, minő Csabára nézve a megyeháza lett volna.

Nem kétkedünk, hogy ez utóbbi határozat alapja igazabb. S csak azért említjük fel e körülményt, hogy lássák azok is, kik az ámításnak hitelt adtak, hogy mennyire félre voltak vezetve.

S most már Csaba város komoly b jó ean polgáraihoz van pár szavunk. Találjanak módot a kir. járásbiróság elhelyezésére, ezt követeli saját érdekük, s községük jóléte, törekedjenek odahatni, bogy a községi elöljáróság hivatásának megfelelően, ne engedje, hogy oly szégyen s megaláztatás érje a várost, minő a járásbiróság elvesztéséből arra háramlana; mert a legjobb forrásból merítve állíthatjuk: hogy ha Csabán a legközelebbi két hét alatt a járásbiróság számára alkalmas helyiség nem Jog kerülni, a járásbiróság Csabáról el, s Gyomára fog áttétetni.

Magyarázhatják szavunkat csabai polgártársaink tetszés szerint, minket megnyugtat azon tudat, hogy a legjobb akarat vezérel. Nem akarunk a legközelebb elkövetett hibából sem tőkét csinálni, de átláthatják épen Csabán, hogy a városházát lehetett volna, tálán 10,000 forinttal drágábban, de úgy épiteni, hogy ott a járásbíróságnak állandó helye lett volna, s a többlet meg is hozta volna a tisztességes kamatot.

Az állam pénztár jelen helyzete nem engedi meg, hogy 600 trtnál több évi bér fizettessék oly helyiségért, minőt a b.-csabai kir. járásbiróság igényel. Egy kis jó akarat, a város valódi érdekeinek felismerése s méltánylása, hisszük, hogy eredményre fognak vezetni.

Gyula, május 18-án, 1874.

T. szerkesztő ur! Becses lapja 20-ik számának uidonsági rovatában következő közlés foglaltatik : „A Körösök oly annyira ára dósnak indultak, hogy elővigyázati rendszabályokat keltett alkalmazni. A begyekbeni nagyobb esőzések okozták e birteleni áradást, és bár partjaink a megyében elég szilárdak, félő, hogy az aradmegyei csekélyebb védmüvek hozhatják a bajt reánk."

Azon szempontból, hogy a közönség a valódi tényálladékkal megismerkedhessék, ezen közleményt észrevétel nélkül nem hagyhatom, ennél fogva kérem, következő nyilatkozatomnak becses lapjában téft adni szíveskedjék.

Nem akarok hosszas lenni, ennél fogva nem elemezem itt az alsó-fehér-körösi társulat zilált szervezetét, mondhatni szervezetlenségét, sem pedig zavart pénzügyi helyzetét; elégszer hangsúlyoztam ezt azon helyen, hová tulajdonképen tartozik. Egyedül a jónak mondott megyebeli partokra vonatkozólag ismétlem szóról szóra, mit 1872-ik évről a központi igazgató választmányhoz benyújtott éves jelentésemben előadtam.

„Ezen társulat (t. i. az alsó-fehér-kö- rösi) miként a kimutatott mennyiség mutatja (1872-ben beépitett 21,622 köbölet) szép eredménnyel működött, pedig anyagilag talán a legkedvezőtlenebb viszonyok nyomása alatt állott. — Sajnos, hogy e társulatot nemcsak a folytonos árvíz ostorozta, hanem mig a véletlen is akkép játszott ellene, hogy a mérnöki állomás megüresedésénél fogva, tömeges munkálata minden műszaki vezetést nélkülözött. Csak ezen körülménynek róvha- tom fel azon szabályellenes eljárást, miszerint sem az alap fel nem ásatott, sem pedig a buja gaznövényzet a töltéstől el nem tá- volittatott, hanem a felhordott fris földdel le- borittatott — föképen a Fekete-Körösnél — anélkül is féreg-durásokkal át- és átfurkált töltéseiben, a férgeknek uj kényelmes lakhely készíttetett, mig másrészről a szivárgó vizeknek útja nyitva hagyatott.“

Ugyan azon éves jelentésemben a töl- tés-fentartás és árvédelmi személyzet szervezését a törvény értelmében sürgetve kijelentéin „miszerint a mostani állapot, midőn nehány napi ésö után minden közönségesebb áradat kitör, és semmivé teszi a megvédettnek vélt földi kbe tett befektetést és munkát ; midőn a szabályozási költségekre az érdekeltek által befizetett összegek nagyobb részben a szakadások betöltésére, javítások, tatarozások és részben a kezelési költségekre köttetnek el anélkül, hogy az illető érdekelt valódi hasznát tapasztalná: kárára van a szabályozás ügyének és kárára magának az érdekeltségnek. “

Akkor elmondott s illető helyen többször ismételt szavaimat nagyon, de nagyon szomorúan igazolja most: a tapasztalat.

Ne ámítsuk tehát sem magunkat, sem a közönséget, hanem ismerjük be, hogy gátrendszereink gyengék és hibások, és törekedjünk oda; hogy az érdekeltek a valódi állapotot felismerve, elvégre a helyes ösvényre térjenek, és az építkezőt ársulat bénulva heverő keze, a cselekvés terén helyes iránybani szerves egységes működésre felserkentessék.

Addig, mig országutjaink készitése módja szerint, a védtöltések építésénél is oly eljárás követtetik, hogy az építési szabályok teljes mellöztével földet földre raknak, vagy á mi még roszabb, gaz és dudvára; addig, mig azon fogalom foglal tért az illetőknél, hogy tanult mesterségét elhagyó kézművesből lett töltés-felügyelő, született vizépitész : addig a mostanihoz hasonló keserű tapasztalatok, ha napi renden lesznek, senki sem csudálkozhat rajta.

Szeghö Attila,

kir. főmérnök.

Levelezés.

Mczö-Berény 1874. május 20.

A tudatlanság, roszakarat és irigység nem átalkodik még ma is imitt-amott a „népbankokat“ nyerészkedő intézeteknek nevezni és oktalanul rágalmazni. Azonban hála a kor szellemének ! minden értelmes és józan gondolk ozásu egyén belátja, beismeri, hogy eme intézetek mig egyrészt a megtakarított krajezárok elfogadása és gyümölcsöztetése által a népet takarékosságra szoktatják, másrészt kölcsönnyújtás által a szorgalmat, az előre törekvést gyámolitván : anyagi téreni haladásunknak szembetünöleg jóltevö előmozdítói. Hány szorgalmas földmi velő — ki ez előtt három négy évvel vásárolt valami fek- vőséget, s a vételi árt egészben kifizetni nem tudta — jut tönkre, — hány iparosnak nincs ma kenyere ha kölcsöntnyujtó pénzintézetek nincsenek ?

De mennyivel szebb áldásosabb alakban tűnnek fel előttünk a népbankok, ha tudjuk, tapasztaljuk, hogy azok nem csak takarékosságra szoktatnak, nem csak kölcsönt nyújtanak szorult helyzetünkben ; hanem tettleges jótékonyságot is gyakorolnak, és készek tiszta nyereségüket hiven megosztani azokkal, kiknek a sors mostoha keze a keserűség poharát csordultig töltve adta osztályrészül.

És éppon ezen álláspontról legyen szabad bemutatnom e lapok t. olvasóinak a m.borényi népbankot. Ezen intézet derék elnöke ugyanis a közelebbi nagy gyűlés alkalmával előadá: mely szerint az intézet a tiszta jövedelemből 100 frtot egyébként is jótékony czélra szándékozván adni, azt ö egyenesen a községbe" vagyontalan árvák javára adni véleményezi. Ez indítvány átalános helyesléssel fogadtatott, a 100 frt kiadatása gyülésileg elrendeltetett.

Ezen adomány és nemes cselekedet nem szorult dicséretre; de igen is szorulna az én keblem, vádolna a lelkiismeret, ha e szép tettet a szegény vagyontalan árvák nevében méltólag meg nem köszönném s intő, követendő például nyilvánosságra nem hoznám.

Fogadja azért az adományozó intézet a vagyontalan árvák nevében tett legmelegebb nyilvános köszönetemet. Legyen gyarapodás, virágzás ezen intézeten; áldás vezetőin és tagjain!

Szentaudrási J.

közgyám.

— Jegyzéke a b.-gyulai kir törvényszék előtt f. évi május hó 27-ik és következő napjain felveendő bűnügyeknek.

Előadó: Nogáll László tszéki biró.

Május 27-én.

939. Molnár János — csalás és zsarolás.

940. Zatykó József — váltóhamisítás.

943. Diószegi Lajos és 3 társa — bírói zártörés.

Május 28-án.

885. Jósa Mátyásné — súlyos testi sértés.

884. Makove János és 4 társa — tolva jság.

914. Arató Mihályné — tolvajság.

912. Veres Mihály és két társa — tolvajság.

Május 29-én.

936. Mayer Péter — életbiztonság elleni vétség.

955. Metz Mártonná — csalás.

969. Exner Mátyás — súlyos testi sértés.

Május 30-án.

1059. Matyó Károly — fogva, — tolvajság.

1058. Lövi Lázár, Pózsár Antal és Pózsár Terézia — sikkasztás és csalás.

1131. Hornyák János — fogva — és három társa — tolvajság.

Újdonságok.

— Világításunkat csabai lapkollegánk ugyancsak dicsérgeti, pedig bizony a szép lámpások mellett elég nagy sötétségben botorkálunk mi is. Különben a mi sötétségünk oka nagyon világos: nincs rá pénzünk. Az idei költségvetésben szó sincs a világításról, s hogy mégis már az őszszel s a télen át világítottunk, mint tudjuk részifit egyesek adakozásából, részint pedig e czélra már régibb időkből begyük összegből tehettük csak. A tőkét azonban már a beruházások emészték fel, a bogyült adakozások pedig már szintén elégtek, s most ha valamely ismeretlen forrást nem fedezünk fel, nélkülöznünk kell a világítást, pedig már egy kissé hozzászoktunk, s azt is láttuk, hogy bizony az kényelmes dolog. De ha mégis sötétben kell járnunk, felhívjuk a kapitányság figyelmét az olyan helyekre, mint a Hoffmann Mór háza eleje is. Négy lépcsőn jár le-fel az ember, s ki a sötétben nem tudja magát tájékozni, könnyen megbotolhat, mint épen a vásár alkalmával is történt egy vidéki úri emberen, kinek épen o lépcsőkön fica- ruodott ki a lába. De csodálkozunk rajta, ha már a rendőrség figyelmét kikerülte is e hely, hogy tűrheti meg azt a szépészeti (?) bizottság.

— Műkedvelők múlt csütörtöki előadásának jövedelme, mint tudjuk az országos cholera árvaház javára fordittatott, ez sokaknál visszatetszést szül, s megváltjuk mi is ezek közé tartozónk, s csupán diseretióból hallgattuk el ezt, — hisz annyi a helyi szükséglet, s mégis oly távoli célra adakozunk. Illetékes helyről nyert felvilágosítás után azonban nézetünk megváltozott, I most már csak helyeselni tudjuk az eljárást. A helybeli nő- egylet, mint tudjuk az országos árvaházba

két árvát küldött, az árvaház igazgatósága elfogadta őket, hanem úgy szép szerével tudtára adta a nőegyletnek, hogy egy másik nőegylet 300 frtot küldött a két árva után. A gyulai nőegylet ezt megérté, s műkedvelői előadást rendezett, hogy ama másik nőegylettől el ne maradjon, tulajdonképen, hogy az országos cholera árvaház igazgatóságának ne legyen oka egyenes felhívásra. S most már hisszük, hogy a nőegylet eljárását átalános helyeslés követendi.

— A műkedvelői színi előadás bevétele összesen 317 frt 30 kr, kiadása volt 142 frt 92 kr, elküldetett tehát 174 frt 38 kr. — Felülfizettek: gr. Wenckheim József- nó 5 frt, gr. Wenckheim Frigyesné 20 frt, gr. Alraássy Kálmánná 10 frt, gr. Wenckheim Károly, 10 frt, nsgos Göndöcs Benedek apát ur 20 frt, Erkel Rezső 5 frt, Hirth Antal 5 frt, Egy névtelen 4 frt 40 kr, Nagy Károly 4 frt, Markovics Antal 4 frt, Marko- vies Kálmán 4 frt, Kövér László 4 frt, Justh Gyula 3 frt, Németh Lujza 1 frt, Szekér Gyula 1 frt, Back László 80 kr, Csausz István 40, Balta Béla 40, Bornhauzer Antal 40, Gyöngyössy László 40, Hoffmann Miska 40, Beliczey István 40, Czinczár N. 40 kr, 5 ismeretlen 2 frt.

Piros pünkösd napja sem olyan ez évben, mint máskor, csak elvétve látjuk a róla nevezett szép rózsát, gyümölcsét pedig, a cseresznyét meg épen nem látjuk, hisz attól már az áprilisi fagy fosztott meg. Aztán az időjárás is oly változó, hol borul, hol megint tisztul, csak egyben állandó, hogy nem akar kimelegedni, a felső ruha még mindig nagyon felfér. Aztán meg a nagy ünnep emlékét sem tölthetjük méltó örömben, hisz itt van nyukunkon a borzasztó elem: az árvíz mely a fagy után még megmaradt reményünket is elboritá. Vájjon mikor fárad már ki a sors üldözésünkben.

— A csabai lóverseny holnap lesz. Nem tudjuk, hogy fog majd az idő kedvezni, holnap épen Orbán napja, s e szent neve még félelmetesebb, mint három fagyos collegájáó Pedig az ily összejövotelek mindig népesek, s nagyon érdekesek is szoktak lenni. Este a ligetben bál lesz a leány iskola javára, kár lenne tehát ha Orbán megharagudnék s egy szép mulatságot s vele egy magasztos célt fagyasztana meg.

— Az árvíz veszedelmeihez már szinte hozzászoktunk, hisz alig van év, melyben egy két községünket ne háborgatná, s mégis oly váratlanul lep meg, csapásai minden évben hatványozodnak, s a kétségbeesés a veszélylyel arányban nő. — Már a múlt hét végén a dobozi gátak munkásai csaknem lázadásban törtek ki a szabályozó mérnökök s a társulat elnöke és pénztárnoka ellen, s csak mintegy „megváltás“ által menekültek a mind komolyabbá fejlődő veszedelemtől. Egyátalában népünk még mindig nem bir helyes fogalommal a szabadságról, melynek egyik alap feltétele a törvény s a törvény végrehajtóinak tisztelete. Ily veszélyek alkalmával nem sokat ad a hatóság szavára, s rendeletére, amit pedig a saját esze s ösztöne után tesz, rendesen megadja az árát, itt van a dobozi gátvágók példája. A faép barátjainak kellene ilyenkor helyt állani s jó tanácsokkal s tettel szolgálni a népet olyankor, mikor szükségben van.

— Gyula és Sarkad közt a vasút vonalát összekötő hidak egyikét az ár elsodorván, a közlekedés Várad felé szünetelt, most e bajon úgy segített a társulat, hogy az utazókat a szakadásig vonaton, onnat pedig egyik vonattól a másikig vizen szállítja át. — Ez tehát elég vegyes vonat.

— A polgármester 8 vele a főkapitány s nehány tanácsos csaknem ember fölötti munkásságot fejtenek ki e veszély alkalmával. Egész héten kint voltak még a védgátaknál, s a munkában is tettleges részt vesznek, s a felügyeletet viszik, melyre e napokban oly nagy a szükség, hisz magát a polgármestert is a legdurvábban támadták meg, s vizbe lökéssel való fenyegetés, s gar- nirozott teremtettével fizetnek áldozatkész buzgalmáért, az ily intermezzók azonban nem ejték öt zavarba, s nem csüggesztik munkásságát, megmutatja ő ezek mellett is, hogy ki'- a legény a gáton.