Békés, 1874. (3. évfolyam, 9-51. szám)
1874-05-24 / 21. szám
Harmadik évfolyam. 21-ik szám. Gyulán május 24-én 1874. Szerkesztőségi iroda: Dobay János könyvnyomdája, saját házában. Kiadó hivatal: Winkle Gábor könyvárus üzlete, főtér, Prág-ház. VEGYES TARTALMÚ HETILAP. Hirdetések felvétetnek Gyulán Winkle Gábornál és a szerkesztőségnél. — Ilirdetésdij : 50 szóig egyszeri hirdetésnél 60 kr., 100 szóig 1 írt., kétszeri hirdetésnél 25%, háromszori hirdetésnél 50% elengedés. — Nagyobb hirdetéseknél méltányos árelengedés. — Nyilttér Garmondsora 10 kr. Megjelen hetenként egyszer, minden vasárnap. Előfizetési dij: Három hóra Hat hóra Kilencz hóra Egy évre lft 2 ft 3 ft 4ft Felhívás Gyula városa polgáraihoz. Doboz községe lakosai, szomszédaink az ár által ellepve, többnyire hajlék nélkül, élelmi szerekben szükséget szenvedve, éhséggel küzdenek. Egyes községek siettek rögtön a segélylyel és Gyula városa már tegnap is nagyobb mennyiségű élelmi szereket gyűjtve, szállított a fenyegetett helyre. De az éhséggel küzdők száma százakra megy, a segélyezésnek is nagyobb mérvűnek kell lenni. Felkérem tehát Gyula városa polgárait tehetségük szerint élelmi szereket a városházához szállítani, azok a tanács által rögtön a vész helyére lesznek szállítva. Kétszer ád, ki rögtön ád, és az ég áldása leend jutalma. Gyulán, máj. 24. 1874. Dobay János, polgármester. Meghívás. A békésmegyei gazd. egylet f. évi május 25-én, pünkösd másod napján d. e. 10 órakor, B.-Csabán a casinó helyiségében rendes évi közgyűlését tartja, melyre az egylet minden tagja ezennel meghivatik. Azon nap délután a csabai szokott gyepen a lóverseny, másnap reggel a serház udvarán az állatkiállitás menend végbe. Gerendás, május 6. 1874. Az elnökség megbízásából: Mokry Sámuel, egyleti titkár. Árvízveszélyek a megyében! Naponként fájdalommal látjuk megyénk hajdan virágzó községeit a jólét magaslatáról alább-alább sülyedni. Azon nagymérvű csapások — melyek megyénket évek során át érzékenyen sujták — ez évben is újra s fokozva feltűntek. Alig hogy a közelmúltban a kártékony fagyok gazdaközönségünk legszebb reményeit tönkre tevék ; már a jelen hét folytán kitört árvizek azon talpalatnyi térről is leszoritá- nak, melynek megmaradása jövőnk csekély, de mindenesetre nélkülözhet- len feltételét képezé. Ha talán elkerülnek is a járványos kórok s kisebb elemi csapások — ugylátszik szűnni nem akaró csa pásai — ki vagyunk téve folytonosan az árvizek jövőnket kétségbe ejtő nyomorral fenyegető pusztító rombolásainak, kivagyunk téve annak, hogy nemcsak fáradságos munkáink joggal remélt gyümölcsei élvezését évről évre elvesztjük ; nem csak tűzhelyeink tönkre jutását rettegve látjuk: de a sokszor váratlanul meglepő veszély saját — s szeretteink életét is végromlással fenyegeti. Ez nekünk legnagyobb — s ugylátszik legyőzhetlen ellenségünk. Mielőtt azon szomorú helyzet rövid leírásához kezdenénk — mely megyénk állapotát kétségbeejtőnek tünteti fel — szükségesnek látjuk felemlíteni, hogy a Körösök vízállása, az eddigészleltlegmagasabb pontnál 1’ és 4” felyebb emelkedett. Az ily szokatlan áradásnak a Fekete-Körösök a hosszasé sö- zésekáltal különben ismegrongált véd- partjai nem álhattak ellent, s daczára a veszélynek egész nagyságában váratlanul gyorsan feltüntekor alkalmazott erélyes védelmi intézkedéseknek — az eredmény csupán annyi, hogy Gyulán a szakadást elfogni s a vész tovább terjedését meggátolni, — Békésen a város gondozása alá eső minden fenyegetett pontot megoltalmazni sikerült; azonban a nagyobb védelmi erőt szűkölködő Doboz község körsáncait épségben tartani nem lehetett s midőn egy második körsáncz rögtönzése sem vezetett czélhoz a község belterületének jelentékeny része a védelem áldozatául esett. A vész gyors s váratlan kitörésekor a hatósági intézkedések a legnagyobb erélylyel megtétettek. A járási tisztviselők lankadatlan tevékenysége a segélyre nagy számmal egybegyült tevékeny lakosokat munkára buzditá, a csüggedőket bátorítva — a veszélyben levő területeknek a lehetőségig megoltalmazását eredmény ezék. — Doboz községnél a legnagyobb tevékenység, fáradozás haszontalan volt, ott a védelemről ma is szó sem lehet, mert az árvíz a község belterületére rontva eddig 140-nél több lakházat borított hullámai alá, a melyekből kiszorult szerencsétlen családok kétségbeejtő helyzetén szeretett alispánunk, — kinek tevékenysége s páratlan erélye egész nagyságában kitűnt s a vész növekedésével nagyobbodott — bölcs intézkedései által enyhíteni nem késett. Ez ideig tehát megyénkben Békés, Gyula, Doboz, Vári, K-Tarcsa határain több ezer holdnyi terület áll a víz alatt, a többi megyei községek vészmentesek, — a jövő mit hoz — nem tudjuk: A legutóbbi tudósítások szerint a helyzet valóban kétségbeejtő eddig csak a Fekete-Körös kiszakadásai veszélyeztettek benőnket, most a Fehér Körös is Aradmegyében két helyen kiszakadva minden mentő kísérletet meghiusitva, rohanó árjával tör felénk elpusztítással fenyegette Gyulavárosa Kánaánját az u. n. bánomföldeket. Ha a csak alig befejezett uj védtöltés az árnak ellentáll — mi csak gyors apadás által remélhető, — ezek vagyona mentve van. A jövő önmunkásságunk mellett egyedül Isten kezében. Gyula, május 22. 1874. A megye székhely kérdésének felmerülése alkalmával Csaba pártolói nagy hanggal szerettek egy városi képviselő testületi határozatra hivatkozni, mely szerint a székháznak Csabán leendő felépítéséhez Csaba város 60,000 forinttal fog járnlni. Mi már akkor megmondtuk, hogy e határozat nem lehet komoly, s ha kenyértörésre kerülne a sor, képtelenség lenne annak előállitása, e meggyőződésben volt nem csak a megye igen nagy többsége, hanem Csaba város lakosságának józanabb része is, szóval mindazok, kik Csaba város pénzügyi viszonyait ismerték. Azon helyzetben vagyunk, hogy álliA vidék rózsája. Beszély. (Egy szerelmes napló-töredékéből.) Irta : Miskey-Jugovics Béla. V. (Folytatás.) Hanem bogy lebeszélte az ebédet, uzso- nát, vacsorát, ott a hová véletlenül behajtá a jó vagy rósz idő: annyi bizonyos. Osmert a vidéken mindenkit, és hiteles tudomása volt a családok minden állapotáról, úgy annyira, hogy ha valamely társaságban, valamelyik lány, vagy kisasszony idejéről, éveiről volt szó: a Borcsa kisasz- szony szava egyenlő hitelességűnek vétetett a keresztelési anyakönyvvel. Sohasem mondott ellent szemében senkinek, és soha sem dicsért meg senkit a háta megett, — nyelve élesebb volt mint a legjobb angol beretva, és mérgesebb volt ha akarta, mint a boa-kigyó fulánkja, vagy marás a. Azon napnak délutánján, melyen Gusztáv beteg nagybátyjához utazott, Borcsa kisasszony különösen kegyelt házai egyikénél, Sárosi postamesteréknél uzsonált. Négyen ültek a felteritett asztalnál, Borcsa kisasszony, a református kántorné, gi- nyadt, fanyar kinézésű hórihorgas leányával, és a háziasszony Sárosiné, ki a kántornénak testvérje volt. Borosa kisasszony itczés ibrikből hör- pölgeté kávéját, és folytatá előbb megkezdett beszédje fonalát. — Tehát mint mondám, az urfi az éjszaka éjjeli zenét adott a maczájának, és azután ma reggel öt órakor, de tán hatkor.-. nem biz a, mégis öt órakor, mert onnan tudom, hogy épen azt néztem, hogy tölti az időt a szolgabiróné szolgálója, a tiszteletes ur kocsisával, amint a tehenet a csordára kiverték, hát mondom Ielkeim, ma reggel öt órakor elutazott az urfi. — Dehát bizonyosan tudja kisasszony, hogy Kondori adta az éjjeli zenét ? kérdé a kántorné leánya, olyan kiálhatatlan, rikácsoló hangot adva, mint mikor a fűrész fogait reszelik. — Ugyan Páni lelkem hogy kérdezhet ilyet, hát hazudtam én csak egyszer életemben ? felel aprehenziós hangon Borcsa kisasszony, akkora kalács darabot tömve szájába, mint egy két hónapos gyermek feje. A három tagú társaság megesküdött magában, hogy Borcsa kisasszony csakugyan nem hazudott egyszer, hanem hazugság az egész élete. — Hanem azért nem szinig tejfel még Leontine-nak se ám I kezdé megint a vén szélmalom, — és ha én akarnám, bizony képpel sem fordulna Kondori többet felé, mert én tudom, amit tudok! Borcsa kisasszony alaposan ismerhette a a rhetorikát, és tudta, hogy minden beszédben az indulat-gerjesztés a fő dolog. Tudta azt is, hogy vannak szólamok, melyeket csak „szónoki közhelynek“ hívnak ilyen volt például nála az, hogy: mert én tudom, amit tudok! Nem győzött tehát csodálkozni eléggé, midőn ezen hatályos szavak után nem azt hallotta következni mint rendesen : — Ugyan mondja el hát kedves kisasszony mit tud; vagy : El lesz temetve, ha nekünk elbeszéli; vagy: Bátran elmondhatja nekünk, nem gyalázkodott még a mi szánk után! — Mondom — nagyon csodálkozott Borcsa kisasszony, midőn nem hallotta egyikét sem a megszokott szólamoknak, fontos szavai után, — hanem mintha összebeszéltek volna, mind a három hallgatója egy formán azt kiáltá; — Ugyan tegye meg kedves kisasszony, az Istenáldja meg! — Mit; vagy úgy 1 hiszen tudják lóikéira hogy én jóakarójok voltam mindig, — vagy nem igaz? .. . Hát kikérte meg a tiszteletes urat, mikor a férje a kántorságból kimaradt? mi? .. . na lássa lelkem, hisz nem azért mondom; — aztán ki hiresztelte csupa jó akaratból, hogy ártatlan a postamester ur, mikor sikkasztással vádolták, amint hogy az is volt, mert a szemétbe találták meg a kis pénzes zsákot, a haszontalan cseléd seperte ki... lássa kedves tensasszony ... aztán mikor Fánika avval a szabó legénnyel.. — Oh hisz nagyon jól tudjuk mi azt hogy páratlan jó lélek maga, drága kisaszszony, — kiálta fel ijedten a kántorné, csak most vevén észre, mily mélyen belemerült Borcsa kisasszony jóakaratának elszámitá- sába, — és jobb szerette nem hallani hogy mit tett Borcsa kisasszony, mikor Fánika avval a szabólegénynyel.... nahát 1.... — Hát látják leikeim, én kegyetlenül szeretem magokat, és megteszem azt is a kedvökért, hogy Gusztáv sohasem veszi el a Murányi lányt. Borcsa kisasszony szavaira három ar- czon látszék felvillanni az öröm sugara. Fánika pedig ugylátszik szerelmes volt nemcsak a szabólegénybe, hanem Gusztávba is ....... — Es azt elhihetik nekem! tévé Borcsa kisasszony még nyomatékosabbá Ígéretét; — és annak az a haszna volt, hogy — — estefelé egy jó nagy hátulső sonkát emelt utána a kántorné szolgálója, — a postamesterné pedig olyan pulykát küldött ajándékba neki, hogy nem látta sem az előtt, sem azután párját, a kisasszony udvara;... mert hát ez volt a kisasszonynak keresete is, mellékes jövedelmei is. Es a három némber szentül elhitte, hogy Borcsa kisasszony már most legelső dolgának fogja ismerni, Gusztáv és a kis Tilla közti frigyet felbontani. (Folyt, kőv.)
