Békés, 1874. (3. évfolyam, 9-51. szám)

1874-05-03 / 18. szám

is I Egyéni nézetem szerinti teendőink r- folytatását a jövő szám hozandja. a _________

3t I

i-1 — Gyula városának képviseleti

1 közgyűlése 1874. évi april 27-én. k 1) Elnök : Pöpovics Jusztin főjegyző

>- helyettes polgármester a gyűlést megnyitva Y előterjeszti, hogy a polgármester betegsége i végett a szabályrendelet értelmében ő van hivatva a gyűlés megtartására, melynek foly- ! tán beterjeszti a múlt 1873-ik évi már szám- t vevőileg megvizsgálta községi számadáso- c kát, felolvastatni kérvén úgy a számvevői 1 észrevételeket, valamint a számad» pénztárnoknak ezekre vonatkozó feleletét is.

3 Miután a zárszámadásoknak megvizsgái fása a számvevő közbenjöttével szabályren- . deletileg a számvevői szakosztály batásköré- | be tartozik, az összes számadási testek siir- ; gős megvizsgálás végett á számvevő szakosztály elnökéhez áttétetni rendeltetnok.

2) A városi tanácsnak véleménye, hogy a városháza épületében bérbe adott kir. já- rásbirói hivatal 1874- ik évtől 5 évre, évi 600 frtért bérbe adassék clfogadtatik, a szer- zódés 3-ik pontjának lehető esetben módosításával, hogy az időközbeni 3 havi felmondás a haszonbérbe adó városra nézve is kedvezménnyel bírjon.

3) Dászkál Miklós téglatermelő ügyére

vonatkozólag elfogadtatik a tanácsnak azon véleménye, hogy ne 500,000, hanem a szerződés értelmében csak 300,000 tégla éget- tcssék az idén, miután a múlt évről 200,000 darab feleslegül maradt. — A vasúti utjár- ] datéglái pedig a városi tanács felügyelete ! alatt égettessenek a lehető legjutányosabb I áron, annál is inkább, mert a vállalkozó jár- < dának álkalmas vas téglát előállítani úgy j sem képes, múlt működése legalább ezt ta- | nusitja; j

4) Czingulszky József szabadságoltatási ;

kérvénye 14 napra megadatik, teendőivel ] oz idő alatt Kiss Mihály városi másod jegy- t zö bizatik meg. t

s

A sugárút és annak folytatása 1 a varosban. r

S

Köztudomású dolog, hogy midőn Gyű- ^ la városa kisajátítási engedélyt nyert egy, n az aranyági szöllőkön keresztül vezetendő egyenes útra az indóháztől a kulcs-utczáig ^ nagyon eltérők voltak a nézetek, váljon a beömlő utak közül melyik legyen először is ^ kikövezendő, — sőt sokan, megfelejtkezvén - arról, hogy a kisajátítási engedély határozottan kifejezi ezen útnak a kulcs-utczába való a beömlését, — a magyar-utczának vezetését ^ hangsúlyozták; mi erre csak is azt mondhat- e juk, hogy kivánataik óhajunkkal találkoznak,

.. ,— Kis diák koromba jól tqdtam mindéin fa, virág nevét, de gyakorlatban megvallom kegyesei) ismerek.

Ezt phloxnak hívják.

— A’! igen, magyarul láng virág, nemde ?

A kis Tilla arcza jobban lángolt, mint

az az egész tábla phlox.

— Es emez itt micsoda ?

— Magam sem tudom, felelt Tilla, s elforditá fejét, hogy Gusztáv észre ne vegye mily nagy zavarba van.

■, r. Még hazudjam is, gondolá... ezt még satu teszem ... különben azt hiszem égő szőriül, felelt egy pillanat múlva hangosan, Mariskának a kedvencz virága, — tévé hozzá mintegy mentegetve magát.

Gusztáv észrevette, hogy baklövést csinált, de hát folytatom, ha már benne vagyok, gondolá.

— Jártas nagysád a virágnyelvben? — kérdezé.

— Mariskával sokszor tréfálódzunk úgy, ha már mást tenni nem tudunk.

.— S nem lenne kedve nagysádnak, most is tréfálódzni egy kicsit? Adjunk egymásnak virágokat, váljon ki találjuk-e majd értelmét.

— Nem bánom, felelt a kis Tilla, gondolván, hogy igy könnyű s||rj|e] elszabadulhat a Gusztáv karjáról,

Pár perez múlva Gusztáv, kezében csinos kis bouquette-al tért vissza, és közeledett a kis Tilla felé.

' Arcza nyugodt volt, ajkai körül szelíd mosoly játszadozott, s szemei élénken ragyogtak, midőn azt a kis Tillának e szavak kíséretében átadá:

— Leontine, érti-e kegyed, mit mond helyettem e kis virágcsokor :

Gusztáv először szólitá ez alkalommal Leontinát nevén.

Hangja mélyen megindult, érzelem- teljes volt.

A kis virágcsokor néhány szál phlox és égöszerelem virágkákból állt, egy örök zöld indával átkötve, — melynek a virágnyelv szerinti legtermészetesebb értelme az volt, hogy : égő szerelmem örökké érted lángol

A kis Tilla áttvette a virágcsokoré, lassan felemelte szemét, és Gusztáv arczára irány- zá tekintetét, — azután lehajolt, s egy égöszerelem virágát letépve, azt leírhatatlan kellemmel, szótlanul nyujtá Gusztávnak át.

Gusztáv féltérdére ereszkedve, egy forró csókot nyomott a parányi kezecskére, melynek egyszerű ajándoka öt, e perezben a világ legboldogabb halandójává tévé.

(Folyt, köv.)

Legyen megengedve, hogy mi erre nézve egy pár példát a hozzánk legközelebb fekvő Csaba városából, - - ámbár megvagyunk győződve, hogy Ott ur maga sem fogja elismerni, hogy Csaba, Gyulához képest fő» város volna, — és mind a mellett kiki emlékezetében lesz még, hogy Csaba városában a piacz középen állott viskónak melyben Stampa ezukrászdája sok évekig volt kijavítását sem engedték meg, és annál kevésbé tűrték volna, hogy a tulajdonos azon helyen, melyre Csaba városának közérdeke előmozdítása miatt szüksége volt, talán emeletes házat épitsen, és igy a város érdekét sértő speculatiót tegyen; — ott van Schwartz ur háza, melynek újonnan épített része egész 3 Öllel beljebb van a régebbinél és számos más ebez hasonló eset, — és ha Ott ur szavaival és gondolkozás! tehetségével akarunk élni, erre nem mondhatnánk mást, — mint hogy Csaba város igen tisztelt mérnöke, ha bár nem oly fiata', de minden esetre nem kevesebbé „rajongó fővárosi szépitészeti eszmékkel van telve.“

Legnagyobb elismeréssel és tisztelettel kell megemlékeznünk, Ott ur ügyvédjéről is ki valódi classicus naivsággal fogta fel a ta nács végzésében hozott azon intézkedést, mely szerint eme végzés csak is birtokon kivül felebbezhetö, — és ha nem volnánk meggyőződve arról, hogy a tekintetes ügyvéd ur tollából folyt eme felebbezés, azt kellene hinnünk hogy azt valósággal Ott ur szerkesztette ; mert egy ügyvéd csak tudja, hogy épitkezésnéli birtokon kivül helyezés annyit jelent, mint addig, mig a felsőbb forum máskép nem intézkedik, az építkezést foganatosítani nem szabad.

Ne hogy túlterheljük tisztelt olvasóinkat a felebbezés egyes pontjainak gyökeres és ép azért egy kissé talán terjedelmes czá- folatáral elégségesnek véljük annak bevezetésében rejlő viszás és egy város haladására nézve valósággal veszedelmes gondolkozási mód ferdeségének kitüntetését.

A bevezetésnek egészen megfelelő folytatása, az indokolás, a melyben napfényesen bebizonyittatik, hogy a közérdek, magán érdekeknek mindég alá rendelendő, és hogy ezen gondolkozás módot a tek. megyei ható- - ságnak Ítélet hozó közege magáévá tette, és gátldlag lép fel Gyula város közérdeke és haladása előmozdításában, azon méltán csodálkozunk ; de minthogy tudomásunk van róla, hogy ezen ügyet a városi tanács meg- felebbezi, e felöli nézeteinkkel addig is inkább hallgatunk.

a „békés“ f. évi 16. és 17. számú lapjaiban O. Gy. által közlőit czikkekre.

Hogy az 1723. 15. 7. §-ban említett „gyalog járók“ alatt csak is a nemesek értetnek, s nem a nem nemesek is, eltekintve ugyanezen t. ez. 15-ik §-tóI, mely azt mondja: „Séd nec Rustici circa confínia Pontes aedi- ficantos et reparantes contra Articulum 47 Anni 1609. ad Teloniorum solutionem com- pellantur,“ (vagyis magyarul: De még a jobbágyságot sem szabad az 1609. 47. t. ez. értelmében vámfizetésre kényszeríteni, ha az határainak területén hidépitéssel s tatarozással terhelve lön,) kitűnik a Hármaskönyv II. rész 9-ik czim 3-ik szakaszának tartalmából is, mely ekképen szól: „ha a fejedelem valamely paraszt embert vagy várost a vámfizetéstől felmentene, előbb azonban az igazságos vámszedést valamely hívének ajándékozta volna, amaz utóbbi, t. i. fölmentő kiváltság által, minthogy nyilván a vámtól alkotott előbbi kiváltságot sértvén, az elsőt nem érvénytelenítheti s azon vámszedést el nem törölheti; — itt határozottan „paraszt embertől“ s igy nem jószág és igáról beszél ; ebből elvitázhatlanul következtethető, hogy azon általános kifejezés alatt: „gyalogosok“ csak is a nemes emberek értethettek, s az 0. Gy. ur által idézett jogtudósok által is ezek értettek.

Egyébiránt Szarvas város váltakozott közönségének vagy jogelődének bidvám-sze- dési joga nem tételes törvényen alapszik, hanem „kiváltságos jogon,“ illetőleg a boldog emlékű Mária Terézia királynő által 1743«

k — de a jelenlegi viszonyok között az a vá rosra nézve teljes lehetetlen.

Megállapodott azonban a városi tanáci abban, hogy a kulcs-utczának folytatását ké ti pező szt. János és Régi-posta-utczán kérész tül a városház-utezába vezesse e föközleke sö dési útját, és pedig a következő indokokból 'a a Kulcs és szt. János utczák építkezési vona ;e la a sugárúttal majdnem egy egyenes vona- n lat képez, mely által a régi posta-utezán, a 1 legrövidebb utón éri el a már kikövezett i- nagyvárad—aradi Országutat, és ilykép a- legkevesebb költséggel is fog járni annak ii kiköveztetése ; — de másrészt a legrövidebb I út is ez a vásártérhez, melyhez minden viszonyok között és pedig a legrövidebb utón- férhetni czélja á városnak, hogy általa ke- reskedelme és ipara uj lendületet nyervén,- emelkedjék és ilykép a város jólétét előmoz- ditva, annak életerejét táplálja és szaporítsa.- Gyula város képviselete a tanács e véleményét magáévá tevén, azt elfogadta és

7 elhatározta, hogy tekintettel arra, miszerint- ezen utczák a 4572 öl hosszú régi posta- ut- i czát kivéve, tűrhető szélesek, utóbbi 7 öl

szélességre bővítendő és utasította a tanácsot épitkezni óhajtó 33. sz. ház birtokosával Ott i Antal úrral egyezkedni a szükséges terület átengedése iránt — sőt felhatalmazta a polgármestert, hogy az ehez szükséglendő ösz- azeget a szépészeti alapból fedezze.

Ott ur maga, már-raár hajlandó volt a tanácscsal e miatt alkuba lépni, mert belátta önmaga, hogy bizony jelenlegi épülete nem érdemes arra, hogy abba nagyobb költségeket fektessen, mert mi egyszer alapban és egészben rósz, azt bizony uj vakoltatás és bemeszelés által egyedül jóvá nem tehetjük ; — egyszerre csak meggondolta magát és azzal áll elő, hogy fizessen neki a tanács azért, hogy P/jj egész 2 öllel beljebb menjen uj- jonnan építendő házával, nem kevesebb,-mint 3000 frtot (!) nem említvén természetesen azt hogy bár csak tavai drágán vette szép nagy telekkel biró házát, azért, a hozzá tartozó járandósággal együtt csak 4000 frtot adott.

Ott ur adás-vételébe ugyan nincsen semmi beleszólásunk, de bizonyára mindenki, a ki a viszonyokat ismeri, Ott ur fenebb idézett kivánatát helyesolni nem fogja, és méltányolja a tanács azon eljárását, mely szerint az ujjonani épitkezést csak is a megállapított épitkezési vonalon belül engedi meg, mely végzését a tanácsnak Ott ur a tek. megyei hatósághoz fellebbezte, és attól az épitkezési engedélyt meg is nyerte.

Minthogy itt Gyula városára nézve elvi kérdés forog fenn, lehetetlen, hogy mi ez ügyet bővebben ne vizsgáljuk:

Ott ur fellebbezésének első soraiban azt mondja, hogy „gyökeres javítást igénylő házát, nehogy feje fölött össze roskadjon, emelnie és újból fedetnie kényszeritvo látja magát.“ — A fődé Izet kijavítását megvall- juk mi is helyeselhetjük; de azt, hogy egy alapjában rósz, düllő félben levő vert falat és vályogos házat az által gyökeresenjavita- nánk, ha azt emeljük, — már azt „rajongó fiatal“ eszünkkel 10 évi tapasztalásunk daczára el nem hihetjük, sőt azt tartjuk, bogy egy falazat, melynek, mint Oct ur maga mondja, összeroskadásátől félni kell, újabb tetemes megterhelés által, állandóságban és szilárdságban alig fog valamit nyerni.

A városi tanács meg nem engedhette tehát az ujonnani építkezést a kért vonalban, mert az a képviselő testület által közgyülé- sileg megállapított épitkezési vonalon kivül esik, és megtagadta a régi épületnek emelés általi újabb terhelését egyrészt rendőri szempontból, de mésrészt azért, mert nem szabad engednie, hogy a közgyűlés által hozott végzés ellenében egyesek a közérdeket sértő ■peculatiókat tegyenek.

Tapasztalhattunk hasonlót és tapasztalhatjuk minden városban ma is, habár az nem főváros is, hogy mindenütt ott, hol egészséges alapon a város haladni akar, — utczáit és tereit a fennforgó viszooyokhoz képest szabályozza, és meg nem tűri, hogy egyesek ép azért, mert a közérdek megkívánja, hogy telkükből egy rész, vagy az egész megvétessék, uiabb investitiók által annak árát emelje, és ilykép a közérdek előmozdítását gátolja. _- ------1 -- ......- —

ké

pviselete ezen készséggel segíteni fog, a felekezeti szííkkeblííséget a szej re akasztva, nem leend féltékeny községi iskolaszéknek a nevelési ügyi felvirágoztatui akaró működésére; m re ugyan oka nem is lehet, merthis Gyula városa polgárai a felekezete összességéből állván, mindenesetre t< leintette! lesz a választásnál arra, hog az érdekek minden irányban ki legye nek elégítve.

Súlyosabb és nehezebben kiegyen üthető körülmény azonban — kivál — a szegényebb sorsú gyermekeknél télen át iskoláztatása, ha a szülők maj< avval állnak elő, hogy jnem küldhe tern iskolába a gyermeket, mert ninci csizmája, pénzem sincs hogy vegyel neki, mert eleségre is alig akad.“ — Ez az argumentum már kétségtelent! baj lesz; mert felső-ruhát a gyermek részére csak könnyebben lehet szerezni, könyörülő emberek is csak adnak egy-egy elviselt mellényt, nadrágot vagy kabátot, ha nagy neki, annál jobb, jobban beburkolódzhat, de jó csizmát adni, ez már a ritkaságok közé tartozik. <— E bajon segíteni kell, segíteni kell jóakarattal, ügybuzgalommal. — A „polgári kör“ megmutatatta az utat, hogyan segíthetünk, helyiségépen perselyt állított fel, melybe a játékpénzekből egy részlet folyik, egyik másik tagjának van a zsebébe néha e célra egy-egy krajezárja, — beleteszi, sok krajczárból forint lesz, forintokon vásárolhatni csizmát; — e példa utánzásra méltó, és én hiszem, hogy lesznek, kik utánozni is fogják. — A polgári kör ezt a szép és nemes intézkedést a polgári iskola javára tette, de én az igy bejövő összeget a fentebb jelzett czélra óhajtanám fordittatni, még pedig nem csak a polgári, de összes elemi iskoláink szegény sorsú növendékeire, mert az elemi iskolák adhatnak életet csak a polgári iskolának.

Kezdeményezni kell csak, Gyula városa polgáraiban nem hiányzik a jóakarat a nemes kezdemény sikeresi- téséhez, — példa reá az, hogy alig négy hónapja inditá meg a mozgalmat polgári iskolája körül, és ma önkény- tes adományokból a felszerelésre és szükséges építkezésre 4000 frtot meghaladó összege van, melyet polgárai nak áldozatkészsége vagyon és állás különbség nélkül rakott össze.

A hol ilyen a kezdet, ott kitartással, buzdítással, az ügy iránti am- bitióval a folytatásnak is sikerteljesnek kell lenni, a mi hogy legyen, mindnváinnk hnzoró óbaitásn