Békés, 1874. (3. évfolyam, 9-51. szám)
1874-04-26 / 17. szám
Harmadik évfolyam 17-ik szám Szerkesztőségi iroda: Dobay János könyvnyomdája, saját házában. Kiadó hivatal: Winkle Gábor könyvárus üzlete, főtér, Prág-ház. Gyulán április 26-án 1874. VEGYES TARTALMÚ HETILAP. ^iÍr^fíf8eínr.elVx*etnek GyuláuWinMe Gábornál és a szerkesztőségnél. — llirdetésdij : 50 szóig egyszeri hirdetés- n ., sz lg 1 frt., kétszeri hirdetésnél 25%, háromszori hirdetésnél 50% elengedés. — Nagyobb hirdetéseknél méltányos árelengedés. — Nyilttér Garmondsora 10 kr. Megjelen hetenként egyszer, minden vasárnap. Előfizetési dij: Három hóra Hat hóra Kilencz hóra Egy évre 1 ft 2 ft 3ft 4ft Egy kérdéses jog. (Vége.) Kétségtelen, hogy a vámszedésnek nem lehet czélja a kölcsönös érintkezés akadályozása, sem pedig nyerészkedés, hanem igen is hogy az által a szellemi s anyagi haladást előmozdító közlekedési eszközök létre hozása lehetségesittessék, biztositassék s konnyittessék, s épen azért csak addig helyeselhető a vám szedés mig az építkezési költségek kikerülnek s talán a íentartási költségek befolynak, ámbár a íentartási költségek a kölcsönös közlekedésből származó hasznok által bőven pótoltatnak — azon túl pedig mint a közönségre káros hatású eltőrlendő. így volna eltőrlendő Szarvas városának hidvám szedési joga is, mely miután másfél századon keresztül szedett hidvám „elégséges lehetett arra, hogy a befektetett költségek gazdagon kamatozva kikerüljenek — túl élte magát, annyival is inkább, mert e hidat Szarvas városa a földesúri jogok megváltása folytán az építési költségeknek kétségtelenül igen csekély részét fizetve nyerte, s az igy nyert hidvám szedési jognak — az építési költségek kinyerése után is jövőben érvényesítése nyereszkedésnek, méltánytalannak, a közgyarapodás ellen irányzott törekvésnek a honpolgárok szükségtelenül terhelésének méltán tekinthető. De ha már Szarvas városa szorosan ragaszkodik e kiváltságos jogához, s azt gyakorolni ily körülmények mellett is jónak (s talán az egész örökváltsági összeg kinyerése czéljá- ból) szükségesnek látja; ám tegye, addig mig azt a törvény határán belöl gyakorolja szavunk alig lehet ellene; de igen is kötelesség felszólalni akkor, midőn a törvények rendeletéi tekintetbe nem vétetve, a közlakosság törvénytelen vám szedésselis terhel- tetik. Kötelesség felszóllalni, a jelen esétbeh Szarvas városának a gyalog utasokat is terhelő hidvám szedése ellen, annyival is inkább, mert mig e hidvám szedési kiváltságos jog előb- beni tulajdonosa a hon polgárok egy osztályától meghatározott esetekben szedhetett vámot, addig Szarvas városa 24 éven keresztül — az egyenlőség, a közteherviselés a hon összes polgárai kiterjesztvén — kétszeres jövedelmet húzott s mégis ezzel meg nem elégedve elődjének a gyalog utasokra is kiterjesztett törvénybe ütköző hidvám szedési eljárását — a jog birtokába jővén — nem csak meg nem szüntető, hanem ahoz most is egyrészről a szabadalom, másrészről a hazai törvényekre, s végre másfél százados háböritlan gyakorlatra hivatkozva szilárdan ragaszkodik. Ha a kérdéses szabadalomlevél a hidvám szedési jogot a gyalogosokra is kiterjeszti — miután a szabadalom törvényekkel sohasem ellenkezhe- tik, honi törvényeink pedig jelesül: az 1723. 15.-t. c. 7. §. végpontja rendeli, hogy a gyalog utasoktól vámdijt hatalmaskodási büntetés terhe alatt szedni tilos; s az 1741. 28. t ez. 1. §. szerint „Magyarországon és a hozzá csatolt részeiben vámot csak is barmok és szekerek után szabad szedni,“ a gyalog utasok hidvám mentességéről világosan szólanak: mint törvénybe ütköző szabadalom meg nem állhat; ha pedig nem terjeszti ki s még is szedetik : nem lehet arra- mint alapra joggal hivatkozni. Szarvas városa midőn a gyalog utasok hidvám mentességéről szoló világos törvényeinket figyelembe nem véve fizetésre kényszerité azokat, hatalmaskodást követett el, mely esetben a hidvám szedés beszüntetése egyenes kötelesség, melyet a törvény az alispánoknak hivatal vesztés terhe mellett kötelességükké tesz; (II. 10. 2. 3. §.) s az 1635. 15. és 1723. 15. t. ez. szerint eljárása erőszakossági keresettel tor- landó. Nem tudom, a megyei — s hiszem a szarvasi hidnál is kifüggesztett hidvám szabályozásban (tarif- fa) a gyalog utasokra van-e megállapítva vám dij, ha van, a világos tör vények felett a szabadalomnak adatik előny, s ekkor a megye oly jogot gyakorol, melyet honi törvények (1566. 11 .) szerint fejedelmeink sem gyakorolhatnak; ha pedig nincs, Szarvas városa által a törvényeken kívül a megyei hidvám szabályzat is áthágva van, mi az 1735. 73. szerint szintén erőszakossági keresetet von maga után. S ha már törvényeink Szarvas városa s a tek. szbiró ur előtt nem annyira világosak, hogy a különféle magyarázatot kizárnák s szabadságot vesznek maguknak azokat saját hasznuk s mások kárára magyarázni, nem lesz felesleges: a mérleg másik serpenyőjébe hazai jogtudósaink nézeteit felhalmozni. így Kelemen Imre („Institutiones juris hungarici privati“ cirnü munkája 267. . lapján) azt moudja: „Ratione solum jumentorum et currum; non itaque dependitur: a) a personis: seu vehantur, seu pedites incidant, quot- cunque et qualescunque fuerint.. Kövynél („Elementa jurispru- dentiae hungaricae 217. 1.) találjuk: „Tellonum et naulum solvitur non a mercibus, verum a júmentis et curru“ és hogy: „pedites tellonium non sol- vunt.“ Ily értelemben nyilatkozik lluszty — is midőn mondja:--------exemptus e st omnis pedes itinerans.“ Újabb jogtudósaink közül Suhaj- da határozottan hidvám menteseknek tartja a gyalog utasokat; („Magyar polgári magánjog rendszere. “ 209. 1.) úgyszintén Ökrös Bálint. (Polgári magán jog 378. 1.) és Kallós Lajos. (Magyar polg. magánjog 142. 1.) Ennyi jelesek egyöntetű állításaival szemben Szarvas városának vélekedése meg nem állhat; de ellene szól a szokás is, hogy többet ne mondjak, felemlítem azon adomát, midőn a (jobbágy tehenet akart áthajtani a hi- 1 I don s vám fizetésre szólittatott. Gyalog ember fizet-e vámot ? — kérdé. Nem! Hát ha terhet visz ? Akkor sem ! No hát úgy én sem fizetek — fel ve-1 I vén vállára a tehenet átballagott a hídon. A mi pedig a 130 éves háborit- j lan gyakorlatot illeti, kevés mondani valóm van, — mert hogy valamely j jog, vagy birtok háböritlan gyakorlat I folytán tulajdonná váljék, a birtoklatnak szerzésre jogszerint rendelt ala- I pon kell keletkeznie, már pedig e cim I jelen esetben hiányzik : tehát a másfél százados gyakorlat tekintet alá csak annyiban jöhet, a mennyiben törvénybe ütközik s mint ilyen tovább nem tűrendő. Ezzel kimutatva vélem Szarvas városának a gyalogutasokra is kiter- jesztelt igazságtalan s törvénytelen hid vám szedési eljárását s annak beszüntetése legközelebbi megyei közgyűlésünk feladatát képezi. O. Gy. — Békésmegye alispánja a megye bizottsági tagjaihoz a kővetkező körlevelet intézte: A tek. megyebizottság f. évi február 9 én s folytatva tartott közgyűlésének 103. bgy. számú határozata által a rendes évne- gyedes megyebizottsági közgyűlés 1 évi má jus hó 4 ik s következő napjai tűzetvén ki: erről (czim) oly hivatalos kéréssel értesitte- tik, hogy a közgyűlésen megjelenni s a köz ügyek elintézésében részt venni szíveskedjék. Tárgysorozat: 1. Alispánt jelentés a megye állapotáról és időközben tett intézkedésekről; 2. Ministeri leiratok; jelesen: Bittó m. kir. ministcrelnök, — Ghyczy Kálmán m. kir. pénzügy- és Bartal György m. kir. földm., ipar és kereskedelemügyi minister uraknak, állomásaik elfoglalásáról szóló értesitvényei; bélügy- ministeri rendeletek: a megyebizottság választott tagjai felének újbóli megválasztása, — s a gyülekezési jog gyakorlatáról hozott szabályrendelet; — honvédelmi ministeri rendeletek: Gyula városásának önálló sorozó járássá átalakitása iránti polgármesteri felterjesztés; és a lóállitási bizottságok alakitása; — közmunka s közlekedési ministeri leiratok: a „Gara-laposon“ megfeneklett és mesterséges töltések által természetes lefolyásukban akadályozott belvizek rendezése, s a Körös folyókon való fausztatás tárgyában; 3. Törvényczikkek kihirdetése; 4. Törvényhatósági levélek, és pedig t Heves és K.-Szolnok t. e. megyék alispánjának megkeresése a cséfai pusztán emelt gát; — Felső Fehérmegye, Szamosujvár kir. város és vidék képviselete, és Jászkun kerületek átiratai a törvényhatóságok területének szabályozása iránti javaslat mellőzése; — Borsodmegye átirata a törvényhatóságok ön- kormányzati jogkörének bővítése; Nagyvárad város átirata az uzsora korlátozása, Szamosujvár kir. város átirata a kir. kisebb városok törvényhatósági önállásának fentar- tása; Zemplén megye átirata az egyenes adók emelése helyett az állam jövedelmeinek más utón való emelése; s végre Heves ésK.-SzoI- nok t. e. megyék átirata a halászat tárgyában. Mai számunkhoz egy fél iv hirdetés van mellékelve. 5. Pénztári ügyek ; jelesen: a pénztárak havi megvizsgálásáról felvett jkönyvek; a pénztári tisztség jelentései b az 1873-ik évi megyei pénztári zászámadások ; 6. Az állandó választmány javaslatai: Nagy és Kis-Kondoros, Csákó, Déos, Halásztelek, Káka puszták birtokosainak külön község alakitása iránti kérelme; az orosházi kovács és kerékgyártó ipartársulat, — P.-Sz.-Tor- nya község, alapszabályai; — a szarvasi so- gédgyámi állomás rendszeresítése; az öcsödi gyógyszerész választása ellen Szilárdfy Károly által benyújtott felfolyamodás; — Szarvas városának a tűzifa ruczalápon való szállítása tárgyában, 7. Kertay Zsigmond tiszti ügyész vétetné nyes jelentései: a b.-csabai ev. egyháznak Csaba város képviselete által az egyházi segélyezés ügyében hozott határozat elleni felfolyamodása ; Szt.-András községének a szarvasi Körös hídon gyalogoktól szedni szokott hidvám beszüntetése iránti kérelme; és Szarvas városának egy üres beltelek eladásáról szóló, szerződés jóváhagyása iránti kérelme felett 8. A csabai járási szotgabiró jelentése s a b.-csabai nőképző társulat elnökének kérelme a Csabán felállítandó leánynevelő-inté- zet pénzalapjának nevelésére megyebizottsá- gilag megszavazott 200 frt kiutalványozása tárgyában. 9. A csabai és orosházi járási szolgabirák jelentései a megyei epres kertek haszonbér- beadása tárgyában. 10. A számvevői tisztség jelentései: Csaba városának egy rendszeres segédgyámi állomás felállítása iránti kérelme; és a kórházi emésztő gödör tisztítási költségei kiutalványozásának jóváhagyása iránt. Kelt Gyulán, április 17-én 1874. Jancsovics Pál, Békésmegye alispánja. Gyula április 24. Lapunk múlt száma újdonságai közt emltök, hogy a polgári kör vasárnapi közgyűlésének egyik tárgyát a polgári iskolára való adakozást illető felhívás fogja képezni, s reményünket fejeztük ki, hogy e felhívásnak bizonyára sikere is lesz. Ma már elmondhatjuk, hogy reményünk nem volt alaptalan. A polgári kör nevéhez, méltóan járt el, s újólag bebizonyitá, hogy városunkban az egyedüli társas kör, mely jelenleg azon színvonalra emelkedni képes, hol a hivatás betöltése kezdődik. A polgári kör tagjai a közgyűlés alatt több mint 500 frtot Írtak alá a polgári iskola gyarapítására. Oly jelenség ez, melynek nagyságát a mai pénzszük helyzet hatványozva emeli. Ez adakozás ismét egy nj s erős bizonyítéka annak, hogy mennyire népszerű eszme nálunk a polgári iskola felállítása, s mennyire érezzük annak szükséges voltat, de bizonyítja egyúttal azt is, hogy Gyula város polgársága tudja, érzi kötelességét ez intézettel szemben, s nem riad vissza az áldozattól, midőn annak gyarapításáról van szó. Oly jelenség ez, mely Gyula város polgárságának becsületére válik, s mely kezességet nyújt arra, hogy ez iskola virágozni fog. Egyelőre csak annyit jegyzünk fel,