Békés, 1874. (3. évfolyam, 9-51. szám)
1874-04-19 / 16. szám
nek következtében a vagyonosod»», nemzeti1 jóllét előmozdítása attól fe tétéleztetik s világos gát emeltetnék megengedett életcélok elérése eile: ha valamely egyén vagy társadaln kör elzárkóznék vagy elzáratnék kölcsönös érintkezéstől; a javak fői gását meg nem engedné, vagy az és | tételes jog elvei s rendeletéi ellenér nehezítené, ez által nem csak önma gától vonná meg czéljai szükséges elí mozdítása eszközeit, hanem mások, a közérdek kárára is törekednék. Igaz, hogy valamint a tér és idő beli együttlét, úgy a kölcsönös érint kezés is jogi rendezést igényel, annal feltételei, alakzatai s jogi határai i szorosan megállapitandók ; de ezen fel tételek és határoknak, nem szabad ölj mérvüeknek lenniök, melyek a társa dálmi körnek önmagában s másoknál is életczéljaik, a közművelődés, va gyoni gyarapodás elérését gátolnák. — Mar pedig a közlekedés elzárása vág) azok használatának költségessé tétele a szellemi s anyagi előhaladás gátjául'tekintendő, annyival is inkább inért' napjainkban azon meggyőződés tort utat magának, hogy az életkellékek olcsósága és jó minősége csak úgy. eszközölhető: ha a termelők s eladók tökéletesen szabadok, nem zak- lattatnak életczéljaik elérésére törekvésükben hasztalan költségnöveléssel, mely azonos a tilalommal azokra nézve, kik nem képesek az árt megadni, azokra nézve pedig, kik megadják büntetés, melyet életczéljok eléréséért kell szenvedniük. Nem szabad tehát a kereskedés vagy termelést — melyek kölcsönös közlekedést igényelnek — korlátozni az által, hogy a javak forgása a közlekedési eszközök használatáért szedett dijak által gátoltassék, mert a közlekedési eszközök csak akkor lehetnek a kívánt eredmények szülői; hatálya csak akkor lehet áldásos: ha az olcsóság s biztosság mellett minél köny- uyebb azok használata. S ha már a közlekedési eszközök létrehozása s fentartása költségeket igényel, mind a mellett is, hogy ezen költségek a kölcsönös érintkezés által a I bizton nyert művelődési s vagyon 1- sodási előnyök által bőven kamaté a nak: — megengedhető bizonyos id | ig tartó, mérsékelt dijt venni í ií azokat igénybe vevőktől; de az il a díjszedéseknek tulhajtása által törvi ■- nyékben biztosított jogokat megti z madni, az ipar, kereskedés emelkedi e sét gátolni nem szabad ; s határozó- tan elítélendő az oly eljárás, hol a- önczél előmozdítása eszközeiből üzh s tét csinálnak ; — hol a köziekedéi eszközöket — melyek csak annyi jc- vedelmet producálhatnak, mennyi-1 befektetett összeg után járó évenkini c jövedelmen s fentartási költségen ki 3 vül az épitésre fordított tőkét is meg- tériti — a közművelődés s anyagi fel r virágzás eszközei mellett — mások, a fentemlitett czélok rovására, nye ; részkedési eszközöknek is tekintik. Az ily eljárás káros követkéz • ményei elmaradhatlanok. Ezen általános elvek s honi tör vényeink alapján Szarvas városánál másfélszázadon keresztül törvényedé neseu, a közművelődés, a közgyara podás kárjaként gyakorolt hidvám szedési jogát akarom megtámadni. — Megtámadni azért, mert e hidvám I már magában a törvény által előírI feltételek mellett is — úgy Szarvas városa, mint a vele érintkezni kénytelen idegenek szellemi s anyagi jólléte előmozdítására káros befolyást gyakorol ; s mert megszűntéknek tartom azon okokat, melyek a további hid- vámszedés méltányossága s jogosultsága mellett barczolnának; megtámadni azért, mert az által a törvény határait átlépve törvények által biztosított polgári szabadság fontos megtámadását látom. (Folyt, köv.) Levelezés. B.-Sz.-András, april 12. 1874 A „Hon“ f. évi 82-ik száma „különféle“ rovatában eme ügyeimet érdemlő közlemény olvasható: „Heves és Külső-Szolnok törvényesen egyesült vármegyék bizottsági ülé5- I sében elhatároztatott, hogy a mely községnek z„ az 1875. év végéig nem lesz faiskolája vagy i. | arra szánt alkalmas tere, azon község bírája z 50 forint pénzbírságra büntettessék.“ y Ennek elolvasására önkénytelen fii minti- <?gy ezen kérdés keletkezett keblemben „hát. azon község bírája, hol faiskola létezik, azt legelővé, barom-járássá tenni engedi s nem igyekszik megóvni az elpusztulástól, micsoda z büntetésre érdemes ?* Hogy e kérdés jogosan keletkezett keb- ii lemben, hogy ezt a helyi körülmények sug- . ták, annak igazolására talán nem lesz szük- í ségtelen a békés-szent-andrási faiskola elár- i vult helyzetét röviden körvonaloznom annyi- . val inkább, mert van reményem, miszerint . nem fog ez lenni kiáltó szó a pasztában s ■ fog találkozni ki közbevetitése által a már ; jeruzsalemi pusztuláshoz hasonló faiskolánkat meg fogja védeni a végenyészettől s határozottan merem állítani, hogy ha a jelenlegi intézmény még egy évig tart, akkor faiskolánkra nézve okvetlen eljön a végelpusztulás napja. — A kinek füle van halja. Nagyon elfogult embernek kellene lenni annak, ki égető szükségét nem látja, min■ den községre nézve a faiskola létezésének. Mert valóban kiszámithatlan jótétemény az egyes lakosokra, ha van oly faiskola, honnan mérsékelt árért ótványokat, epercsemetéket szerezhetnek s igy alkalom nyujtatik az igyeI kezö földraivesnek, hogy csekély árért jövedelmező diszes gyümölcsöst rendezhessen. Községünkben a provisorium alatt alakíttatott a faiskola, melynek kezelésével a helybeli tanitók bi? attak meg oly formán, hogy a faiskolába a községi elöljáróság által előállított csősz a tanítóknak segédkezet nyújtott, a mennyiben a csemeték tisztán tartására s magonezok alá való föld ásására kötelezve volt, s igy volt alkalmunk az iskolás gyermekekkel megismertetni a fatenyésztést s gyümölcs-nemesítést. Az intézkedés meg is termette óhajtott gyümölcsét, a mennyiben már eddig is több százakra menő ótványok és epercsemeték adattak el igen csekély áron községünk lakosainak. Azonban mi történik ? Midőn a faiskola elöhaladása szemmel látható volt, midőn több ótványok értékesíttettek ime községünk elöljárói levették gondjokat a faiskoláról, a csősz- fogadás megtagadtatott, holott a ref. temető csősz igen csekély díjért elvállalta volna, a körülárkoltatás félbehagyatott úgy, hogy a közvetlenül legelő szomszédságában eső faiskola máig is legkisebb árok és csősz nélkül szabadon ki van téve a legelőről bejövő jószágok elpusztításának; most roagonczaink elpusztítalak, oltványaink kitördeltetnek, s nincs senki, ki csak rá is gondolna, hogy ennyi facsemete megérdemlené a körülárkol- tatást; e mellett a faiskola kezeléséért, mely egy holdat tesz, a ref. egyháznak evenkint 8 forint fizetésére köteleztetünk (kérem össze nem téveszteni, hogy mi fizetünk azért, mert a faiskolát kezeljük.) Van-e ember, ki jogosan s okszerűen követelhetné, hogy ily körülmények közt a czélnak megfelelőleg kezeltessék a faiskola? lehet-e kívánni, hogy legkisebb árok nélkül levő faiskolában, hol felügyelet sem létezik, pusztulásnak ne nézzen elibe ? lehetséges e ily elárvult faiskolában a növendékeket oktatni a gyümölcs-nemesítésre ? ily körülmények közt határozottan mondhatom, hogy semmit mást nem várhatunk mint pusztulást, és hogy már is nyomai látszanak, az kézzel fogható igazság; és éppen a közügy érdekében hívom fel figyelmét, bárki legyen is erre hivatott egyén nézze meg árván levő faiskolánkat s intéz- « kedése által óvja, meg a végelpusztulástól, mert ily ügyet közönyösen nézni a legnagyobb hálátlanság az utókor irányába. Ha tehát a Heves és Külsö-Szolnok vármegye 50 forintot tűzött ki büntetésül az oly község birájára hol faiskolát elő nem állítanak ; nem méltán kérdhetem-e azt: hogy „hát az oly község bírája mit érdemel, hol a virágzó faiskola megsemmisittetík I feleljen rá a közvélemény. Zih Károly. Orosháza április hóban. Csaknem minden nap lehet a vasúti visszaélésekről olvasni, s mégis vajmi keveset arról, hogy e visszaélések orvoslást találnának. A vasúti hivatalnokok keveset adnak a miniszteri rendeletekre, s igy hiában van meg a központban a helyes intézkedés ha nincsenek oly hivatalnokok, kik annak végrehajtásából lelkiismeretes dolgot csinálnának. így van ez a csórvási és orosházi in* dóházaknál is, hol a földmívelés- ipar- és kereskedelmi ministerium 11062—72. számú rendelete semmiben sem vétetik. Minden elöA vidék rózsája. Beszély. (Egy szerelmes napló-töredékéből.) Irta : Miskey-Jugovics Béla. II. Kondori Gusztáv derék ember volt, a szónak Iegterjedtebb, legvalódibb értelme szerint. Szülőit, kiktől nevén kívül mást nem örökölt, korán elveszté, s az elhagyott árvát egy jómódú gyermektelen atyai nagybátyja vette magához, ki a fővárosban lakott, — s igy Gusztávnak kiváló alkalma nyilt a tudományos pályán kiképezni magát. Mondhatni gyermek volt még, midőn iskoláit elvégeze, s hogy mily jó eredménynyel, az kitűnik abból, hogy Murányi Józbí bár n&lla pár évvel idősebb vala, s nagyobb lángésznek is volt kikiáltva, megsem tudta öt az „első eminens“-ségröl soha leszorítani. Gusztáv, — kiben a kitűnő tehetség lankadatlan szorgalommal párosult, — nemcsak folyékonyan beszélt a német nyelven kívül még franeviául is, hanem a classicus nyelvekben is otthonosan érzé magát. Bő olvasottsággal, s az irodalom iránt kiváló hajlammal bírt, s e tóreni szárnypróbálgatásai megérdemelték volna, hogy asztalliók- jának elzárt tömlöczéböl kiszabadulva, napvilágot is lássanak. Csinosan hegedült, pompásan lovagolt, kitünően tánczolt, s jól tudott vívni és lőni;.— szóval jártas volt mindenben, ami szépet és jót csak nagyvárosban nevelkedett fiatal ember, igyekezete által elsajátítani képes lehet. Középmagasságú, csinos növésű termete, — de arcza nem volt szép, mert egy ifjú korában kiállott himlő sok helyt nyomokat hagyott rajta, — bár kifejezésteljes sze- lid szemei, és nyilt, derült tekintete feledte- ték, bogy arcza itt-ott ragyás. Volt ez arezon valami leirhatlan kifejezés, ami férfiak előtt talán felsőm tűnt volna, de a melyre a nők azt szokták mondani, hogy : ez egy érdekes arcz. Szeretett csinosan, divatosan öltözködni, hanem feltűnni vágyásból legkevésbbé sem piperézkedett. Midőn 23 éves korában a jogi tanfolyamot elvégezé, megköszönte nagybátyjának pártfogó jóságát, és kijelenté, hogy most már önerejéből akarja fenntartani magát. Nagybátyja nem az az ember volt, a ki félszeg felfogással marasztgatta volna nevelt fiát, hanem — bár méltán büszke volt rá — készséggel beleegyezett, hogy — hadd próbáljon élni hát önerejéből is. Gusztáv tehát legelőször is szülőföldjén, megyéjében nézett körül, — hol atyja is sok évekig hivatalnokoskodott s becsületes jólel- küségét még holta után is tisztelettel, kegyelettel emlegeték, — és miután jó hire jóval megelőzte öt, megyéjében, B. városban — mint „tiszteletbeli esküdt“ — azonual alkalmazást nyert. Átköltözése után nemsokára történt az a majális, melyen Murányiékkal megösmer- kedett, s hogy annak mindkét részről minő eredménye lett, azt a szép Mariska és a kis Tilla párbeszéde, már némileg sejtenünk engedé. Gusztáv bevallá önmagának, hogy Murányi Leontine sokkal nagyobb hatást gyakorolt reá, mint aminöt eddig, bármelyik általa ismert növel szemben érezett, Huszonhárom éves korában kinek ne lettek volna már, ha csak ábrándban is sze- szerelmi epizódjai? — ki ne érezte volna már ezen korban, hogy a kebléből hevesen dobogó szív, nem is annyira a vérkeringésnek főtényezöje, — mint inkább a szerelem pajkos kis istenének trónoló helye. Gusztávnak is voltak már nem épen kalandjai, — mert Bókkal nemesebb szive volt, mint hogy ilyenekkel foglalatoskodni valaha szándéka is lett volna, — hanem ismeretségei, — melyekre húsz éves korában olyan könnyen rámondja az ember, hogy — ez a legforóbban égő szerelem! — pépedig egy hét, egy hónap, legfellebb fél óv alatt kitűnik, hogy az egész csak hamar fellobbanó szalraatüz. Hanem most mélyen érezte, szentül tudta, hogy szereti a kis Tillát, ifjú szivének összeB érzelmével, ogész hevével; — s az első szerelem ábrándos boldogságának tul- csapongó öröme ép úgy zaklatta, perczenként eltűnő, s ismét megújuló képekben szivét, mint a lemondásróli fájó gondolatot követő méla bú. Az első látogatást sűrűn követték a többiek. A hol mindenki szivesen látott vendég volt, ott nem csoda, ha egy jeles képzettségű, fedhetlen jellemű, szellemdús fiatal ember, némi gyöngéd kedvezésben is részesült. Gusztáv csakhamar az egész Murányiház kedvencze lett. Csak a kis Tilla félt tőle, s kerülte őt naponként mindjobban, mint a félénk őzike. A legtöbb női szív olyan mint a dé- lignyitó-virág. Mig nem ismeri a szerelmet, mig nem tudja mit tesz az : egy lényhez fűzni lelkűnknek minden gondolatát, — vele mulatni, vele szenvedni képzeletben, és aztán nem tudni elűzni ezt a képzeletet, mely beleszövi magát álmainkba, s mint kisértet lebeg előttünk mindenütt, még az ima szavai, s az oltár zsámolyánál is, — mig nem tudja mit tesz igy szenvedni az öröm — s örülni a szenvedés terhe alatt: addig vágyik, eped, sovárog a szerelem után; — de mikor aztán az eszménykép testet öltve jelen meg szemei előtt, és zsarnoki hatalommal foglalja el a szivben azt a helyet, melyet a Ieggyöngé- debb érzelem számára őrizett féltve meg, — mikor szerelmesének egy reá vetett tekintete jobban éget mint a pokol tüze, s mint villanyos ütés — egész valóját megremegteti, akkor szeretne már elfutni a láthatatlan ellenség elöl, — keble bátortalan, bizalmatlan, tartózkodó lesz, s aztán bezárul, mint a déli gnyitó, ha rá esik az örök szerelemnek, a napnak forró sugara. A kis Tillának Gusztáv megzavarta egész életét. Néha elragadóan jókedve volt, dalolt tánczolt, zongorázott félnapon át, máskor meg napokig nem lehetett még szavát se hallani. Ki ment kis kertjébe s szemlesütve mélázott ott mig csak valaki föl nem verte öt ábrándjaiból, — s aztán összerezzent, és szótlanul elfutott. Aki csak egyszer látta, és figyelmesen szemlélte őt, ha valamely társaságban Gusztávval együtt volt, az megesküdött volna, hogy —' ezek egymásba szerelmesek, — hanem ők ketten sehogy sem akartak rájönni; mig végre is a véletlen segített ezt kideríteni. (Folyt, következik.)
