Békés, 1874. (3. évfolyam, 9-51. szám)

1874-04-12 / 15. szám

képes odahatní, hol az öné „ólajbokor sűrűjében száruyaltatja a fülmiiét, s lenge rózsa illatával csókoltatja a terhes szellőt“ ; — de legyen meggyőződve, nem is vágyik az ön nyomain feljutni a Heliconra.

Hogy podig ön, a miveltségnek minő magaslatáig vergődött fel“ — o tekintetben kiállított bizonyítványát a közönségnek alkalma volt olvasni.

A „Csalán“ szerkesztője

ifj. Oláh György.

Levelezés.

Mezö-Berény april 9-én 1874.

Az itteni díszes leány koszorúból, a közelebbi nagypénteken, egy rózsabimbóként fejledező gyönyörű virág hervadt el.

A tót ajkú cvang. egyház köztiszteletben álló lelkészének Jeszenszky Károly urnák, reményteljes, élte 15-ik évében járt, nem csak szülei, de minden öt ismerők által kiválóan szeretett kedves Ilka leánya 4—5 napokon által lappangó, utóbb azonban öldöklő rohammal kitört tüdő lobnak menthetetlenül áldozata lett.

Nem lebet loirni, azon az egész községben mindenekre megdöbbentöleg hatott fájdalmas meglepetést, midőn a mondott napon, annak váratlan elhunyta fölött kondul- tak meg a gyászt hirdető hangok, a kik még az azt megelőző vasárnap délelőtt az isteni tiszteletben résztvenni látták — a templomban jelenvolt egyháztagok, délutáni órákban pedig, egy úri háznál, leány barátnéi, mint velük együtt ártatlanul mulató szende társné- jokat öleltek.

Éltem hosszas évei során át, számos érdeklődéssel kapcsolatos temetési alkalomnál voltara jelen, de oly általános fájó részvétet, mint a milyen ezen angyali kedves leánykának husvét elsőnapja délutáni óráiban foganaztatott, temetésén nyilvánult alig tapasztaltam.

A nagyszerű ezernyi nép befogadására tágas templom hajója, és karzatja, zsúfolásig megtelt, a szomszéd helj-ekröl, és helyből roppant számmal összesereglett, minden rendű vallású, és különféle ajkú közönséggel, és az ottani iszonyú hőségN daczára is látható részvéttel, ihletett nyugalommal hallgatták, előbb a Kemény Pál iskolai tudós oktató ál tál tót, — nagytiszt. Petz Gyula helybeli német ajkú lelkész által pedig, ékes magyar nyelven tartott megható alkalmi gyászbeszédeket.

Midőn mind ezek után a temetőbe lett az indulás, hullámzott az utcza a beláthatatlan sokaságtól, kiknek ajkáról a minden lépten nyomon hallhatott eme csaknem hihetetlen eset fölötti sajnálkozó jsohajok, mintegy azt látszottak kifejezni, hogy „nem halt meg a leányzó, csak átúszik.

„Hja de angyal a földön nem lakliatik,

Letört bimbó ki nem virágozhatik.

Ve'ges minden, mely testi és halandó,

Szépség, kellem, báj, bú, öröm múlandó.

Ki aludt a szülők szivük világa :

El hervadt a családja szép virága.“

Otet az életre többé sem az édes és kereszt-, szülök, leány barátnők, rokönok, jó barátok bánata, semmi fájdalom vissza nem hozhatja, azért nincs mit tennünk, mint a teremtő akaratján megnyugodni, s azon áldó kívánattal válni meg a kedves halottól, hogy azon szóban, melyet az ö elvesztésén hullatott könnyek szenteltek be, — nyugodjanak békével hamvai a feltámadás nagy napjáig!

Bonyhai Bénjámiii,

— Jegyzéke a b.-gyulai tszék előtt 1874. április 14. és következő napjain felveendő fenyitö ügyeknek.

Előadó Nogáll.

Április 13. 1873.

517. Parti Mihályné és társa Sipos Adámné tolvaság.

518. Jovuzó György tolvaság.

546. Hegedűs János veszélyes fenyegetés.

633. Bálint István zsarolás.

716. Kiss János tolvajság.

715- Krasznai György sikkasztás,

Április 14. 1874.

200. Vinkler Ferencz nyilvános erőszakosság.

297. Kovács János tolvajság.

678. Szentmihályi Lajos és 2 társa tolvajság.

651. Mecz Mártonná csalás.

Április 15. 1871.

574. if. Csernik György súlyos testi sértés.

652. Plavecz Pál tolvajság.

653. Oláh Lajos és Katalin súlyos testi sértés.

654. Szabó Sándor súlyos testi sértés.

756. Lóher István súlyos testi sértés.

Április 16. 1874.

590. Babos István és 2 társa tolvajság.

606. Gyebnár István és társa Ripka Tamás tolvajlás.

616. Kerekes György és társa tolvajlás.

Újdonságok.

A Nagypénteken délután a r. cath. anyatemplomban tartott „Jeremiád“ után, a magán dalkör igen szép quartettben éneklé a bűnbánati zsoltárt, — meglepve, és mélyen meghatva a nagyrészt intelligens osztályból jelenvolt ajtatoskodókat.

— A feltámadás kegycletos ünnepe gyönyörű idő I beláthatlan közönség részvéte mellett a lehető legnagyobbszerüen sikerült, ha ugyan e hifejezéssel élhetünk. Városunk apraja nagyja részt vett ez ünnepélyes körmeneten, mely a vallásos érzületnek annyi tápanyagot s oly boldogító reményt nyújt. — Mint ez alkalommal szokásossá vált már, a két föut- cza házai mind ki voltak világítva, különösen szép volt a plébánia, s Winkler gyógyszerész ur által rendezett görög tűz. A megyeháza egyik ablakában is láttak görög tüzet, kik a menet elején voltak, hanem a rendezők buzgalma Nagy-Idát fogott: akkor fogytak ki, mikor legjobban kellett volna.-- Husvét első napján akatb. nagy templomban ismét igen szép mise volt. Az egész mise énekét Farkas Józsi zenekara kisérte, szokott ügyességgel, mely különösen az ofFertorium magán énekénél excellált andalító lágyságával, s megkapó szabatosságával. A sólót Sziber Nándor ur énekelte szintén Igen szép s nála már megszokott sikerrel. Megjegyezzük még, hogy e részlet városunkból nem rég távozott Staab Lenárd ur oratóriumából való, s hogy az énekelt sólót épen Siber ur részére irta. — Eddig azt hittük, hogy csak cathedralis templomokban s a fővárosban hallhatni ily ünnepélyes miséket, e mise meghallgatása után azonban meggyőződhettünk, hogy nálunk sem tartazik a lehetlenségek közé, kivált ha derék kántorunknak sikerülne egy kórust összeállítani. Vajha sikerülne!

— A német templom köröli tért szépen befásitották, — nagyon helyesen, A padlózatot is újra, s úgy rakták le, mint először kellett volna, de jobb ma, mint holnap, vagy sohasem. Van még ott egy olyan pusztai gulyás kút is, mely városunk egyik legszebb helyén bizony, nem a legjobban veszi ki magát. — Felemlítjük itt, hogy a befásitásra igen hálás talaj volna az oláh templom köréli szép tágas hely is, kivált majd ha az árvaleányház elkészül, ugyan szép lenne egy kis sétány a tervezett kerttel szemben.

— Gyoméról az „alsó részi olvasókör“ részéről egy nyilatkozat küldetett be hozzánk, mely szerint lapunk az említett körnek nem 'kell többé, mivel az címének nem felel meg, hanem épen ellenkezőleg. Teszi pedig ezt az olvasókör azért, mivel lelkészük, „kiért bármit is készek elkövetni“ lapunk közelebbi számaiban úgy lett feltüntetve, mint ki az orvosi tudományban nem bir oly jártassággal, hogy okleveles orvossal versenyezhetne. — Ha ez fáj a gyomai alsó részi olvasókörnek, fájdalmát részvéttel vesz- szük tudomásul, de nem segíthetünk rajta. — Épen tiszteletes lelkipásztoruk volt az, ki lapunkat először vette igénybe a polémiában, mi többszörös sürgetésére adtunk csak helyet, nem lévén barátja! a személyes ügyek nyilvánosságra hozatalának, s ha most a túl

oldalról jött nézeteknek nyitunk tért, talán csak a méltányosság követelményeinek teszünk eleget. Ezt a gyomai lelkész ur is át- fogja látni. Különben sajnáljuk hogy épen a t. olvasókör magyarázta félre intentiónkat.

I Az acrobata társulat hétfőn kezdte meg előadásait. Temérdek közönsége van minden este, s változatos ügyes előadásaik elég szórakozást is nyújtanak, amit némileg a német gyerekek kegyetlen rósz muzsikája zavar meg csupán.

— A hétfői városi közgyűlés egyik szomorú bizonyítéka volt újra, mily bajos nálunk még most is az önkormányzat, s hogy a polczról leszorított paraszt-arisztokraczia mennyire fájlalja még mindég, hogy a nyeregből kiesett. — Legsajnosabb az egészben, hogy derék polgármesterünknek a rend, fentartása egészségébe került. Mikor jutpak már egyszer oda, hogy olyan képviselő testületünk legyen, mely méltányos i igazságos határozatával a nagytöbbség megelégedését kinyerje? — Ha a képviselő választásoknál nem korteskedünk, s az értelmet a pártnézetnek felébe helyezzük.

— A torna s tűzoltó egylet ma egy hete nem tarthatá meg közgyűlését, mivel ugyanazon időben városi közgyűlés is volt, s igy a legnagyobb rész nem is jelenvén meg, a kösgyülés mára halasztatott. Figyelmeztetjük az egylet tagjait újólag, hogy minél számosabban vegyenek részt.

— A Haan Antalféle gyűjtemény megvételére Petrovics Dordeter ur 2 frtot adományozott. — Főösszeg 685 frt 7 kr. az esedékes kamatokon kívül.

— Utolsó közlés óta a gyulai főiskolai myilvános muzeum részére: Léaerer Lajos városi mérnök ur DOMITIAN 12-ik romai császár (kriszt. után 83 ik évben;) — és HADRIAN 16 ik r. cs. (kriszt. után 119 ik évi) ezüst pénzét; Dániel János városi pénztárnok az 1776-ilti német alföldi s az 1795- iki tizenkét krajezáros — ezüst pénzt, és egy kókusz diót; — K. Ludvig József helybéli lakos egy afrikai, hosszában 22, körméretben pedig 53 centimeter, három gerézdes — gyermek nagyságú — kókusz pálma diót; végre Eibel János helybeli lakos egy 1872-ki eperfa oltásból a megemlített évben 20 centim hosszú, és átméretben 12 centimre nőtt eperfa levelet keretbe, üveg alá foglalva, szíveskedtek ajándékba adni.

— Az orvvadászokra rósz idő jár. Egy eleki szomszéd a gyulai határban egyetlen nyulat lőtt, s ezért a járásbíróság 105 frtra büntette, a kir. Ítélő tábla pedig ezt az Ítéletet helybenhagyta. — Több dobozi orvvadász is hasonlóan járt, kik egyetemlegesen 400 frton felül lettek elmarasztalva, ugyancsak a gyulai kir. jávásbiróság által. Bizony ezek drága vadak!

— Halálozás néh. Bodoky Mihály Bó- késmegye volt főmérnökének özvegye sz. Major Zsuzsánna asszony élte 77 évében | hó 9 én meghalt. Áldás és béke poraira.

— Öz. Stéger Mária által kisorsolt török díván párnát Dorottya néven Zöld Sá- muelné asszony nyerte.

— Az országos képzőművészeti társulat részéről a következő sorok közlésére kérettünk fel : „Az országos képzőművészeti társulat a jelen, megalakulása óta tizenharmadik évben, tevékenységének uj — s ha tagjainak rokonszenvező buzgalmába vetett reményeinkben nem csalatkozunk, — eredménydúsabb korszakába lép. Az áldozatok hosszú sora, melyeket a társulat hivatásának érzetében a hazai művészet közügyének, az előbbi évek kedvezőtlen körülményei között hozni kénytelen volt, okszerű gazdálkodás s a társulati működés némi megszorítása folytán helyre vannak pótolva, a társulat anyagi viszonyai teljesen rendezvék, s lerakva a szilárd alap, melyben tovább építve, ujult erővel törekedhetünk a kitűzött czél felé.

E czél nem lehet más, mint egyfelől a hazai művészetnek lelkes fölkarolása;

másfelől az: hogy a társulat saját tagjainak fokozottabb müigényeit, részint minél gazdagabb tárlatok rendezése, részint pedig évrölóvre értékesebb raülapok által kielégítse.

Az évi kiállitások folytonos lendületéről tanúskodik a tárlataink által kivívott elismerés.

A mülapok tekintetében a társulat legközelebb döntő lépésre határozta el magát. Érintkezésbe lépett ugyanis a bécsi „Verein für vervielfältigende Kunst“ czimü mütársulat- tal, mely jelentékeny pénzerövei rendelkezvén, minden nyereséghajhászat nélkül, egyedül arra törekszik, hogy a régibb és ujabbkori festészet gyöngyeit kifogástalan mübecsi réz- metszetü másolatokban juttassa tagjainak.

A közös czél közös megállapodásra vezetett s a képzőművészeti társulat, külön igényeinek fenntartása mellett, e társulat igazgatóságával igen előnyös feltételek mellett több évre s olykép szerződött, hogy saját tagjainak évi müilletménye gyanánt egy lap helyett jövőre 4 remek mülapból álló albummal fog szolgálhatni, mely mülapok hárma rendszerint a két országos (múzeumi), és előbb Eszterházy-féle képtár régibb remekműveiből lesz kiszemelve, a negyedik lap pedig a legelső hazai művészek egy-egy legjobb müvének másolata lesz.

Mihelyt azonban a társulati tagok jelen létszáma 500-al szaporodik, kikötött kedvezményül az album évente egy 5-dik lappal fog bővíttetni.

A képzőművészeti társulat választmánya ezen szerződésben mind a müvek, mind a sokasitó művészek választására nézve magának kellő befolyást biztosított, a hazai metszőknek első vonalban leendő figyelembe vételét kikötötte, s igy lehetővé válik az, hogy állandóbb tagjainak néhány év leforgása után az országos képtár legszebb müveinek európai hirü művészek által készítendő rézmetszetekben való teljes gyűjteményét bocsássa kezére; mely eredményt a hazai műkincsek ismertetése és a müérzék fejlesztése szempontjából nagy fontosságú vívmánynak kell tekintenünk.

A választmány által a társulat alapitó és rendes tagjaira nézve megállapított újabb keltű és régibb kedvezmények röviden összefoglalva a következők:*)

1) A társulat alapitó és rendes tagjai a társulat által rendezett minden tárlatot ingyen látogathatják és családjaik számára szabad belépti jegyeket kapnak, valamint a társulatnak szakmunkákban.és müfolyóiratokban gazdag könyvtárát ingyen használhatják.

2) Minden tag, mint emlitök, évente egy 4, esetleg 5 mülapból álló albummal részesit- tetik melynek értéke a rendes bolti árakhoz viszonyítva, a tagdíj öszvegét tetemesen felül- mulandja.

A társulat már a jövő évben fog gondoskodni arról, hogy tagjai az album számára művészeti kivitelű diszkötéseket jutányos áron kaphassanak.

3. ) Az általános müsorsoláson kívül, melyhez minden tag ingyen sorsjegyet kap, jövőre időszakonként a társulat tagjai számára külön és kizárólagos képsorsolás Jog ren- deztetni, melynek főbb nyereményeit, a mutatkozó részvét arányában, jelesebb hazai müvek képezendik.

4. ) Azonuj tagok, kik f. évi január 1-jétöI számítandó öt évi időszakra magukat tagokul kötelezik, a társulat három utolsó évi mülapja közül egyet szabad választás szerint ingyen nyernek.

Ezen három nagy mülap :„Mária Theresia királynő a schönbrunni várkertben“; „Faust és Margit“ mindkettő Lieczen-Mayer Sándor hazánkfiának olajfestménye után, és Szüzmária s a hittérítők“ az országos képtárban őrzött Murilló-féle műremeknek aczél- metszetü másolata.

5. ) A társulat tagjai évi 10 forint árán tagjai lehetnek egyúttal a bécsi „Verein für vervielfältigende Kunst“ czimü müegyletnek, s annak mindazon müközleményeiben részesülnek, melyeket mások csak 15 frtnyi tagdíj fejében nyerhetnek.

6. ) A mely városban végre a társulati tagok száma 100-ra szaporodik a társulat köteleségének ismerendi minden második év•) Alapitó tagok azok kik egyszer mindenkorra 200 írttal járulnak a társulat alaptőkéjéhez, rendes tagok pedig azok, kik évi 1Ö írtnak lefizetésére egymás után következő 8 évi időközre kötelezik magukat,