Békés, 1874. (3. évfolyam, 9-51. szám)
1874-03-29 / 13. szám
s kitöréseket nem egy Ízben, csakis az újabb törvényhozásba vetett bizalom i ahoz kötött szebb reményekkel lehetett fékezni. ________ L. Szabályrendelet a hernyók és kártékony rovarok kiirtásáról. A gyümölcsfákra nézve kártékony hernyók és rovarok irtásának elmulasztása a gyümölcs tenyésztőnek érzékeny kárt okoz, és pedig nem csak a mulasztást elkövetőnek, hanem a hernyók terjedése miatt az irtást lelkiismeretesen teljesitett szomszédoknak is. Agyanazért a hernyók és rovarok irtását az általános érdek megkívánja, s e czél- ból a következők rendeltetnek el: 1. §. Minden birtokos vagy bérlő tartozik minden év február hó végéig a kertje szőleje, udvarán és a község belsejében bir- tokábán levő minden fáról, cserje és sövényről az őszről maradt hernyófészkeket leszedetni 1 azokat tűzveszélyre alkalmat nem szolgáltató módon elégetni vagy elégettetni, tartozik a tavasz és nyár folytán a fákon cserjéken és sövényeken mutatkozó hernyók és hernyóhálókat mntatkozásnk ntán azonnal leszedni és megsemmisíteni, tartozik évenként legalább egyszer késő őszön vagy kora tavaszon a gyümölcsfa törzsökét, ennek megromlott kérgét levakarni, a azt oltott mész M sárga agyag és */, marha ganéjból készített jó sűrű levél bekenni, miáltal tömérdek rovar és hernyó semmisittetik meg, s a fa szebbé fejlődik. 2. §. Minden birtokos vagy bérlő tartozik ha szomszédja ezen kötelezettségnek eleget nem tosz, ezt az elöljáróságnak feljelenteni s a biró megelőzött sikertelen megin- tés után köteles 3 nap alatt a csősz vagy a szomszéd közbenjöttével a foganatosítandó munkát a mulasztónak költségére és kárára eszközöltetni. 3. §. A községi biró tartozik őrködni a felett, hogy a hernyó irtás az illető lakosok vagy határbeli birtokosok által szigorúan teljesittessék, s ha ez kellő időben nem történnék, — s ha a mulasztónak szomszédai sem élnének a fentebbi pontban körülirt jogokkal: megelőző és siker nélkül maradt megintés után — a biró intézkedik, hogy a hernyó és rovarirtás a mulasztó terhére és költségére eszközöltessék. A községi biró felelős az esetleg felfedezendő mulasztásokért, mit ellenőrizni a járási szolga bírák feladata. 4. §. A hernyóirtást mulasztó tulajdonos vagy bérlő a község vagy szomszédja által teljesitett hernyózás költségeinek megtérítésén felül a községi elöljáróság által kimondott s azonnal végrehajtandó 2—5 illetve kötekedés esetén 10 frlig terjedhető pénzbírsággal büntettetik meg, mely bírság | községi faiskola költségeire fordítandó. 5. §. A község birtokát képező és általa kezelt faiskolában kertekben találtató fák, cserjék és sövények, valamint a határbeli nyilvános utakon levő gyümölcsfák a község költségén a hernyóktól megtisztitan- dók, mi felett őrködni a büntetési joggyakorlata mellett, rendezett tanácsú városoknál a polgármester, — másutt a járási szolgabirák kötelessége. 6. §. A hernyók ás kártékony rovarok pusztítását illetőleg annyira hasznos éneklő madarak kímélése különösen az elöljáróság figyelmébe ajánltatván, ez köteles az e tekintetben fenálló rendeleteket szigorúan megtartani és megtartatni, az iskolába járó gyermekeket erre a tanitó által évenként többszőr figyelmeztetni, s a mennyiben a gyermekekre szülőik oem elég gonddal ügyelnének fel, I tekintetben a gyermekek ismételt pajkosságai és pusztításaiért a szülők rovan- dók meg a fentebb említett pénzbírsággal. Ezen kívül a pillangók kiirtása szintén figyelembe veendő. 7. §. Az elöljáróság tartozik jelen szabályrendelet kivonatát minden hóban egyszer — minden mulasztásért egy egy forint büntetés terhe alatt kihirdetni. Kelt Gyulán, Békésmegye bizottságának 1873-ik napján s folytatva tartott közgyűléséből. Kiadta: Hajóssy Otto. H ________ főjegyző. Le velezés. B.-Sz.-András martius 22. 1871. Sokféle csapások által van az emberi élet próbára kitéve; de minden csapások közt legrettenetesebb az, midőn az ember, az Isten képe megfosztatik a kormányzó erőtől; midőn az előbb értelemmel biró elveszti elmebeli tehetségét s a kedvezőtlen sors kegyetlen üldözésének nagy mértékben ki van téve. Valahányszor ily szerencsétlen áldozatot látunk, mindannyiszor szánó érzelem támad az emberi kebelben. Községünk, fájdalom, e tekintétben nagyon szánalomra méltó helyzetben van, több elmebeteg sokszor illemet sértő rongyokba burkolva jár kel utczáinkon fel s alá, — 1 a fentebbi években is két ily szerencsétlen lett áldozata a közvetlen községünk alatt folyó Körösnek, — a múlt évben is egy családapa kalaposmester tébolyodása vonta magára községünk figyelmét, ki hónapokon át minden czél nélkül járva kelve, eléggé szánalmas körülmények közt tüntette ki elméje tompulá- sát. Február elején egyszer csak eltűnt, hova lett ? senki nem tudta, több mint egy hét elfolyása után jött tudomásra, hogy a szentesi tanyák közt egy rommá vált lakatlan tanya omladékai közt a dermesztő hidegben lelte halálát, I varjak által éktelenül eltorzítva, hozatott haza családja körébe. Az emberi szív elborzad, hogy a XIX század utolsó felében is ily részvétlenség van az emberi keblekben, hogy egy szerencsétlen, magával tehetetlen embertársat nincs ki gondos ápolás alá véve, megvédené az ily kebelr.ázó eseménytől. Midőn a szerencsétlen ily megtorzitott állapotban haza szállíttatott, bezzeg volt akkor szánalom, volt akkor részvét iránta, de e részvét már akkor a szerencsétlenen mitsetn segített. Váljon nem jobb lett volna-e, ha 6000 lelket számláló községünk, ha máskép nem közköltségen — az országos tébolydába szállíttatja, hol gyógykezelés mellett lehet, hogy visszaadat itt volna nejének I 4 árva gyermekének ? E szerencsétlen eset szolgáljon intő például más elmebetegekre uézve is. A felebaráti szeretet is hangosan prédikálja, hogy az ügyefogyottakat segéljük. Bizony nem válik dicséretünkre bárki előtt is, ki látja, hogy a dermesztő hidegben is mezítláb I csekély rongydarabba jár elmebetegünk utczáról-ut- czára. ________Zih Károly. Me zö-Berény martius 26-án 1874. Tegnap délután 3 órakor, minden ren- dü-rangu és vallásu igen nagy számú közönségnek kiváló részvétet tanúsító összesereg- lése mellett — a b.-csabai, m.-tnri és déva- ványai mózes vallásu hitközségek papjainak szertartásos összemüködésükkel tétettek örök nyugalomra, ezen mezőváros egyik érdemes, és általánosan becsült polgára Békésmegye bizottmányi tagjának, — a derék Krausz Zsigmondnak hűlt tetemei. — A boldogult, a 60-as évek utószakában, a zsidó congressusnak választott tagja lévén, — egy szakosztálynak elnökségével, i az ez idő alatt részükről kiadott lapnak szerkesztőségével tiszteltetett és bízatott meg, hitfelei által. Az utóbbi időkben, mint vagyonos független ember, zajtalan életét, leginkább a tulajdonát képező több száz kötetekre menő, gyönyörűen rendezett könyvtárában töltvén, azt nagyrészben különböző tudományos búvárlatoknak szentelé, — és mint ezelőtt is sok oldalú olvasottságáról ismeretes férfiút néhány — német nyelven irt, — nyomtatásban is megjelent értekezései, s figyelmet ébresztő dolgozatai által — magát, mint alapos ismeretekkel biró gondolkozó főt mutatta be azon tudományos olvasók előtt — kikhez azok eljutottak. Hogy mint gyermektelen ember, rendelkezett-e ő, és miként, — vagy hosszabb évek során vele boldogult élt neje, mostan már bánatos özvegye, minöképen fog intézkedni a fentebb említett szép könyvtárról nem tudhatni;? azonban valóban érdemes volna azt, szaktudósok által megnézetni, s talán valamely közintézet részére, — ha lehetséges volna — azt megszerezni, a menyiben ott sok becses mü létezhetik. Mint ember, ősi vallásához ragaszkodó, buzgó, — felekczetebelieket összetartó, a szilkölködökön vallás külömbség nélkül segítő emberbarátnak, a társadalomban müveit férfiúnak ismertetvén, annál inkább közsaj- □álatot keltett azon még most váratlan esemény, — hogy az ötét egy könnyebb meg hülés következtében, — mint mondatik — most már nyolezadik ízben, és pedig végzetesen megrohanó tüdögyuladása, sem hason- 3zonvi — melynek haláláig rendilhetlen bajnoka volt, — sem alleopathiai gyógyszereiéi által el nein hárittathatván, ezen 5 napig tartott nyavalyája 59 évre terjedt munkás életét menthetetlenül kiáltá. Nyugodjanak sárházának porai békével! B. Ekkor hirtelen kezembe nyomta a kis tárczát, s felkért, hogy ma még egyszer jöjjek el édes atjyáboz, a hirtelen félre forditá arcát, hogy ne lássam a könnyeket, melyek b^jos arczáin végig peregtek, s kirepült az ajtón. Most éreztem először mily szegény, oh mily szegény vagyok ! Rózsa kezeiből pénz ajándékot, egy alamizsnát kényszeritve lenni elfogadni, igen mélyen helyezett alája, pedig ngy szerettem volna mellette, egészen mellette állani. Vissza nem adhattam neki, mert nem az enyém, — édes anyámé volt, sőt szemrehányást kelle tennem magamDak, hogy én nem örülök annyira Rózsácska mennyei jóságának, mint minőt ö nekem avval okozni szándékolt, — — de nem parancsolhattam érzelmeimnek; pedig ez nem a megsebesített kevélység volt. — — Az első találkozás a kedves gyermekekkel már először mély benyomást tett rám. A könyek — melyeket tepnap előtt ■irt — mai pénzét még nehezebbé tették. Pedig Rózsa azt bizonyosan oly gyöngédségből, s oly jó szivüséggel tette, a mint csak viszonya hozzám engedhette, hanem éppen e viszony tette nehézzé, — ebben rejlett a szégyen, a megalázás. Pedig ö ezt állása, s viszonyába, hozzám iyen jogosan tehette, s ebben igaza volt, — óh, de nekem épon a fájt, a bántott, hogy igaza volt. Én most e házban legfeljebb csak mint egy tűrt személy szerepelhettem. — Ő leánya az én princzipálisomnak, s később köztünk még egy átbághatlanabb őr támad, -r melyet ö ezen alamizsna által még nagyobbá alkotott. Ezen kiállítás annyira elkeserített, hogy az előbb kívánt állomás előttem egész ingerét elvesztette. Ezen s ily féle gondolatok közt indultam Vidrai úrhoz, hogy vele a sorsjegy végett beszéljek. — Nem volt hon. „Nem vesztett Ön el valamint ? szétütöm meg a szoba lány — a mint a minap este itt volt, s én önnek a lépcsőn levilágítottam.“ „Talán az én sorsjegyemet ?“ törtem ki csodálkozva. Nagy örömmel hozta el a leányka a sorsjegyet, s elbeszélte, hogy midőn ő nekem levilágított és a ház kaputól a lépcsőhöz vissza jött, a lépcső alján találta, 1 mintán senki idegen sem volt azon este kívülem a házban, rögtön engem gondolt a sorjegy tulajdonosának. Nagy örömmel vettem át a 25 frt értékű -sorsjegyet, s tekintettel a kofával szándékozott adásvevési üzletre, elő vontam Ré- zácska kis tárcáját, s belőle egy aranyat — molyét a kofával eszközlött profitból visz- sza téritni reméltem — becsületességének némi elismeréséül ajándékoztam neki; _ szómban ö ajándékomat nem fogadta el;_ s ezen kevélység — bátran nevezhető annak — engem nem bántott. — A különbséget a két eset között még akkor nem tudtam világosan megkülömböztetni; | szobalány pedig tulajdonképen többet ajándéko. zott nekem, mint Rózsa, mert az szegény, ez pedig gazdag volt, s azon arany, melyet a szobalány visszautasított, ennek bizonyosan több értékű volt, mint Rózsának azon tiz, melyet édes anyám számára ajándékozott, később azonban ez előttem világosabb lön. A sorsjegy eladását Praetzelnó vállalta magára. A kofa azonban a reménylett 50 frt helyett nem akart a sorsjegy valódi értékénél többet egy krral sem fizetni. — Ezen sorsjegy mely nekem annyi gondot okozott, — vajon nyert-e és mennyit, azzal a lotteri a kedvelőknek s kedves olvasóimnak nem szolgálhatok. — Nehezen esett ugyan ezen sorsjegyet, melyre Praetzelné lelkét és testét tette, kezeimből kiadni, s az ördög majd rá vitt, hogy azon pénzből, melyet Rózsa ajándékozott — édes anyám számára megtartsam, hanem legyőzve ön magam, a bizonyost még is elébe tettem a bizonytalannak, s eladattam, sőt még bizony a számát sem tartottam meg, s soha sem, tudakozódtam további sorsa felől. — — — Az állomás, melyet nekem Bodroghy tanácsos ur ajánlott, s mely délutáni látogatásom alkalmával, elmagyaráztaott, minden réményeimet felül múlta. A rettegett irnoki állomásról itt szó sem volt. — Bodroghy nr, az udvarnál ioen jó hírben állott, melyet neki tántorithatlan igazságossága, finomsága, tudománya, már több évtizedek óta alapított, — s ugyanazért annyi teéndövel volt elhalmozva, hogy ezt egyedül semmi módon, — a legmegfeszitet- tebb szorgalommal el nem végezhette. Ehhez még rövid idővel ez előtt egy öreg nyugdijáé tábornagy, egy 80 éves ősz, arra kérte volt fel öt, hogy szép birtokát, melynek kezeléséhez becsületesség, — sőt tudomány is kivántatott. — kezelje, s az öreg halála után fiának, ki külföldön lakott, s onnét visszatérni soha sem szándékozott, — adja át, — a mi egy igen szép üzlet le- endett volna. Bodroghy nr, ezen ajánlatnak elfogadása felöl még mind eddig nem nyi latkozott, s bokros elfoglaltsága folytán erről leakart mondani. — Az én magam viselőiem, a megtalált állam kötvények visszadásával, benne bizalmat ébrdsztett, s ezt előadván a tábornagynak, ajánlatot tett neki, saját felügyelete alatt, ha az ügyet nekem adná által; — — - azon esetre, ha én a netán ahhoz szükséges ismeretekkel bírnék, miért is ennek megvizsgálásához a mai délután lett kitűzve. Szerencsémre egy tanáromtól, ki éppen az udvarnál is megfordult, felőlem a legjobb hiroket vette, s talán éppen azért oly erős vizsgálatnak vetett alá, mintha egy doc- toratusi vizsgálatot kellett volna kiáltanom. Tetszését és megelégedettség óráról órára mind erősebben nyilvánította, míg végül a legszebb dicséret mellett azzal zárta be, hogy az ügyet nekem átadja, 1000 frt évi fizetés s a tiszta jövedelemnek bizonyos szá- zalékja mellett, a szerződést jövő napra kiállítani is ígérte. — A főfelügyeletet minden fizetés, sőt a köszönet kizárásával magának tartotta fen, — s azonnal fel is kért, hogy egy rakás apróságot vegyek tőle át. Csak 3 napot akartam életemből elbeszélni, s ugyanazért a folytatást itt félbe is szakítom. Rózácska 3 év múlva becses kezével boldogított, ipám uram pedig egész irodáját átadta. Minden karácsonkor, mely ezen kedves barátságos körben leforog, ott ragyog kedves 4 gyermekeink előtt a karácsonyfa, pompás mézeskalács mogyorói, s aranyos dióval, melyet az én jó bábsütőm, kivel folytonos jó barátságban vagyunk, szokott ajándékozni, a szobalány, ki a sorsjegyet nekem visszaadá, most házunknál van, s jó Öreg Praetzelnéra is, ki sovány falatjait velem megosztotta volt, most legalább minden ünnepnapon kénytelen részt venni ünnepeinken, s öreg édes anyám, ki a csendes falnsi életet elébe teszi a nagyvárosinak, most saját barátságosan s jól berendezett házában lakik, s szeretett s nagyra becsült menyének, évenkint ön szőtte házi vászonnal kedveskedik, stb.
