Békés, 1874. (3. évfolyam, 9-51. szám)

1874-09-06 / 36. szám

játszá, hogy a közönség szűnni nem akaró taps viharban nyilvánító eiösmerését az est hősnője iránt. — Maga a hangverseny fél tiz órakor ért véget, s pár perez alatt eltűntek az ülőhelyek, hogy tért engedjenek a tánezos ifjúságnak, mely mit sem törődve az idő szeszélyével, — a nagy meleg daczára — a Czeglédi Farkas testvérek jó ze- nakara mellett reggeli négy óráig tánczolt. Az est virágai között látható volt a környékbeliek közöl: Lubinszky Mathild k. a.

H.-M.-Vásárhelyröl; Jurcsek Berta k. a. Mécséről; Vartos Juliska k. a. Uj-Kigyósról; Schröder Istvánné urhölgy s mások, kik bizonyára édesen gondolnak vissza a jó kedvben gazdagon át élt estre, — illetőleg éjszakára. — A mulatságnak anyagi oldalát tekintve is eléggé sikerültnek mondható, ameny- nyiben a bruttó jövedelem 50 frt volt, mely összeg a Petőfy-ház javára fordittatott.

B.-Gsaba 1874. szeptember 2.

T. szerkesztő ur! Becses lapjának 35- ik számában, az újdonság rovatában olvastam, Csaba város azzal rővatik meg, hogy a csabai indóhéznál a rendőrségnek semmi nyoma sem látszik; — az ujdonságiró azt egyedül csak onnan gyanítja, a mint mondja is, hogy a Sz.-István ünnepről hazatérők köz- zül ketten kárt szenvedtek, mert a váróteremből holmijokat más vitte el, — se miatt helyesebb tettre figyelmezteti Csaba városát.

Ha a tisztelt ujdonságiró ur alaposabb újságokkal nem képes az ujdonsági rovatát megtölteni, úgy azt javasolnám néki, hogy sokkal czélszerűbb és hasznosabb lesz, inkább azt a helyet üresen hagyni, mintsem ily kikoholt hazugságokkal az időt is vesztegetni, s a lapot beszennyezni, — mert Csaba város részéről a rendőrség rendesen jelen van, úgy éjjel, mint nappal a vonatok érkezésénél; ■— se szerint egész felesleges és szükségtelen ujdonságiró úrtól szives figyelmeztetése, vagy instructió adása.*)

Kövesdy Benő.

Újdonságok.

A Szent István király kegyeletes nemzeti ünnepén, a r. kath. nagy templomban Göndöos Benedek apát ur tartá az egyházi szónoklatot, melyre ezúttal tárgyánál fogva visszatérünk. Igen szépen adta elő az apát ur, hogy szent István király hazánk nagyságának megalapítója, nemzetünknek atyja, s a kereszténység terjesztésének mily buzgó apostola volt; hogy az ö nevével kezdődik nemzeti létünk, polgáriasodásunk, műveltségűnk ; — s azután átment a mai kor magyarjaira, s hitéletünk szomorú hanyatlására,

— igen találó például hozva fel, hogy az országgyűlés még be sem hozta törvény által a pojgári házasságot, s már is találkoznak meg városunkban is olyan közhivatal- báb? álló tisztviselők, kik a polgári házasságra .szerződéseket imák és kötnek, még pedig olyj házas felek között, kiknek hitestársa uijág él, s egymástól törvényesen elválasztva mé£ nincsenek, .n- holott az ilyen összeker lés nem házasságnak; hanem házasságtörésnek nevezhető; s az ily szerződések készítőit a közerkölcsiség megrontóinak nevezé, kik a nép tudatlanságát felhasználva, s pár forintért" kizsákmányolva, ily alávalóságra vetemednek, a törvényes szerződés színezetének álarcza alá rejtvén a vétkes együttélést ; és végül óva inté híveit az ily botrányos viszony kötésétől. Az apát ur felszólamlását és jószándékát csak a legmelegebben -helyeselhetjük, mert igaz ugyan, hogy a polgári házasság nemsokára törvény által szentesített intézmény leend, azonban az sohasem lesz megengedve, hogy míg a házas feleket egymástól törvényesen el nem választják, addig uj házasságokat köthessenek ;

— s ugyanazért az ily fonákságokat terjesztő álpróféták tegyék szivökre közöket, és

*) Elemeitek biz ott múlt hó 21-én 5 piáidét és egy téli rokkot három csomagban, erre biztos adataink vannak, kérdezze meg csak a vasúti | távirda hivatalt, mely ez ügyben K.ét- egyházára sürgönyzött. IMl S z erk.

ezután ily — a társadalom mételyéül szolgáló, demoralizáló újításoknak hitegetöi, terjesztői ne legyenek. Különben hisszük, hogy a megyei és városi hatóság szigorúan be fogja tiltani, vagy talán már be is tiltá az ilyetén lelketlen üzérkedést.

A Megyei múzeumunknak a közelmúlt napokban több ritka és becses vendége volt. így Cséplő Péter premontrei rend. tanár ur, a biharmegyei muzeum igazgató őre, egy másik tanártársával, Nogáll János nagyváradi kanonok ur, s Podhraczky Rezső és Frint Mihály főtisztelendö urak, kik mindnyájan odanyilatkoztak, bogy ez, noha még csak bölcsőjében van, mégis minden tekintetben felülmúlja a már régebben fennálló biharmegyei múzeumot, s élénk csodálkozásukat fejezték ki a nagyszámú és intelligens közönség fölött is, — vasárnapi tárlati nap lévén, — beismerve, hogy a közművelődés és a tudományos régészet pártolása nálunk hasonlitbatlanul nagyobb, mint biharmegyei szomszédainknál; — különben a muzeum érdekes tárgyakkal, különösen arany-, ezüst-, réz-pénzekkel és érmekkel a megnyitás óta is gyarapodott, s Berényböl azt Ígérte valaki, hogy Petőfinek hátrahagyott irományaiból a múzeumnak is fog juttatni, a mi ha valóban megtörténik, legbecsesebb ereklyéink közzé fog tartozni; — szeretjük hinni egyébiránt, hogy múzeumunk még csak ezután fog igazán gyarapodni, megyénk lelkes fiai és leányainak adakozásai és aláírásai folytán.

A Kisasszony napján f. hó 8-án a rom. kath. nagy templom, egy ájtatos egyházi ünnepély színhelye lesz. Ekkor fog t. i. városunkban is megalakulni, a Fran- cziaországban annyira elterjedett Jézus szent szive tiszteletének társulata. A kezdeményezés örök érdeme a hitbuzgó özvegy gróf Wenckheim Józsefnét, az eszme létesítésének és kivitelének érdeme pedig Göndöcs Benedek apát urat illeti.

A A szombati térzenén oly sokan voltak, mint még talán egyen sem eddig, — de valami por vagy füst úgy ellepte az egész sétatért, hogy látni is alig lehetett. Később azonban ez eltűnt. Farkas Józsi zenekara elég csinosan játszott, de városunk elismert első zenetebetsége azt jegyzé meg, bogy Teli Vilmos operát úgy kiforgatták a saját eredetiségéből, hogy az apja sem ismerte volna meg. Ebből az a tanulság, hogy a mit még nem tudnak jól, becsületesen, azzal ne lépjenek fel a közönség előtt. A csárdások és a románka-négyes igen sikerültek voltak.

A Az elmúlt héten tartattak meg Budgyásné és Plankné asszonyságok leány- növeldéiben az évet bezáró vizsgálatok. A vizsgálat eredménye kitűnő volt mind a két helyen, — különösen Budgyásné asszonyságnál a szebbnél-szebb bemutatott kézimunkák érdemelnek figyelmet és dicséretet. Városunknak annyi kedves leányt, és szorgalmas házi nőt nevelt e két intézet már, hogy mi őszinte szivböl kívánhatjuk azok buzgó vezetőinek, hogy neveljenek még számos évekig s .ültessék leányaink, szivébe főleg e három erényt: a vallásosságot, a szorgalmas háziasságot, s az egyszerű szerénység kellemét.

A Biztos kutforrásból értesülve,

.megsúghatjuk olvasóinknak, hogy f. hó 21-én egy nagyszerű, s minden tekintetben sok élvet ígérő cOncertünk leend, mely a' batholi- kus nagy templom most készülő uj Orgonája javára fog röndeztetni, s melyen Tannerné- . Szabó Róza, a nemzeti színház opera énekesnője, Erkel Sándor nemzeti színházi másod-karnagy, a helybeli magán-dalkör, s még több egyes zene- és műkedvelők.fognak köz remüködni. A concert után bál leend, melyre szabad legyen hölgyeinknek az annyiszor emlegetett ízléses egyszerűséget ajánlani; ra- gyogjanak szépségük kellemével, s lelkületűk szellemi fényével, mely hódítóbb úgy is mint minden arany, selyem és csipkeragyogás A Kezdetét vette az őszi vásár, mely váiosunkban évenkint a legnagyobb szokott lenni, — más helyen erről majd bővebben megemlékezünk, itt csak azon óhajunknak adunk -kifejezést, hogy bárcsak a hagyományos vásári eső csakugyan meglátogatna bennünket, és elverné azt a fullasztó port, melyet már hetek óta nyelünk.

(r—e) Nyíri színtársulata Orosházá- zára készül. Az előre szétküldött programm

kellemes estéket. Ígér közönségünknek, melyen ott találjuk a színi irodalom legújabb termékeit, s különösen megemlíti a nemzeti színházban is tetszés mellett adott „Betyár kendője,“ „Csók,“ stb. színmüveket.

Szarvasi újdonságok.

— Hymen. Kernucb Adolf sándorfalvi evangélikus lelkész, — ki a korábbi években egyházunknál is mint segédlelkész működött — a napokban lépett holtig tartó frigyre hölgykoszorunk egy szép virágszála Koren Julia kisasszonynyal. Áldás és a felhőtlen boldogság védangyala lebegjen az uj frigy felett !

— Ujdondászi titok. Újdondász col- legák ! ide most fülek és szemek, mert a mit én mondandó vagyok, az még.... az most. . még titok. Titok pedig annyiban, a mennyiben még nem dobszó által tétetett közhírré a mindenki, de különösen a höl- gyecskék kíváncsiságát felfokozó „H y m e n.“ Daczára tehát, hogy még tán senkinek sincs tudomása az ezen egy valakinek sziveraelő, más valakinek pedig leverő hírről; az újdondász az, a ki füstöt Iát ott is, a hol más nem is gyanít. Az álmos- és a sibillakönyv szerint pedig a füst — hír.

A minapába ugyanis, újdonságok gyűjtése végett a mindig fogacskáim közt hilim- bázó bodor füstü pipácskám kíséretében nyakamba vevém a várost, kínozva a tudattól, hogy e hétre még csak két újdonságom van. A mint mondom gondolatokba merülve, igy haladtam egyik utczán le, a másikon pedig fel, akaratom ellenére is tán egy hölgyes ház függönytelenitett ablaka alatt — veluti asel- li solunt — fülecskéimet hegyezve hallgatóztam. S ime csodák csodája, mit hallottam ? ! Mit hallottam volna mást, mint a boldog vőlegény ajkairól — a mint az örömtől sugárzó arczu arával a hirterjesztö ablakocska mellett állt — e szócskát hogy: „Hymen !“ Átkozott knrta szárú pipám azonban most az egyszer vesztemre volt, mert füstjének finom parphűm illata a nyitott ablakon keresztül a boldog pár orr-idegéig elhatolván, a függönyt szó nélkül, lebocsájtván, s nekem pedig a nélkül, hogy bővebb felvilágosítást nyerhettem volna, távoznom kelle, megfogadván azonban egyszer mindenkorra, hogy ujdon- ság-gyüjtés alkalmával pipácskámat hon nyugalomba teszem. — S hogy kik a boldog arák ? az most még ujdondászi titok.

Bús magyar.

Gazdászat, ipar, kereskedelem Lobmayer J. F. üzleti jelentése.

Budapest, 1874’ aug. 30.

A lefolyt hét újat nem mutat fel, csak is az előbbeninek irányát erősítette meg, mert a menynyit az első napokban felhajtott, ép anynyit vert vissza' az ulolsó napokban: az egész mozgás csak egy hullámból állott. VáloSággal, üzletről nem. lehet szp, ha a mai hangulatot a számtalan mellék; körülmény nem javitja meg; pedig, javulásról t. i magash termény árakról egyelőre le, kell mondani. Minden külföldi jelentékeny piácz Vissza ment, s még" nem az utolsó határig, ment nem szabad figyelmen kivül hág^nf,' hogy'az idei nagytérmésü Oroszország még kevésó '.reducálta árait, el i lévén a inult éviektől drágára szoktatva; de mihpjyt Oroszország kivitele jelentékenyebb lesz, akkor saját csökkenő áraival vistza fog hatni újra re nk. Ezen körülmény is vissza tartja a mi buzakereskedő inket bevásárlásoktól. valamint malmaink — a gyári liszt- szükséglet folytán — igen kevés kedvet . mutatnak hazájukat most in r megszerezni A múlt hét búza- üzlete is az osztrák tartományok részére történt, úgy hogy az eladott 100,000 mérőből alig ha a fele esett malom vásárlásra, pedig az itteni malmok heti szükséglete tűrhető időkben 150—200,000 mérő hetenként. — A malmokra nézve is életkérdésé vált a jövő búza ár; nem szabad a régi licitáló búzavásárlást folytatni, mert drága lisztet sem ideben sem külföldön veszteség nélkül el nem adhatnak, s ha az idei (májustól — máig számítandó) üzleti vesztegetéseket szaporitni kellene drága bnza vásárlás és teljesen pangó lisztüzlet mellett: akkor ezen az országnak minden osztályét éltető iparágra is rósz napok jöhetnek. Minő kedvező conjuncturába kell mennünk magyarországi terményeinkkel hogy egy- egy iparvállalatunk annyit nyerjen a mennyit veszített pesti malmaink egy némelyike a lefolyt (april

_anguszt) 5 hónap1 alatt? A vesztesség 200,000

fr

tpt is meghalad, ha a még következő hónapok nagyobb hasznot nem nyújtanak.

Természetes tehát, hogy a bnza vásárlásnál ezidejüleg senki sem kíván „jobb vevő“ a „másiknál“ lenni.

Az üzlet keveset változván, a multheti árak ezúttal is érvényben maradhatnak, — kivéve a zsirt melynek ára f. 51—52-re emelkedett — s igy a feljegyzéseket ez alkalommal elhagyom.

ííyilttér .*)

Szeghalom, augusztus 30. 1874.

E lapok 34. számában Bleier Izidor egyenjo- gositott zsidó polgártárs képviselő testületünknek a községi korcsmáitatási jog bérletére vonatkozó intézkedését, mint nemzetiségi sérelmet a „Békés“ olvasó közönsége itélőszéke elé terjesztvén, és pedig képviselő testületünket sértő gúnyolódással, noha mi ezen éretlen henczegést becsületes szándékunk tudatában nem tartjuk méltónak arra, hogy vele foglalkozzunk: mindazáltal az olvasó közönség iránti figyelemből azt válasz nélkül nem hagyhatjuk, részint azért, hogy a közönség láthassa az egyenjogó- sitási törvény üdvös visszahatását a zsidó nemzetiségi öntudat ébresztésére, részint pedig, hogy mi is egy adattal szolgáljunk azon népfaj jellemvonásai ismertetésére, melynek az idők jelenségeiből ítélve, különben is az a czélja, hogy elébb-utóbb alázatos szegény jobbágyai legyünk.

A kérdéses czikk arczátlan hazugsággal azzal vádolja képviselőtestületünket, miszerint ez elhatározta volna, „hogy zsidónak a községi korosmaépU- letben való lakhatása nem engedtetik meg, csak azért, mert izraelita,“ noha tekintettel az italkezelés körül tapasztalt visszaéléseikre, zsidópolgársaink- nak a korcsmákbóli teljes kizárása is eléggé igazolva volna: mindazáltal képviselőtestületünk ném ez indokból, de a vidéki keresztyén közönség érdekéből intézkedett úgy, a mint intézkedett. Jelesül Szeghalom községének 6, a birtokosságnak ugyanennyi korcsmája lévén bérbe kiadandó, mindezen korcsmákban évek óta kizárólag zsidó borméfők alkalmaztatnak a bérlők által. Képviselő testületünk tehát már ezelőtt* 3 évvel a bérleti feltételek közé ig- tatta, hogy legalább a központi vendéglőben még ha szinte zsidó lenne is a bérlő és korcsmáros, egy keresztyén szakács tartassék, ki a vendégeket szűk* ség esetében a keresztyének által élvezni szokott ételekkel láthassa el. Ezen feltételt azonban a bérlő és korcsmáros bár elfogadták, de nem teljesítették, s igy a közelebbi bérletnél határozottan kijelentette képviselő testületünk, hogy a központi vendéglőben kizárólag keresztyén bormérőt óhajt és akar alkalmaztatni, indokul szolgálván az intézkedésre azon körülmény, miszerint községünkben evenként a békési és gyulai országos vásárok alkalmával 7, úgynevezett „csalivásár“ lévén, az ezeken megjelenni szokott számos vidéki iparosok, kik a .vendéglői ellátást egyszer máskor igénybe vennék, mindannyiszor hangos zúgolódásban törtek ki községünk ellen, hogy nem tud, vagy nem akar egy .becsületes kér. vendéglőst tartani; — továbbá Szeghalom, járás székhelye is lévén, részint az évenkénti ujonezozások alkalmával nagyszámú vendégek, részint a járásbíróságnál számos ügyes bajos felek, ügyvédek, elöljárók stb. fordulnak itt meg, s miután községünkben nincs csak egyetlenegy hely is, hol a keresztyén ember, pénzéért, kér. ízlés szerint - étkezhetne, a ki magával ide tarisznyát nem hoz, vagy ismerősei nincsenek, vagy tarisznyája történetesen kiürül, kénytelen a napnál ebédelni, és a holdnál vacsoráim, ha keresztyén gyomra eredeti jogait tiszteletben akarja tartani. Es épen e kiáltó szükségen óhajtott képviselő testületünk segíteni, midőn elhatározta, hogy a 12 korcsma közül legalább egyben keresztyén vendéglős legyen.

És ime e határozat ellen zsidó polgártársaink a közelebb megejtett árverés Alkalmával „a szabadság és egyenlőség örökké szent elvének nevében“ 'ünnepélyesen óvást tesznek, — ovast tfeezn^k-a község" örirendelkezési jóga ellen, nemcsak) hanem 7 esfer léiket számláló községünk *£ltalánó^ óhajtása fplvtáiTkeletkezett ezen határozatot^imnt nemzetiségi sérelmet, orvoslás végett a megyei hatósághoz föllebbezik. — Bleier Izidór prófétájukat pedig megbízzák, hogy nj kiadósban faja meg Jeranias sí- uralmait, a „Békés“ olvasó közönsége számára a szabadság és egyenlőség örökké szent elvednek ezen vakmerő megsértése miatt.

Ez a valódi tényállás, s hogy volt-e, s van-e joga képviselőtestületünknek ezen intézkedésre ? nem lépte-e túl ez intézkedése által törvényszabályozta hatáskörét,? Helyesen tette-e, midőn kér. .polgártársai érdekéről is ekkép gondoskodott ? továbbá, hogy volt-e okuk egyenjogositolt zsidó polgártársainknak ama fönebbi intézkedésben nemzetiségi sérelmet keresni, s az ellen óvást tenni ? Eszélyesség, és ildo- mosság-e tőlük ezen nevetséges óvástételükkel pro- vocalni, azon közönség ellenszenvét, sőt gyütötetét, mely felekezeti, vagy nemzetiségi elfogultsága — s türelmetlenségének soha semmi jelet nem adta, nemcsak, de sőt egyszerű megkeresésükre saját temetőjéből kellő helyiséget elkülönitve, rendelkezésük alá bocsátott? — mert hiszen az igazhitű zsidónak még holtteste sem pihenhet egy sorban a keresztyének nyugvó poraival — van-e joga im e magát minden más néptől elszigetelt ősi hitelvei — s ezekből folyó háztartási szokásaihoz hagyományos hűséggel s törhétien makacssággal ragaszkodó néptöredeknek oly fennen követelni, hogy kedvéért a nagyszámú

*) Az e rovatban közlöttekért a szerkesztőség csak a sajtóhatóság irányában vállal felelősséget!