Békés, 1874. (3. évfolyam, 9-51. szám)
1874-08-23 / 34. szám
Harmadik évfolyam 34-ik szám Gyulán augusztus 23-án 1874 Szerkesztőségi iroda: Dobay János könyvnyomdája, saját házában. Kiadó hivatal: Winkle Gábor könyvárus üzlete, főtér, Prág-ház. V J Megjelen hetenként egyszer, minden vasárnap. Előfizetési db: VEGYES TARTALMÚ HETILAP. Hirdetések felvétetnek Gyulán Winkle Gábornál és a szerkesztőségnél. — Hirdetésdij : 50 szóig egyszeri hirdetésnél 60 kr., 100 szóig 1 írt., kétszeri hirdetésnél 25%, háromszori hirdetésnél 50% elengedés. — Nagyobb hirdetéseknél méltányos árelengedés, — Nyilttér Garmondsora 10 kr. Három hóra . Hat hóra . . Ellenez hóra . Egy évre . . lft 2 ft 3 ft 4 ft Jelentés a tanévnyitás változtatott ha- táridejérül. A szarvasi fögymnasiumban az 187 4/5 - re szóló beírások, felvételi és javító vizsgák csak szeptember hó 4-én, s az előadások szeptember 7-ikén fognak kezdődni. Ez elhalasztásnak oka az, hogy augustus végső és szeptember első napjaira különféle, a tanlérfiakat is érdeklő, egyházi, művészi és tudományos gyűlések hirdetvék országosan. Miről is a t. iskolai közönséget ezennel hivatalból tudósítja Tatay István, igazgató. Gyula augustus 13. A közoktatásügyi minister a napokban két igen fontos rendeletet adott ki, melyeknek lelkiismeretes végrehajtásától hazánk szellemi haladása függ. Az elsőben a népiskolák tágítását, a az iskolák látogatásának pontos és szoros ellenőrzését, a másodikban pedig a felsőbb nép-, vagy polgári iskolák felállítását hagyja meg a legszigorúbban, úgy a tanfelügyelőknek, mint a megyéknek. Mily szükség volt e rendeletekre a mi tanfelügyelőink csendes semmittevése, s az autonómiája csorbításán siránkozó megye tétlensége mellett, ki oktatásügyük állapotát csak némileg ismeri is, azonnal tisztában van. Az utóbbi ministeri rendelet megyénkből 13 községet sorol fel, hol már eddig is vagy felsőbb nép-, vagy polgári iskolának kellett volna lenni, Szeghalmot és Füzes- Gyarmatot pedig nem is említi, pedig e községek is 5000 léleknél többet számlálván, szintén azok közé tartoznak, melyek az ily iskolák felállítására törvényileg vannak kötelezve. A rendelet meghagyja a tanfelügyelőnek és megyének, hogy az említett községekben — lásd multujdonságainkközt—az iskolák valamelyikét egy óv alatt, habár bérházakban is megnyissa. Ez a rendelet világos, s a fővárosi sajtó a minister ur törekvéseit a legmelegebben üdvözli, sőt az ellenzékiek azt is hozzáteszik, hogy már régen kellett volna. A megyén van a sor, mert a tanfelügyelőtől sem lehet sokat, várni az eddigiek után, mutassa meg a vármegye, hogy ha akar, tud is tenni, s ha ez iskolákat a felsorolt köz légekben felállítja, áldásosabb dolgot fog művelni, 10 évi politikai harczánál. S a mi különösen Gyula városát illeti, a rendelet végrehajtása talán nem fog akadályokba ütközni, a mennyiben Gyula város képviselő testületé már a múlt évben elhatározd, hogy polgári iskolát fog felállítani, 4000 frtot az idei költségvetésben meg is szavazott rá, a másik 4000 frtot meg a polgár- mester gyűjtötte össze. Pénz dolgában tehát nem szűkölködnénk, sőt mar az iskolaszék is megalakult, s működését is megkezdő. S e sorok czélja a polgári iskolaszékkel behatóbban foglalkozni — Nem akarok ez alkalommal annak fejtegetésébe bocsátkozni, hogy mily indokok szolgálták, mily körülmények hatottak e választásra, csupán az iskolaszék feladatát, s azon várakozást akarom körvonalozni, melyet meg kell oldania, s melyet közönségünk működéséhez köt, sőt gz iskola érdeke jogosan megkövetel. Kétszeresen fontos ez iskolaszék működése ezen ministeri rendeletek kelte után, mivel minden valószínűség szerint az első polgári iskola megyénkben Gyulán, s igy ez iskolaszék felügyelete s intézése alatt fog szerveztetni s megnyittatni, és jegyezzék meg jól az iskolaszék tagjai, hogy tizennégy község néz önökre, melyeknek jó példát, | irányt kell mutatniok. A polgári iskolákat a község állítja fel, s esetleg az állam segélyezi, ez annyit jelent, hogy bár a községet a felekezetek alkotják — a felekezetek érdekeinek itt mutatkozni sem, annál kevésbbé igénylöleg fellépni nem lehet, nem szabad, s ha mégis mutatkoznék ily jelenség, az iskolaszék szoros kötelessége az ily iránynak útját állni, hacsak az iskola czélját, sőt létét kockáztatni nem akarja. Azt már mindnyájan tudjuk, hogy valamely iskola czélját elérni, feladatát megoldani csak képzett tanár kar mellett képes, s igy a másik főfeladat, hogy ez iskolához annyi, s oly képzett tanárokat igyekezzünk megnyerni, kiknek működésé a sikert biztosítja.— A gyulai polgári iskolának sokkal magasabban kell állnia, mint a jelenlegi békési csonka, vagy csabai algymnasium áll; Gyulának nem csak versenyezni, de versenytársait felül is kell haladnia. E. két tekintetet az iskolaszéknek figyelmen kivül hagynia nem szabad, ha feladatát megoldani, s jogos várakozásunknak megfelelni óhajt. Ez intézkededések csupán a polgári iskolára vonatkoznak, hogy azonban ez iskolát a kor szinvonalára emelhessék, figyelmüket a népiskolákra is ki kell terjeszteniök, s nehéz lenne eldönteni, hogy a kiadott két ministeri rendelet közöl, melyik a fontosabb, melyik igényel több fáradságot s lelkiismeretes buzgalmat. Én részemről az elsőnek pontos, és kíméletet nem ismerő végrehajtásától várok több eredményt, ez azon feltétel, mely mellett az egész nép a tudás bizonyos mértékét megüti, s mely nélkül a polgári vagy felsőbb nép iskoláknak sem lehet fennállani. Népiskoláink mai álhpntának illustratiojául szóljanak a min. rondelet szavai, „a gyermekek megismerik ugyan a tantárgyak czimét s átalánosan beszélnek is azokról és azokból a nyilvános vizsgálatokon valamit, de sem helyesen s értelmesen olvasni, sem az olvasottakat nyelvtanilag fejtegetni, sem gondolkodva, s egybevetöleg öntudatosan számolni, sem a földrajzi tájékozó ismeretekből, sem a természettudományi tapasztalati tanulmányokból semmit sem tanulhatnak meg úgy, hogy azokat felnőtt korukban az életre alkalmazni tudnák. — Ezen hibás eljárásról tanúskodik azon körülmény is, hogy az elemi népiskola IV-ik osztályából a polgári iskola, vagy valamely középtanoda I-sö osztályába lépő tanulók, még azon legalsóbb fokú követelésnek sem tudnak megfelelni, hogy értelmesen olvasnának, nyelvtanilag helyesen elemeznének s imának, és a számvetés közönséges négy alapműveletében kellő jártasságra bírnának szert tenni.“ (Folyt, köv.) A vádgátakról. (Vege.) Az ellenkezőre éppen a közel szomszédságban történt egy szomorú I eset, de a mely a fentebb megnevezett három társulat balparti árterén kivül, a jobb parton esik. A túri határban ugyan is a múlt ősszel kezdtek épitni egy uj gátat, s ezt a f. é. tavaszszal be is kötötték. A tervet ugyan e sorok irója készítette, de az építést más vezette, és csak fél gát építtetett, egyedül költségkímélés tekintetéből. A védelemre aztán sok munka és sok költség tétetett ; de mind hiába! mert a gátat az árvíz áttörte, és a legszebben — a folyó évben páratlanul diszlő vetésekben egy szemtanú nyilatkozata szerint — 200,000 frtnyi kárt okozott. Sajnos ez annyival inkább, mert a védelmi munkálatok vezetője — mint alólirott értesült — a veszély közel- getését fel nem ismerte, egyedül a magasításon, — és pedig kellő sikerrel — dolgoztatott, de az alapot erő- sitni elmulasztotta, — pedig ennek is lett volna módja! — és ez a mulasztás idézte elő a válságot. Ezeket kívántam az alsó-körösi védgátak állapotáról és intézkedésekről e lapok olvasóinak tudomására juttatni. Ha már a felső-körösi érdekeltek, kiknek gátjaik még nem készek, — annyival inkább azok, kiknek védgát- jait a f. é. árvíz áttörte, e sorokat átolvasni türelmesek voltak: lehetetlen nem óhajtaniok, hogy ők is minél elébb hasonló épitmények birtokába jussanak, és a Lucretius által szépen megénekelt biztonság nyugalmát esetleg élvezhessék. Ámde mintha hallanám emelkedni a keserves sóhajokat: „Szívesen, készséggel épitnénk a véd- gátakat, csak tehetségünk, vagy is pénzünk volna! E leverő nyilatkozatot következtetnem kell azon előzményből, melynek a központi igazgató választmány tárgyalásaiból jutottam tudomására, miszerint a felső körösi érdekeltség kölcsön vétel utján törekedett a szükségelt összeget beszerezni, — de nem sikerült. Honnan szereztessék tehát meg a kellő tőke? E kérdésre önkénytelenül feltolakodik egy másik kérdés: nem nyújt hatna az állam — nem segélyt! — de előleget, vagy kölcsönt ? — hosz- szabb idei törlesztés mellett? hiszen nem -ajándékról, hanem kölcsönről van szó; olyan kölcsönről, mely által az állam közvagyona gyarapodnék, az adóalap növekednék, és az adóképesség fokozódnék; olyan kölcsönről, vagy is olyan összegről van szó, mely ha kellő időben elő nem teremtetik, a f. é. gátszakadási események jövőben isten tudja! még hányszor nem ismétlődnek ! — pedig csak magok az idei árvízkárok — ha meg" nem haladják, de bizonyosan megközelítik azon ösz- szeget, mely az egész Körös-Berettyó szabályozás bevégezésére szükségeltetnék. És mégis, ha államkölcsönre gondolunk, azt kell válaszolnunk : nem lehet! nem lehet! Valóban elborul a honfikebel, ha államháztartásunk ezen árnyoldalát elemezi. Hány millió adatik ki évenként mindenféle építményekre ? és különösen vasúti kamatbiztositásokra ? olyan vonaloknál is, melyek talán soha ! vagy legjobb esetben is, csak évtizedek múlva válnak jövedelmezőkké! de ha a Körös-Berettyó szabályozásillet őleg ármentesités kölcsön utjáni segélyezéséről van szó: készen kell lennünk a válaszra: nem lehet! -nem lehet ! Miután tehát a felső-körösi érdé-’ keltek kölcsönre, mellyel védgátjaikat felépíthessék, nem számíthatnak : fogadják el, és érvényesítsék a tőke beszerzés iránt egyszerű véleményemet, tekintőleg indítványomat, mellyel ezen ügynek használni óhajtok, és a mely abból áll: fedezze a féld maga a véd- gdtépités költségeit; — vagyis: adassák el folyó áron annyi minden birtokból, menynyi a szükségelt összegei behozza. Jól tudom én, hogy ezen eszme, — igy, a mint mondva van — nem érvényesithető, mert például: egy pár holdas kis birtokból 2—300 □ ölet nem lehet eladni. De már 12 holdból el lehet adni két holdat, és a megmaradt 10 holdon — a 12 holdnak elébbeni birtokosai megosztozhatnak, az eladandott hatodrész ára pedig az ármentesitési, uj felosztási és uj telekkönyvezési munkálatok költségeit. — legalább a mennyire helyzetemből com- binálni képes vagyok, — teljesen, sőt esetleg bőven is fedezendi. Jól tudom azt is, hogy a kivitelnek igen sok nehézség áll útjában: egyes birtokosok ellenszegülése, az eladó részéről tulkövetelés, a vevő részéről a kényszerhelyzetnek kizsákmányolása saját előuyére, fennálló épületek, telekkönyvi bekeblezések ; de azt is tudom, hogy mindezen akadályok kellő eszközök alkalmazása mellett elhárithatók. Elhárithatók pedig akkép, ha az országgyűlés kényszertörvény alkotása, a m. kormány pedig kormánybiztosi eljárás rendszeritése által az eszme érvényesítését felkarolandja. Hát ? ! avagy nézheti-e közömbösen országgyűlés és kormány, hogy a sújtott vidék még bizonytalan ideig kitéve legyen a folyó évihez hasonló árvizveszélyeknek ? és millió károk okoztassanak ! örökre elveszve! hely- repótolhatlanul! és e mellett még ármentesitési költségek is — mi minden gátszakadásnak elkerülhetlen következése — aránytalanul szaporittassanak. Szóllaljanak fel szakemberek, érdekeltek, helyismerők és a megértendő ellenészrevételek nyomán a kivitel módozatai iránt én is formulázni fogom véleményemet. Kelt Szarvason, julius hó 21,1874. Kocsis Pál, az alsó-kőrős-társolatok mérnöke.
