Békés, 1873. (2. évfolyam, 1-52. szám)
1873-05-04 / 18. szám
Második évfolyam. 18-ik szám. ( ^ Szerkesztőségi iroda: Dobay János könyvnyomdája, saját házában. hetenként egyszer, minden vasárnap. Előfizetési dij: Kiadó hivatal: Winkle Gábor könyvárus üzlete, főtér, Prág-ház. V J VEGYES TARTALMÚ HETILAP. Hirdetések felvétetnek Gyulán Winkle Gábornál és a szerkesztőségnél - Pesten Haasenstein és Vogler hirdetési- irodájában (úri utsza 13. sz.) — Bécsben Schmid Edmund hirdetési irodájában (Weihburggasse, Nro. 22.) Hirdetésdij : 50 szóig egyszeri hirdetésnél 60 kr., 100 szóig 1 frt., kétszeri hirdetésnél 25%, háromszori hirdetésnél 50% elengedés. - Nagyobb hirdetéseknél méltányos árelengedés. — Nyilttér Garmondsora 10 kr. Három hóra . 1 ft Hat hóra . . 2 ft Kilencz hóra . 3 ft Egy évre . . 4 ft V __________/ Fe lhívás Békésmegye polgáraihoz. Miután alolirt többek megbízásából Romában megtelepedett hazánkfiának Haan Antal urnák régiség gyűjteménye egy békésmegyei muzeum alapjául igen jutányos áron ezer osztrák forintokon és pedig törlesztési feltételek melleit megvétetni, hazafi kötelességnek ismertetett, és szándékoltatok, s arra nézve megye szerte tett felszólamlásom következtében már annyi pénzbeli adakozások folytak be, hogy az elő- intézkedés megtétele és egy kellő tanácskozás szükségessé vált, hazafiui teljes bizalommal felkérem megyei polgártársaimat: miszerint a f. évi május havában megtartandó megyei bizotmányi közgyűlés első napján d. u. 4 órakor a megyetermében megjelenni szíveskedjenek. Kelt Gyulán april hó 22-éu 1873. Id. Mogyoróssy János. Községi iskola-e, vagy felekezeti? i. Kratochvill Gy. a „Békés“ ez évi 16-ik számában ismét a községi vagy másképpen a közös iskolákról értekezvén, „a jelenben iskolázó ivadékot a közös iskolák életbeléptetése által találja boldogi tan dónak.“ Ugyanazért semmi fáradságot sem kiméi a Gyulán megalakulandó uj bizottmányi testület figyelmét már előre is oda terelni, hogy ez a haladó korszellem igényeit (?) szeme előtt tartván, az iskolák hiányait, egyedül ezek felekezetiségében keresse; miért is annak idejében minden áron azon legyen, „hogy egy jobb jövő megalkotására az alapot községi iskola alapításával letegye, mielőtt a felekezeti roskadozó iskolák romjai szellemi haladásunkat végkép eltemetnék.“ Többször feszegette már Kratochvill Gy. a közös és felekezeti iskolák kérdését; de mindig csak általánosságban szólván, sem a felekezeti iskolák specialis hiányait, sem a közösek miben rejlő előnyeit mindeddig még tüzetesen nem okadatolta; kivévén, hogy az előbbeniekben a káté, azaz: a hittan tanittatik; — és ez lenne nézete szerént a szellemi haladás ama nagy hátránya, melyet a tanodákból kiküszöbölni óhajt. — Kratochvill Gy. ur nagyon hamar közzétette a tanügy körül szerzett s világra szóló ismereteit. Előbb azokat meg- kellett volna jól emésztenie, és nem a vaL lás és papokat gúnyoló napi lapok kur- jongásait majmolni! On a községi, illetőleg közös iskolákat tartja előnyösebbeknek. Es ezen előnyt ön ékes szavakba burkolt, de semmit sem bizonyító száraz frázisokkal igyekszik kimutatni. Én a felekezetieket tartom előnyösebbeknek, mert ebben mozdittatik elő szellemi haladásunk, jólétünk, a haladókor követelte műveltségűnk. Mielőtt tételemet bebizonyitanám, megkell jegyeznem, hogy ismerek községeket, melyekben az elközösités ideje óta, — te-i hát mióta á feszület és szent képek — néhány más vallásuak kedvéért, a hittan, és más vallási gyakorlatok kiküszöböltettek, mióta a közösdiség miatt maguk a tanítók is elhanyagolják vallásos kötelmeiket, mióta katholikus tanodákban más vallásu tanítók is működnek, mióta a közös iskolás tanítók önmaguk is kevés kivétellel a kath. egyház s papság ellenségei s az újkori Istenellenes haladás hü uszály vivői, — nem csoda, ha növendékeik — kikre szintén a példa s nem a szó bír hatással — látva az ily példákat, hasonló irányba ragadtatnak s a vallást s ennek gyakorlatát megvetik, pedig „egy ország legközelebbi veszedelmét semmi oly biztosan nem hirdeti, mint a vallásnak megvetése“ mond Machiavelli. És Kratochvill Gy. ur a vallásos szellemet még sem tűrheti az iskolákban, ő csak tudást, tudományt óhajt, nevelés nélkül. Pedig a kettő egymástól elválaszt- hatlan, ha a „haladókor követelte műveltségnek bizonyos fokára jutni akarunk.“ Igazi szellemi haladás, nevelés és tudomány ott van, hol a hit gyökeret vert, és ennek alapján terjed az erkölcs ; mert erkölcs, hit nélkül ismét nem képzelhető. Tapasztalásból tudom, s K. Gy. ur is tapasztalni fogja, hogy közös iskoláiban a gyermek hamarább megtanulja szülőit nem tisztelni s magát tőlük függetlennek, sőt képzettség dolgában felettük állónak hinni, hamarább kártyázni, dohányozni, ivódákat rendezni, udvarolni s. t. eff. — Ily szellemi haladásból nem kérünk. Tartsa me? O azt Kratochvill Gy. önmagának, ha úgy tetszik. Ez nem támogatásra, de megtámadásra méltó. Mert lássa K. Gy. ur, ha közös az iskola, a hit és erkölcstan előadója, a többi tantárgyak előadója által nem támogattatik akként, hogy a gyermekek vallásos érzülete a legfőbb tekintély : Isten iránti hódolatuk öregbedjék, legfőképpen ha egy vallástalan tanító választatik meg Pedig ilyen választható, mihelyt közös az iskola. így önnönmaguk ásnák alá a társadalom alapjait ; egy vulkánt teremtenének, melynek gyomrából kirontó vész megsemmisíti a társadalmat. Ön azt mondja, hogy a felekezeti iskolának czélja a hit, a községinek a tudás.“ „Az a káté álláspontján nyugodtan pihen meg; ez a korral karöltve halad.“ — Már ily állítás után vagy azt kell következtetnem, hogy K. Gy. urnák kevés vagy semmi fogalma sincs a felekezeti tanodákról ; vagy pedig rósz akarat beszél belőle. Ha csak egy kis jártassága és ismerete van is a történelemben, elkeli ismernie, hogy az egyház, illetőleg ennek tagjai, a papok, a kereszténység kezdete óta a tudományok minden ágaiban jeleskedtek; a hittudományban szintúgy, mint a nyelvészetben, a földleírás és időtanban, a költészet és ékesszólásban, a törvénytudományban, a természet,- mü,- vegy- és mértanban. Mindezeket. az egyház mozdította élő és ápolta. De tekintsen be K. Gy. ur bármely felekezeti iskolába, tapasztalni fogja, hogy ott a hitágazatok mellett többi a törvényekben előirt tantárgyak mind taníttatnak. Természetes, hogy nem azon szellemben, mint a közös iskolákban a semmi vallású tanítók által. így például : a felekezeti tanodákban a tanitó a teremtéstörténetét magyarázván, nem fogja azt mondani, hogy az ember a majomtól származik, hanem hogy isteni teremtés műve. Vagy pedig a természet és földtant magyarázván, nem fogja tanítványainak azt mondani, hogy a világ, ég és föld magától jött létre, hanem a földtant összeegyezteti az isteni teremtés művével, a kinyilatkoztatott isteni igazságokkal, és azt mondja : „Isten teremtette hat nap alatt.“ Borzadtam, midőn egy társaságban többen egy asztalnál ülvén, saját füleimmel kellett hallanom, midőn egy közös iskolabeli elemi tanitó tudományos tárgyak fölötti vitatkozása közben azt mondta : „hogy nincs Isten, „ha az ember meghal oda van, — Krisztus állal művelt csodák, mind mese stb.; a mellékszobában egy asztalnál ebédlő gyermekek pedig mindezt hallották. Most kérdem, milyen szellemi haladást és műveltséget várhat az emberi társadalom az ilyen tanitók kezei alól kikerült gyenge csemetéktől ?! Máskép e tanitó a tudás mesterségében, u. m. a számtan,- földrajz,TÁRCZA. Az utolsó Árpád-leány. Történeti beszély.*) Jutalmat nyert pályamű. Irta: Miskei-Jugovics Béla. (Folytatás.) III. Messze kívül a kazán mindkótfelöl kopár szikláktól medrébe szorítva hömpölyög a királyi Duna, komolyan csapdosva fodros babjaival a mohos hegyek szikla lábait. Még az ég is komor itt, nem mosolyg erre oly rózsafénnyel a nap, nem kaczérkodik vele soha a „puszták leánya“ a délibáb. Mértföldenként nincs ami gyönyörködtetné a szemet; nincs a mi oly kedves ábrándokba ringatná a lelket, csak magasan, a felhőkkel ölelkezve nyúlik fel itt-ott egy-egy komor épület, honnan nyugodt keblek tisztult imája száll az égtelé. Ki tudja azonban, valjon-e csöndes falak el- tudják-e némitani a szív panaszait ?. . . . ki tudja, nem fájóbb- e, ezen magányos csend, mely szellemi orkánhangokon dörgi fülükbe elhagya- tottságunkat?!... Az égnek kék mezejére kiültek a csillagok fényesen, ünnepi pompájokban, s mintegy várni látszottak halvány királynójokat a holdat, hogy együtt megfuthassák éjjeli pályájokat. Egy ezredéves kolostor csöndes falai közt, távol az édes, az annyiszor megsiratott hazától élt, vagy inkább hervadt Erzsébet, a honából távozni kényszerült utolsó Árpád-leány. Hitted volna-e királyi szűz, midőn arany és bíboros bölcsödben már első játékod korona volt, hitted volna-e, hogy e korona, midőn megérsz rá, tövis-koronává fog változni? . .. Hitted volna-e, midőn még egy ország nézett reményteljes szemekkel családodra, hogy valaha szerencsédnok togod tartani, ha egy sötét kolostor csöndes keblébe befogad, hogy ott ifjú napjaidat átsirassad?.. .. .„Forgó viszontság járma alatt nyögünk. Tűn dér szerencsénk kénye hány vet, játszva emel, s mosolyogva ver le!“ . ... Szomorúan ült kicsiny szobája rostélyos ablakánál Erzsébet fejét kezére hajtva kibámult a vak éjszakába, hallgatva a Dunának a hegylábánál megtörő egyhangú moraját. Fennkölt vonásaiban az Árpádok magasztos királyi arcza tökrözödött, nyílt homlokát, merészen hajló finom orrát atyjától, tündöklő szemeit, pi- cziny ajkát, hosszan csüngő éjsötét fürtéit karcsú hajlékony termetét anyjától örökló. Tagjait hófehér éji öltöny fődé, s látva ot a puszta űrbe merülő szép szemeivel: egy kriptái szellemnek vagy egy égből szált angyalnak gondolnék. Erzsébet sokáig üle így, b gondolatait öntudatlanul fennhangon sóhaj és könyek kiséreteben fej ezé ki. .........Te távol viruló drága éden, te rég láto tt szép haza, váljon megszünt-e már benned az öldöklő harcz, melyet nagyravágyás vijogtalanság- gal ? .. . mig én távol tőled, csak emléked által tudom földeritni siralmas napjaimat. Te páratlan paradicsom, mely a lelket oly magasztos gyönyör érzettel töltőd el, csak te tudod lekötni gyermekid szivét bájaid varázsával, csak a te szülöttid olyan árvák, ha benned nem élhetnek; csak téged tud úgy szeretni a honfi, miként semmi más hazát gyermeke; mert te legszebb vagy minden haza, minden világ között, és még a sir álma is édesebb, ha kebledben, ha áldott hantjaid alatt nyughatunk meg, az éltünket emésztő keservek után Ily szavakat ád ajkára a lángoló honszeretet, a bájos királyi szűznek, ily ábrándokba merül el hosszasan, mig végro jött az álmok angyala szelíden lecsókolta szemeit, s a hatalmas királyok elhagyott unokája, kemény fekhelyén sóhajtva hunyta be szemeit, és elszenderült. Álmodott..... Almában megjelent atyja, jobb kezében egy szűz pártát, baljában egy koronát nyújtva felé. O mindkettőt elvevő és fejére tette. De a párta onnan lehűlt, s ekkor mindkét kezével a korona után kapott, de ijedve húzta vissza kezét — a korona halálfővé változott. A szegény leány álmában úgy sirt-, úgy reszketett ; keblére kulcsolá kis kezeit és tovább fűzé álmát. .... Most bűvös, tulvilági zene hangokat hallott, könyes arcza mosolyra derült... a mennyben volt. Ott ültek az Árpádok egy sorban. Legfelül a honszerzö fejdelem, két oldalt mellette a két szent király, István és László. Ott volt a szűz herczeg Imre. Ott voltak az Endrék, a Bélák, a Lászlók, ott volt a bölcs király Kálmán, ki még itt sem mert vak Bélára tekinteni,... óh e fénynélküli szemgödrök még itt is oly vádolók 1. .. Ott volt mint megtört zarándok Salamon, ott volt a lova- gias Géza. Ott voltak az Istvánok. Ott volt a sokat zaklatott Imre. Ott volt két ösnénje Erzsébet és Margit. Legvégső volt atyja, azokkal a halvány, szenvedő vonásokkal, melyek ngy betudják a szivbe vésni magukat. Ott voltak mindnyájan, fényes koronázott fővel, koronájok a tulvilági fényben úgy ragyogott, úgy tündököli És ö megállóit félve ősei, rokonai előtt. — Ki vagy te földi lény ? ... szólt hozzá a hatalmas Árpád. — Én vagyok utolsó unokád, a honunkból kibujdosni kényszerült Erzsébet, ki félek közétek jönni, mert fejemen nem ragyog négyszázados koronátok. — Jöjj leányom, foglalj helyet bátran közöttünk, hisz királynő vagy te korona nélkül is, szólt hozzá nyájasan Árpád. S a szegény leány álmában oly boldog volt, keblére kulcsolá kis kezeit és tovább fűzé álmát. .... Hazájában volt, az oly rég látott, oly reg óhajtott Magyarhonban. Útja egy diadal menet volt. Lelkesült hosannákkal fogadák, és útjába
