Békés, 1873. (2. évfolyam, 1-52. szám)

1873-03-30 / 13. szám

ágy mint eddig, mert a mely pártnak a megyékben hangja nincs, az meghalt az országházban is, mert ma is csak a me- gyékbeli városok s községek küldik a kép­viselőket oda politikai hitök s meggyőzd- désök szerint, s megye bizottsági tagjaink azon meggyőződésüket nem hagyhatják otthon, midőn a megyeházában megjelen­tek, hanem kell, hogy magukkal hozzák, I azon pártot, melyet támogatni az ország­házba felküldték követüket, támogassák erősítsék a megye bizottmányban a válasz­ték magok párti állások szerint; — igy illik ez össze; hisz másként hogy is ala­kulna közvélemény a követválasztás idejé­re ? — de igy rendelte azt a törvény is e szavakban: 1. §. c) „A törvényhatóságok közérdekű, sőt országos ügyekkel is fog­lalkozhatnak, azokra nézve megállapodásai­kat kifejthetik, egymással sőt a kormány­nyal közölhetik, sőt a képviselőházba is közvetlenül felterjeszthetik,“ — már most hogy lehetne azt kívánni, hogy ezen or­szágos ügyeket a kormánypárti képviselő­ket választott megye bizottmányi tagok a balpárti képviselőket választott megye bi­zottmányi tagokkal egy szempontból fog­ják fel, én ezt csaknem lehetlen, vagy igen ritka esetben tartom lehetségesnek, vagyis a pártoknak a megyei bizottmányok- bani léteiének megszüntetését — képzelni sem tudom. Ezzel azonban koránt sem azt akarom mondani, hogy nem lehetnek oly országos érdekek is, melyeket egyenlően kívánunk, még kevésbé, hogy némely tárgyakban a ministeri rendeletre nézve is egyenlően op- positiót nem formálhatunk, még legkevés­bé azt, hogy a jó administrátió, az útcsi- nálás, a községek feletti őrködés, rendőr­jog s több más belügyekbe is pártállást kell foglalnunk, s ezekbe sem lehetünk egyakara- ton ? csak azt, hogy a pártoknak a megyei bi­zottmányokban! létele az ily nem politikai érdekű kérdésekbeni egyesülését a közügy kárára nem gátolja, s azért, hogy például a balpárti m. képviselők igy, a jobbpárti m. képviselők pedig amúgy kívánnak va­lamely tárgyban' határozni, nem kell mind­járt gyanusitni, mint névtelen közlő teszi, hogy ezt azért tesszük, mert csak minden áron pártemberek akarunk lenni, minden szavunkból csüng a lóláb ; hanem fel kell tenni azt, hogy a mondott szó meggyőző­dés hangja mindenik félnél, ő úgy tartja azt jobbnak ; — ezen apró, alárendelt kér­désekbeni divergentiáknál sokkal károsabb lenne, ha a politikai pártszinezetek a me­gyékben átalában megszűnnének. Ismétlem tehát, hogy én a megyei pár­tokat, azok által a megyék politikai súlyát és tekintélyét a fentiek szerint még fentar- tani szükségesnek találom, mert összevon­va : 1- Ör. Kétségtelen előttem, hogy a mely napon azon elv lép főlényre, hogy ott van­nak az országos pártok a képviselőházban, felküldték a polgárok oda, többé a me­gyékbe ne törődjenek a polgárok az or­szágos dolgokkal; hanem építsék útjaikat, kérvényezzenek ha akarnak, javítsák me­gyei épületeiket, s azon perczben meg kell a megyéket szüntetni, mert minta „napló“ jól jegyezte meg, az 1-sőt. jobban végzi a járási tisztviselő, a 2-ikat szabad tenni minden egyes polgárnak, a 3-ikat elvég­zik az építő mesterek ; — s igy be kell állani népünknél a politikai közönynek, melyre még Solon nyilvános büntetést szabott, mint a mely nemcsak szükkeblü- ségnek, hanem egyszersmind korlátolt ész­nek bizonysága, ezt pedig én nem akar­hatom. 2- or. Politikai súlyú megyéket, tehát a megyékben a pártok léteiét kívánom, mert én politikai életünknek, önkormányzati jo­gunknak, fajunk szabadság-fejlődésének, s íentartásának eme templomát bezárni s ez által a megyéket gondtalanul a ministeri bureau végrehajtó szolgájává sülyeszteni Uem akarom, és mert: 3- or. Megvagyok győződve, hogy ezen politikai megyék teremtették meg nekünk e hon felszentelt bajnokait, mártírjait, ezek nélkül nem lett volna történeti örök becsü­letünkre a 48, és nem ülne Pesten a mi- nisterialis országgyűlés, és mert: 4- er megvagyok győződve, hogy a mely napon ezen politikai szereplést s tekintélyt a megyétől megvonjátok, megkezdődött az ut a nemzetet sorvasztó centra lisationalis bu­reau felé, mely bennünket egy második Mohácsra vezet 5- ör. Mert ezen intézmény fejlesztette és tartotta fel nemzetünkben az önkormány­zati elvnek, a politikai szabadság élvezeté­nek azon élénk érzetét, melyet szivéből ki­irtani a legnagyobb vétek lenne, mint a mely okvetlen az egyesületi szellem dőlé­sébe, s ezzel együtt e nemzet erkölcsi ha­nyatlásába találná bosszuló angyalát, ezt okozná pedig a megyei pártok megszűné­se, és én ezt nem akarhatom, — és mert végre — s erre igen nagy súlyt fektetek: 6- or a községekbe, hová ti ezt utalná­tok, mint követválasztási jogosultakhoz, még szerintem nem fejleit ki, és még soká fejlődhetik ki általában azon készültségi szelle­mi erő, mely a megyékben már megvan, azon tekintély, mit a megyék örökösödéskép bír­nak; mit nem teremteni, csak fentartani kell; — és mert ezentúl is, mennél jobban fejlődnek a községek, annál erősebb tekin­télyek lesznek a megyék; és tagadhatlanul a községekből egyesült megyéknek ezentúl is, sőt mindörökké nagyobb súlyok leend, kormány, vagy absolut hatalom, vagy bár­mi vész ellen, mint a szétforgácsolt erejű egyes községeknek, városoknak. És midőn ezeken áthaladtam, könnyen következtethetem azon második indokom igazolását, hogy kívá­nom a megyékben a pái’tokat, még alkot­mányos életünk fejlődésének szempontjából is. Mert a fejlődés csak ott várható, hol an­nak útja el nem záratott, a megyei pártok­nál kezdetett, azok vannak hivatva azt ki is fejtenis korszerüleg idomítani, a practicus megyék tanácsadói adoctrinär ministereknek itt kell kifejlődni azon párttöbbségnek, mely azon kötött politikai lételünket, melyben tengünk, kifejtse, s igazolja azt, hogy mig a delegalionális intézmény úgy fenn áll, mint most, addig hazánkat függetlennek, azaz olyannak, melynek szabad fejlődése az örökös tartományok érdeke által akadá­w lyozva nem volna, nem mondhatjuk ; továb­bá igazolja, hogy mig önálló hadseregünk nem lesz magyar ministerium alatt, addig szövetségünket senki sem keresi; mig ön­álló pénzügyünk — bankunk nem lesz, ad­dig sem pénzünk, sem hitelünk nem lesz ; szóval, sehogysem vagyunk önjogu nemzet, de osztrák provincia vagyunk pénz és had­erő nélkül, mint eddig voltunk. A kis Belgium és Helvetia önálló kül­politikát folytat haderejével, mi csak mel­lék tényezők lehetünk ; mig a kis Belgium több 100 miliókkal járulhat, valamely ál­lam kölcsönhöz, addig a nagy s mint mon­dani szeretjük kincsteljes magyarország csak 40—50 millió kölcsönre is másutt kénytelen bankárokat keresni: maga pír milliót alig, képes magyar bankárokkal aláí­ratni ; a 36 millió népességű Fancziaorszíg Sedan után is 5000 millárd sarczot ki- tudot fizetni, a felényi népü magyar haza egy miliárdott sem tudna összes pénzinté­zetével kifizetni; mi ennek oka más, mint hogy minden önálló miniszteriális alkot­mányosnak önálló kormányzattal biró par­lamentárisnak hirdetett álapotunkat a vi­lág kineveti, mi most is csak pénz- és had­erő nélküli provincia vagyunk, nem önjo­gú nemzet; ezért nem látom én a megyék missióját még be végzettnek; ezért erős és mi tagadás benne balpárti megyéket ki- vánok mindenütt, hogy hazánk megkezdett alkotmányos élete fejlesztessék a valódi önkormányzatra, hogy saját pénzügye le­gyen független m .bankkal, saját hadereje önnön parlamentje kizárólagos rendelkezé­sére, mit ha a megyék szunnyadoznak a hatalom mostani birlalói soha, de soha sem fognak számunkra megszerezni; — azért kívánom a political, párt szinezetekkel a megyei bizottmányokat, hogy az eszme ott folytonosan fejlesztessék, csiszoltassék, on­nan a községekbe szét vitessék, hogy min­den országos követválasztásokig érjen a közvélemény innen, neveltessék az átalá­nos civilisatió nagy eszméje innen; legye­nek ezentúl is mint eddig a községek központositott politikai ereje, világossága, s tekintélye; — s éber haladó küzdelmük­ben győzzön a haza ügyének előre vitele; — ezért éljenek a megyékben a politikai pártok. — Haan Antal régiség-gyűjteményének meg­vételére Dömény József hazánkfia, önbuzgalmából kibocsájtott ivén — Békésen — a megyei taka­rékpénztárba következő adakozások folytak be: Tassy Pálné 1 frt, Kovács András 50 kr., Déry István 1 frt, Zs. Szabó Ferencz 1 frt, Gulyás Sán­dor 50 kr., Keller Móricz 1 frt, Pikk Józsefi frt, Vizsnyiczai József 1 frt, Tyukodi Sándor 50 kr., Maar Victor 1 frt, Veres György 50 kr., Csávás István 50 kr., Gotz Sámuel 1 frt, Nagy Miklós 50 kr., Pákozdi Károly 1 frt, Szombati István 1 frt, Takács István 1 frt, CsüIIög F. Mihály 50 kr., ifjú Földesi János 50 kr., Koszta Sándor 1 frt, Bleuer Hermann 1 frt, Liszkai András 1 frt, Kohn Móricz 1 frt, Gyebnár András 1 frt, Fodró Sán­dor 20 kr., Mészáros Ferencz 50 kr., Mészáros Gergely 50 kr., Schön Ádám 1 frt, Csató István 1 frt, Papp Gábor 50 kr., T. Szűcs István 1 frt, Mészáros Gábor 30 kr., Mucsi Gábor 10 kr., Kin­cses P. Mihály 1 frt, Lázár István 1 frt, Mucsi János 1 frt, Barta János 50 kr., B. Tóth Lajos 1 frt, végre Vecsey László 2 frt. Összesen 31 frt 60 kr. Főösszeg 168 frt 50 kr. Közli a békésmegyei takarékpénztári tisztség. Kérelem a közművelődés barátjaihoz. Éppen most két éve született meg nálunk azon gondolat, hogy itt Csabán egy felekezetnélküli, négy osztályú, polgári, magán leányiskola raulhat- lanul szükséges, tehát felállítandó. Hogy mely okok teszik ezen iskolát szükségessé s hogy mily tani­rányt, mily felügyelet alatt fogna az követni, azt ugyanakkor Írásban közöltük a tisztelt közönség­gel. Közöltük azt is, hogy ezen ügynek kezdői az iskola-telket előre megvették s intézkedtek arra nézve, hogy az iskolát felállítandó társulatot, 10 évre kötelező aláírás utján létesítsék s a telek-vá­sárlásból származott adósságot jótékony célú előa­dások jövedelméből és kegyadományokból lassan- lassan törlesszék. Miután az aláirottak száma a társulat megala­kulását lehetővé tette, az 1872-ik augustusban a társulat megalakult, ugyanazon alakuló gyűlésé­ben a társulat alapszabályait megállapította, ezek­nek ministerialis megrősités végett! felterjesztését elrendelte s egyszersmind az iskolai széket is az 1868. XXXVIII, t. ez. 117.és 121. §. alapján meg­választotta. Az iskolai szék szorosan a társulat és az idézett törvény szellemében jár el, a midőn egész erejé­ből azon van, hogy egyfelül az iskolai alapot nö­velje, másfelül a tervezet iskola első osztályát mi­hamarább megnyissa. Ehhez képest újabb alapító- tagokat szerez, kegyadományokat gyűjt, iskola-épi- tésre való anyagokról gondoskodik; általában esz­közölni akarja, hogy az 1873-ik év nyarán lega­lább az első osztály teljesen felszerelve készen áll­jon, őszén pedig ugyanabban a tanítás is megin­duljon. A tanításnak saját épületünkben való megkez­dését az sürgeti, hogy legyen mire rámutatnunk, a mi tervünknek kivihetősége mellett láthatólag bizonyítson, a miben a maga eddig hozott áldoza­tát mindenki saját szemével megláthassa, s a mi a siker felöl a még most kétkedőt is hívövé s en­nek folytán áldozóvá tegye; hogy a népiskolából kikerüli leányainkat még tovább is oktatás nélkül hagyni kénytelenek ne legyünk s hogy annak ide­jén, a midőn majd az 1868. XXXVIII. t. ez. 21. §. alapján állam-segélyért folyamodunk, legyen mi­re rámutatnunk, a mi a segélyt szükségeli is, meg meg is érdemli. Midőn azonban polgártársaink belátásában és áldozatkészségében bizva, ekként sietünk a czél felé, legyen szabad figyelmeztetnünk a tisztelt kö­zönséget arra, hogy a czélba vett építkezés és az egész leányiskolának bár fokozatos felállítása oly nagy költséggel jár, hogy azt egy helységnek meg- birnia, már az ily uemü áldozatok szokatlanságá- nál fogva is, még a remélt államsegély mellett is, igen nehéz lenne ; meg arra, hogy ezen iskola sze­rencsés kifejlődése esetében, nem csak Csabát, ha­nem ennek egész vidékét jutathatná sokkal alapo­sabb, sokkal olcsóbb műveltséghez, mint a minő­höz leányaink más utón most juthatnak; nemkü­lönben arra is, hogy közművelődési szempontból bármely iskola ügye is országos és mint ilyen a közfigyelemre, a közérdokeltségre, a köztámoga­tásra jogosult. Ezen felfogásnak természetes következménye, hogy czélunk anyagi eszközeit ne csupán csak Csabán, hanem annak vidékén, sőt hazánk min­den egyes polgáránál is keressük; amiért is tisz­telettel és bizalommal kérünk mindenkit, hogy ben­nünket a fent jelzett czélhoz való törekvésben bárminemű becses adományával támogatni szíves­kedjék. Kelt B.-Csabán 1872. november 25. Az iskolai szék megbízásából: Kemény Mihály elnök. A fentebbi sorokban közzétett fölhívás és kére­lem a közmivelődés barátjaihoz, egy aláírási iv kíséretében — a békés-csabai nőképző társulat által B.-Csabán felállítandó polgári leány-iskola ja­vára — küldetett szét megyénk áldozatkész pol­gáraihoz. Mindazon t. honleányok és honfitársa­ink, kik ez által közvetlen és közvetett áldozatra felkérettek, sokkal magasztosabb érzülettel tekin­tik hazánk közművelődését, semhogy őket az ál­dozatra buzdítanunk kellene. Csak egyet említünk meg, s ez az, hogy ezen czélba vett polgári le­ány iskola sem oly kicsinyes, sem oly specialis csabai czélnak nem tekinthető, hogy annak pár­tolása a vidék által is teljesen igazolt és méltá­nyos nem lenne. Ha van a köznevelés és közoktatás mezején hazánkban elhanyagolt tér, az kiválóan a leánygyer­mekek növelése és oktatása ; mind az, mit idevo natkozólag akár egyesek, akár társulatok, hitfe- lekezetek, községek, vagy a kormány és törvény- hozás tett, alig több gyönge kezdeménynél. A leg­érzékenyebben sújtja e tény a középosztályt, mely­nél pedig hazánk felvirágzását tartva szem előtt, nem csak a fiuk, de a leányok vallásos és haza­fias növeltetése s nemzeti miveltsége és képzettsé­ge elengedhetlen. Kétszeresen kell tehát üdvözölnünk a tervezett s a középosztály igényeinek mngfelelő i négy osz­tályú magyar-polgári leányiskola felállítását, nem csak azért, mert ezen iskola ily nemben megyénk­ben és annak környékén az első, s mert az a vi­dék érdekeinek is szolgálni hivatva leend — de különösen azért, hogy az Csabán a nemzeti irányú magyar közművelődés leghatósabb tényezője leend, és pedig — kötelező terhet senkire sem róván — anélkül, hogy bármi visszahatást gyakorolna. És jegyezzük meg végül azt is, hogy csabai ügybuz­gó polgártársaink, — ott hol a város egy ma­gyar tannyelvű alreál-gimnásiumra 43 ezer frtot adományozott, hol az egyházak és népiskolákban féltékenység nélkül tanittatik a magyar nyelv, s az evang. egyház az utolsó 5 évben két tisztán magyar elemi iskolát állított fel, — midőn jelen törekvésüknél sem az egyházak, séma városra ter­helő követelésekkel nyomasztólag hatni nem akar­ván, nemes czéluk kivitelét társadalmi utón bu­zognak : legalább a nagyobb és rögtöni áldozatot igénylő iskola épület felállitási költségeire nézve, a közművelődés barátjainak szives és pedig — bis dat, qui cito dat — adományára jogosan, iga­zoltan számolhatnak. ________ a-fb. — A békésmegyei gazdasági egylet igazgatósága közgyűlési határozat következtében megyénk azon községeit, testületéit, melyek az egyletnek alapitói között még nem foglalnak he­lyet, névszerint Gyula, Gy.-Vári, Kétegyháza, Uj- Kigyós, Doboz, K.-Ladány, Szeghalom, F.-Gyar- raat, Vésztő, K.-Tarcsa, Gyoma, Sz.-András, Öcsöd, Csorvás és T.-Komlós községeket, a csabai nép­bankot és népkört, a gyulai polg. kört és casinót, a szarvasi, orosházi, gyomai és m.-berényi casinót, a csabai, gyulai, szarvasi, oroshási és békési ta­karékpénztárakat az egylet alapítóinak sorába lé­pésre a következő körlevéllel szólította fel: „A tekintetes ..........elöljáróságnak! Hazánk s külö­nöse n Alföldünk anyagi jólétének fő, csaknem egyedüli forrása a mezőgazdaság. Ezt fejleszteni annyi, mint egyeseknek és az országnak anyagi boldogitásán munkálkodni. A mezőgazdaság felvirágzása alatt értjük pedig a mezei gazdálkodásnak aként fejlődését, hogy az mindég okszerűbb alapra helyezve, mindég több jövedelmet eredményezzen. Azonban a mezőgazdaság jövedelmezőbbé téte­lének útjában igen sok akadály áll, melyek leg­többjeit és legnagyobbjait egyesek ereje le nem győzheti. Ezért felvilágosult nemzetek rég belát­ták, hogy e téren is a társulás biztosítja legjob-

Next

/
Thumbnails
Contents