Békés, 1873. (2. évfolyam, 1-52. szám)

1873-03-16 / 11. szám

tisztviselő nyilvános védelme a gyűlés előtt, hol vádlói is megjelennek; de ha már a panasz alaposnak találtatván, a vizsgálat elrendeltetett, s talán, mint itt, felfüggesztés is, már a megejtett vizsgálat eredménye felett, mely felmentést, vagy kárhoztatást tartalmaz, ítélet kell; mi a bíró tiszte azon formaságok és azon nyilvánosság mellett, melyet a praxis criminális rendel, mert csakigv lesz köteles mindenki a vádlott tisztviselőt tisztának ismerni, azok is, kik bevádolták j ez a birói ítélet tisztíthatja meg, vagy kárhoztathatja el jogérvényesen a köztisztviselőt a vizsgálat felolvasása után, nem pedig a piszkoló, vagy mentő beszédek, mint azt tisztelt barátom czikkében oly magát elragadólag irta, minek vége csakis a lenne, hogy a főispán kimondaná szépen, hogy ellene is, mellette is vagytok elegen, kik szépet és nem szépet állitotok, tehát nem lehettek birák is, átadatom őt a bíróságnak s punctum ; — tehát lenne nagy füst, semmi eredmény, beszéltünk óraszámra a levegőnek kedvünk szerint, dicsérve és gyalázva a tisztviselőt, azon egyedüli eredményért (s ezt kérlek ne tekintsd semminek) hogy ha a biró felmenti a tisztviselőt az ellene szólló, ha pedig elitéli, a mellette orátiózó megyei urak lettek mind compromittálva.

De most kérdi ek, ki is tarthatná a szerinted kívánt vád- és véd-beszédet ? — szerinted a határozni hivatott szavazó bizott- mányi tagok ?

mi lenne ez: azt akarod, hogy a biró egyszersmind védő, vagy vádló legyen ? azt állítod, hogy az ily parádé beszédek, melyek ellen- vagy rokon-szenv, vagy pártérdek szinezetét viselnék, tisztábbra hozná az ügyet ? — azt véled, hogy a becsületébe igy megölt tiszti tekintélyt a birói felmentés eltörölte? — nem hiszed nekem, hogy e discussio kierőszakolásával megölhetnéd hecsületébén azt, ki ellen történetből, bár ártatlan, a szónokok erősbjei ösz- szetartva, csattanós villámokkal sújtanák, s elragadó szónoklatuk, leleményes és éles eszök fullánkjával a hallgatóság tetszelgése közt öntenék ki bosszujok mérgét ? mig ugyanazok szép sima beszédök erejével kicsiszolnák a talán vétkes tisztviselőt, mire az a közönség mulatsága közt, a diadal önérzetével jönne ki, felbátorittatva ismét a roszra a megérdemelt megtorlás helyett ?

0 igen. Te ezeket mind tudod, s ha most sem vagy meggyőződve, mint én a „Pesti Napló“ nyilatkozata után is vagyok, hogy megyénk a törvény szellemében járt el, midőn a vizsgálati iratok s az ügyészi vélemény után egyszerűen szavazattal határozni megállapodott; sajnálom, de azt el kell hinned, hogy midőn megyénk a törFejem kezeimbe támasztám s ismét a fogadtatással, s fogadással tépelödtem. Gondolat gondolatot űzött fejemben, s nem bírtam egynél sem megállapodni.

A kapucziner óra fél nyolezat kongása rázott fel mély gondolatimból. Ismét éreztem a dákó hátba vágását. Oh de most kellemetlenül sújtott.

Az idő mái sötétesre kezdett válni, s lelkem nyugtalankodni

Ilkám, Ilkám! hol késel az éji homályban ? s fürkószöleg tekintek végig a hosszú keskeny pro- menádon.

Ah!, nem, nem csalatkozom ! Egy alak tűnt fel a homályban.

Légy erős, erős, ha férfi vagy. Nem bírtam magammal.

Kissé előre siettem, — az alak is, mintha elkésett volna, előre nyújtott fejjel, s valakit keresve rohant előre.

Megismerém!-----------s ismét éreztem a dákó hátba vágását, úgy hogy egész valóm rengett belé.

Hadari Gyula barátom volt. — Mit keres ez itt? Mért jön ép e pillanatban ? Tán neszét vette valaminek ? tán... ?

Elkerültem a promenád másik oldalára, s nem vevém öt észre, úgy látszik ö sem sokat törődött velem, de már lassúbb léptekkel haladt a „szerelmesek padja“ felé. — Leült.

„Hah I megölöm azt az embert, ha nem távozik onnan,“ dühöngtem magamban! „mégsem távozott 1 ? Nem fél tőlem ? Nem reszket ?“ Oh! igen úgy vetvényt, mint irod is, csak „ez esetben“ határozta igy alkalmazni; — az igazság kiáltó szavát ellene fel nem zúdította; s el kell hinned azt is, hogy az iratok és az ügyészi vélemény felolvasása után csak azok nem fogták fel ezen egyszerű ügyet, kik a mellékszobába vonultak, vagy mint te, későn érkeztek a gyűlésre, s ezek vagy nem szavaztak, mert reszketve vehették kezükbe az urnánál a golyót, vagy ha még azt oda is vetették, kezök nem a megye miatt hanem saját indolensségük miatt reszkethetett ; — mindenek felett pedig el kell hinned, s erre valahára kérlek is, hogy hidd el, hogy e balpárti megye, melyhez te is tartozol, s melyet mindig pártoskodás vádjával sújtasz, minden, a legközelebb múlt gyűlésen felmerült vádesetekben a legnagyobb mérsékletet tanusitotta; főleg az általad felvetett két esetben s felszóllalásodra okot nem adott, midőn a jobbpárti főjegyző irányában, ki a „Pesti Napló“ szerint is egyenes törvényt sértett a megyei határozatnak meg gondolatlan megtámadásával s ez ellen csak „helytelenitési és ellenfelirati határozatot hozott; mig a balpárti szolgai )irót, ki in fine finali csak azzal terheltetik, hogy a pénzeket nem kellő pontossággal szállította be a pénztárba, hivatalától felfüggesztette, és a tiszti kereset alá adta; hol lóg itt ki a balpárti lóláb? — légy már egyszer ne csak „morgó“, de igazságos is, ne csak eszméket tervezgető, de a gyakorlat embere is, hadd, hogy használható légy azon megyei közönség által, mely örökös különczködéseid mellett is benned a jó akaratot, az ész — és tanulmányozás erejét tisztelve, bár ritkán oszthatja elfogult alapeszméken nyugvó okoskodásaidat, de azt még is szives figyelmével tiszteli meg.

Még csak egyet, — hogy a tiszti ügyész két véleményét ellenmondásban levőnek állítod, azt szinte az okozza, hogy nem figyelted meg, az mindkettő egyöntetű volt, az első csak abban különbözött a másodiktői, hogy abban még néhány száz frt kintlevönek jelöltetett meg, mig a 2-ik fegyelmi jelentésre már elismeri, hogy ezen hiány is befizetve lett, sőt többlet mutatkozik a befizetésben; — engem a satisfac- tio irányában se hagyott a vélemény bizonytalanságban, mert nyilván azzal végezte, hogy a szolgabirónak rosszaltatván a nem kellő időben tett befizetés, többire hivatalába visszahelyeztessék; — és midőn az ellenében a megye az actiót elrendelte, az actióra nézve a megye nem maradhatott zavarban, mert erre utasitást tiszti ügyésznek szerintem úgy se kellett adni; vagy te azt hiszed, hogy igen ? — szerintem elég volt őtet a tiszti kereset beadására utasitatem észre, hogy megreszketett, mert —------az

óra 8-at ütött.

Most már nem dákó, most már villám csapást éreztem. — —

Kezdtem félni, remegni! oh nem a félelemtől, oh nem. Hisz nem messze volt tőlem Gyula barátom, kinek oly hatalmas dákd csapásai vannak.

A gondolat sokkal ijesztőbb, sokkal rémesebb volt. „Hátha nemis talál eljönni?“

E gondolattól reszkettem, reszkettem, hogy a fogam vaczogott belé, s lábaimon alig bírtam állni. Kissé a sötétedés is kezdett bántani, s Gyula barátom felé sétáltam a promenád másik oldalán.

Gyuln barátom a mint észre vette, felkelt, s szinte kezdett a másik oldalon sétálni. — Ha én a pad felé mentem, ő élment tőle, ha én visszafordultam ő hozzá fordult.

A szerelmesek padjának átellenijére a fáradság, s a nap igazgatottságától kimerültén leültem.

Gyula barátom is leült a magáéra.

' így ültünk, midőn h 9-et zúgott a kapucziner. — En egész megsemmisítve érzem magam.

E pillanatban mintha valamelyik fáról pottyant volna (mert hogy az égből, azt nem is hihettem) Szilaj Pista barátunk.

Jobbra, balra körül néz, bennünket észre sem vesz, s egész phlegraatice el kezd köztünk sétálni. Le! Fel!

Don Carlos (de) F.

(Folyt, köv.)

ni; ő tudni fogja a megye elhatározása alapján a bíróságot actiójába a 83. §. értelmében leendő ítélet kimondására felhívni; — az actio itt úgysem regulázná a bírót, ha praecise csak dorgálást kérne is, ha ő többre tartaná érdemesnek; de hát neked jól esett a balpárti főügyészt is megszűrni, mintha a balpárti köpönyeged alól a jobbpárti lóláb csüngene; pedig tudom, hogy csak a megyei pártok elleni rögesz- meharezod lóg; — miről jövőre.

— Békésmegye alispáni hivatala által a békésmegyei takarékpénztárhoz beküldött gyűjtő ivek szerint Haan Antal régiség gyűjteményének megvételére a gyulai járásban adakoztak : Gyulán Kliment Gyula 5 frt., Deutsch és fia 1 frt., Popp Alajos 50 kr., Silberstein J. 50 kr., Uferbach József 1 frt., Salis Sebestény 50 kr., Nagy Ferencz 50 kr., ifj. Kohlmann Ferencz 50 kr., Fábry Márton 1 frt., Polgár Géza 1 frt., Endrefi Károly 1 frt., Enyedi György né 14 kr., Makai István 20 kr., Szilágyi Ferencz 20 kr., JunáBzka Sámuel 15 kr., Monori György 20. kr., Toldi János 20 kr., Szigeti Lajos 20 kr., Ternóczki Mihály 5 kr., Jelinek József 25 kr., Makai Lajos 10 kr., Kotlik Ferencz 20 kr., Ülés Györgyné 4 kr., Kis Dániel 30 kr., Kovács Károly 10 kr., ifj. Sánta János 20 kr., Tar Mihály 10 kr., Szilváéi István 10 kr., Bordé János 10 kr., Tar József 10 kr., Felek Mihály 10 kr., Gál György 10 kr., Monori István 10 kr., Fábián János 10 kr., Dézsi István 10 kr., K. Varga Sándor 10 kr., Felek István 10 kr., Tar Mihály 10 kr. Sz. J. 10 kr., Ott Antal 10 kr., Szakács Ferencz 10 kr. Varga István 10 kr., Bödő János 15 kr., Murvai András 10 kr., Kis János 10 kr., Tar Ferencz 10 kr., Szilágyi József 10 kr., Fábián Ferencz 10 kr. Szilágyi Mihály 10 kr., Fábián Istvánná 10 kr., Gyulai András 10 kr., Tar György 10 kr., Nagy Gy. Ferencz 10 kr Kis Mihály 10 kr. Kátai János 8 kr., Török János 10 kr., Tóth Pál 10 kr. Papp István 4 kr., Nyíri Sámuel 10 kr., Kohn Herrmann 10 kr., Kertész András 30 kr., Kertész Ferencz 20 kr., Nagy Sz. János 20 kr., Rozsos Ferencz 10 kr.

Dobozon : Doboz községe 1 frt., dr. Felsenburg Károly 1 frt., Kéry Kálmán 50 kr., Kéry Elek 50 kr., ör. Kis Gergely 10 kr., Nagy F. István 20 kr., Szatmári András 20 kr. V. Szabó Sándor 20 kr. Fekete András 20 kr., Szabó Mátyás 20 kr., ör. Bakos István 20 kr., Spiczer László 20 R. Nagy István 20 kr., Komáromi István 20 kr., Z. Szabó Mátyás 20 kr., A Gergely István 20 kr. Szabó J. István 20 kr.

Kétegyházán.: egy névtelen 30 kr., Kétegyházai 20 kr. Schillinger Simon 40 kr., Csorvási 50 kr., Horacsek 10 kr. Guttman Simon 20 kr., Kohn Fülöp 30 kr, Nessinger Gyula 50 kr., Popovits Elek 1 frt., Popa Péter 10 kr. Muntyán Mihály P. 10 kr., Szántó Flóré 10 kr. Aburdán Vasúi 10 kr., Balnot 10. valaki 10 kr., — és igy a gyulai járásból összesen 28 frt 80 kr.

A békésmegyei takarékpénztárnál lévő gyü/jtőiven: Hoffman Sámuel 1 frt., Schrejer Béni 1 frt., Guttman Henrik 1 frt., Bakos János 5 frt. Dutkay Ignácz 2 frt., Körösi Mihály 1 frt. id. Szilágyi András 20 kr., ifj. Huszka János 50 kr., Mun- druezó Tódor 1 frt., Kohlman Bálint 1 frt., Ko- zits Pál 1 frt., ifj. Miskucza István 1 frt 50 kr., Tóth József 20 kr., Mogyoróssy Sándor 2 frt., Steigervald János 50 kr., Viszt Péter 1 frt., Öl- schléger Sámuel 1 frt., Gerebenits Ferencz 2 frt., Lipcsei György 1 frt., Konsitzki Ignácz 1 frt., Boros Péter 1 frt., Szűk János 50 kr., Ujfalusy Dezső 1 frt., Müller Mátyás 50 kr., Restye Péter 50 kr., Alcser János 1 frt., Vásárhán Demeter 2 frt, Papp Mihály 1 frt., ifj. Góg János 1 frt.. Po- mucz János 1 frt., Petrovics János 1 frt., Györö- si Bálint 1 frt.,Győrösi István 1 frt Györösi Péter 1 frt., Csolnaki Antal 1 frt., Fónagy Károly 1 frt, Tüköri István 1 frt.,

A békésraegyei takarékpénztár gyűjtő

ivén összesen _____________ 4

melyhez hozzáadva a gyulai járásból befolyt 28.80 és az utóbbi kimutatás szerinti összeget 66.70

főösszeg 136.90

Közli a békésmegyei takarékpénztár.

Pusztaszer és Árpád-emlék.

(A „Szegedi Híradó“ után saját felhívása folytán.)

A magyar haza majd minden vidékén, hol a honalapító Árpád valamely nagy tettet vitt véghez, mint például csatát nyert, életjelt kezdenek a

honfiak mutatni, s az ezredéves nagy ünnepélyre előkészületek jeleztetnek társulatok, bizottságok alkottatnak a nagyszerű ünnepélyek rendezésére!

És bátorkodom kérdeni: van-e egy-egy vidéknek több oka és joga ily ünnepély rendezésére, mint épen Csongrádvármegyéoek ? — Hiszen e honnak legutolsó olvasni tudó fia s leánya is tudja azt, hogy e megyében van a történeti nevezetességű Pusztaszer, hol a hires alaptörvények alkottattak,^ mely törvényhozási tények lelke s főtényezője Árpád volt.

Ily gondolatok lengtek át Ielkemen akkor is, midőn az 1868-dik évben Pusztaszeren átutaztam, minek eredménye lön, hogy ugyanez évben az „I. T.“ napilap 101. számában egy vezércikk jelent meg igénytelen toliamból e cim alatt: „Pusztaszer és Árpád-emlék.“ Ebben irám a következőket :

„Szülőföldem, a Kiskunság egyik városától keletfelé mintegy három órányi távolságban fekszik a történeti nevezetességű hely, Pusztaszer.

Ezelőtt mintegy tizévvel még látszott ott egy nagyszerű templomnak, mint már romnak, végfala mely mintegy 8 —10 öl magas volt.

Szent kegyelettel néztem reá, valahányszor utam mellette vezetett el, de pár év óta ezt sem látom már. Eszembe jutott itt mindannyiszor, hogy honalkotó apáink e helyen onták vérerüket megnyitva, vérüket, s itt harsogák: „Veszszen, aki törvényt ront!“

Eszembe jutnak itt egy nagy történésznek szavai: „Nem méltó a nemzet, mely ősei emlékét nem tiszteli, hogy éljen.“

Minket, utódokat, még elleneink sem rágalmazhatnak e rut bűnnel, mert kegyelettel emlékezünk meg mi nagy őseinkről és törekszünk tehetségünk szerint azok emlékét fönntartani) mint példák is dicséretesen tanusitják.

Ebből kiindulva, mint e haza egyik legkisebb fia s polgára, bátorkodom egy indítványt tenni. Honalkotónk Árpádnak temetkezési helye iránt mindez ideig tisztában nem vagyunk, de tudjuk azt hazai történelmünkből, hogy Pusztaszeren szerződtek atyáink, és már itt mint fejedelem jelent meg Árpád, midőn a nagy munkát, a honfoglalást, őseink bevégzék.

Nem lenne-e észszerű, ha Pusztaszeren, a vízzel köritett (jelenben már nem igy van, mert a rétek vizmentesittettok) magasabb fekvésű, arányos fölepü, messze terjedő gyönyörű róna közepén állítanánk Árpád s igy édes hazánk megalapítása emlékéül egy emlékoszlopot!

Nem kívánható, hogy ez versenyezzen az egyp- tomi gúlákkal — bár méltán megérdemelné ezt is hazánk nagy alapítója — de legalább egy szerény kőoszlopot emelhetnénk azon Árpád emlékére, ki e hazának majd öt századon át adott fejedelmeket, kik között nagyok és szentek vannak; azon Árpád emlékére, ki oly intézmények alapját vétó meg nemzeténél, melyek előtt tisztelettel hajoltak meg Europa népei. Majd ha a késő unokák e szent helyen megállnának, örömmel és kegyelettel emlékeznének a nagy alapítóra és reánk is, kik igy tisztelők meg olső fejedelmünket s honalkotónkat, s mutatnák unokáink unokáiknak ama helyet, hol honBzerző apáink szerződést kötöttek, s biztositák a létet e nemzetnek, mely ezredévig annyi viszály s annyi kül- és belellenség támadásai közepette hősileg megállt, s mondhassák el ők is: „El magyar, áll Buda mégl“

Én meg vagyok arról győződve, hogy e nemzet fiai és leányai örömmel áldozzák filléreiket e magasztos cél kivitelére. Én lelkiismeretemet meg- nyugtatára azzal, hogy amit keblem érzett, kinyi-, latkoztattam a haza szine előtt; s óhajtóm, hogy már most szóljanak mások, a hazának érdemteljes fiai, hozzá.

Ezen indítványom azon időben némi kis mozgalmat keltett is, de fájdalom, minthogy egy nem nagy népszerűségnek örvendő lapban jelent meg, a főbb lapok ignorálták s agyonhallgatták azt.

Egyik lap ugyanezen eszme folytán azon indít-. ványnyal lépett föl, hogy egy város alapittassék Pusztaszeren, s neveztessék az Árpádvárának. De elhangzott ez is, mint az én indítványom.

Most újra — midőn alig választ el másfél évtized a honalkotási ezer évtől — szabadjon ez eszmét fölujitva azon indítványt tennem, hogy alkottassák a megyében egy bizottmány, mely az ezredéves ünnepélyt már jóeleve rendezné s az emlékoszlop ügyét is kezébe venné. Nem mondok le azon reményről, hogyha majd a dicsöségkoro- názta ünnepély szinhelyéro e vidék, de sőt távoli hazafiak is megjelennének, már akkor egv emlékoszlop is halhatatlanitandja ott a nagy Árpádot!