Békés, 1873. (2. évfolyam, 1-52. szám)

1873-03-02 / 9. szám

Második évfolyam.

9-ik szám.

Gyula martius 2-án 1873

f ^

Szerkesztőségi iroda:

Dobay János könyvnyomdája,

l r saját házában.

Kiadó hivatal:

Winkle Gábor könyvárus üzlete, főtér, Prág-ház.

Y J

J w

VEGYES TARTALMÚ HETILAP.

Hirdetések felvétetnek Gyulán Winkle Gábornál és a szerkesztőségnél — Pesten Haasenstein és Vogler hirdetési- irodájában (úri utsza

13. sz.) — Becsben Schmid Edmund hirdetési irodájában (Weihburggasse, Nro. 22.)

Hirdetésdij : 50 szóig egyszeri hirdetésnél 60 kr., 100 szóig 1 frt., kétszeri hirdetésnél 25%, háromszori hirdetésnél 50% elengedés. — Nagyobb

hirdetéseknél méltányos árelengedés. — Nyilttér Garmondsora 10 kr.

Megjelen

hetenként egyszer,

minden vasárnap.

Előfizetési dij:

Három hóra . 1 ft Hat hóra . j 2 ft Kilencz hóra . 3 ft Egy évre 3 . 4 ft

Gyula február 26.

A „Békés“ 7. és 8. száma alatt közgyűlésünk irányában véleményével, mint vallja többnyire egyedül állani szokott, de mégis magáról rüindenütt többesszámban szólló barátomnak visszapillantásaira egy pillantást vetnem kell; hogy a vélemény ellenkező oldala is el ne takartassék.

Előre bocsátom, hogy elméleti okoskodásának két pontját teljesen osztom, t. i. hogy valamint máskor, úgy most is az al- ispáni jelentés oly kimerítő volt, hogy abból az időközben előfordultakról kiki teljes tudomást szerezhetett, — 2-szor, hogy az alispáni jelentésnek higgadtnak, pártszi- nezetekkel nem birónak kell lenni, hogy reservált állásával kormányzói tekintélye fenntartass ék; — de nem oszthatom azt, hogy az alispáni jelentésből a tárgyilagosság hiányzott volna, és hogy abban minduntalan a pártember opiniojával találkoztunk volna; — a túltengési vád : egyéni felfogás.

Az alispáni jelentésnek tartalmát a törvény szabja meg az 58. §. o) pontjában, s ott tüzetes jelentés van meghagyva, s ennek ellenében az egyesek ellenkező óhaja figyelembe nem jöhet, s az nem lehet, hogy az alispán a főispánnak más, a megye közönségének pedig más jelentést tegyen a dolgok állásáról; felületes jelentés sem egyiket, sem másikat nem elégítheti ki; — s a megye közönségének jogában van bizonyos tárgyakban az alispáni jelentésre nyomban, másokra nézve pedig a tiszti jelentések előkerülte alkalmával intézkedni.

— Ez feleletem a túltengési vádra. —

De az alispáni jelentés tárgyilagos is volt, mert az tartalmazta 1-ször a közegészség, 2-szor közbiztonság, 3-szor a közmunka, 4-szer folyam-szabályozás és védtölté- sek, 5-ször a vadászati törvény, 6-or község rendezési, 7-er alispáni ideiglenesen tett

intézkedések, 8-or a törvényszéki elnöknek az orosházi szolgabiró ellen elrendelt vizsgálatba lett beavatkozását, 9-er ujjonczál- litási, s végre 10-er pénztári ügyet; — ezek mind oly tárgyilagos dolgok, melyekről tartozott jelenteni, — és ezek közt leginkább a 8. pont volt olyan, mely szerintem is hosszadalmasságával érdeklődést tanúsított. — Áttérek most t. barátomat mint láttuk igen elfogulttá tett főjegyzői eljárásra vonatkozó megyei tárgyalásra. —

Ez az alispáni jelentésben csak e pár sorban van jelezve: „végre gr. Wenckheim K. gerlai földbirtokos a megye bizottmány 741. sz. azon határozatát, miszerint azon kérelmének, hogy birtokaival Gyula városától elszakadjon, — hely nem adatott, fe- lebbezvén, ez f. évi január 22-én 208. sz. a. az én távollétemben pártolólag terjesztetett felennél sem több, sem kevesebb.

Kérdem hol van itt a nem tárgyilagosság ? melyből pdrtharcz kihívás, izgalom, idézésre a jelszóadás erős szavakba lett volna hangsúlyozva, mint közlő barátom irta ? ! én részemről ezt oly egyszerűen tárgyilagosnak tartom, minél kevesebbet mondani nem lehetett; de ennyit mondani alispáni kötelesség volt ; s a lelkiismeretes és kötelmeit hiven teljesitő tisztviselő inkább kiteszi magát hasonló méltatlan megtámadásoknak, mintsem ily szerinte téves eljárás elsimításával a hűtlenség gyanúja alá kerüljön.

És a következés igazolta, hogy e tárgy elhallgatandó nem volt, mert mint t. barátom maga bevallja ö kívüle a közgyűlést pdrtkülömbség nélkül azon tekintet vezérelte, hogy képtelenség csak feltenni is, hogy az alispán véleményével felterjesztésében a megye határozatával ellenkezhessék, s a törvény az alispánt, mint ki a megyei határozatok végrehajtására van kötelezve, ilyesmire hatalmazta volna fel a megyei határozat ellenében, ezért az jegyzőkönyvileg helytelenittetett, s a főjegyző eljárása a kormánynál desavouáltatni határoztatok.

Es ez t. barátom engedelmével igy van helyesen és törvényesen értelmezve, mint lentebb igazolandom is, és ha ez blamaget foglal magában, azt nem a megye irányában hanem a desavouált főjegyző irányában foglalja magában.

Elismerem én, hogy a megye bizottmánya is tévedhet, de midőn ezt egy erkölcsi testülettől nem tagadom, engedje meg t. barátom, hogy őt egyénileg sokkal inkább tévedhetőnek tarthassam, daczára előttünk fekvő czikkének, melyben nézeteinek helyességét a megye ellenében saját egyéni szempontjából bizonyítgatván, azon eredményre jő, hogy a megye a princípium magasságára felemelkedni nem bir, vagy nem akar J hanem higyjünk neki az egyedül álló csalhatatlannak; mert csak az ő nézete a helyes Békésben, mint a pápáé Rómában.

Közlő ur eszmemenetét a bírói eljárás theoriája által vezette félre; mintha közigazgatásilag nem is lehetne határozni jogosan és helyesen, holott itt nem bíráskodásról, hanem a törvényhezi alkalmazkodásról van szó, s e tekintetben maga a törvény kötelezvén a megyéket a törvény végrehajtására, egyszersmind annak végrehajtása körül fölmerülhető ellentétes nézetek esetében a fél s a megyék közt, a minis- tért rendeli határozni.

Lássuk a tényállást; gróf W. K. a törvényileg reá rótt községi adót súlyosnak érezvén, folyamodik a megyéhez, hogy birtokaival Gyulától elszakadni engedje meg, részint Dobozhoz, részint a kigyósi pusztán lévő kertésztelephez; a megye támaszkodva a községi törvény 21. §-ára, az elszakadást megengedhetőnek nem találta; mert a törvény azt mondja, hogy minden terület azon községhez tartozik, melyhez eddig is tartozott, vagy a melyhez eddig államadóját

fizette, — a gróf pedig eddig Gyulához tartozott s ide fizette adóját azon területekkel.

Ezt a gróf felebbezte, s a főjegyző az alispán távollétében az iratokat a megyei határozattal ellenkezőleg, az elszakadást pártolólag terjesztette fel a ministerhez.

Világos ebből, hogy a megye ez ügyben nem Ítélt, nem biráskodott, mint közlő csavargatja okoskodását, csak azért, hogy neki legyen meg csal hatatlansága a megye ellen, hanem a törvényszabta kötelessége szerint alkalmazta a törvényt annak betűje szerint, melyben ha a törvényt rosszul alkalmazta, határoz a minister, nem mint biró, hanem mint legfőbb közigazgatási tisztviselő, mely felett ismét az országgyűlés, mely a törvényt hozta, határoz; s az ad- ministratiónak a törvények ilyeténkénti végrehajtása, engedelmével barátomnak [nincs és nem is lesz soha elitélve; — épen az okon, mert a törvények végrehajtása körében, mint maga is elismeri, a közigazgatási biráskodás kikerülhetlen volt és lesz mindörökre; és ebbe az állandó országgyűlés mellett csak ideiglenes baj lehet, és sokkal kevesebb, mintha t. barátom szerint az administrátió minden perczben meg- akasztatbatnék egyesek engedetlenkedése, vagy törvényellenes makacskodása által, és minden közigazgatási ügy bizonyos bíróság elébe hurczoltatnék, s igy a birói hatóság a közigazgatási intézkedést örökre paralizálhatná.

Ez volt a megye állásá ez ügyben, mely egy községi rendezési ügy kifolyása volt, s igy, mint ilyen tisztán közigazgatási intézkedés tárgya, nem pedig birói, mint barátom helytelenül magát, s csakis egyedül magát félrevezette; de a megye ne- taláui heveskedése, vagy pártállása sem okozhat bajt, mert a minister higgadtan Ítélhet a törvény betűje szerint a megye felett döntőleg, s igy a megye hibás nézetét ellensúlyozhatja a nélkül, hogy ez

TÁRCZA.

Tóni — és az ö orra.

(Rajz)

Sipos Sándortól.

(Vége.)

A szomszéd mezővárosban casínói bál volt készülőben — s erre, mint a vidéki societé szokásos összejövetelére a grófi család is bement.

Tóni még előtte való nap betegen feküdvén, úgy értesitó az özvegy grófnőt, hogy ö nem megy. Elérkezvén azonban a bál napja, csodálatos kedvet kapott elmenni. Nem is késedelmezett hát, hanem mint a tett embere, gyorsan kiugrott az ágyból ; felöltözött — s jó négy lovát befogatván a szánba, — nagy ostor pattogtatásokkal és csengő zajjal beállított ama város vendéglőjébe, — ugyan abba, melynek termében a bál vala tartandó.

Tóni úgy este 10 óra tájban öltözni kezde — s nem kétkedett, hogy arcza érdekes halványságával, valamint öltözete nemes elegantiájával elfogja bájolni a női közönséget. Hát még, ha karonfogva végig sétáland a bál teremben Petronella oomtesse-el, mennyire fognak irigykedni a nyárspolgárok — s mily öröm lesz őket orrfintorítva lenézni. — —

Tehát öltözni kezdett. Épen fehér nyakkendőjét igyekezett szellemdús csokorba nyomorítani, midőn füleit nöihangok üték meg, melyek a szomszéd szobákból jöttek. A fal vékony volt, minden szó tisztán áthangzott, — de eleinte csak annyit tudott kivenni az egészből, hogy lehetnek vagy hatan a beszélő s nevetgélő hölgyek, kik mind egyszerre akartak túl adni érdekes titkaikon. Lassanként azonban elcsendült a zaj s a következő beszélgetést, hallhatta Tóni:

— Épen most jöttünk haza Pestről — visitott egy czérna vékony hang, — ott minden unalmas, semmi újság — 8 lám, alig vagyunk itthon, azon érdekes újdonságot vesszük, hogy te kedves Petronella el vagy jegyezve. Gratulálunk?

E hang ismeretlen volt, de mégis kiállhatlan- nak tűnt fel Tóni előtt.

— Ugyan hadd el — szólt egy más hang, mely nem volt másé mint Petronelláé, — nem is szeretek e felöl beszélni.

— Hallom, hogy gazdag férfi jegyesed, — si- pitott ismét az elébbi czérna hangú hölgy.

— Tudod, olyan parasztos vagyona van. Egy- pár száz hold föld, — monda Petronella megvető hangon.

— Azt mondják, — miveit és jó modorú, előkelő világfi! — czinczogott gúnyosan a czérna hangú.

Tóninak háta borsodzott-e hang hallatára.

— Előkelő világfi?! — kiáltott Petronella, — ne hidd kedvesem; a falusiak előtt lehet, hogy az; de engem nem hozhat tévedésbe — s nyíltan

ki kell mondanom, hogy ö meglehetős faragatlan tuskó. Képzeld, a múltkor sötét szinti kesztyűben jött hozzánk délutáni látogatóra; azután beszéde is elárulja, hogy csak erölteteti a jó modort.-----A czérna hang ismét sivitani kezdett:

— Jaj édesein, — te igen szigorú vagy; azonban mindent kipótol a szerelem; úgy beszélik, hogy ö igen szép férfi.

— Hahaha! — kaczagott valaraenyi hölgy.

— Haja olyan, mint a serte, — szólt az egyik.

— Feje kicsiny, — szólt a másik.

— Szeme zöld, — kiáltott a harmadik.

— Dereka rövid, — igy a negyedik.

— Lába vékony, — monda az ötödik.

— És orra olyan mint egy nagy-nagy ugorka, — fejezte be Petronella.

Óriási kaczagás, kiabálás, zsivaj követte e jól sikerült megjegyzéseket. A zajból csak a czérna hangú nő egyes gúnyos szavai hallatszottak ki.

— Hát miért mégy akkor hozá, kérde ez utóbbi.

— Kedvem jött farsangi tréfára, felelt nevetve

Petronella, — nem lesz-e nevetséges dolog, az én jámbor Tónikámat hosszú ugorka orránál fogva vezetgetni?!------— Engem ugyan nem vezetgetsz! — orditá magán ki vül a keserű valóra ébredt Tóni — s azzal úgy vágta maga után az ajtót, hogy menten szét repedt. —

Rögtön befogatott, haza hajtatott és vissza feküdt az ágyba. Komolyan beteg lett, de szerencsésen kiheverte a bajt. Rajta két változás azonban még is történt, — egyik az, hogy orra meg vedlett s igen hasonlóvá lön a nyugvó nap végsugaraiban fürdő kopasz kősziklához; a másik pedig az, hogy elvette azt a csinos kis özvegyet, ki végett egyszer majd hogy párbajt vívott ama mérges papával. Kedves neje nem is késett őt pár hó múlva családi örömben részesíteni.

Tóni orra a család szaporodásával arányban növekszik.

Petronella comtesse ezután jódarab ideig olvasgatta Paul de Kock regényeit, — de egy mogorva téli estén eszébe jutott, kogy minden múlandó — | tükrébe pillantván végkép meggyözó- döt e felöl, Paul de Kockot rögtön a kandalló lü- zébe vetette — s elökeresé a régóta heverő imakönyvet. — Imája bizonyosan csodát tett, — mert azóta mély megvetést érez a férfiak iránt, — sőt fogadást tön, hogy örökre hajadon marad. A fogadás nemes volt, — de könnyen kivihető, —- mert nem merészelte megkérni senkisem. — O azt állítja: azért, mert ismerik fogadását; — de Tóni gunymosolylyal azt mondja: azért, mert ismerik korát:

Szegény jó Tóninak legalább az az egy elégtétele meg van!