Békés, 1873. (2. évfolyam, 1-52. szám)
1873-10-19 / 42. szám
vonatkozó, észrevétele elfogadtatott? illetőleg ezen pont kihagyatni határoztatok. Fehérmegye által áttett, a gazdasági és egyeb gépek körül foglalkozó munkások testi épségének megóvására vonatkozó szabályrendelete elfogadtatott. . Eeök István bizottmányi tagnak azon indítványa, hogy a közmunka pénzekről a járási tisztviselők rendes letéti naplót vezessenek, és a pénzeket 48 óra alatt a megyei pénztárba szállítsák, elfogadtatott. A f. évi februári gyűlésből kiküldött küldöttségnek jelentése a gyülésezési szabadságról elfogadtatott, a munkálatot lapunk egész terjedelmében hozni fogja. A husmérésre vonatkozó szabályrendelet elfogadtatván, alább egész terjedelmében közöljük. Kiirt czikk Békésmegye bizottságának Gyulán, 1873. szeptember 29-én s több napon folytatva tartott közgyűlése jegyzőkönyvéből. Olvastatott a marhahús kimérésére vonatkozó rendőri szabályrendeletek tervezetének kidolgozásával megbízott küldöttség jelentése, — mely mellett az általa készített tervezetet becsatolja, és ennek kapcsán olvastatott a küldöttség említett javaslata a következő tartalommal : 1. §. A növekedőben tapasztalt húsfogyasztás mellett a marhaállomány mindinkább érezhető sülyedésének mérséklése és a fogyasztó közönségnek jobb és táplálóbb borjú- és marhahússali ellátása tekintetéből 4 héten alóli és három hónapon felüli borjukat, nemkülönben 3 éven aluli ne- vendék marhákat levágni nem szabad; ezen utóbbi szabályból természetesen a valamely testi hiba miatt igavonás vagy tenyésztésre alkalmatlan marhák kivétetvén. 2. §. Minthogy a mészárszékeinkben talál tatni szokott hús, rósz minősége és mérték-hiánya miatt forognak fenn legtöbb panaszok elrendeltetik а) miszerint csak a javitott marhának a le vágása engedendő meg, a nálunk találtató külön féle nagyságú marhafajok figyelembe vételével pe dig az u. n. riska, s nagyságra ahhoz számítható marha csak 20—25, nagyobb-faju pedig 30—40 font faggyú mennyiséggel vétetik javitottnak. És б) miszerint ezután nem lévén a hús ára megszabva, a mérték mindenkor hiány nélkül és pedig oly módon adassák ki, hogy egy fontig be zárólag nyomatékot adni nem szabad, egy fonton felül pedig fontonként legfeljebb két lat nyomaték engedtetik meg. A fejrészek, szügyön aluli lábrész, légcső tüdő, lép és paczal nyomtatókul nem szolgálhatnak, s külön áron mérhetők ki a venni akaróknak. 3. §. A közönség tájékozhatása végett minden egyes mészárszéknél az ár egy arra különösen készített fekete táblára naponkint olvashátó- lag kiteendö. 4. §. Hogy állandóan egészséges marha vágassák, arra nézve oly helyeken hol állatorvos van, felügyelet azt, — más helyeken pedig a szol- abiró által egy e czélra különösen megbízó«, és 1 marha ismeretében leginkább jártás községi esküdtet illetendi: kik a vágatásoknál folyó számmal ellátott s zsinórral átfüzött, s a zsinór végen az illető szolgabirói pecséttel ellátott lajstrom-kony- vet vezetni kötelesek, melybe minden egyes levágott darab marha folyó szám szerint beírandó, va a- mint a lopott marhák levágatásának lehetlenné tétele tekintetéből mellé minden egyes levágott marhára szállott marhás levél, vagy a községben neveltekről a község elöljárói által kiállított bizonylatok csatolandók. A lajstrom-könyv csatolmányaival, a marhás levelek megsemmisítése végett az illető szolgabirónak hónaponként átszolgaltatandó. 5. §. A mértékekre való közvetlen felügyelet szintén a szolgabiró által egy e czélra kijelölendő községi esküdtet illeteud, ki köteles a visz- szaélés eseteit megbirálás s elitélés végett mindenkor s mindannyiszor az illető szolgabirónak bejelenteni. Hogy pedig a fontokkal kevésbé ismerős köznép oly gyakori megcsalásoknak kitéve ne legyen, az eddig használt, s a csalásokra tág tért nyitó szétszedhető font-mértékek helyett csakis egy negyed-, fél- és egy fontos, egy egész darabból álló vas-fontok használása engedtetik meg. 6. §. A fentebb elősorolt intézkedések megszegőire pedig első izbeni áthágásnál 10—löfrtot, másod izbeni áthágásnál 50—100 frtnyi, a helybeli kórház, esetleg a szegények pénztára javára fizetendő pénzbeli büntetés szabatik. 7. §. S a mennyiben a vágás es a mértékekéi felügyelők követnének el ezen szabályrendelet figyelembe nem vétele s megszegése által vétséget, ezekre nézve büntetéskép rögtöni elmozdittatásuk mellett a vétség fokozatához képest, a 6. p. mint behajtandó 1 az ugyanott érintett pénztár javára szolgálandó 50—100 frtnyi pénzbirság szabatik ki Továbbá miután a valósítás leginkább a végrehaj tástól és a kellő erélyes felügyelettől függ, ezen szabályzatnak foganatosítására s az erélyes felü gyeletre a járási szolgabiró urak szoros felelősség terhe alatt köteleztessenek. 1628. ny égetés. 1643. 1645. 1589. 1594. csalás. 1597. 1618. 1619. — Jegyzéke a b.-gyulai kir. e. f. törvszék bünfenyitö osztálya előtt folyó évi október 20. és következő napjain felveendő büDpereknek. Előadó Nógál László tszéki vizsg. bíró: Október 20-án. 1546. Bagó Sándor rágalmazás. 1542. Petneházi Albert csalás. 1482. Dimák András és társai bírói zártörés 1481. Ifj. Csernyik György súlyos testi sértés 1475. Grósz József tolvajság. 1474. Kiséri Sándorné csalás. Október 21-én. 1552. Petri Imre tolvajság. 1551. Komócsin Gergely és társa. 1549 Árvái Józsefné és társa nyilvános erőszak 1548. Kis Sándor csalás. Október 22-én. 1620. Licska József és társa tolvajság. 1627. 1626. 1625. 1624, 1777 1766 Dudás Mojsza és társai veszélyes feLaubach és társa életbizt. elleni vétség. Báji Lajos életbizt. elleni vétség. Wellesz Zsigmond sikkasztás és csalás. Gráczi Endre okirat hamisitás általi Galambos Miklós nyilv. erőszakosság. Pap János tolvajság. Bagi András és társai tolvajság. Október 24-én. Vitéz Mihály sikkasztás. Somogyi Sándor tolvajság. Újhelyi János és társai csalás. I Kis János és társai tolvajság. Október 29-én. . Grósz Héner Mojsza gyilkosság, fogva. , Kéri István rablás, fogva. Törvényszéki csarnok. Hitestárs-gyilkosság. Gyovai Miklós gyomai mézes kalácsos, mint olvasóink még emlékezni fognak a „Haza“ életbiztositó banknál 5000 forintig biztosíttató magát nejével kölcsönösen. Nemsokára azonban a biztosítás után Gyovainó meghalt, még pedig nem természetes halállal. Ugyanis ágya meg ■yuladt, s a nő férje által már halva szabaditta tott ki I szobából. Ez a férj előadása. Az orvosi látlelet azonban constatálta, hogy a nő már meg olt halva, még pedig külső erőszak által, mielőtt füsttől megfulhatott volna. Ennek alapján aztán Gyovai letartóztatott s a csaknem harmadfél évig tartó vizsgálat után a helybeli kir. törvényszék öt I hitestársgyilkosságban bűnösnek mondotta ki, és az Ítélet jogerő emelkedéséről számítottan 15 évi súlyos börtönre Ítélte. Ezen Ítéletet a királyi tábla oly módosítással hagyta helyben, hogy a 15 évbe a vizsgálati fogság is betudassék. A legtöbb tör- I ényszék azonban némi aggályokat talált az orvo si látleletet illetőleg, miért is az iratokat a t. egyetem orvoskarához rendelte felküldetni felülvizsgálás végett. A t. egyetem orvoskara felülvizsgálván az ügyét, terjedelmes véleménye kíséretében le is küldte azt. E két folyamában a törvényszék újólag ítélkezvén, ítéletében Gyovaira az első ízben kimondott büntetést merte. Nyilvános erőszakosság s hazard kártyajáték Wist Gáspár gyulai lakos, a „Nap“ korcsma volt bérlője egy alkalommal a korcsmájában hazard kártyajátékot játszó vendégeit háborgató csend öröknek ellenszegült, nemcsak, hanem azokat bán talmazni is kezdé, a később oda érkezett járási csendbiztost pedig a legpiszkosabb szavakkal bántalmazó. E héten tartott végtárgyalás alkalmával a kir. ügyész Wistet nyilvános erőszakosság, Mos- kovits Simont, Bauer Jánost, Seidler Mátyást, Rácz Jánost és Danszky Alajost tiltott kártyajáték által elkövetett közerkölcsiség elleni kihágással vádolta. — A törvényszék Wistet a vádbeli cselekményben bűnösnek mondta ki, s két havi börtönre ítélte, a többieket a vád alól ugyan felmentette, de a kir. ügyészt az 179°/,. 31. t e. értelmében való tiszti kereset megindítására utasította. Gyilkosság. Folyó év augusztus havában Jo- ván Pál és neje Napkori Mária a herényi tanyákon összekaptak, miután Berényben mar bepálinkázták, s utravalóval is bőven ellátták magukat. A hitestársak zsörtölödése azonban igen szomorú véget ért, amennyiben a nö nem állhatván tovább férje bántalmazását, az annak kezében levő bicskát kiragadta, s három helyen oly veszélyesen találta megszűrni, hogy Jovan Pál még az nap meghalt. Az orvosi boncjegyzökönyv konstatálta, hogy Jován e szúrások következtében halt meg. Ennek alapján a kir. ügyész Napkori Máriát a férjgyilkosságban bűnösnek kimondani, s 10 évi súlyos börtönre ítélni indítványozza. — A törvényszék azonban vádlottnöt az emberölésben találta I mondta ki bűnösnek, s ezért 5 évi súlyos börtönre Ítélte. Ez Ítélet ellen mindkét fél felebbezett. Elekes István bűnügyében a napokban lett a legfőbb itélöszék ítélete kihirdetve. Ez ügy — azt hisszük — olvasóink előtt annyira ismeretes, hogy I különben is hosszas elbeszélést feleslegessé teszi. Itt csupán az egyes ítéletek rövid kivonatát közöljük. A helybeli királyi törvényszék, mint e. f. biróság Elekest 16 rendbeli sikkasztásban mondta ki bűnösnek, s ezért 1871. november 23 án kezdett vizsgálati fogságának betudása mellett 8 évi börtönre Ítélte, s hatezer forintot meghaladó károk megtérítésében elmarasztalta. Az iratokat pedig az Asztalos István ellen netán szükséges fegyelmi eljárás megindítása iránt az Ítélet jogerőre elkedése után a megye bizottmányához áttétetni rendelte. A kir. tábla Elekest a hivatalos minőségben átvett pénzek elsikkasztásával elkövetett hivatali bűntettben mondotta ki bűnösnek, s az első biróságilag kiszabott börtönbüntetés tartamát három évre leszállította, egyebekben pedig indokaiból helybenhagyta, Asztalos István szolgabiróra vonatkozó részt pedig oly értelemben, hogy a mennyiben az 1870. 42. t. ez. értelmében netáni fegyelmi eljárásnak szüksége foroghatna fenn, | égből a bűnügyi iratok annak idején a megye bizottmányához átteendök. A legfőbb itélöszék a kir. tábla ítéletét helybenhagyta. Az iparos ifjúsághoz! Az iparnak folytonos és nagymérvű fejlődése, mintegy ösztönszerüleg kényteti e pályán haladókat, hogy a kitűzött szakban magukat minél tökéletesebben kifejezzék. Igen számos iparúéra egyik nélkülözheti en feltétele pedig a rajz, s az abban való jártasság és gyakorlati ügyesség lévén, felhívom városunknak kiváltképen az az építő ipar bármely nemével foglalkozó kezdő, vagy már a pályán haladó ifjúságot, bogy a jövő hó elsejétől kezdve saját lakásomon — Pöller kéményseprő ur házában — rajztanodát fogván nyitni, igen méltányos feltételek mellett naponként, vagy rettenetes esemény színhelye ? hová irtózik belépni a halandó — (haha Pesten??) — vagy tán lakhatatlan az emelet ? vagy tán lakja is valaki? de ki lehetne az, ki mindig sötétben él? stb. Ob, eltaláltam, — mondja rá a kedves olvasó — bizonyosan vakok laknak benne, a kiknek nincs szükségök világosságra} — ob nem az, _ mondja a másik — ott bizonyosan hamis bankót csinálnak; vagy a hagnadik... Ne m, — nem találná el egyik sem. Ennek egy kis története van. Egy szép leány lakott ebben, a kinek neve, — vegyük fel, hogy Adél. Egyetlen gyermek volt, de egyetlen büszkesége is a szülőknek. Szép volt. Minek mondjunk többet? Nemcsak a szerető szülök, de az egész házbeliek öröme, s bámulva lesték fejlődését. Mikor egészen kifejlett, még szebb lett, — s szerencsétlenségre szülei ekkor meghaltak. — Maradt elég vagyon, közte a leirt ház, jövője biztosítva volt. Szülei elhalta után Adél nem ment sehová. A bánat, a mely egyszerre két csapással is érte öt, folyton hon tartá, s érzékeny lelke mindig az eltávozottakat kereste, s csendes magányban felcsigázott képzelete azokkal vélt társalogni. E bánat méla kórságot szült, mely mi tovább harapódzhatott volna, ha a gondos rokonok, kik ezt észre vevék, némileg nem igyekeztek vol na azt elnémitni. Adélt elcsalták csendes magányából, s családjukba, társaságba vitték. A társaság nem mindig állott csak a családból, többször többen s idegenek is megfordultak ott. Legjobb szeretett Adél Hegyváryné, egy fiatal özvegyhez járni el. Ha ketten lehettek, oly édesen tudták eltölteni az időt. Adél forrón szeretett szüleiről, Hegyváryné most elvesztett férjéről beszélt, s e megemlékezések közt oly jól teltek el az órák, de ez csak akkor történhetett, ha egyedül voltak. Ha társaság gyűlt össze, Hegyváryné azért rendesen jól mulatott, mig Adélünk unalmasnak, rendkívül untatónak találta. — — — Azonban ez mind, egy pillanat alatt változott. — — — Egy alkalommml később talált menni Adel, midőn már egy társaság együtt volt Hegyváryné- náL — Majdnem mindnyáját ismerte s csak egy bemutatás történt. De mi ez? — Adél arczát — ktilszemérem pír borítja el, a máskor rendesen közönyös nö, most beszélni sem tud, csak valamit hebeg. Ámde a katonatiszteket sem ismerjük mind oly járatlanoknak az olcsó bókokban, mint a melyen Herzberg kapitány is lett e pillanatban, — (azért mondjuk lett, mert ezelőtt ö is tudta csapni a levet.) De ne csudáljuk. — Furcsa, de egyszersmind nagyszerű teremtménye az ember az ur istennek. _Az emberi elme elöl a jövő titka sötét fátyolba burkoltatott, hogy ne lássuk úgy a boldog, mint vészteljes bekövetkezendő napokat, — hogy az édes remény folytonos hatása alatt álljunk. — S az emberi kutató éles elme, a mély tudomány, mégis bemerészel hatolni a sötét fátyol rejtette titkokba — de enélkül is, az egyszerű elmének, és tán a léleknek, vagy úgy szóljunk a sziynek, — mégis maga az ur isten által adatott olyan eló- érzet, olyan érzék, melylyel a sötét fátyol titkaiba képes egy pillanatra betekinteni. Ige n, ilyen érzés, ilyen elöérzet van. Százan tudnának tanúskodni arról, hogy midőn — most már öreg — de még viruló korban először meglátott nejeikkel találkoztak, egy oly érzelem futott át ereiken, melynek értelmét csak is az érzékenyebb- s gondolkozóbbak szokták felfogni, vagy azt megérzem s megjegyezni. így járt ,e szép pár is, a mint most először találkozott. — Az elébb még oly nyugodt kedély, egyszerre felvibarzott, a lüktető erek minden vére a szív felé tolult, majd oda nem férvén, az arcz- ban keresett ménekvö helyett. S mind a kettő érezte, érezte, vagy mondjuk elöérzette, hogy e találkozás egész jövőjük, egész életükre befolyással lesz. Ha nem is tudhatták minő, s mily mérvű, de hogy e találkozás életükben egy forduló pontot képez, — érzették. Ámbár e forduló pont, e találkozás által felzavart élet nyilatkozata százféle lehetett volna, mégis mindketten azt érzették, hogy ebből szerelem, s mindkettőjükre egy elhatározó szerelem következik. — Herzberg kapitány szép férfi volt, szép, — mint a leányok szemében, — majd minden katonatiszt, de ez különösen, nemcsak országok, hanem delisége által országok leányainak szivei meghódítására is volt teremtve. — Adél ezentúl még jobban szeretett Hegy- várynéhoz járni; — s órákat eltöltöttek, — ah ! — nem a forrón szeretett, s elvesztett szülék s férjről, hanem a szép katonatisztről édesen ábrándozva. Adél oly szépen tudott róla beszélni, s Hegyváryné oly okosan tudta azt hallgatni. Adél minden találkozás után mindjobban szerette, mindinkább tudta magasztalni Kálmánját, — Hegyváryné mind hidegebb, mind okosabban tudta azt hallgatni.-----------(F olytatása következik.)
