Békés, 1873. (2. évfolyam, 1-52. szám)
1873-10-12 / 41. szám
Iában a közoktatás ügye körül lelkiismeretesen eljárnak. A közoktatás ügy ilyetén állásáról | vallás s közoktatásügyi minister ur értesitefni rendeltetett. A megyeszékhely kérdéséhez. Az embernek — mint tudjuk — tyúkszeme igen érzékeny, s nagy önmérséklettel bir az, ki, ha tyúkszemére hágnak, legalább fel ne jajdulna. — En véletlenül Reök ur tyúkszemére találtam lépni, s innen a feljajdulás, melynek a „Békés“ ma bét heti számában egy valóságos czikkben ad kifejezést, reflectálván az én czikkfélémre. Hogy Reök ur a nyert talentumot ka- matoztatá, és bőven, azt elismerem, s ezt tennem is kell, mert ő mondja, — s épen ezért hallgatám el — a benne oly rósz vért keltett észrevételeim áléi nevemet, mert tisztelem őt, mert a nevét Övező nym- bus talán vesztett volna, ha a régi bajnok ellen egy ujoncz lép töl, ha az életpályán rég megindult férfiúnak, ugyanez életpályára alig lépett ilju mond ellent, hanem mert némi gyanúsítással mondja, hogy e czikk névtelenül jelent meg, bár nem kiváncsi nevemet tudni, előállók azzal mégis, mert az ügy, melynek védelmére, azt hiszem, igen számosak nevében tollat fogtam, épen nem olyan, mely bár a legjobb hangzású nevek compromissiojával járna. Azt mondja Reök ur, hogy modorom után nem kiváncsi nevemet tudni, s mondja azt oly hangon, melyről önkénytclenül egy polémia jut eszembe, melyben Csernátony Mocsárit az irodalmi illem szabályaira oktatá. Reök ur azt mondja, hogy én a kérdést a személyre vittem át, én azt mondom, hogy a kérdés maga Reök ur, a midőn én ahoz szólni kívántam, nem tehetém anélkül, hogy az ő igen tisztelt nevét ne említsem. Ennyit az ő bevezetésére. Reök ur, midőn a változott viszonyokat akarja számbaveuni. midőn azt mondja, hogy nagyon is reális utón jár, épen akkor emelkedik ismét az ábrándok országába. Fejteget egy megcáfolhatlan igazságot, mely a theoriát a praxisban tökéletesen igazolja, hogy t. i. a hol a kereskedés virágzásnak indult, ott az igények sokasodnak, ott vau pénz is azok kielégítésére, 8 hol ily kereskedés van, azt az ipar követi, hol pedig e két tényező megvan, ott fejlődik a cultura, — mint mondám, ez megcáfolhatlan igazság, hanem midőn Reök ur e theoriát Csabán a praxisban érvényesülni látja, vagy legalább logikai rendben kisérti meg, a csupán az ő merész ideájában alakult jövő Csabája elől a fátyolt el- lebbenteni, ha, mint mondja, nem ábrándozik, úgy a reális ut, melyen halad, nagyon is göröngyös lehet, mert okoskodása sántít, mert ki a fejtegetett | már régi theoriát Csabán még igen jó ideig a praxisban érvényesülhetni véli, legalább is nagy tévedésben él. , A hang, melyen 8 beszól akkor, mi- j dőn engem modoromért megró, mint mondám Csernátonyt juttatja eszembe, de van ebben ezenkívül oly valami is, mely a „ra- na rúpia* meséjére emlékeztet. Úgy beszél ő, hogy örülj szegény Békésvármegye, s tartsd szerencsédnek, hogy Csaba területeden méltóztatott megalakulni, Csabán legyen a te szemed, hord oda eszed, vagyo- nod, mert különben örökre boldogtalan lészsz. Már hiszen mi tiszteljük Csaba törekvését, elismerjük, hogy haladni kíván, hogy halad is, hogy igyekezete, kitartása s áldozatai nem sikertelenek, de köszönje ezt Csaba egyes polgárainak, kiket szerencsés volt az elöljárói tisztségre megnyerni, hanem midőn még a siker fele utján áll, s az eredmény még igen kétes, ily hang, mely nem egyedül Reök űré, alig esik a szerénység határaiba, a tulbizakodás pedig — tudjuk — hogy a kitartást lankasztja. Gyula épen az ellenkező helyzetben volt eddig. Elöljáróiban rég idők óta nem | volt annyi képesség, s kiben volt, nem volt annyi jóakarat, mely magasabb színvonal-1 ra emelkedni, s onnan e város valódi érdekét áttekinteni, s ez érdekek kielégítését, eszközölni képes lett volna, s a ki képes volt is ilyesmire, mellékes érdekből nem vállalkozott, sőt a kínálkozó kedvező alkalmat botorul, nem akarom mondani, — gonoszul — visszautasitá. Csabának imént említett egyes férfiai azonban elég ügyesek voltak, városunk e szerencsétlen viszonyait saját előnyükre kizsákmányolni, s maguknak abból oly tőkét képezni, mely ma mi helyettünk neki kamatoz. Csabának ez előnyét el nem ismerni, egyenlő volna a konok megátalkoduttság- gal, hanem ebből semmiféle okoskodás ki nem süti, hogy Gyula már lejárta vdlua magát annyira, hogy alkalmatlanná vált arra, mikép továbbra is a megye székhelye maradhasson, s hogy okvetlen Csabára kell átköltöznünk. Gyulai minden szerencsétlensége mellett is képes volt eddig is Csaba fölött való fölényét, ön által ugyan csak a múltban tisztelt, de valójában a jelenben is létező ipara által fentartani. — Csabának ma sincs, szerencsés viszonyai közepette is oly virág- zó kereskedése, mely neki a haegemoniát biztosíthatná. Valamely város kereskedelmi forgalmának legbiztosabb hévmérője a heti s országos vásárok, s kérdem, lehet-e a csabai heti s országos vásárok forgalmát a gyulaiéhoz hasonlítani. S ha tekintjük mai viszonyainkat, midőn városunk élén oly férfiak állanak, kiknek neve elég biztosítékot nyújt Csabának e tekintetben eddig nyert előnyeit nemcsak ellensúlyozni, de sőt nevelés, csiuosodás, rend, sőt ipar s kereskedelem tekintetében is azt túlszárnyalni, ha tekintjük, hogy városi közügyeinkre az értelmiség napról napra nagyobb tért foglal el befolyását érvényesíteni, ha tekintjük, hogy ma már szomszédunkban vetélytársat kell látnunk, a méhek szorgalmával fogjuk vetélytársunkat megelőzni. A méhikéről a méhész-egyletre faragott élczféléje jutván eszembe, mellesleg megjegyzem, hogy az élez szerencsés voltát majd az egylet működésének eredraé- nye fogja eldönteni. On a múltban tiszteli Gyula iparát, s azt mondja, hogy a mait már Csabáé utolérte, és mégis beismeri, hogy Csabán nincs kőmives, ki valamire való házat képes lenne építeni, s hogy' mit csinálna a gyulai kőmives, ha Csaba nem volna, hát bizony azt, amit eddig, hogy elmenne oda, hova eddig ment, messze túl a megye határán, oda, hol keresve keresik, s szerencsének tartják, ha gyulai mesterembert kaphatnak. Vájjon hány csabai mesterembert vittek ki Csaba határából, pedig ön azt mondja, hogy ma már Csabának is van körülbelül annyit érő ipara, mint Gyulának, — oda teszi ön, hogy körülbelül, mire Nyári Pállal azt felelhetném, hogy a mennyiben Csaba Gyulával határos lévén, körűié fekszik, tehát körül van, de belől aligha oly ipara. A csabai ember bejön Gyulára szekéren, vagy vasúton, ez neki költségébe kerül, itt venni akarván egy pár csizmát, kérve kéri egy írttal drágábban, mint Csabán kinálva kínálják neki, hogy mért teszi ezt a csabai ember, azt ő igen jól tudja. Különben a számok beszélnek. Az országgyűlési képviselői választási jog bizonyos qualificatiohoz van kötve, s valamely város értelmiségének legbiztosabb eriteriu- ma, az országos képviselő-választásra jogosultak száma. Már pedig a legutóbbi országos képviselő választásnál a 30,000 lakossal biró Csabán szavazott 678, a 20,000 lakossal biró Gyulán pedig 1751 választó, Csaba értelmisége tehát lakosságának sokkal nagyobb száma mellett is, Gyuláénak egy harmadát teszi. Ez a számok csalhatatlan igazsága, mit megdönteni semmiféle okoskodás sem képes. Mondhatná ön, hogy volna Csabának több választója is, de nem iratkoztak be, erre igen egyszerű a felelet, hogy ez ismét Csaba rovására ütne ki, mivel nincs még oda megérve, miszerint a polgár legszebb politikai jogát gyakorolni sietne, — érdektelenség, tunyaság talán, de bizonyosan politikai éretlenség ez. Ha tehát Gyuláról elképzeljük a megyét, elképzeljük a törvényszéket, s igy hasonlítjuk össze Csabaival, tehát akár külcsín, akár ipar s kereskedelem, akár polgári értelmisége tekintetében. Gyula valódi előnyei oly szembeötlők lesznek, melyek Csabának még rejtett hátrányait is a fol- szinre hoznák. Hogy pedig azérl vigyük át a megyét, hogy ez által Csabának 30,000 lakosából magyar embereket csináljunk, ez argumentum, azt hiszem, a csabaiaknak hizeleg legkevésbé, a hazafiságot valakire erőszakolni, sikeretlen munka, már pedig a liazafi- ság első feltétele a közhaza nyelvének bírása, ha Csaba lakosságában van hazafi- ság, s pedig van, úgy megtanul önként, hazafiságból magyarul, ha pedig arra vár, hogy a megye tanítsa őt meg arra, akkor e hazafiság szép keveset érne. Ami pedig a központnak ön által adott, s általam idézett definitióját illeti, helytelenül magyaráz ön az én soraimból következetlenséget, mert ha csak e pár szót idézem „hol irodalom s művészet megtelepedjenek“ igazat kell nekem adnia, hogy ily központot egyik vidéki városunk sem képez. Az építkezésekre nézve pedig megjegyzem, hogy Csabának még igen sokáig kell építkeznie, hogy ott álljon, hol ma Gyula, s hogy Gyulán építeni épen nem oly mérvű „merénylet11, mint lenne ez Csabán, ha nem tekintjük is, hogy oly összeg különbségről van szó, melyet a megye Csabának minden nagyratörő vágyai daczára sem teremthet elő. Továbbá a mi Csaba népének szorgalmát és gazdagságát illeti, erre önnel, csak hogy az önénél sokkal biztosabb s alaposabb tudomás után mondhatom, hogy tisztelem a múltban. Csaba lakosságának szorgalma, ha nem is lanyhult, de vágyott ossága ma már néhai. Megengedi nekem, hogy ez állításomat hiteles okmányokkal is ne igazoljam, tehetném ezt, s az ezt okozott okok sem ismeretlenek előttem, de sokak érdekét sérthetném meg vele, s ezt tenni nem fogom. Gyula lakossága ellenben, ha e válságos és mostoha időkben anyagi haladást nem mutat is fel, de a Csabáéhoz hasonló óriási hátraesést nem fogunk itt találni. Végre, én elismerem az ön hazafisá- gát, hiszen ön szerepel a nyilvánosság terén, s hazáfisága ismeretes is a megye közönsége előtt, s czikkéuek végsoraiban is úgy mutatja be magát, ki csupa hazafiui érzületből a legnagyobb lemondásra képes. És ez igen szép dolog is, de én nem sajnálom, hogy nekem nem jutott ennyi a hazafiságból. A mi a szarvasi hangot illeti, hát biz ennek nagyon csabai ize van, s a bevezetésből várná az ember, hogy valami magvas érveket sorol elő Csaba mellett, — mert igazság szolgáltassák. De erőszakkal, önhatalommal felforgatni a megkötött egyezségeket, a birói Ítéleteket nem szabad ; — mert ez nem volna egyéb, mint rablás, erőszak, s a polgári társaság minden kötelékeinek összeszaggatása; — mit a kormánynak tűrnie nem szabad, mert különben az ország egy rabló-tanyává válnék, hol csak az erőszak, az ököljog uralkodnék, és nem a törvény, nem az igazság. Ti köztetek atyámiiai! számosán vannak, kiknek peres ügyük volt más lakostársával; mely ügyet vagy egyezség utján magatok közt elintéztétek, vagy pedig a biró elitéit. Mit mondanátok aboz, ha már most a meg nem elégedő fél erőszakkal rajtatok menne, s kiforgatna lakházaitokból, erőszakkal elvinné birtokaitokat, mert azt hiszi, bogy neki ahoz joga van. Polgári társaságban törvénynek kell uralkodnia, nem erőszaknak. Hát még mit mondjak aboz: bogy némelyek, mint például az orosháziak annyira vetemedtek — hogy pasztarészeket, mások kétségtelen tulajdonát — mit haszonbérbe birnak, most erőszakkal elakarják tulajdonitani, s a haszonbért megtagadják. Nem tudja-e az orosházi nép, hogy ez rablás, mit Isten törvénye tilt, a földi igazság pedig megbüntet ? Amott dúl szomszédságtokban az oláh, a rác pártütéSi -» E?ek js azt teszik, bogy rabolják a mások tulajdonát. Azt akarja- e az orosházi nép, bogy az ország által akként tekintessék, mint az oláh § a rácz pártütö. Hátba ezen rablók beütnének Békésmegyébe, s cl akarnák foglalni a nép földjét, a nép vagyonát, nemde megkívánná a nép, hogy a kormány védje, őket a rablók foglalása ellen ? Miként felejt- kezbetik el tehát magáról annyira, bogy most ő nyúl erőszakkal mások tulajdonához ? Meg van irva Isten igéjében, hogy akként .bánjatok másokkak miként kívánjátok, hogy mások veletek bánjanak. Meg van irva, hogy a ki mint vétkezik, akként fog megbünhödni. Az erőszaknak példája veszélyes példa atyámfiái ! ha ti ma más tulajdonai után erőszakkal nyújtjátok kezeiteket, holnap más fogja a ti vagyono- tok után kinyújtani kezeit — s akkor nem lesz jogotok panaszkodni, mert csak az történendik veletek, a mit ti másokon elkövettetek. Ily erőszakoskodásokat nem lehet tűrni polgári társaságban: nem szabad tűrnie a kormánynak, nem szabad tűrnöm nekem, mert megesküdtem a törvényre, felelős vagyok a törvénynek, rendnek fentartásáért, s én eskümet meg fogom tartani, és valamint soha nem türendem, hogy a zsarnokság az ország szabadságát elnyomja, és meg nem engedem, hogy a népen igazságtalanság gyakoroltassák, úgy azt sem szabad tűrnöm, hogy a nép a törvényeket lábbal tapodja. A kinek panasza van, járuljon a bíróhoz, de ne erőszakoskodjék, különben magának tulajdonítsa a szomorú következéseket. Békés-vármegye népei! En megmondom nék- tek, mit akarnak azok, kik titeket a tulajdon szentségének megtámadására bujtogatnak. Ezen bujtogatók nem egyebek, mint béres czinkosai az ország ellenségeinek, kik szabadságokat el akarják rabolni, országunkat elfoglalni, s a nemzetet rabszolgává tenni. Lássátok atyámiiai! az a sok gaz ellenség, moly országunkat fegyveres kézzel megtámadta, mind azt beszéli, hogy ö azért jött fegyveres kézzel az országra, mert itt rendetlenség van, ő hát a rendet akarja helyreállítani. Mi erre azt feleltük, hogy ez álnok hazugság, hogy az országban nincs más rendetlenség, mint melyet ők csinálnak gaz rabló-csordáikkal. Miszerint tehát elmondhassák, hogy csakugyan van rendetlenség, s ezen ürügygyei szépíthessék gyalázatos czéljaikat, t. i. az ország szabadságának elnyomását — tehát küldözgetnek bujtogatókat, kik a könnyen hivő népet felbujto- gassák, hogy rendetlenséget kövessen el: — s aztán elmondhassák: „van rendetlenség,“ tehát van okuk az országot megtámadni. Ez fekszik a dologban atyámfiai 1 bigyjetek nekem, ki a népnek testvéri barátja vagyok, ki a néppel akarok óIdí, vagy ha kell, érette örömest meghalok; — bigyjétek el'nékem, a ki rendetlenségre bujtogat benneteket, az ellensége az országnak, ellensége a ti szabadságtoknak, s hazánkat akarja elveszteni. Azért hát én, az Isten és haza nevében kérlek : legyen béke köztetek, tiszteljétek a törvényt, engedelmeskedjetek a kormánynak, s ne sértsétek meg a tulajdon szentségét erőszakkal. De midőn az Isten és haza nevében kérlek : egyszersmind a törvény nevében adom tudtotokra, hogy rendbontásaitokat a kormány tűrni nem fogja, s a bűnösök kérlelhetlenül bűnhődni fognak. Es ezért adom tudtotokra, hogy a kormány részéről Bogyó Sándor országgyűlési képviselő ur teljhatalmú országos biztosul kiküldetett Békés-vármegyében a törvények uralmát, a rendet, a birtok sérthetlenségét s a tisztviselői tekintetet, szükség esetében katonai karhatalom használatával is helyreállítani. Iránta a törvény nevében engedelmességet parancsolok t s az Isten és haza nevében még egyszer kérlek, ne hozzatok féktelen kicsapongásaitok által veszélyt magatokra, veszélyt e szegény hazára, melynek úgyis annyi ellensége van. — Budapesten, december 8-án, 1848. (P. H.) a honvédelmi bizottmány elnöke: Kossuth Lajos s. k, ____ Sípos Soma.
