Békés, 1873. (2. évfolyam, 1-52. szám)

1873-10-05 / 40. szám

Ezen küldöttségnek másnap bemutatott jelentése folytán batározfatott, hogy miután a megyebeli községek kevés kivétellel szegényeik fentar- tásáról önmagok gondoskodni képesek, az ez irány- báni gondoskodás is első sorban a községeket illeti : a szolgabirák ntasittattak, hogy a községek elöljáróit a fenforgó ügyet méltán megillető buzgalom és tevékenység kifejtésére kötelezzék.

A községek saját kebelükbeni könyöradomá- nyok gyűjtésére, s az árva gyermekek egyes jó- szivü lakosoknál! elhelyezésére utasittattak, s meg- bizattak a megye alispánja s a szolgabirák, hogy a megye területén könyöradományokat gyűjtsenek, s hogy ilyetén adományok nyújtására különösen a nagyobb birtokosokat, s általában a tehetősebb egyéneket szóllitsák fel, s oda hassanak, hogy ezen vagyonosabbak a cholera járvány folytán árvaságra jutott szegényeket felfogadják. (Justh István m. bizottsági tag ur a gyűlés színe előtt egy árva félfogadására ajánlkozott.)

Végül a megyének úgynevezett inségi pénztárából alakított szegény! pénzalapja, a felmerülő szükséghez képest a vagyontalan árvák s özvegyek anyagi támogatására igénybe vétetni határoz- tatott.

(Folytatása következik.)

Nézetek a szegények és árvák ügye* és nevelési kérdéséhez.

Vannak számosán, a kik a szegény-ápoldák, Bzeretetházak, s minden egyéb ily nemesczélú intézetek felállítását, könyöradományokból kívánják, sőt csak is ezt találják erre vezető legbiztosabb útnak. En ellenkező nézetben vagyok. Ma már ugyanis csak emlékezetben él az a kor, a melyben nemzetünk népe két osztályból állott, egyik jogokat élvezvén, a másik pedig csak kötelességeket, de a melyeknek élvezete igen keserű volt. Jelenkorunkban mindnyájan egyenlők vagyunk, s nugyanazok bonpolgári jogaik és kötelességeink édes mindnyájunknak. Úgy van, nincs többé úr és elnyomott jobbágy. A közös jogok élvezete tehát közös teherviselést parancsol, a mely alól becsülettel egy honpolgár is ki nem búvhatik. Neveljük tehát közköltségen mind az árvákat, mind a szegényeket, életbe léptetve el- valahára már azokat a szép, épen idevágó elveket, a melyek, fájdalom! már négy év óta hevernek mint Írott malaszt megyénk jegyzőkönyvében. Elég ez kezdetnek, csak itt meg ne álljunk....

Azonban vegyük fontolóra, — továbbá, — hogy nem csak a vagyontalan, de a vagyonos

árvák sorsa is siralmasan el van hagyatva. Meg ne ütközzél szavaim felett tisztelt o|vasó! Nem az anyagi vagyonról szólok. Oh ezt elismerem, hogy nagyon is gondozva van és a legszigorúbban gyarapítva, bár fájdalom! sokszor nem más célra, minthogy a majd felnőtt, de kellő szellemi nevelésben nem részesült árváknak annál több elpocsékolni valójuk legyen. Az én óhajtásom tehát az volna, hogy ezek az árvak is ne csak felnöjjenek, de szellemileg is vezetve és oktatva nöjjenek fel. Oktatás nélkül a vagyon az árva kezében, sokszor nagyobb átok, mint a mekkora áldás. Vagy mondod tisztelt olvasó : az árvák, s különösen a jobb módúak ezek között, csak igen részesültek eddig is oktatásban, sőt 10—12 éves koráig talán minden, még a legszegényebb árva is rószesitte- tek. Hiszen csaknem mindeniknek van vagy egy kis pénze, vagy jószivü rokona, mert még a nemes érzelmek sem haltak ki a földről. Megengedem és kérdem viszont 12 éves korukig, vagy pedig ezen túl vannak-e inkább kitéve a szegények és árvák az erkölcsi megromlásnak a társadalmi életbon, a hol erre oly sok alkalom van ? Mit ér tehát nevelni a gyermeket 12 éves koráig, ha aztán meg szabadon vannak csapva, s épen a vagyon lehet a szerencsétlen árva megrontójává ? Van példa elég, sötétnél sötétebb, csak ne hunyjuk be szemeinket. így lesz igaz azután, hogy több reményt köthetünk a vagyontalan, mint a vagyonos árva jövöjéhez. Ez igy nem jól van. Felhívom tehát mindazok figyelmét, a kik e munkára hiva- tottabbak, hogy szíveskedjenek oda hatni egész erejökböl, miszerént az árváknak jövőben ne csak vagyonuk de személyük is kellő gondozás alá vétessék, és pedig úgy, hogy minden árvának vagyonának megfelelő nevelés adatván meg legyen mentve attól, hogy anyagi helyzetét túlszárnyaló igények képződjenek keblében. Az egészen szegényeknél pedig csak azon cél tűzetnék ki, hogy belőlük a nemzetnek becsületes szegényei legyenek, olyanok, a kik sorsukon majd később saját erejükből becsületes úton tudjanak segiteni. És a mi legfőbb, a gondozás kiterjedne jelettük szegény és módos felett egyaránt egészen a besorozás idejéig.

Ezek azok a szerény nézetek, a melyeket e becses lapok hasábjain elmondani kivántam a nagy közönség előtt; vajha viszbangra találnának ezek s hoznák meg a kivánt gyümölcsöket a szegények és árvák javára.

Gyoma September 26. 1873.

Szerető Imre.

Levelezés.

Békés Sz.-András szeptember 30-án 1873.

September 28-án rendkívül megható, s szi- vetmegrenditö eseménynek valánk szemtanúi Öcsöd községében; nevezetesen a vidék közkedveségü leánya Mészáros Emilia házassági egybeköttetése egy Budapesti tanitóva! 27-én szándékoltatott végbe menni, a számos jó ismerősök csak áldást, s boldogságot ohajthatának a boldog frigyre; azonban a végzet könyvében az uj párokról egósszen más előre nem látható balsors volt feljegyezve tudniillik menyegző helyt temetés; ugyanis Mészáros Emilia a kellemdús, az erényekben s szivjóságban oly gazdag s mindenki által tiszteletben részesült nő 48 órai betegségfctán az esküvési határidőül kitűzött nap első estéjén szept. 26-án jobb létre szenderüit.A szülők, a jegyes, és számos ismerősök megtört kebellel s fájó érzéssel állottak a gyász ravatal felett, a testvérek, távol, menyegzőt képzelve áldást, s boldogságot óhajtottak testvérökre, ki a testvéri igaz szeretetnek valódi példány képe volt.

Öcsöd községe mondhatni összes lakossága osztozott a mélyen meghatott s fájdalmak által levert szülök keserves bánatában, az igen szép számmal, részint Öcsöd, részint a vidéki ismerősök által képezett népes gyülekezet előtt öcsödi ref. lelkész, tiszteletes Oláh Antal ur mondott a szó szoros értelmében oly megható remek emlékbeszédet, mely a sziveket és veséket tökéletesen áthatotta, s látszott, hogy a szónok úr is érzette a kesergők veszteségit; mondatai nem czifra frázisok, de a szó szoros értelmében sziveket áthatdk valónak. Megható volt, midőn a gyászravatalon feküvöt össze- hasonlitá Mózessel, ki előbb meghalt, mintsem az Ígéret földjére eljuthatott volna. — — Nem szándékom részletezni a beszédet, de az igazság iránt tartozom nyilvánítani, hogy a gyászbeszéd oly találó s sziveket meghatólag vala elmondva, mely valóban kitűnő szonoklati képességről ad fényes bizonyságot.

Valóban szerencsés az oly község, mely oly emelkedett gondolkozásu, szellemdús lelkésszel dicsekedhet.

A hullámzó nóptömeg fájdalmas érzéssel kísérte ki a menyasszonyt ,örök nyughelyére a sírba.

Legyen áldott jó emlékezete.

________ Zih Károly.

Mc

zö-Berény, október 3-áiíj 1873.

Ezen községben a járvány ideje alatt elhaltak után hátramaradt vagyontalan árvák némi felír

Őszi dalok.

(Visszhang Miskey-Jugovics Béla „Két szív története“ beszélyére.)

I.

Te jóságos, szemérmes-szép szőke lány,

Miért nézesz oly beszélőn énreám ? —

... Szemeidből szivem szerént az ragyog,

Hogy mi együtt lehetünk csak boldogok.

A szelidség kék szemeid sugarán Vonzza lelkem Bzép lelkedhöz violám;

Szived, — szemed jóságteljes szerelme,

Mintha nekem szebb jövendőt jelelne.

Oh légy... oh légy szebb jövendőm hírnöke!

Ki reményim, óbajtásim tölse be;

Derítsenek föl rózsái arezodnak,

Hol szemérmed angyalai mulatnak.

II.

Hogy szeretlek téged, — tudod kedvesem;

Hogy szeretsz-e éngem, — azt nem kérdezem!.. Szemérmes vagy — meg nem mondhatod :

Mint szereted — te htt lovagod’.

Oh ne is mondd azt meg — szőke ifjú lány; Hiszen ott tündöklik arezod hajnalán.... Szeretsz! — bár nem mondhatod te meg, Szereted hűn küzdő Ielkemet.

Oh ne szólj, csak mosolygj!.. s vesd reám szemed I Mosolygásod lelkem — arról győzze meg:

Hogy nincs messze az a drága nap, —■

Melyen össze esküdtet a pap.

Oh ne illenkedtesd karcsú termeted,

Karcsú termeteden sok szépségedet;

Jóságod az, — legszentebb igaz! —

Melylyel engem megboldogitasz —

Lelkednek jósága oly ékes virág, —

Mely a szépség minden kincsét tűzi rád; Jóságodért — testi szellemed Teremtődtél ajándék neked. —

Bállá Mátyás.

Gyula, szeptember 28. 1873.

Városunk rom, kath. egyházának szeretve tisztelt lelkésze, nsgs. és főt. Göndöcs Benedek apát ur, — mint lapunkban már előre jelezve volt — ma tartá ünnepélyes beigtatását, díszes hivatalába.

A dél előtti 9 órakor kezdődött egyházi ünnepélyen, — a „Veni Sancte Spiritus“ ez alkalomra betanult egyházi kar-ének,- és a megyés püspök kinevező decretumának felolvasása után, nsgs. és főt. Huzli Károly békésmegyei föesperes, debreczeni plébános és prépost, mint beigtató, érzékeny, és mélyen megindító szavak kíséretében adta át szeretett lelkészünknek az evangéliumot és a templom kulcsait, — mely szertartás után a beköszöntő szent-beszéd következett.

|Mint lelkipásztorotok, küldetésem szerint — kezemben az evangéliummal, szivemben a Jézus által parancsolt tettetés nélküli igaz szeretettel jelentem meg e szószéken közöttetek s a világot üdvözítő szent nevében köszöntük titeket.“ — E kezdő szavakkal üdvözlé a szószékről először az ünnepélyesen beig- tatott lelkész, uj híveit.

Beszéde nem volt az ész- és az ékeBszó- lás szokásos „csinált virágjaival feldíszített csillogó remeke; — egyszerű és természetes volt az, mint a gyermeki szív első imája, — mint az anyai

szeretet, — vagy — mint magának a szónoknak átalánosan ismert nemes szive; — s őszinte szavainak legszebb viszhangja volt %azaz általános megindultság, mely mindnyájunk keblét elfogá, — s azok a csillogó könyek, melyek — egyes helyeken — visszatarthatlanul tolakodtak nagyszámú hallgatóinak szemeibe.

A szent beszédnek alapszövegét, a lelkészéé a hivek közti kölcsönös viszonyok feltüntetése és magyarázása képezé.

Különösen kiemelendönek tartjuk azon részletét, midőn a szülőket inti, hogy adjanak gyermekeiknek, — azok jövendő jóléte és boldogsága érdekében — necsak gondos házi nevelést, hanem egyszersmind iskoláztassák is őket szorgalmasan; „mert — igy szól — most mindjárt kimondom, hogy e részben kérlelhetlen leszek, s szigorúan fogom követelni mindannak pontos megtartását, mit e tekintetben hazai törvényeink rendelnek; mivel megvagyok győződve, hogy e szigorúságom által mind a ti, mind gyermekeitek javára munkálkodom.“

A szent beszéd után ünnepélyes szent mise következett, melyet az apát ur teljes egyházi segédlet mellett mondott el; — emelte ennek diszét a különösen ez alkalomra betanitott zenekar játéka, és az időnkénti diszlövések. Az egyházi ünnepély végül a szokásos „Te Deum“-mal d. u. 2/41 órakor ért véget.

Ezután a vendégszerető apát urnák 110 terítékű diszebéde következett, a zászlókkal ékitett plébánia épületében.

Számos celebritás által volt itt képviselve első sorban a megyei papság; — a megyei tisztikar, élén a mélt. főispán és alispáD urakkal; — a helybeli törvényszék, elnöke és többekkel; — a városi rendezett tanács, több fő elöljáróival; — a honvéd tisztikar teljes személyzete; — az orvosi kar; — a helybeli lelkészek vallás-különbség nélkül; a kath. tanítók mindnyájan; — s a kath. felekezeti egyház-tanács többek által képviselve ;

segélésére a helybeli műkedvelő ifjúság által „dalestély“ rendeztetett a múlt szeptember hó 27-én.

A „müsorozat“ 11 különnemű tárgyat tüntetett elő, mely annál több érdekeltséget keltett fel, a mennyiben az abban résztvett ifjú urak és kisasszonyok, mindnyájan helybeli születésűek, és tettleges tanulságát adták nemcsak emberbaráti sze- retetüknek, de szép művészeti képzettségüknek is, — mely dallam-, szavalat- és zongorán játszás tekintetében, már első debutjök alkalmával is meglepően bebizonyult.

Ha bár — az idő rövidsége daczára — mindenki jelesül felelt is meg a várakozásnak, mégis különösén kiemelendő Megele Róza és Blahó Blanka kisasszonynak kitünően sikerült, — bátor, kedves szavalati előadásuk, valamint a fejledezö ifjúsági életkorához képest bámulatos erős, ezüsthanggal megáldott Petz Emma kisasszonynak — előbb a Nyizsnyai „Mohácsi koldus“ czimü dalának, — nővére Petz Ilka kisasszony szabatosau remek zongora kísérete mellett későbben pedig Lux Gyula ur által szintén zongorán kisért Schubert „Der Wanderer“ czimü áriának gyönyörű és művészi ihletséggel lett eléneklése; — kik is mindannyian a nagyszámú közönség részéről élénk tapsokkal s virág-bokréták bedobásával jutalmaztattak.

Szinte nagy hatást idézett elő az ifjú Lux Gyula által zongorán előadott „Priere a la Ma- donne“ czimü nehéz és igen szép műnek kitűnő gyakorlottsággal lett eljátszása, valamint Lestyán Dániel ifjúnak Gyulai Pál „Özvegy Pakayné“ czimü balladája szabatos s valóban elragadó elsza- valása, — tnig általában a többi — részint ősz- hangzatos dallamokban, részint humoristicus felolvasásban és párbeszédekben derekasan közreműködő ifjú tagok iránt, a nagy közönség méltányló éljenzésekben adott kifejezést teljes elismerésének.

A tiszta jövedelem 80 forintot meghaladott, a dalestély bevégeztóvel pedig igen élénk, fesztelen táncz-mulatság következett s tartott késő hajnalig.

(B)

— Jegyzéke a b.-gyulai kir. törvényszéknél 1873-ik év október 6., 7., 8., 9. és lő-én felveendő bünpereknek.

>

Es pedig október 6-án.

598. Kovács Antalné tolvajság.

1250. Argyelán György és társa tolvajság.

1348. Karácson Sándor és neje birói zártörés.

1408. Bihari Mihály és társa tolvajság.

1427. Gergely Mihály és társai súlyos testi sértés.

Kigyós községének tisztelgő küldöttsége; —s ezeken kívül ügyvédek, és magányzók is többen.

A pompás disz-ebéd alatt, a helybeli első czigány- és gyermek-zenekar játszott; — az ebéd vége felé többször félbeszakítva, a szokásos pohárköszöntések által.

Voltak pohár-köszöntések a hazára, a királyra, a megyés püskökre, leggyakrabban a beigta- tott lelkész- és szives házigazdára, s a kedélyes és fesztelenül elmúlt ebéd után a közöröm és vidám hangulat kifolyásaiként — több másokra is.

Azonban nemesszivü lelkészünk, ki — miként a rómaiaknak amaz örökké tisztelt nevű császárja — elveszettnek tartja a napot, a melyen jót nem tehet, — ez örömnapot szenvedő embertársainkra nézve is azzá akarta tenni, a midőn páratlan jó leikétől ösztönöztetve, számukra következő nagylelkű alapítványokat, illetőleg adományokat tett:

A gyulai nöegylot alaptőkéjének gyarapítására 100 frtot; — (az egylet küldöttsége a nagylelkű adományt megköszönve, még ugyanazon napon tisztelgett is az apát urnái;) a cholera-jár- vány által árvákká lett gyermekek segélyezésére 100 frtot; — a helybeli „Erzsébet-ápolda“ szegényei javára 100 frtot; és a megyei kórház javára egy napi élelmet, és szintén 100 frtot.

Ily ritka szép tettel örökité meg a nemeslel- kü apát úr gyulai lelkészszé lett ünnepélyes béig- tatása örömnapját, — és a mi szavunk csak szerény, és egyszerű viszhangja lehet a közóhajtásnak és örömnek, a midőn azt kívánjuk neki, hogy — áldja meg öt, — kiknek nyomorát ö annyiszor enyhité már — az árvák-, elhagyatottak- éa szenvedőknek könyörületes Istene, koszorúzza áldásával nemes törekvéseit, és tartsa meg öt a haza jólétének emelésére, városunk felvirágozásának előmozdítására, a szenvedő emberiség javára, és mindnyájunk igaz örömére igen-igen sokáig!

X. Y- Z