Békés, 1873. (2. évfolyam, 1-52. szám)
1873-08-24 / 34. szám
— Engedélyezett vásár. Mező-Túron az eddig rendesen- augustus 1-én megtartatni szokott országos vásár, az uralgó járvány miatt meg nem tartathatván, — most az — mint ezt biztos forrásból közölhetjük — f. hó utólsó napján fog megtartatni. — Az uralgó járvány' f. hó 8-ika óta folytonosan apadóban van, a mai nap azonban némi csekély emelkedést mutatott — az elhaltak száma junius 10-íöl a mai napig 900. — Városunk 'padlói a legroszabb állapotban vannak. — Legtöbb helyen fel vannak szakadozva, e miatt a rajta járás felette veszélyes, mutatja azt a. múltkori eset, a midőn egy éltes lelkes gazda a templomból haza menve megbotlott a padlón, leesett és kezét törte el, — felkérjük elöljáróinkat, miszerint a padlózási ügyet mentül előbb elővétetni — és azt elintéztetni szíveskedjenek, — egyidejűleg pedig felkérjük arra is, miszerint a közönség kényelme tekintetéből a népesebb forgalmi helyeken kettős padló sort tétetni szíveskedjenek. — A szarvasi főtanodában mint mi hallottuk a beiratások szeptember 15-én veendik kezdetöket. — Halálozás Hutiray Vilma kisasszony a múlt farsangi bálból ismert szép virágszál hosszas szenvedés után az élők sorából Csabacsüdi pusztán kimúlt. — Béke hamvainak. — Egy igen érdekes sürgöny érkezett a felvidékről városunkba következő czimcn „Szarvas városa kapitányi hivatalának M.-Berybentt — az illető alkalmasint a m.-berényi százszorszépekről ábrándozott akkor, midőn ezen sürgönyt czi- mezte, mert mi itt nem igen tudunk arról, hogy alkapitányi hivatalunk lenne, annál kevésbé arról hogy az M.-Berényben székelne. — Halálozás Rohoska Mihályné szül. Jánovsz- ky Juliánná köztiszteletben álló úrhölgy halála városunk köreiben élénk részvétet keltett — kit az uralgó járvány — élte 34-ik, boldog házasságának 17-ik évében — rövid kínos szenvedés után az élők sorából kiragadott. A legjobb anyát, a köztiszteletben állt úrnőt, számos ismerősein és és rokonain kivül, megszomorodott férje és árvái siratják. — Legyen áldott emléke! lem mézeB zsinórja örökké kiragad a valódi művészek sorából. Pedig nemcsak a műértö, hanem egy színésznek többszöri fellépése után a laikus is észreveszi, váljon átérzi-e a színész a szerepet, és játéka ezen érzésnek kifolyása-e? vagy pedig csak a modorosság kaptafájára vonja-e a szerepet ? Sajnos, hogy ki kell mondanunk a sújtó ítéletet, miszerint vidéki színészeink nagyobb része az említett betegségben szenved. Nem csoda, széptani ismereteik teljes hiánya velők, már t. L egy részével, a művészetet mesterséggé, tehát a legmagasabb idealismust a legalacsonyabb materialismussá változtatja át. Ebből eredeztethető a közönség részvétlensége, mely egyszersmind intő szózat lehetne az igazgatók, illetőleg a rendezők részére a darabok megválasztása és a szerepek kiosztására nézve. Az említettekkel szemben örvendezve nyilvánítjuk, hogy jelenleg a város kebelében működő szin- társulat, ha nem is teljesen, de nagy részben ment a fennemlitett hibáktól. Az eddigi előadásokban, melyeknek részletes bírálata alantabb következik, volt szerencsénk egynéhány valódi művészettel felfogott és biztos müérzettel eljátszott szerepet láthatni. — Nyilvánps nyugtázás. Bajcsi János ur B.-Csabán, mint egykori növendéke a szarvasi fogymnásiumnak, ez intézet építkezésére szintén adományozott 5 frtot o. é., mely tétel, tévedés folytán, kimaradván az értesitőbeli kimutatásból, ezennel itt nyugtáztatik. Tatay István. Pathos ignorantiae. Ezen czim alatt jelent meg a „Figyelődnek múlt havi számában egy hosszas czikk, mely a tudatlanság pathosának az irodalmi körökben való terjedtségét, káros voltát, corruptióit taglalta. Miután azonban az e fájta corruptiók a színészetnél, különösen pedig a vidéki színészetnél igen otthonosak ; 8 miután oly általános elterjedtségnek örvendő phrázis az, valamelyik színész megbirálá- sánál N. vagy G. színész álpathossal játszott, jó lesz először tisztában jönnünk azzal, hogy mi tulajdonkép az az álpathos, vagy is az a pathos, melynek a tudatlanság a birtokosa. Hogy ezzel tisztába jöhessünk, a pathost magát kell meghatároznunk. Mi az a pathos ? A szép, a nemes, a magasztos iránti lelkesülésből származott benső megindultságnak kifejezése ? A mely ha igazi, elfelejteti velünk, hogy emberek vagyunk, kiragad bennünket a hétköznapi salakból, és fel az eszmé- nyisdg" távol látkörébe ragadja lelkünket. Mert oly nagy bennünk minden igazi szép és nemes iránti lelke- sültség, hogy annak megítélésénél nem hívjuk segélyül a mérlegelő észt, hanem kizárólagosan szivünk Sugallatának engedünk. Az igazi pathosnak ezen isteni hatalma, melynek birtokában csak is a Múzsák kegyeltje lebet, arra csábítja a művészet mesterembereit, hogy annak utánzói legyenek, hogy ne a benső meghatottság, hanem a routia legyen segitségökre a fényes eredmények kivívásánál; tehát rafaeli festmény helyett, annak hitvány-gyarló másolatát; ragyogó nap helyett, fellegekkel küzdő hold halvány sugarát kapjuk. Hogy ez nem képos keblünket a művészet iránti lelkesültségre ragadni, az igen természetes, mert hisz nem művészetet, hanem annak gyarló majmo- lását látjuk. Sajnos, hogy a dics-vágy, e szellemromboló ötdög, a tudatlanság pathosát, vagy is helyesebben az alpáthost sok színészünk játékába beleazőtte, kiket a kicsinyes siker, az olcsó győze— Színi szemle. Szombaton augusztus 16-án a német, érzelgős dráma egyik remekműve „Deborah“ népdráina 4 felvonásban, került színre. A czimszerepet Lukáuay Sándorné játszta. Biztos felfogással kezelte szerepét. Gyönyörű színpadi alakja, csengő hangja, hol szivet melengető sugarakat, hol pedig sötét villámokat szóró szemei, rokonszenves, meleg érzelem teli játéka elragadta a közönséget. S épen ebben rejlik a művészet hatalma. Mert ahol az ö szive örömre fakadt, ott mi is örültünk, ahol pedig az ö szive dühöngött és átkokra kelt, ott mi is hasonlóan éreztünk. Csak néhol látszott elfelejteni, hogy szerepe a német sen- timentalismus és nem az uj franczia dráma iskolájából került ki. Annát Váradi Antónia játszta. Mint rendesen, most is mély bensőséggel és az érzelemnek azon hangján beszélt, melynek szelíd, szende érzése oly kellemes benyomást tesz a nézőre, hogy szívesen felejteti gyenge ábrázolását. Jól játszott azonkívül Lukácsy Sándor, kinek nagyszerű, és vidéki színészeknél oly ritkán látható, maszkirozása bámulatra ragadt bennünket; és Sándor is, csak az a baj, hogy az erély hiányzik ábrázolásából, mi szerepének felületes tanulmányozásából eredeztethető. A népes jelenetek nem voltak összevágók, és esetlegességekre bizvák. A rendezőség pedig megrovást érdemel azon felületes eljárásáért, hogy ugyanazt a díszletet használta templomnak, mit később kunyhónak használt. Vasárnap aug. 17-én „A czigány“ került színre. Igen kellemes estét szerzett Hegyessi dús komikai érrel bíró ábrázólása. S figyelembe látszotta venni azon latin közmondást: „Omnis, quod est nimiutn vertitur in vitium.“ Lukácsyné hűn tükröztette vissza a czigány leány egyszerű szivében fogarazott szerelem óriási voltát, mely deli heves vérmérsékletének hatása alatt csendes őrjöngésbe megy át. A népes jelenetek és az énekek sikerültebbeknek mondhatók és Sebők játéka, ki e szerepben csak diletanskodott, nem lévén az szerep szakmája, igyekezete, buzgalma és ügyessége folytán teljes elismerésünket bírja. Szerdán, augusztus 20-án Szigligetinek 100 aranynyal jutalmazott eredeti népszínműve „Lelencz“ került színre. E - darab előadása csak megerősít bennünket LukácByné iránt táplált véleményünkben. Szerepe most is művészi mester-kezekben volt, melyek nem kísérleteket, de befejezett művészi egységet állítanak elébünk. Lukácsy Sándor az első felvonásban oly nagyszerűen ábrázolta szerepét, oly természetesen, oly könnyedén játszta a hétköznapi szenvedélyek salakjába sülyedt sihedert, hogy bámulva néztük. Szóval mig csak mindennapi naplopó volt, addig Lukácsy játéka művészi volt. De mihelyt azon gyilkossági kísérlet által jelleme azon nagy alakuláson megy keresztül, már túlzott. Gestikulatiója és hanglejtése egy Shakespeare tragoedia hősének sem vált volna szégyenére. Váradi Antónia most is ér- zelraesség és bensöség tekintetében felülmúlta a többieket, bár szerepe inkább a soubretto szakmához vágott. Váradi és Váradiné egyszerűen, minden cziczo- ma nélkül játsztak, tehát szerepükhöz mért tiszta felfogással. Sebők tiszta, zamatos, magyar dialec- tusa nem csak kielégített, de teljes elismerésünket vívta ki, melyet fokozott minden alpathostól ment, egyszerű, természetes modora. Csütörtökön augusztus 21-én „Az ördög naplóját“ adták. Hogy e franczia voudeville szinlapjá- nak magyar czime alá minő joggal tolakodott: „Die Memoiren des Teufels“ német czim, azt épen- séggel nem tudom felfogni. Nem is töröm a fejemet rajta, vigasztalván azon tudat, hogy azt az illető rendezőség sem igen tudja. E darab a sikerültebbek közzé tartozik. A főszerep Robin de Bois művészi kezekben volt, melynek minden árnyalatát az a nagy jelentőségű színészi mü-Bzó routine, világított meg. Gondos játéka, melyet a művészet szelleme lengett át, több szőr részesült megérdemlett tapsokban. Ő bennünk meleg érdekeltséget költöleg a darab szövevénye és kifejlése iránt mutatta meg, hogy az ész a szellem mindenható ereje a salonok sima parkette' jén sem ficzamitja ki lábát, hanem győzedelmes kedik. A többi szereplők játéka, különösen Lukácsy néé, Váradi Antóniáé és Váradié, a kis számú közönség tökéletes megelégedésével találkozott. Nem sújthatjuk közönségünket a színházban való gyér megjelenéséért a részvétlenség a szellemi retrogradismus vádjával. Jól tudjuk, hogy mindig szívesen rakott a művészet oltárára áldozatot. S most is akarjuk hinni, miszerint a már majd végkép elmúlt járványtóli félelem eloszlása után Thalia felszentelt templomát, melyben szombaton augusztus 23-án ngs Göndöcs Benedek apát és lelkészünk tiszteletére díszelőadást rendeztek, tömegesen fogja látogatni. Gazdászat, ipar és kereskedelem. — A gabnapiacz conjectnráiról ezt írja Wertheimer tőzsde-lapja. Lassankint constatálva lesz azon nézet, hogy egész Európában csak gyenge az aratás; oly állapot támadt, minő egy negyed évszázad óta nem volt Szerencsére a közlekedési eszközök oly mérvben ki vannak fejlődve, miszerint úgy Amerika feleslege, mint a nagy oroszországi rónaság feleslege könnyen és gyorsan idehozható. Nem fogunk éhezni, de drága kenyeret fogunk enni. Az árak minden felé felszökkennek. Németország, melynek a várakozás ellenében nincs különösen jó aratása, a wispel (2100 vámfont) búza árát 4—5 tallérral látja emelkedni. Francziaország, mely attól tart, hogy hiánya nagyobb lecnd, mint várták, 5 frankkal jegyzi magasabban a liszt árát zsákonként. Magyarországon a gazda csekély feleslegét visszatartja. Galiczia ez idén nyomatékos lesz terményfeleslegével. — „Az Anker“ 1873-ik év julius havi üzletkimutatása. — E hóban a társulatnál benyujtatott összesen 612 bevallás 1,677.231 frt biztosítandó összeggel, és pedig: 392 bevallás 1,296.689 írttal halálesetre, és 220 bevallás 381.242 írttal életesetre. Kiállítva lön 391 kötvény 1,261.936 frttal halál esetre, és 217 kötvény 349.466 frttal életesetre : összesen tehát 608 kötvény 1,611.429 frttal. A havi bevétel vott 98.020 frt, haláleseti dij, és 108.037 frt betételekben, összesen : 206.058 frt. Ez évben benyujtatott 4227 bevallás, 7,011.821 frttal és kiállíttatott 4190 kötvény: 6,409.231 frttal; ugyan ezen időben bevétetett 1,561.566 frt; — halálesetekért pedig kifizettetett: 340.203 frt. A társaság működése kezdetétől fogva halálesetekért kifizetett 4,956.500 frt, és az 1873-ik túlélési társulás (Associatio) eredménye 726.578 frt volt, mely összeg 872 tag közt aránylagosan felosztatott. eszközök is a király és családja számára; a királyi családhoz ragaszkodó lakosság rögtön hozott oda bútort, ruhát és ezüstszereket. A királynak kölcsönöztek e jó emberek vagy száz darab aranyat; az alprefectus megkérdezte, hogy ne rendelje-e oda a chartresi ezredet? A király ezt ellenezte; dreuxi nemzetőrség állította ki tisztelgő és őrtálló legényeit. Evés után irt lassan háza ministerének, Monta- livetnek, hogy küldje el szükséges földabroszait és toilette tárgyait és hogy elöleges intézkedéseket tegyen vagyona iránt. A levelet két órakor egy külön futár vitte el; a király lefeküdt s mély álomba merült. Ezen alvása alatt érkezett meg Páriából Bethmontnak egy barátja s elbeszélte az alprefectnsnak, hogy a köztársaság ki van kiáltva. Marechal nein akarta zavarni a király álmát, hogy az némiképen erőt szerezzen azon csapás elszenvedéséhez, melyet hallani fog. Hét órakor fölment a kastélyba s történtekről tudósitotta a király és Montpensier herczeg hadsegédeit. A király még aludt; családja felköltőtte őt. A királyné egész gyöngédséggel mondá el neki az újságot. Azon bátorság, melyet e hercegnő tanúsított a küzdelem alatt, most megadássá változott. A király ágya mellett a család tagjai és barátai tanácsot tartottak. Elhatározták, hogy a királyi család tagjai elfognak válni egymástól, nehogy gyanút keltsenek fel magok iránt azután. A király és királyné összejöveteli helyéül Perthu- isnak egy félreeső lakatlan falusi házát tűzték ki a flonfleur fokon; innen gondoltak legkönnyebben átmehetni az angol partokra. Montpensier herceg, a nemoursi hercegnő és gyermekei Avranches-félé vették utjokat, hogy onnét vagy Jersey vagy Guer- nesey szigetre mehessenek. Az udvari kocsit elhagyták; e helyett az alprefectus kevésbé feltűnő kocsikat vett kölcsön a dreuxi polgároktól. A menekülök a legegyszerűbb ruhába voltak öltözködve. Montpensier herceg és Nemours hercegnő egy hintóbán mentek Avran- ches felé; a király a királyné egy szobaieány és egy legény és Rumigny hadsegéd zárt kocsiba szálltak. A királyné, ki a kápolnában fiának holt- tetemei felett reggelre misét rendelt volt, még utolsó búcsú imáját sem mondhatta el a hamvak felett; annyira kellett sietnie. A dreuxi alprefectus a bakra ült és az utat Anet és Louviers felé vette. A mint Anetbe, mint első állomásra megérkeztek, a király fölismertetett és tiszteletteljesen üd- t vözöltetett. Marechal szerzett neki nyolez—tízezer francot aranyban és álnév alatti útlevelet. St.-Andréban lovak után kellett várakozniok; . a ncp hetivásáron volt összeseregelve s gyanús szemekkel nézte távolról a kocsit; azt hitték, hogy * Guizot űl benne, s elkezdtek kiabálni: itt van Guizot, itt van Guizot! A lárma növekedett és fenyegetővé vált. Az alprefectus, kit némelyek föl- * ismertek, igyekezett felvilágosítani a sokaságot, mely bizalmas szavait elértette és tisztelte. Ez alatt három ember közeledett és benézett a kocsiba. A király félig el volt takarva, homlokága fekete sipka volt huzva, mely alól ősz haja és pár paszeme világított. Eleinte tétováztak, később kék csendőrt hoztak magokkal, kik követelték az ut-\ levelet. Marechal előmutatta azt, félre vonta az egyik rendőrt és bizva nagylelkűségében, felfedezte előtte a titkot. A csendőr úgy tett, mint hacsak az útlevelet vizsgálná, s azt rendben találta. A lovak befogattak s a király tovább ment. Könyvismertetés. A franczia királyi család menekülése 1848 Mutstvány ily czimű könyvből: „Az 1848-iki forradalom története“ Lamartinetöl. Fordította Zsilinszky Mihály. Két kötet, Pest 1873.) (Folytatás). A király még akkor azzal hizelgett magának, hogy az ő visszalépése mindent lecsendesitett, s hogy lemondása után fenmaradt a trón, az országgyűlés és a kormány. A mairenek és az alprefec- tusnak azt mondá, hogy Dreuxben négy napig szándékozik maradni, hogy bevárja az országgyűlés határozatát reá nézve, valamint a nemzet által neki rendelt lakásra, évdijra nézve is. Egy ki- csit evett és fáklya fénynél megtekintette az ő általa elrendelt építést, mint olyan, a ki jövőjéről égészen biztos. Ezen kastélyban hiányoztak a legszükségesebb ra. A kocsi egész napon át tovább baladott, minden akadály nélkül: csak az Evreux-n való átmenetei volt veszedelmes. Marechal félt, hogy a királyt Páriához ily közel fekvő városban felfogják ismerni és a nép mozgalma következtében lefogják tartóztatni. Már közel voltak a városhoz. Aggodalma mindig nagyobb és nagyobb lett; már látszottak a város tornyai is. Akkor is már eszébe jutott, hogy egy barátjának Evreux közelében tanyája van. Megálliltatta a lovakat és kérdezősködött utána az ut köveit egyengető szegény embertől. Az ember megmutatta neki a keresett tanya épületét és a hozzá vezető utat. Marechal arra hajtatott. A ház ura azonban nem volt otthon. A haszonbérlő és neje saját lakásukra fogadták a utasokat, a nélkül, hogy ismerték volna. A király és királyné a konyha melletti szobát foglalták el, a hol fölmelegedtek a pusztai emberek szivesssége folytán, kik urok barátjaiként fogadták őket. Mialatt a király és királyné itt megpihentek, addig Marechal gyalog ment be Evreuxbe, hogy tudósítsa barátját a dologról.
