Békés, 1873. (2. évfolyam, 1-52. szám)

1873-08-17 / 33. szám

Mivel egyéni felfogás, nem- is ig6n szoktunk különbséget tenni — czimkövetelés- re vonatkozólag — sem a nagy öröklött, sem a kicsiny szerzett vagyon; sem a tulajdon, sem a haszonbérelt között; sem a valóságos műveltség, sem a csak a ruhában mutatkozó között. A határvonalok ilyen elmosódottságából aztán az lett, hogy ime ez az Iczig polgártárs, a ki ma még nyál- bőrök után fut, lót, ha holnap felcsap földhaszonbérlőnek, már holnapután teus- urnak, a tavasszal tekintetesnek, nyomtatáskor meg — ha csak valahogy boldogul is — nagyságosnak csufoltatja magát. S ki venné neki rósz néven ? 0 sem adhatja magát olcsóbban, mint a szomszédjai.

Még az egyház, sőt még a tudomány emberei sem tesznek kivételt ezen czimva- dászatban.

Csak a gyengéd és gyenge nőnem tesz kivételt, úgy azonban, hogy nincs benne köszönet. Hajdanta, még a jóemlékezetü háziasság korában, azt gondoltuk, hogy a nőt akkor tiszteljük meg legjobban, ha őt még a czimezésben is mintegy hozzákötjük a férjéhez, az az, a férje czimét adjuk meg neki is. Akkor a nők megtisztelve is érezték magokat s meg is voltak elégedve ezen egyedül észszerű eljárással. Később megindultak azok a destructiv nő- növeldék, divatba jöttek azok a bóditó regények, lábra kapott a franczia ledérség, lelohadt a háziasság, tágult, a nő köre, elkezdtek a női önállóság és einancipatioról fecsegni, — s ime egyszer csak nem mellette, hanem felette látjuk a nőt a férjnek. Ezóta a nő keveseli azt a fényt, a melyet férjének becsületes neve tett reá; ezóta a nő idegen férfi fényénél szeretvén magát mutogatni, saját férje becsületes cziménél legalább egy fokkal magasabbra vágyik; azóta például a tekintetes ur felesége született báró né, nagyságos asszony. És ha aztán az a kicsinylett czimü férj meghal, mi lesz akkor száz nagyságos asszony közöl kilenczvenkilenczböl ? Ne fessük a képet --------nagyon szomorú.

A leány igen természetesem anyja nyomán jár.

De minek az üres czimről ily rengeteg sokat összebeszélni ? kérdezi valaki; hisz akár nemzetes, akár tens, akár nagyságos, az lényegileg csakugyan mindegy. Itt a tévedés. Igaz hogy a megszólított egyén

ismert kicsinyke házak homályos körvonalait ki- vehetém; s úgy dobogott szivem, midőn egy fordalóhoz értünk, honnan kastélynak már látható lön.

A pompás épület felső lakosztálya fényesen ki volt világitva, s közelebb érve, vig zene és élénk társalgás szavai hallatszának le.

Izgatottan szálltam le a szánról, s atyám régi lakosztálya felé sieték.

A lépcsőkön, az erkélyig fölmenve, egy lélekkel sem találkozám.

Az erkélyen, hátát a korlátnak vetve, összefont karral s mellére borgasztott fővel egy galambösz férfi állt.

A megtört kinézésű aggastyán, e perczben föl- tekintett, reám ismert, s aztán karjait kitárva, keblemre hallt.

— Atyám! — fiam! — e két szó volt minden a mit az öröm és fájdalom, a viszontlátás első perczben sziveinkből kicsalt; — s aztán némán, és hosszasan csüggtünk ott egymáson.

Majd atyám, karjára fűzve bevezetett.

A termeken áttekintve, láttam, hogy benn fényes estély van, — de melyen részt venni, semmi kedvet nem érezék magamban.

A legutolsó termek egyikébe mentünk tehát atyámmal, még mindig némán, még mindig szóta- lanul; s ott egy alcoven félhomályában, egy pam- lagra ereszkedénk.

„ Most atyámra tekinték, és látva arczán azt a bus egykedvűséget, melyet a megtört, a csalódott, s talán semmi tett lélek nyom az arczra, mindennél hitelesebb pecsét gyanánt; — látva a szilárd, lélek- és jellem-erös férfit, roskadozó megöszült, és sirfelé közelgő alakjával : felolvadt keblem hideg, érzéketlen közönyös jege, s egy pár könyet érzék szemeimbe gyűlni s aztán megint egy pár, — és sírni kezdék, miként sir a gyermek, elvesztett ártatlan boldogsága romjain.

Atyám keblére ölelve, szintén könyezett.

személyes értékén a czim nem változtat; ámde a zsebjén — igen sokat. Vegyük a dolgot gyakorlatilag. A nagyasszony még maga fogja meg a dolog végét, a nemzetes asssonynak már szolgáló kell, a tens- asszonynak a szolgáló mellé már pesztra is kell, a nagyságos asszonynál már a szakácsnő is nélkülözhettem — De hagyjuk az asszonyokat. Ha betérek a csárdába és engem a csárdás csak úgy félválról fogad: rágyújtok, sétálok, felülök, tovább hajtatok egy garas kiadás nélkül. Ha mint nagyságos urat fogad, megbánja egy forintom, — kicsiny czimmel olcsó ruha, olcsó élelmezés, olcsó társaság jár, legalább járhat; nagy czimmel ellenkezőleg. Szóval: ha a hiúság elfogatta velem a nagy czimet, a nagy czim elfogatja velem az úri tempókat, a fényes nyomort, a lelkiismeretlen adósság csinálást, az erkölcsileg megölő csődöt. A példák napi renden vannak.

Mivelhogy a czimek tulhajtását ily kiható dolognak tartom, kívánatosnak tartanám a mi koldus, democraticus országunkban, hogy azon szótengerből, a melyei a rozsdajárványt, a krach-járványt, a chole- ra-járványt elárasztjuk, egy néhány cseppet a czim-járványnak is juttatnánk s igyekeznénk a ezimezgetést annyira összébbszo- ritani, hogy senkinek se lenne más czime, mint vagy a veleszületett (gróf, báró), vagy a hivatalával nyert (főispán, szolga- biro), vagy pedig egyszerűen az ő becsületes neve. A nő pedig tartaná szerencséjének, ha férje czimével ö is megtiszteltetnék.

— Jegyzéke a b.-gyulai királyi e. f. törvényszéknél augusztus 19-én és következő napjain tárgyalandó polgári pereknek.

Előadó: Huszka Mihály t. biró •

816. Seprenyi István és társai fe’ keresőknek Körös-Tárcsa község mint alperes el!on €60 forint és járulékai iránti pere.

910. Hegyesi Istvánná felperesnek özvegy Hajdú Andrásné alperes ellen tulajdonjog mefvÉlése iránti ujitott pere.

5588. Szakszón Rezső felperesnek Kiss Jízsef és társai alperesek ellen tulajdonjog raegállajitása iránti pere.

E perczben a másik szobában léptek neszét haliám.

Szemeimet véletlenül a mellettünk levő, nagy fali tükörre vetém; — és a tükörben két alakot egy férfit és karján egy nőt — s aztán rögtön arczaikat ismerém fel.

A férfi, — kapitány egyenruhában — Füves Géza, 8 karján a nő, most már mostoha anyán: — Georgine volt.

Egy futó pillantást vetettek a szobába, melyoen mi ültünk, de minket nem vettek észre a fého- mályban, — még én az áruló tükörből minden mozdulatjokat láthatóm, — aztán Georgine kiszámított hanyagsággal egy kerevetre veté magát, s Füves, közel hozzá egy támlány székbe ült, még folyton kezében tartva Georgine kezét s gyengéden játszadozva vele.

Bennem föllázadt a vér, alig birtam magimat tartóztatni, hogy fölugorva, rájok ne rontsak — de atyám maradást intett, — s aztán ő fejét lehajtva, arczát kezeibe temeté.

Maradtam tehát, és vizsgálni kezdém Georgnet;

— ki mióta öt nem láttam szépségében intább nyert, mint vesztett.

Termete — a mint félig ülő, félig fekvő heyze- téböl kivehetém — hajlékonyabb, s egyszersnind tömöttebb lön, — nagy kék szemei élvsovái, és kaczér kifejezéssel nyugodtak a kapitány arszán,

— ki e perczben kezét ajkaihoz voná, — s mosolyogni kezdett, — s mosolygó arcza e pilhnat- ban oda illett volna a gyermekével játszó Midonna arczára ép úgy, miként a tiltott kéj utár só várgó Vénuséra.

S e mosoly után Georgine megszólalt, bár ;yön- ge hangon, de a mely épen elég erős volt, bogy mi minden szavát tisztán megérthessük.

(Folytatása következik.)

— Békésmegye alispánja által a békésmegyei takarékpénztárhoz beküldött gyüjtöivek szerint Haan Antal régiség gyűjteményének megvételére a csabai járásban adakoztak: a) Csaba város ivén:

Bartóky József

.............................................ő.—

Ba

rtóky László..............................................3.—

Szucsu Mojzes . . . :.........................2.—

Lövy Mó

ricz . . . •..................... . —.50

Fr

eund Zsigmond....................................... 1.—

Löv

y Jakab..................................................—.50

Achim Pál...................................................—.50

Fischer Mór Henrich...................................—.50

Stark A............................................................2.—

Décsey József..............................................1.—

Radicz

........................................................1.—

La

uner Pál...................................................—.50

Gärtner Adolf ..............................................1.—

Fá

bry J.................................................. . —.50

Buksz Dávid . . ...................... . —.50

Havrán Pál ............................................. 1.—

Összeg 20.50

b) Endrödről Salacz Imre ivén:

Kovács M. István .........................................—.30

Tímár J. János ........................................—.10

Va

rjú István.................................... —. 5

Knopc

sek András .........................................—.10

Uj

házy Sándor.........................................—.10

Fo

dor Ferencz . . ....................................—.20

Hunya Imre...................................................—.10

Vidovits Antal .............................................—.10

Össz

eg 1. 5

c) Endrödről Kovács M. István ivén:

Salacz Imre...................................................—.30

En

dröd községe..............................................1.—

Homok Pál...................................................—. 5

Gelai István..................................................—.10

Pi

ntér Pál...................................................—.10

Vadassy Tamás.........................................—.30

Klansz Lázár.......................... 5.—

Csathó Gyula..............................................1.—

Össz

eg 7.85 Főösszeg 440.95

A csabai nönevelde.

(Folytatás).

Ki van leginkább hivatva arra, hogy az akár t.S'ben akár lélekben szenvedőknek őrangyala legyei ? Hogy hosszú-hosszú éjszakában át virasz- szou a beteg ágya felett, szelíd szemeivel lesve a kórjeleket; a gyötrött test izadtságát gyenge kezeivel letörölje, s szavaival a vigasz enyhe balzsamát öntse a szenvedő kebelbe ? Egyedül a nő 1 Igen, csak is a női kebel képes még a materia- lismus eme durva korában is oly önfeláldozásra, mely elől a legbátrabb férfi szive is visszarettenne! Es én szentül hiszem, hogy csak is egy női szívnek igazi megismerése mondatta el a nagy hirü franczia költővel Hugó Viktorral ama nevezetes szavakat: „Es pedig van valami, ami mélyebb a tengernél: az emberi lélek.“ Igen, nagyságra nézve a tengerhez, szépségére nézve pedig egy paradicsomi tündérkerthez hasonlít a női szív. Csakhogy, ha e kert fáinak árnyékában megpihenni, és Ízletes gyümölcsöket enni akarunk, úgy egy gondos kertészt kell tartanunk, ki ügyes kezekkel rendezze a buján tenyésző növényzetet. Mert ha ez nincs, úgy sima, hüs sétányok helyett, tövises ágop-bokros utakon kell tévelyegnünk, szép tulipánok helyett, pipacsok ötlenek szemünkbe, és zamatos császárkörte helyett savanyú körtébe kell harapnunk.

Már pedig valljuk meg őszintén, hogy mi eddig kertészről nem gondoskodtunk, pedig átláttuk szükségességét, nem is mondtuk Pató Pálként: Ej ráérünk arra még! mert hisszen történtek e nö- uevelde felállítása körül intézkedések, de oly primitive, még eddig oly lazán, hogy a végeredmény még mindig egy távol lebegő délibáb.

Hiába, nem minden bokor terem Franklin Benjáminokat! egyes emberek igyekezete nagyon ritkán ért czélt, ha működésük a tömeg közönyének nyomása alatt szenved. Már pedig nálunk sajnos, de szenved! Igaz ugyan, hogy ezáltal az egyesek igyekezete, kifejtett ügybuzgalma, annál inkább megérdemli a pálmát, de az is igaz, hogy ez által a czél még nincs elérve.

Pedig nekünk arra van szükségünk ! Még pedig égető szükségünk 1 Es én nem tartom túlzottnak azon állítást, hogy épen a mi társadalmi viszonyaink — értvén alatta egész honunk társadalmi viszonyait —- avatják a nők neveltetését első rendű

társadalmi kérdéssé. Mert hát kevés europaTország van, ahol a nőnek, — különösen a közép-társa- dalmu, állású nőnek — a nyers természettel any- nyi érintkezése lenne, mint honunk e rendű hölgyeinek. S Istenem, mily szomorú érzelmeket költ annak végiggondolása az emberben, hogy hölgyeink ezrei látják naponként a természeti tünemények lánczolatát, de melyek előttük — a természettan: ismeretek hiánya folytán — a misticismus ködfátyolába vannak burkolva. Látják továbbá a természet örökké változó bájait; de keblük, mely a költészet nektárát nem Ízlelte, ezen bájak iránt nem fogékony, azokon elandalogoi nem képes; szóval nem ízlelhetik azon földöntúli gyönyöröket, melyek kizárólagosan müveit telkeknek szánvák. És az itt elősorolt bajokon a tanács egy határozata segíthet. Egy egyszerű határozat, és meg van vetve az alap, melyen hölgyeink valódi boldogsága bizton felépülhet.

Mert ha a csabai tanács e magas ügyet magáévá téve elhatározná egyik közgyűlésén, hogy a növelde felállításához szükségelt pénzt s illetve a fenállásához szükségelt költséget megszavazza, úgy e roppant bajon segítve lenne, és a közelismerés oly koszorút szövend a tanács fejére, melyet egy század emésztő szele sem tudna elhervasztani! Ellenben a szűkmarkúságot hibának, a részvétlenséget pedig megbocsáthatlan bűnnek fogják felróni.

(Folyt, köv.)

— Gyula városa képviseletének 1873. augus- tus 11-én tartott képviseleti gyűlése.

1) Délelőtt 9 óra után elnöklő polgármester a gyűlést megnyitván a t. képviselet üdvözlése után azon óhajtásnak ad kifejezést, hogy a t. képviselő testület figyelembe véve a reájuk várakozó halmozott teendőket a jövőben, mindenkor a meghívó körlevélben kitűzött órára pontosan szíveskedjenek megjelenni, mert ő a képviseleti üléseket a kitűzött határidőben, nem tekintve az egybegyűltek netán csekélyebb számát, okvetlen meg fogja nyitni.

Ezután a kitűzött tárgyak serrendszerinti felvétele megkezdetvén, tárgyalás alá vétetett a képviselő testületnek — a szabályrendeletileg megállapított öt szakosstályba leendő beosztása, mely tárgy körül történt hosszabb eszmecsere után, általános szavazattöbbséggel határoztatott:

Figyelembe véve, hogy a képviselő testületnek szakosztályokban! beosztása előtt — mulhatlanul szükséges az alakitandó szakosztályoknak a képviselő testület és a városi tanácscsal leendői összefüggő működésének megállapítása, s figyelembe véve, hogy a szakosztályok czélszerü működése tekintetéből elkerülhetlenül szükséges azok ügyrendjének kidolgozása, — annálfogva a szakosztályoknak megalakítása ez alkalomról elhalasztatik, s Dobay János polgármester ur elnöklete mellett: Farkas Béla, Ladies György, Szulimán István, Végh József, Hoffman József, Ormos János és Po- povics Jusztin főjegyzőből álló küldöttség válasz- tatik meg, akként: hogy tekintettel egyrészről arra, miszerint a megalakítandó szakosztályok működése a tanács és képviselő testület intézkedései s szabályrendeletileg megállapított hatáskörével ösz- hangzásban legyen, s másrészt tekintettel arra, miszerint a szakosztályok működése a tanács és képviselő testület intézkedéseire hátráltatóig ne hassanak, — a szakosztályok működési körét szabályzó ügyrendet készítsen, s azt elfogadás és . felülvizsgálat végett ezen képviselő testülethez mielőbb adja be ; minek megtörténte után fognak a szakosztályok megalakítása végrehajtatni.

2) A szakosztályok megalakulásának elhalasztása végett, az idei költségvetés tárgyalása égető szükség lévén, a tanács által beterjesztett munkálatnak megvizsgálására egy küldöttség menesztetett ki, melynek tagjaiul megválasztattak: Ambrus Lajos elnöklete alatt Keller Imre, Fábián János, Féhn János, Alcser János, Seress József, Sáülimán István, Gerlein Mihály, Illovics Szilárd és jegyzőül Lederer Ede városi mérnök-számvevő urák.

3) Olvastatott az alsó Fehér-Körös szabályozási társulat elnökének f. év julius 25-én 40. E. sz. a. kelt megkeresése, mely szerint Gyula városa által a. f. évben 12600 frt 99 kr. fizetendő be a társulati pénztárba, ezzel kapcsolatosan bejelentetik, miszerint a tanács ez ügyre vonatkozólag előlege- sen már akként intézkedett, miszerint az ez évre eső 12600 frt 99 kr.-hoz hozzá számitván, még a múlt évről hátralékban lévő s a képviselő testületnek f. év május 28-án tartott ülésében kivetésre elrendelt 7632 frt 73 *L krt utólagos jóváhagyás reményében összesen 20233 frt 82 kr. kö- röspartolási költség kivetése állapíttatott meg, s az e tekintetben szükséges munkálatok már mégis