Békés, 1873. (2. évfolyam, 1-52. szám)

1873-08-03 / 31. szám

— A királyi kisebb haszonvételek megváltása tárgyában az igazságügyminiszteriam kebelében már készíttetik a törvényjavaslat, mely a legközelebbi időszak elején okvetlenül a képviso- Iöház ele fog terjesztetni.

E kérdésben mind a múlt, mind a jelen országgyűlés alatt egyes képviselők által már nyujtatott be törvényjavaslat. Horváth Boldizsár igazságügyminiszter is készített már egyet, mely azonban a minisztertanács által fölvetett nehézségek miatt a képviselőház elé nem juthatott. E javaslatban a megváltás az államhitel közvetítésével terveztetett.

Később a kormány a codificationalis bizottság több tagjának közreműködésével különösen tanul- mányoztatá e kérdést s az anyag, mely e tanulmány következtében összeállittatott, mind terjedelmére, mind érdemleges becsére nézve rendkívüli nagy és érdekes. Ki van ebben fejtve, a királyi kisebb haszonvételeknek mint földesúri kiváltságos jognak történelmi keletkezése, átalakulása s mai állapotára lett kifejlődése, egybehasonlitva az idegen államokban létezett hasonló természetű jogviszonyokkal. Ezenkívül statistikai kimutatásban részletesen össze van állítva, hogy e jog az ország területén az adóbevallások szerint mennyi ma- gánértéket képvisel. Fölfilhaladja csak igy is a 300 milliót. Végre az eddigi törvényjavaslatok tarthatlansága részletesen van indokolva.

A készítendő törvényjavaslat mint értesülünk azon alapelvre lesz fektetve, hogy a kisebb kirá lyi haszonvételeket bizonyos föltételek korlátái között a községek az állam közvetítése nélkül megválthatják. E törvényjavaslattal egyidejűleg az italmérési jog és vendéglői üzlet gyakorlatáról szóló törvényjavaslat is fog készíttetni s az összeülendő országgyűlés elé terjesztetni.

Gyula augusztus I.

Hétfő a választás, az ünnepélyesé# s az öröm napja volt. Máskor is volt már városunkban választás, legutóbb a múlt hó

5- én s mégis mily különbség. Az akkori hangulatot annak idején jeleztük, a hétfőit alig ha leírhatjuk.

A városháza nagyterme választók és nem választókkal már korán megtelt, a legnagyobb érdekeltség s a remény minden ar- czon; S midőn az elnöklő alispán kimondd a lelkes felkiáltások után, hogy Dobay János Gyulaváros polgármesterének egy hangnlag megválasztatott a remények, valósulása feletti öröm kitörése alig ismert határt. így történt a főkapitány választásánál is, a mérnöki állásra pályázók közöl,

6- an voltak, kettőre történt szavazás.

A valódi választások tehát csak hétfon voltak, e napon lettek betöltve azon állások, melyekhez városunk emelkedése, haladása szellemi s anyagi jóléte kötve van.

Dobay János programm beszéde az eskületétele előtt és este a fáklyás zenénél, a legszebb reményekre jogosít, s adja az ég, hogy e remények teljesüljenek.

A ki az uj polgármestert közelebbről s talán épen eddigi munkakörében ismerte, az elmondhatja, hogy fáradhatlan szorgalom s becsületesség az, mi őt e polezra juttatá, s a ki igy ismeri őt azon tulajdonságát is felfedezheté, hogy mindig, s mindenben következetes szokott lenni.

Nekünk pedig szorgalom, s becsülettel párosult kitartó munka kell, s midőn képviselő testületünk szeme épen Dobay Jánosra esett választása helyes voltát elismerte, azon átalános és őszinte öröm azon korlátokat nem ismerő lelkesedés, mely úgy a választásnál, mint este a fáklyás menetnél nyilvánult.

Azt mindnyájan tudjuk, hogy a polgár- mesterre igen nagy és nehéz teendők várnak, azért választottunk rá munkaszerető és munkabíró embert, de hogy e munkának sikere is legyen, kell hogy városunk minden egyes polgára, különösen pedig minden egyes városi képviselő oly buzgalmat fejtsen ki a polgármester támogatásában, minőre azon bizalom jogosít, mely a választás egyhangú lelkesedésében nyilvá- nyult.

A főkapitány az eddigi járási csendbiztos az üdvözlő szónoklatra röviden, katonásan s épen úgy felelt, mint egy városi főkapitány nak felelnie kell, midőn tőle programm beszédet várunk.

Mint fentebb mondók, a lelkesedést alig vagyunk képesek leírni. — A ki olvasott a szabad észak-amerikai választásokról, az fogalmat szerezhet magának e nap őszinte öröméről, mely oly impozáns jelekben nyilvánult.

Valódi amerikai napot éltünk, Gyula város polgárságának reménysége megvalósult, törekvése érvényre emelkedett, s értelmisége diadalát ülte.

E diadal azonban ne menjen át a mámorba, résen kell állanunk, s amit megszereztünk józan, okos politikával meg is kell őriznünk, s tovább fejlesztenünk. — Huhogó baglyok ugyan már jelentkeznek, 8 halálmadár hangjukat már hallatják is, de ez ne riasszon vissza senkit, becstelen fegyverekkel ma már nem vivnak diadalt.

Kratochvill Gyula.

Levelezés.

Békés-Csaba 1873. julius 29.

Egyszer egy bölcs azt mondta, no Ítéld el felebarátodat mind addig, mig annak helyzetében nem találod magadat; s ezen mondat igen okos, s igen helyes, mert: csak is akkor lehet valaki valami felett tökéletesen meggyözödvo, s csak is akkor hozhat igazságos Ítéletet, ha a másiknak helyzetét úgy felbirja fogni, mint hacsak abban magát találná.

Én mint e városban még natal lakos a múlt tavaszon egy czikket bocsátottam ki a „Békés“ czi- mü lapban, a melyben városunkat egyik részről igen szép elöhaladásáról dicsértem, a másik részről pedig hanyagságáról megrovásomat feje- zém ki, ámbár mind két részről igazságosan; — de miután azon időtől e mai napig is már átlátom, hogy városunkban hanyagságról szó sem lelet, mert az akarat és igyekezet minden tekintetben megvolna és meg is van, hanem egyedül csak is a lehetetlenség, a képtelenség voltak még eddig visszatartó okai; — mert eltekintve attól, hogy a most újonnan felépült városháza oly pompás, oly elegáns, hogy sokkal fényesebb városnak is diszére és szépitésére válna, — eltekintve továbbá attól is, hogy városunk minden tehetségéből, sőt mondhatni erőraegfeszitése mellett, oda igyekszik, oda törekszik, s oda működik a város szépítését előhaladásra hozni, e mostani szomorú beteges időben nem csak hogy az orvos urak szabad rendelkezésére bocsátotta a város clőfo- gatait hogy a betegeknek minél előbb segitségökre lehessenek, hanem még ezenkívül ily pénz szűk időben, a város szegényei részére, kik szegénységük, miatt a megkivántató gyógyszereket maguk részére megszerezni tehetetlenek, azoknak részére orvost és gyógyszereket szavazott; — óhajtandó és kívánatos volna, hogy városunknak e nemes tettét, s e jó példát más községek is utánoznák; — részemről mint helybeli el nem mulaszthatom, hogy városunknak e nemes és dicséretre méltó tettét a nyilvánosság elébe ne hozzon.

Kövesdy Benő.

— Egységes sürgönydijak. A hivatalos lap közli a magyar földmivelés-, ipar- és kereskedelmi minisztérium két rendeletét az egységes sürgönydijak és a távirdai dijjegyek behozatalát illetőleg.

A magyar és az osztrák kereskedelmi minisztériumok között történt megállapodás alapján f. évi augusztus 1-től kezdve a távirdai dijjegyek behozatalával egyidejűleg a magyarosztrák monarchia egész területére nézve egységes sürgöny- dij lép életbe. Éhez képest a monarchia bármely

egyszerre, hanem izenként hajtanók végbe rajta e műtétet.

Azt hittem én is, egész borzasztóságában hallva a hirt, — hogy nem leszek képes elviselni anyám elvesztése fölötti keservemet, s pár hét alatt, kitombolta magát szivemben a fájdalom; azt gondoltam, soha, soha sem fogom öt feledhetni, nem fog bánatom enyhülést találni, — s hamarább, mint talán hasonló esetben föltenni is lehetne ho- nosult meg szivemben a megmásitbatatlanba való megnyugvás.

Az elhunytérti szaggató, tépő fájdalmat nem sokára egy csöndes búsongás váltotta fel, mely nem tépte már többé véresre szivemet, hanem gyöngén kezdé beheggeszteni érzékenyen sajgó sebét.

Ekkor érzém először ; mily nagy befolyást gyakorol az emberre, környezetének irántai viselete.

Soha, soha sem tudnám feledni: mily igazi barátságot, szeretet, részvétet mutatott irántam, különösen e nehéz, bús napokban, a derék jó ezredes.

Nem kereste ő, a szivet csak még inkább sértő, szokásos szavakban a vigasztalást, hanem együtt érzett, együtt szenvedett, és együtt hallgatott velem.

Ha jó anyámról, és elvesztése miatti fájdalmamról beszéltem, nem igyekezett — közönséges szokás szerint — félbehagyni a beszédet, vagy elterelni a tárgyról gondolatomat, hanem még tovább fűzte azt.

Elmondá ilyenkor, hogy betegségem ötödik hetében kapott atyámtól egy távsürgönyt, melyben rögtön haza hitt engem, tudatva hogy anyám beteg, és látni óhajtana; s erre ő saját maga utazott el hozzánk, — s minden kigondolható csellel

két helye közt váltott húsz szónál nem hosszabb sürgöny dija — az eddigi a távolsághoz képest változó 40 és 60 kr helyett — távolságra való tekintet nélkül 50 kr. leend.

A húsz szón felül minden további 10 vagy tizet meg nem ütő szóért a föntebbi dij fele, azaz 25 kr. Ha a sürgöny összeolvasása kivántatván az ezért járó féldij hozzáadásával előálló egész 8Ürgönydij összege öttel maradék nélkül nem osztható, az öttel osztható legközelebbi dij összege jő alkalmazásba; pl. 1 frt 12 és fél kr helyett 1 frt 15 kr, 1 frt 87 és fél kr helyett 1 frt 90 kr. Külföldre szóló sürgönyöknél ezentúl is tízzel kell a távirdai dijöszszegnek maradék nélkül oszthatónak lenni. A űzetett választ, vételjelentést vagy összeolvasást kivánó, valamint az állami és az Európán kívüli helyre szóló sürgönyökért űzetett dijakról mely sürgönyök, lajstromba vétetnek, lajstromozott sürgönyök, dijnyugták továbbra is mindenkor ingyen adatnak; közönséges sürgönyről ellenben csak a föladó kívánságra és 5 krnjeár- nyi külön vevénydij lefizetése mellett adatik ezután föladóvevény, mely 5 krajcáros dijjegynyo- mattal van ellátva. A távirda dijjegyek behozatalát illetőleg megemlítjük a következőket. — A folyó 1873. évi augusztus 1-től kezdve m. kir. állami távirda állomásnál föladandó minden díjköteles sürgönyért, mely nem szól Európán kívüli helyre, a sürgőnydij e célra kiadott magyar kir. távirdai dijjegyeknek a sürgönyre illesztése által fizetendő le, A forgalomba hozandó értékjegyek a következők:

a) 5, 10, 20, 25, 40, és 50 kr értékű dijjegyek, alakra nézve a levélbélyegekhez hasonlók, fehér papiron sötétkék nyomattal.

b) 1 és 2 frt értékű dijjegyek, amazoknál valamivel nagyobbak, az 1 frtosak fehér, a 2 frto- sak világosbarna papiron fekete nyomattal.

c) 50 kros dij jegy nyomat tál ellátott húsz szóra számitott sürgönylapok elől világoskék, hátul fehér papiron sötétkék nyomattal.

d) 5 krajcáros dijjegynyoraattal elátott sürgöny- feladóvevények, fehér papiron sötétkék nyomattal.

Újdonságok.

— Az e hó 28-án megejtett városi tisztviselői utóválasztáson polgármesterül: Dobay János nyomdatulajdonos, főkapitányul: báró Drechsel Alajos eddigi járási csendbiztos, minketten közfelkiáltással ; — városi mérnökké pedig Lederer Ede szavazattöbbséggel választattak meg.

— A cholera-járvány miatt, mely megyénkben pusztit: a méhészeti egyesület megalakulásának közgyűlése akkor fog megtartatni, ha a

igyekezett megnyugtatni anyámat, ha tiszta per- czeiban felőlem újra, meg újra kérdezősködött. — Beszélt sokat, sokat, a boldogult végperczeiröl, mit oly fájdalmasan esik, é3 mégis úgy szeretünk hallani. — Elbeszélte a temetést, s mint gyámolította, vigasztalta barátját, szegény atyámat; — s azután mint féltett engem, hogy a gyászhirt meghallva, betegségembe újra vissza esem; s mint megdöbbent, midőn szülőimről először kérdezőm, nem tudva, hogy valyon fölfedje — vagy eltitkol- ja-e a valót, — mely utóbbit mégis jobbnak találta ; — és aztán ha elhalgatott, nem csöndesitett, nem vigasztalt, — hanem együtt sirt, együtt húsúit, együtt virasztott éjeken át velem.

Es Georgine ? — O irányomban nagyon, nagyon megváltozott.

Nem volt többé olyan hideg, olyan büszkén követelő, — 8 másrészt kiszámított közeledéseivel sem akart többé csábitólag hatni reám, — hanem volt egy nyilt, egy bizalmas, egy kedves barátnő. Legalább ő úgy mutatta magát, s én úgy hittem akkor.

Kedélyemre mély — és jótékony hatást gyakorolt mindkettőjüknek irányomban tanúsított ma- gukviselete ; — s hogy bánatom némileg enyhült, egyedül az ö szint oly szívélyes, mint eszélyes viseletöknok köszönhetőm.

(Folytatása következik.)

— A llaan Antal-féle régjség gyűjteményre eddigélé 511 frt 50 kr. folyt be, a mennyiben a békésmegyei takarékpénztár ez évi közgyűlése alkalmával e czélra 100 frtot adományozott.

tálán lett volna; = százszor boldog, mert nem látta, miként esküdött össze az én boldogságom ellen minden, — hisz, a keserű veszteség, s a még keserűbb csalódás, mely nekem csak lelkemet tóm- pitá el, ölte meg, -— tudom neki szivét repesztet- te volna szét....

Soká tartott, még keservesem kisírta az utolsó könycseppet is; — soká tartott, még szörnyű veszteségem fölött elhangzott az utolsó panasz hang is ; s aztán, azon százszorta fájóbb, százszorta kínosabb állapotba estein, midőn nincs már szemünkben több köny, — keblünkben, ajkunkon több sóhaj, — hanem lerágja magát szivünk mélyéig, s ott dúl felküzdhetetlenül a hang, és köny nélküli hideg fájdalom.

Végre megnyugodtam, vagy inkább megfásultam annyira, hogy fájdalmamon kívül, képes valék egyébre is gondolni.

Beszédünk tárgyát természetesen elhúny t jó anyám betegsége, végnapjai kepezék.

Szegény, szegény jó anyám, egyszerre feküdtünk ugyan egy betegségben, függve élet és halál között. 0 előtte egy élet boldogsága állt még, én reám egy élet szenvedése várt O meghalt, én föl- gyógyúltam. — Miért nem történt már megfordítva ?!

S képzelheted barátom, mily iszonyú volt atyám helyzete is.

Gyöngéden szeretett nejét mellőle, karjai közül ragadja el a halál, gyermeke távol tőle ugyanazon betegségben fekszik, — melyiket mentse, melyiket hagyja ott ? ...

A szörnyű veszteség, az emésztő bánat öt is ágyba fektető, — s arczán látható jeleket hagyott nem is annyira a test, mint inkább a lélek betegsége.

ügy szántam, úgy sajnáltam szegényt, s azon vettem észre magamat, hogy én vigasztalom öt, a helyett hogy én várnék tőle vigasztalást.

Atyám egy hónapig maradt Pesten, hogy mind magának, mind nekem, egy kis szórakozást, vi- dulást szerezzen; — s nekem még talán nehezebb volt igy, az ö fájdalmát látni, a magamét érezni, viselni.

Az ö fájdalma talált vigaszt, — az enyim eny hülést, szünetet is sikertelenül keresett.

Az utolsó napon ebéd fölött jutott eszébe atyámnak, hogy átadja nekem az ezredes és Georgine előtt Aranka üdvözletét.

En hallgatva fogadtam azt, — mialatt egy pillantást loptam Georgine felé. Ö ugyanazt tévé, — s szemeink találkoztak.

Egy idő óta én föl sem vevő, egykedvű közönyösséggel viselőm magamat Georgine-nal szemben ; mig ö jól palástolt titkos érzelmeit soha többé nem is sejteté; s igy semleges viszonyunk egymásra se terhelő, se könnyítő befolyást nem gyakorolhatott; s azért a közlött nyilatkozat, és lopva váltott kölcsönös kémlelő tekintet daczára is, nyugodtságunkat mindketten jól megőriztük.

Atyám egy hónapi időzés után, egészen fölvi- dúltam és újra visszanyert jókinézésben utazott haza.

Távozása után még mindig szomorúan, bár némileg már könnyebbülten folytak napjaim.

Ha az ember vesztesége egész nagyságát egyszerre tudja meg: egyszerre fájlalja, siratja azt; s szive bár nehezen, bár sokára, de azért mégis hozzá szokik; — mig a jóakaratú eltitkolás, mely kevesebbet mond a valónál, csak sokszorozva fokozza a kint; hasonlóan ahhoz, mintha valakinek karját kelletvén levágni, merő szánalomból nem