Békés, 1872. (1. évfolyam, 1-39. szám)

1872-08-18 / 20. szám

Válasz a „kérdésekére. Midőn a „kérdések“-nek e lapok 13, 14 és 15-ik számaiban foglalt hosszú láncolatát nem minden megerőltetés nélkül végig ol­vastam, önkénytelenül is nyomasztólag sulyo- sodott reám azon újabban ismételve szerzett tapasztalat, hogy mi — sói disant — írók tárgyunknak velejéig ható alapos fejtegetése helyett kedvünket rendszerint szőrszál haso- gatásokban leljük, s mig a közönség szemét finom scholastikus zabh egyezéssel elkápráztatni, ellenfelünket megsemmisíteni véljük, a dolgot magát egy lépéssel sem visszük odább. Olyan szerepet játszunk, mint a Caleidoscop intéző­je: a szineknek ezer változatával elhódítjuk a közönséget; ámde a színek eltűntével sem tartós élvet, sem hasznot, sem okulást vagy egyéb nemes hatást a lelkekben hátra nem hagyunk. A „kérdések“ szerzőjében az általam „meg­átkozott mai pedáns, poshadt tanrendszer“ megcsontosodott híve áll elő. El voltam ké­szülve, hogy elő áll egy és a tarthatlan rend - szert másképen védeni nem tudván, a scbo- lastika összes álokaival és fortélyaival fog megtámadni. És úgy négyszem közt, vagy néhány érdekeltnek társaságában a mily gyer­mekjáték, oly valódi gyönyör is lenne ez ügyesen összeállított ób jól raegzabhegyezett álokokat egytől egyig összemorzsolni, mert hát — kérem szépen — szappany buboré­kok azok, mik az igazság szellőjének első komoly érintésétől szétpukkannak; de a kö­zönséget e végtelen czáfolatokkal terhelni sze­rénytelenség is lenne. Ám azonban, hogy a „kérdések“ intézője, teljes hallgatásomon di­adalát ue ünnepelje, hosszas vonakodás után (mert sem időm, sem kedvem hozzál egypár ilyen álokoskodását még is feltállalom. Azok­ról Ítélhetni a többiekre is, melyek hogy azon­kívül szőrszálat hasogatnak és zabot hegyez­nek, arról meggyőződni elég, ha gyötrelemül még egyszer elolvassuk. Mindjárt kezdetben azon állítást fog ja rám: hogy a nem olvasásnak egyedül oka a gym- nasialÍ8 tanrendszer. Ügyesen összezavart és meghamisított állítás! mely ellen aztán köny- nyü puskázni. Én, uram, a hibának kezdetét állítottam abban rejteni, hogy roszul voltunk nevelve (tehát a hibának folytatása is van, másutt, mint az iskolában) s igy az ok nem egyedüli és az iskolában ismét csak a holt nyelvekkeli tulmegterheltetést okoltam, nem az egész tanrendszert, mely természetesen ép e tulmegterhelés következtében maga is hiá­nyossá lesz. Tovább igy szól: „Minél nagyobb a mé­reg adag, annál veszedelmesebb. Gondolom ebben van logical“ Biz abban nincs, uram, hanem a helyett — — vakító sopbisma! Lás­suk alkalmazását. Mithridatest nagy adag mé­reg meg nem öli, mig legközelebbi ember­társának életét azon adag Vde rögtön kioltja. A matrózt egy itcze rhum el nem bóditja, engem 3 pohárka igen. Hol van itt a logi- ca? Ott, hogy mennél erősebb a természet, annál nagyobb ártalomnak képes ellenállani és mennél gyengébb, annál csekélyebb ok összezúzza. E megkülömböztetést a „kérdé­sek“ írója, mint ügyes sophista, kerüli azért, mert annak épen a holt nyelveknek kérdé­sében nagy fontossága van. „Miért ártalmas nálunk 44 óra és Poroszországban 86 nem ?“ Ott nem ártalmas? Hm! Ez először is vak­merő állítás, de arra feleljenek a poroszok ott is nem az orthodox cousistorialrathok, ha­nem a felvilágosult szabadelvűnk; de hát miért ott „a több kevésbé ártalmas, mint nálunk a kevesebb?“ Hát csak egyszerűen azért, a miért a férfi 80 fontot könnyobben el bir, mint a gyermek 40-et. Poroszország századok óta átlag miveltebb mint Magyarország. A külömbség évről évre nagyobb, mint két külön nagyságú hógolyóé, melyek közül — ha forgattatnak — a na­gyobbik gyorsabban gyarapszik. A gyermek lelke ott a miveltebb házi kör és külvilág által sokkal erősebbé lesz, mint nálunk, köny- nyebben elviselheti tehát a nagyobb ártalmat, mint itt a csekélyebbet. Mielőtt a Bach-Thun rendszer iskoláinkban a real-tanulmányok mér­tékét felfokozta, Poroszországban pl. a szám­tanból a 3-ik osztályban tanították azt, a mit nálunk akkor a 8-ban. Ez megfelelt a mivelt- ség arányának. De minthogy e mértéket ná­lunk is fel kellett fokozni, felemelték csak­nem egészen porosz színvonalig, nem gon­dolva azzal, hogy a gyermek lelkében az alap elég erös-e, hogy a meggyarapodott terhet raegbirja. S még hagyján, ha csupán a real és human tanulmányok mértékét emelték vol­na a holt nyelveken kívül, ezt gyerme­keink talán még megbirták volna és elma­radottságunknál fogva kívánatos is, hogy az fokról fokra emeltessék; de óriás hiba kő­vettetett el akkor, és ez eredete jelen tan­rendszerünk minden bűnének, mikor az élettudományok nagy mérvben fokozása al­kalmával, nem gondolva azzal, váljon e mérv maga már nem túlságos teher-e gyermekeink lelkén, még a holt nyel jek tanulását is (3360 óraszámra állapítva) felfokozták! Csak rajta, ha megszakad is a gyermek lelke! Porosz- országban nem szakad meg, tehát itt sem fog megszakadni! Ez az ön gyönyörűséges logi- cája, kérdező uram, mely szerint ha nálunk a holt nyelveket hetenként 44 órában taní­tani nem sok, akkor a hottentottáknál sem lesz sok! Mert hát a hottentotta gyermek lel­kének is szüksége van ezen „alaki képezés- ro“, nemde ? Egy egész hasábnyit összebeszél továbbá ön annak bebizonyítására, hogy a gymnasium gyakorlati szakismeretet nem nyújthat. Ez ál­lítást már Sipos Soma ellenében megczáfoltam; de minthogy úgy látszik, hogy önnek fogal­mai az iskolában nyújtandó „gyakorlati szak­ismeretek“ felöl sajnálatosan zavarosak, egy pár példát hozok fel arra, mi ott a „gyakor­lati“ ás mi a „holt“ tudomány: 1. A tizedes számítási rendszer betanulása — gyakorlati, a „Circum corripies, ab, ad, in, re, per, ob, super et sub“-é holt; 2. A sugár törése és oszlásának ismerete, — gyakorlati, valljon „ajit“ latin igének mely idei hiány­zanak, — holt; 3. Az éleny befolyásának ismerete a növény és állat életre, — gyakorlati, a görög „oimi“ ragnak „Örökszép“ értelem árnyalatáé, — holt. Kell még több ? (Vége köv.) Utóhang a békés megyei dalárünnepély alkal­mából. Megyénk dalárünnepélyei által méltán fel- költötte hazánk müveit közönségének érdek­lődését. A sors kiváló kedvezése azonban, nem csak dalárokban, de a művészetnek más nemeiben | is, nevezetes szerepet juttatott — hazánkban — Békésmegyének. A festészetre vonatkozólag ugyan is, — ki nem ismerné a jeles Jankó, Orlai-Petrics, és az Olaszország műkincsei közt éveken által búvárkodó, lankadatlan szorgalmú Haa.n An­tal — megyénk szülöttjeinek jeles müveit? És ba áll azon deák példabeszéd; hogy „non ibi est patria ubi nascor, — séd ubi pascor“, — váljon nem mondhatjuk-e jogo­san magunkénak, a B.-Csabán köztiszteletben lakó — Reök István — anyai nagybátyja által nevelt, — képeztetett külországokban is elhirhedt, kitűnő jelességü Munkácsy Mi- hály-t is? Hát a zenészetben, az országosan ünnepelt nagy zeneköltö, — a lélekben ifjú, vas szor­galmú, — a magyar szellemben irt — nagy­szerű operák teremtője, az ősz Erkel Ferencz-et, az atyjuk nyomdokain indult kitűnő zenete- betségü fiaival együtt, nem a mi megyénk méltó dicsekedései-e ? Nemes kötelesség tőlem, hogy nevezett zeDetekintélyek mellett, még egy bámulatos zenetehetséggel, mondhatni, lángelmüséggel bíró családról tegyek említést, s ez a szarvasi szerény Chován család. Az apa Chován Zsigmond, mint egyházi zenész, — kitűnő, s mint ilyen — szélesebb körben ismeretes. Ennek két szépfejlődésü gyermekei a 19 éves Kálmán, és a 10 éves Zsiga, már is feltűnő zenészeti hivatottságuk által, méltán sok reményre jogosítják a me­gyei közönséget. — •) *) Ez — ezen családban — mondhatni — szellemi örökség, a már boldogult néhai ör. Chován Zsigmond (+ 1855.) szarvasi tanító, a ne­vezett Kálmán és ifj. Zsigmond nagyatyjuk­tól, a ki eredeti orgonajátéka által már az ő idejében, minden szakértő figyelmét méltán magára vonta, s a kinek zeneiránti érdekelt­ségének jellemzésére nézve, elég legyen meg- jegyezni, hogy 20 évig Pesten meg nem for­dulván, egy ízben, midőn Liszt F. Pestre jött hangversenyt adandó, egyedül e végett érde­mesnek látta, még akkor kocsin Szar­vasról Pestre felrándulni, és a mint a hang­versenynek vége volt, azonnal ismét kocsira ülni — hazafelé. Kálmán ugyanis, — kiről akkoriban be- , szélték — hogy már 9 éves korábán, a Szar­vason megforduló sipládásokat házonként ki­sérvén, az azok által lemorzsolt darabokat — hallás után — visszatértével — atyja zongo­ráján sorba eljátszadozta, — iskoláit ottan befejezvén, jelenleg a bécsi zeneintézetben végzi zenészeti tanulmányait, hol nemcsak játékának eredetisége és Önállósága, de a zene szerzésbeni kitűnősége által is föltűnt úgy tanárai, mint összes ismerősei előtt is. A kisebb Zsiga pedig, ki gyermek létére már több hangszernek mesteri kezelője, Szar­vason, az iskolai hangversenyben, közmeg­lepetésre gordonkán, és zongorán egy iránt, a hangszerek bámulatos könnyed kezelésével, mint mondatik, az általa előadott darabok­ban, remekelt. Valóban méltók ezen ifjak arra, hogy va­lamint egyes zenebarátok, úgy az egész me­gye közönsége, ökot művészi fejlődésükben, ne csak figyelemmel kísérjék, de részvéttel és lelkesedéssel felkarolván, támogassák is. Adná Isten, hogy főuraink közöl támadna egy olyan jótékony moecenas, ki őket anya­gilag és erkölcsileg jótékonyan pártfogolná, — s a hírneves zenetekintélyekkel közelebb­ről megismertetné. — Az valóban honfiúi szol­gálatot tenne magyar hazánk művészete eme­lésének. (B.) — Jegyzéke. A gyulai kir. törvényszék­nél 1872. august, hó 19-én következő nap­jain előadandó pereknek. Előadó :IIerberth Antal tbiró. 868—1872 Kozics Pál Szilágyi György en­gedményese Czégényi Zsigmond elleni 600 frt. s járulékai iránti pere. Előadó Teleszky tbiró. 5109—1872 Szász Erzsébet és társainak Szász Mihály és társai elleni osztály rész kiadatása és járulékai iránti pere. 5354—1871 Fazekas F. Jánosnak Faze­kas F. Mihály és neje elleni szerződés meg- seramiBitése s járulékai iránti pere. 5637—1871 Beke Mihály és nejének Mé­száros Sándor és társa elleni legelő illetmény tulajdonjoga és járulékai iránti pere. 6645—1871 Cserhényi Amáliának Harsá- nyi György elleni váló pere. 6890—1871 Katzkó Máriának özv : Katz- kó Györgyné és társai elleni a csabai 1377 számú telekjegyzőkönyben 11856 h. i. h. r- szám alatt foglal szőlőnek tehermentesen le­endő átkebeleztetése járulékai iránti pere. 4654—1872 Molnár Jánosnak Csicsely Erzsébet elleni váló pere. Újdonságok.- A szarvasi főiskola igazgatósá­gától vett értesítés szerint, ott a főis­kolai építkezések végett a beiratások a jövő tanévre September hó 14-én fognak megkezdetni. — A szeghalmi járás szolgabirájának I jelentése szerint Vésztőn kolera-eset fordult elő; — ugyanis Kaszai István napszámost Csorvásról — hol napszámban dolgozott — betegen haza szálliták, és ott negyed napra kolerában meghalálozott. — A csabai indóház szűk helyiségei el­len általános panasz lévén, ez ügyben már a megyei hatóság is közbenjárt, de akkor ered-1 ménytelenül; — most azonban ministeri ren­delet következtében egy első osztályú váró­terem fog építtetni, és a vendéglő kibövittetni. /\ Kedden egy jeruzsalemi zsidó, ki ha­tósági engedély nélkül kéregetett, dulakodni kezdett az elfogatása végett kiküldött rendőr­rel s azt egy kődarabbal tettlegesen bántal­mazta. Aztán futás által igyekezett ennek al­kalmatlan vendégszeretete elöl menekülni, de végre sikerült megfékezni öt. /\ Felhívjuk a rendőrség figyelmét azon jóvérű egyénekre, kik éjszaka az utczákon énekelve szoktak kóborolni. A A gyorsírászati tanfolyam már meg­nyittatott s constatálhatjuk, hogy Fábry Ká­roly ur az idő rövidsége mellett igen szép eredményt képes felmutatni. Az ügy iránti érdekeltséget kitünteti az, hogy Fábry urnák eddig mintegy 36 tanítványa van. /\^ Botrány. Egy jóhirü vendéglőben ál­talános visszatetszést s kitörő ingerültséget idézett elő egy honvédtiszt, ki szabadsághar- ezunkat — minden provocatio nélkül — a „felizgatott“ nép harczának, 48-diki honvéd­ségünket „kötéllel összefogdosott ronda csőcse­léknek,“ Kossuthot „izgatócsalónak,“ történet­íróinkat „hazugoknak, tényferditőknek,“ az élén­ken ellenmondó ifjúságot ,jgyerekeknek“ ordí­totta ki. Ezeken kívül, dühében, egy boros palaczkkal felfegyverkezve, — mely szavait némileg megmagyarázza, s melyet egyszerre szeretett volna mindenki fejéhez vágni, olyan szavakat emlegetett, melyeket legtnüveletle- nebb közkatonája is csak tartózkodással mon­dana ki. — Ily tett önmagát Ítéli el. (Meg fog engedni t. beküldő munkatársunk, hogy az illető nevét — bár kívánja — elhallgat­juk ; — mi az egészet a bor hatása által elő­idézett túlzásnak tekintjük, s alig hisszük, bogy e perezben ama mindnyájunk szivét mélyen sebző és legszentebb honfiúi érzelme­inket tapodó nyilatkozatokat, az illető ne bán­ta volna meg. — Legyen inkább a megtör­tént fájó ügy intés ifjúságunknak arra, hogy távol tartsa magát minden olyan alkalomtól mely ily kellemetlenségeket előidézhet, ne kí­vánjon szerepelni mint magánpolgár a társa­dalom azon osztálya körében, mely önnönma- gát vallja legelsőnek.) (A szerk.) — Békés-Sz-Andráson egy földmives apa több hetek óta betegségben Binlődö 15 'éves fiú gyermekét némi rósz tett elköveté­séért büntetni akarta; s midőn a büntetést teljes szigorúsággal alkalraazá, következése I az lön, hogy a verés közben a fiú meghalt. Orvosi vizsgálatból kitűnt ugyan, hogy a fiú belrészei annyira rothadásban voltak, misze- I rint természetes halála is rövid időn bekö- I vetkezett volna. — A Gy.-Váriban múlt betekbeu elfogott I bankó-gyárosokat fedezet alatt pénteken szál­lították Pestre, az ez ügyben illetékes bíró­sághoz. — Színkör. Kólzéri József színtársulata városunkba érkezett és csötörtökön kellett volna az első előadásnak lenni Abonyi Lajos „Betyár kendője“ czimü népszínművével. — A közönség azonban fél 8-ig nem jelenvén meg, az előadás elmaradt: — később némi közönség mutatkozott, de zárva találván a színkört, visszament. — Közönségünk, úgy látszik, nem képes elszokni azon megrögzött helytelen szokástól, hogy fél órával a hirde­tett kezdet után jön a színházba, bosszantá­sára a már ott egybegyült figyelmes közön­ségnek, és zavart okozva a játszó személy­zetnek is. — A társulattal van Molnár György is, ki ma lép tel először „Moliere és a kép­mutató“ czimü franczia classikus drámá­ban. — Játékának sikeréről mi megvagyunk győződve, hogy jövedelmei mennyire fognak sikerülni, arról csak jövőre Ieendünk képe­sek szóllani. — Holnap hétfőn adják elő a „Három kalap“ czimü franczia vígjátékot, mely Pesten a szünidő előtti napokban adat­ván először, rövid idő alatt kedveücz darab­ja lön a fővárosi közönségnek. Kedden szent István kir. napjának alkalmából pedig dísz­előadás lesz. A színkör és szinpad feldiszitte- tik, allegória, apotheozis, nagy csoportosat és látványban nem lesz hiány, mert a ren­dezést Molnár — jelenlegi vendégművészünk vezetendi. Meghívás a kecskeméti iparmükiállitásra. A kecskeméti iparegylet által államsegély mellett rendezendő iparmiitárlat a kibocsátott felhívás és elörajz értelmében folyó évi au­gusztus hó 31-én délelőtt 11 órakor fog meg­nyittatni ; azon részvét, melyei ez, az ország különböző vidékeiről, de különösen a fővá­rosból jelentkező kiállítók által méltattatott; iparmükiállitásunkat országos jellegűvé emelte. Első alkalom ez, hogy hazánk távol és kü­lönböző vidékeinek iparmüvei ily nagy tö­megben összpontosulva közös elöbaladasunk- nak örvendetes tényezőiül felmutattatnak, itt találkoznak Kárpát vidékeinek ipar és ter­mékmüvei a déli-részek küldeményeivel, Bu- da-Pest, Kolozsvár, — több tekintélyes vá­rosaink, a nyugoti megyek és az alfölddel. Méltók egyenkint a megtekintés és elisme­résre. A rendező bizottság, midőn a kecskeméti iparmükiállitásra a hazai közönség figyelmét felhívni szerencsés, kedves kötelességének is­meri az összes városok hatóságait, hírlapok szerkesztőségeit, kaszinókat, ipargazdasági-; I kereskedöi-egyleteket és társulatokat, olva­só és egyéb köröket, magánosokat, — egy szóval mindazokat, kik a hazai iparügy iránt érdekeltséggel viseltetnek, a tárlat meg­tekintésére szívesen meghívni.

Next

/
Thumbnails
Contents