Békés, 1872. (1. évfolyam, 1-39. szám)

1872-07-28 / 17. szám

az 5%-oa iskolai-adó sehol és sehogyan sen» födözheti a fölmerült s felmeriilendett iskolaszaporítási, iskola-fölszerelési, tanítói lakok és fizetésekre szükségelt költségeket; eltávolítani az okokat s megszűnnek az okozatok is. Uraim! lOVos iskola-adó sem sok a nép legközvetlenebb s legüdvösebb érdekét tekintve..! Hát az áldozatkészség mikor lobog már föl a népnevelés oltárán 1 ?

Ha mindenki annyit áldoznék vagyoni vagy rangi álláshoz képest á népnevelésre, mint én „hagyományos szegénységemhez“ mérve — biztosíthatok mindenkit, hogy megerötetés nélkül! — egy darab 10 krajczárost, persze a 10%-os iskolai-adőn fölül: bizony tiz év alatt, minta-megye volnánk országul iskoláinkat illetőleg. — Én részemről 10-er 10 kr. ra is szerénytelenkedném magamat becsület- belileg lekötni; hiszem, hogy hajlandók ezt megcselekedni annál inkább azok mind, nagylelkűen fogva fel az ügyet, kiknek nálamná! 4-er 5-szőr, sőt a jó Isten tudja hányszor több évi tisztajövedelmök van; de talántán még meg is 25-szöröznek! — Hanem hát utoljára is amondó vagyok és maradok én :

Hogy népnevelés jöjön el a te ország .. gyűlésed s akkor majd annyi balszerencse s oly sok viszály, még több sallangós, czifra és suj- tásos óhajtozás és nagyhangú nesze semmi fogd meg jól-féle ígérgetések után hiszem rendületlenül: eljön a te országod mi szép magyarhazánk dús Békésvármegyéjében is.

Hogy a múlt 1870. é3 1871 ik évben hanyagabbal jártak megyeszerte iskolába a ta nonczok, annak véleményem szerint jó nagy és lényeges részben oka az iskolai törv. 53- ik szaka is...; mely a földmiveléssel foglalkozó községekben a tiz évesnél idősb gyermekekre nézve az iskolaszék engedélyezésével, (szörnyümódon törik magokat a szülék az engedély nyerésében... van eszökben ; a csókolni való túlhajtott democratia minden apa és anyának gyermekeit illetőleg szabadságot biztosit...) a mindennapi iskolázást nem kívánja... Sem a 10 éven fölüli, sem a 10 éven alóli nem járt most, néhány derék szülő gyermekeit kivéve; az iskolaszéket megkérni pedig, kisebb dolguk is nagyobb, — Az 53. §. bátran kimaradhatott volna az iskolai törvényekből, mert csakis kibúvó ajtóul szolgál az iskoláztatás iránt közönyös szülőknek,

Továbbá az 187'|,-iki tavasz-nyári idény alatt a tanonczok egymást naponta fölváltva járnak, legfölebb 15—20 van olyan a ki egész tanév tartama alatt egész avagy kielégítő

pontossággal, látogatta az iskolát itt minál- lunk, s igy bizonnyal megyeszerte; a népiek, törv. 4-ik §. nem hatályosittathatik...! Az iskolaszék által nem, mert ö nem lehet gyakorlatilag is alkalmazója a törvény e §-ának ő csak morális eszközzel rendelkezik mint a tanfelügyelő; a községi elöljáróság nem akar ez ügyben a szülőkkeli kelemetlenkedés miatt magának népszerűtlenséget szerzeni a törvény 4-ik §. tetleges alkalmazása által; csak a tanítók köteleztetnek a hiányzókat legalább ha- vonkint egyszer az illető helyekre átszolgáltatni, maradván az irott-malaszt tétetvén ad acta. Szász Károly szerint is ez olyan országosan elharapózótt nagy baj, melyen nem könnyen lehet segitni.—Pestmegyében sem; s bizonynyal az ez ügybeni folytonos veszöd- sége miatt kénytelenittetik vala legközelebb magát más tanfelügyelői kerületbe áttétetni. Hogyan lehetne aztán rend, fegyelem, tanonczok közötti nemes vetélykedés s ezek gyümölcse a haladás.

„Az iskolák s tanítók aránya között valami kevés lendület mutatkozott...“ — úgy mond a tanfelügyelő jelentés-szerű véleményezés.

Ez nem csak megyénkben van igy . •. Igazolja ezt Molnár Aladárnak „A néptanítók nyugdíjazása, özvegyek és árvák gyámolitasa külföldön és hazánkbanf czimü „sok érdekes szempontot és észleletet“ elősoroló derék müve; mely mü maga elég arra, bogy Molnár Aladár neve halhatatlanná legyen a magyar tanügy történetében, tisztelt és népszerű a magyar néptanítók s családjaik körében ... „A néptanítói pályára alkalmas embereket csak a tanítók existenfiájának megjavítása által szerezhetünk ; a mostani állapot valóban tarthatatlannak mutatkozik.“ ;,jelenleg — úgy mond M. A. — még más baj is fenyeget: a törvényhozás ugyanis a községi jegyzői állások fölállitásával egy uj verseny-pályát teremtett 400 frt fizetés minimummal; és félő, hogy a tehetséges!» tanítók közzül ezren fognak az ujpályára vállalkozni a vasúti tisztségek is kínálkoznak napról-napra sűrűbben ; csak a múlt év őszén történt, hogy egy dunántúli királyi város al-tanítói együttesen hagyták oda a 300 frttos tanítói állomásokat, s jelenleg mindannyian a vasutaknál becsületes fizetés mellet alkalmaz vak. Elébb-utóbb intézkedni kell a kormánynak és törvényhozásnak nehogy a néptanítói állomások egészen odahagyassanak ...“ Ghyczy Kálmán idevonat- kozólag ekként nyilatkozott közelébb: „A község szolgáinak, a határcsösznek az éjjeli

őröknek fizetései stb. a község költségvetésének tárgyait képezik oly összegekben, a melyekért alkalmas emberek az említett ezé- lókra kaphatók, s a melyekkel az említett költségek a körülmények szerint fedezhetők de arra, a mi a szülőknek, a társaságnak, az államnak legfőbb kötelessége, a mitől a községeknek, az országnak jövője függ: a nemzet ifjúságának oktatására az állami egyenes adók öt százalékánál évenként több nem fordítható; s ez oly összeg, mely az országösszes falusi községeinek talán egyikében sem elégséges a közoktatás költségeinek fedezésére, számos kis községben pedig az e végre szükséges költségnek öt százalékát is alig üti meg. — A törvénynek ezen rendelete maga elég arra, hogy az csupán holt betű maradjon.“ javitassék meg a

törvény! igy kiált föl s méltán G. K.-----— és lesznek jó népiskolák nem hosszú idő múlva mindenütt az országban (s nem valami kevés lendület fog mutatkozni az iskolák és tanítók aránya között országul és következésképen tehetős megyénkben is,) s hazánk fenállásának, jóllétének felvirágozásának egyik főalapja és eszköze, a nemzet ifjúságának jó oktatása (és nevelése) letéve, biztosítva lesz. Szerintem még meg kell adnia a magas törvényhozásnak mihamarabb a még önkormányzattal nem bíró felekezetnek is... az iskolákra nézve a jogot úgy és akként, a hogyan és amiképen követeltetik.

(Folytatjuk.)

Kérelem,

a magyar mérnök- és épitészegylet megbízásából szerkesztendő műszaki szótár

érdekében.

Egy általános technológiai müszótár nemzeti irodalmunkban mélyen érzett Bzükség mindazokra nézve, kik a mérnöki, építészeti s az ezekkel sokféle viszonyban álló természeti tudományokkal akár elméleti, akár gyakorlati téren foglalkoznak.

De nemcsak a szoros értelemben vett technikusok s általában a reál-tudományok mi- velői nélkülözik nehezen az ilyen szótárt; érzik annak hiányát nem kis mértékben mások is: nevezetesen a gyár és kézműipar, úgymint a kereskedelem némely ágaival foglalkozók, a műszaki ügyek kezelése körül alkalmazott köztisztviselők, gazdatisztek, magán építtetők, sőt műszaki kérdésekkel kapcsolatos jogügyletekben az ügyvédek is, szóval: többé-kevésbbé mindazok, kik a műszaki téren hazánkban évről évre élénkebben nyilvánuló mozgalomban akár közvetlenül, akár közvetve, bármely irányban cse- lekvőleg részt vesznek.

És e hiánynak tulajdonítandó kétségkívül nagy részben az, hogy nemzeti nyelvünk a műszak terén korántsem foglalja el még azt a helyet, melyet jelen fejletsége mellett is már bizonnyal elfoglalhatna, hogy a magyar nyelv e téren még hazánkfiai körében sem volt képes, magának, mind ez ideig kellő érvényt szerezni, sőt olyanok részéről is mel- löztetik, kik egyéb érintkezéseikben rendesen azt szokták használni: mert a műszaki fogalmak és tárgyak szabatos megjelölésére alkalmas műszók nem állván készen rendelkezésükre, hivatásuk szabta feladataiknak gyors anyagi fejlődésünk által reájok kény- szeritett halmazával szemközt, gyakran a legjobb akarat mellett is, kénytelen más, viszonyaink közt legközelebb a német nyelvhez folyamodni.

A magyar mérnök- és épitészegylet felismervén a kettős szempontot, melyből ezen hézag nemzeti irodalmunkban az egyletnek cziraé- bői és czéljából folyó feladatával találkozik, egy német-magyar műszaki szótárnak az egylet anyagi és erkölcsi támogatása mellett leendő kidolgozását határozta el.

Ezen szótar az egyleti választmány megállapítása szerint a „Technologisches Wörterbuch. Deutsch- Englisch- Französisch, von Wilhelm Unverzagt. Zweite Auflage. Wiesbaden. C. W. Kreadel’s Verlag. 1869.“ czi- idü munka fonalán lesz összeállítandó s a tudomány és kézműipar következő szakmáira fog kiterjedni, u. m. : > .

Algebra, Arithmetik, Astronomie, Aufbereitung der Erze, Baukunst^ Bauwesen, Beleuchtung, Bergbau, Bötticher-Küfer, Branntwein brennerei, Brauerei, Brückenbau, Chemie, Chronologie, Dachdecker, Dampfmaschine, Drechsler, Eisenbahnwesen, Erdarbeiten, Feldmesskunst, Gasbeleichtung, Geognosie, Geographie, Geometrie, Gisserei-Fonderie, Glaser, Hammerwerk, Hydraulik, Klempner, Blechschmied, Locomotive, Manufacture Maschinenwesen, Mathematik, Maurer, Mechanik, Metallurgie- Hüttenwesen, Mineralogie, Müller, Mühlwesen, Osztik, Ornamentik, Pflasterer, Photographie, Physik, Pontonwesen, Reepschläger-Cordier, Sägemühl e, Salinenwesen, Schiffbau, Shiff-Fahrt, Schiffzimmermann, Schlosser, Schmiede, Hammerwerk, Spinnerei, Steinbrecher, Steinmetz, StrassenTÁRCZA.

Haladó István és Maradó János beszélgetése a kőzségrendezési törvénynek végrehajtásáról.*)

„El kell veszni a világnak ;

Vagy győzni az igazságnak.“

„I. Napóleon monda : — mindent a népért, de semmit a nép által! Az önkormányzat elve: minden a népért s minden a nép által, — amennyiben t. í. a nép nem mint ön- kénykedö tömeg, hanem mint az önfejlődés feltételeit önmagában hordozó életszerves intézmények összege jelentkezik.“

Dr. Lieber. Polgári intézmény és önkormányzat.

1. Estve.

Találkozás a b .... i népkörben.

Maradó János: Adjon Isten jó estvét! — Egyszersmind — a régi jó szokás szerint — hasznos beszélgetést kívánok önöknek t. polgártársak. Bemutatom magamat, mint azon

küldöttségnek egyik tagját, mely az i

___i

olv

asóegyletből ide átküldetett a végre, hogy vitatkozzunk és tanakodjunk a közügyekröl. Azon meggyőződésben élünk mi, hogy több szem többet lát, több elme jobban élezi egymást, a jóakaratu vita kifejti az igazságot. Küldőink egyenesen arra biztak meg, hogy szerezzünk elóbb mimagunk s azután nékiek is adjunk tájékozást azon nagyérdekü, mindnyájunkra nézve életkérdést képező ügyben, mely tölünk várja eldöntését, — a községrendezési törvénynek városunkban miként eszköz- lendő végrehajtása iránt. Ne váljék terhére a t. népkörnek bizalmas közeledésünk 1 Fogad- j ák szives elnézéssel a mi kérdéseinket; mi

kellő figyelemmel meghallgatjuk s elfogadni készen vagyunk a jó tanítást. Kívánjuk is őszinte szívből, hogy a magyarok istene áldja meg jó eredménnyel a mi tanácskozásunkat !.

Haladó István: T. küldöttség, kedves polgártársaink !. Hozta isten körünkbe önöket.

>

Epen a legalkalmasabb időben érkeznek. Erezzük mindnyájan, hogy valóban nagy időket, fontos változásokat érünk. Szomorú volna, — mireánk nézve megszégyenítő, maradékainkra pedig káros, szeretett hazánkra is veszélyes az, ha korunk nagy eseményeihez képest, mi törpe, hitvány emberek lennénk. Igaz ugyan, hogy a magyar törvényhozás 1848-ik évben adott a sok milliónyijobbágynak polgári jogot, — és csak 20 év múltán 1868-ik évben gondoskodott a polgári műveltség alapkövének letételéről az által, hogy megalkotta a népoktatásról rendelk. XXXVIII. törvényezikkelyt. Másképen beszélnénk ma, ha történetesen az említett népoktatási törvény hnsz évvel előzte volna a népfelszaba- ditási törvényt. Azonban ismerjük be azt is, hogy a lefolyt 20-25 év alatt oly nagy és sok változás érte hazánkat s nemzetünket, miszerint azokból bőven okulhattunk, azok végigtekintése igazi nevelő-iskola nemcsak a népre, mely kormányoztatik, de azokra nézve is, kik a népet kormányozzák. Továbbá, j mi hallatlan volt azelőtt, néhány év óta hat-1 hatósan működnek az olvasóegyletek, s népkörök. Tisztelem az önök felfogását, a helyet, a melyről, s a czélt, a mely végett kül- döttségileg jönnek hozzánk. Szerencséjökre, épen megelőztek ; mert nálunk is egy közelebbi estvén már szóba jött az, hogy érintkezzünk egymással nemcsak mint magános polgárok, de mint egyletek is, — váltsunk szót I kornak nagy kérdései iránt, — most különösen a köztörvényhatóságok rendezését azonnal nyomon követő községi törvény felől. Miként alkalmazzuk ezen törvényt városunkra ? ez a kérdések kérdése. Minden kitelhetőt elkövetünk, mostmár együtt, arra nézve, hogy e tárgy felett, mint épen kívánják önök is, hasznos beszélgetésünk legyen. Szabadságot veszek magamnak e végett jó előre kikötni azt, hogy beszélgetésünk folyamán legyünk őszinték, mint a magyar nyiltszivü- séghez illik ; de még azontúl legyünk türelmesek egymásnak kihallgatásaiban. Az alkotmányos jog gyakorlása nem eshetik másként, mint, ha kifejtjük és tisztán bebizonyítjuk az egymással ellentétes nézeteket, végül pedig szavazatra bocsátván a jól értesült közönségnél, megnyugszunk abban, mit a többség határoz. A dolog érdeme tehát abban áll, ha jól értesült közönség szavaz. Mi nem szavazunk itten, csak értesülni kívánunk, és ugyan — minél jobb értesülést nyerni, — hogy mikor szavazásra megyünk, elvállalhassuk a felelősséget isten, hazánk s az utókor előtt az egyszerű igen, vagy nem szóért, mely dönteni fog. Ennyit kívántam válaszul adni becses felhívásukra. Most kérdezem, micsoda nézetben vannak önök otthon, saját egyletükben ? Nagy község-e, vagy rendezett tanácsú város legyen inkább a mi városunk az önök kivánata szerint ? . Ha jól fogtam fel ez a mi tanácskozásunk tárgya. Szívesen látott vendégeinké legyen az első szó; Nyilatkozzanak !

M. J.: Tehát felveszem a szót. Kezdem, folytatom s végzem azt úgy, mint az őszinteség lelke szól belőlem. A mi egyletünk tagjai nincsenek egy értelemben arra nézve, hogy rendezett tanácsú város-e inkább, vagy csak egyszerű nagy község legyen a mi városunk. De ha nem csalódom, többsége van azon nézetnek miközöttünk, hogy maradjon VP92/ községi állapotban városunk szervezete, Őszintén bevallom, én is ezt kívánom, száz — és ha mind összeszedem — tán ezer oknál fogva is.

H. I.: Nem vitatom el a kifejezett nézetnek jogosultságát. Annyi áll, hogy én az ellenkező nézetben vagyok. Szeretem azt hinni, hogy a kiknek száz, vagy ezer ok mellet az én ezeregy okom diadalmasan meg- küzdené a viták nehéz tusáját, azok ép úgy áttérnek az én s elvbarátim zászlója alá, mint én s az enyéim azon esetben, ha meggyőzetünk, vagyis az ö nézeteik igazságáról meggyőződünk, készen vagyunk az önmegadásra.

M. J.: Távol legyen tőlem a patvarkodás- nak gondolatja is. Megeshetík, hogy nem hóditok ; de kiállom a csatát. Fegyverzetem: a törvény s a közéletben szerzett tapasztalásom. Hivatkozom először is a törvényekre. Az 1870. XLII. t. ez. 89. §-a igy van: „Törvényhatósági joggal felruházott városok a bel- ügyminister engedélyével rendezetttanácsu városokká vagy nagy községekké alakulhatnak át.“ Ugyanezen t. ez. 91. §. d) ptja szerint a törvényhatóság vagy közönségesen úgynevezett megye közgyűléséből a törvényhatóság jövő szervezetének kidolgozásával megbízott küldöttség feladata az is, hogy kidolgozza az ily városokra nézve az idézett tör- vényezikk 64. §-ban érintett szervezetet. A 63. és 64. §§. a rendezett tanácsú városok, — de azok között is csak a „törvényhatósági városok“ szervezéséről rendelkeznek. Ide vonatkozó rendelkezései még az idézett tőikké lynek azok, melyeket a 12., 13. §§-okban, továbbá a 43. §. m) pontjában, szintúgy a 47. §-ban, az 53. §. e) pontjában, az 54., az 57. és 70. §§-okban olvashatni. Mindezen előszámlált intézkedésekre nézve mi azt tartjuk, hogy a mi városunk jövendőbeli sorsa ezek által nem érintetik. Az idézett törvény világosan megnevezi, (1. §.) mely alkatrészekből áll hazánkban a köztörvényhatósági élet, s hogy abból kiemeltetik Buda és Pest, kimarad az úgynevezett Királyföld. (88. §.) Névszerint elősorolva, — köztörvényhatósá-