Békés, 1872. (1. évfolyam, 1-39. szám)

1872-04-14 / 2. szám

Uj folyam. 2-ik szám. Gyula april 14-én 1872. ( "" ^ Szerkesztőségi iroda: Dobay János könyv­nyomdája, saját házában. Kiadó hivatal: Winkle Gábor könyv­árus üzlete, főtér, Prág-ház. v___v / / VEGYES TARTALMÚ HETILAP. Hirdetések felvétetnek Gyulán Winkle Gábornál és a szerkesztőségnél. — Dij : 50 szóig egyszeri hirdetésnél 60 kr. 100 szóig 1 írt., kétszeri hirdetésnél 25%, háromszori hirdetésnél 50% elengedés. — Nagyobb hirdetéseknél méltányos ár­elengedés. — Nyilttér Garmondsora 10 kr. " A Megjelen hetenként egyszer, minden vasárnap. Előfizetési díj: Három hóra . 1 ft Hat hóra . . 2 ft Kilencz hóra . 3 ft V J Előfizetési felhívás „B É K É S“ vegyes tartalmú hetilap uj folyamára. Előfizetési ára: Három hóra april—junius . . 1 frt Hat hóra julius—September . 2 frt Kilencz hóra október—deczember 3 frt. Szives gyűjtőknek 5 előfizető után tisz- teletpóldánynyal szolgálok. Hirdetések felvétetnek Gyulán Winkle Gábor könyvárus üzletében, fő- ntcza, a kőhid mellett, a hol előfizetések is elfogadtatnak. Ipartörvényünk életbeléptetése. d —) A „Budapesti Közlöny“ april 5-iki számában a földmivelés, ipar és kereskedelmi minister egy körrendele­tét intéz hazánk összes törvényhatósá­gaihoz az iparügyeknek az uj törvény értelmébeni rendezése tárgyában. E rendelet, midőn a törvény vég­rehajtását szorgalmazza, szakítva a múlt­tal, romba dönti a századokon által íenállott czéhrendszert, helyet enged­ve a korkövetelte uj intézménynek, mely most már törvényeinkben gyö­keredzik. Hazai törvényhozásunknak uj aerá- jában kevés fontosabb törvényjavaslat dicsekedhetett azzal, hogy az, az ösz- szes nemzet törvényhozóinak megelé­gedésével találkozzék, a küzdelem az országházban sokkal kisebb mérvű volt ellene, semhogy bennünket azon re­mény ne kecsegtetne, hogy netán vál­tozott idők és viszonyok bekövetkez­tével hosszabb ideig ne foglaljon he­lyet törvénykönyvünkben. Egyes sza­kaszait talán az idő megváltoztatni fog­ja, de maga a törvény szelleme két­ségtelenül hosszú évekig fog fenma- radni. A hazánkban századokig dívott czéh- rendszernek alapját az 1859. máj. 1-i, még akkor önkényparancsolta rende­let ingatta meg; az első kő az épület alól kivéve, maga után vonta a töb­bieknek elválását és az egész épület­nek romba dőlését. Ez időtől fogva, kedvezőbbre fordult viszonyaink között is, az uj ipartörvény életbeléptéig, csak ama rendeletet tar­tottuk érvényben, mert meg voltunk győződve, hogy a régi rendszernek életbeléptetése uj viszonyainkkal hom­lokegyenest ellenkeznék és használtuk mindaddig, mig uj törvényünk igéje testté vált, sőt némelyek használnák még most is, ha a ministerium rendele­té életbeléptetését nem szorgalmazná. Az 1859-ki rendelet nemcsak hogy a czéh nevezetet meg nem tartotta, de kötelezett mindenkit a czéhbe való be­lépésre, ha üzlete helyén iparának czé- he volt. Törvényünk szerint e kötele­zettség megszűnt, megszűnt vele a czéh- nevezet is, de az érintett leirat külö­nösen hangsúlyozza az ipartársulatok alakítását, mert az ipartörvények 83. §-ának értelme szerint, valamennyi fen- álló czéh 3 hó alatt megszűnik. Azért mondja az emlilettem rende­let a következőket: De midőn a törvényhozás, — elhárítani kí­vánván minden akadályt, mely az egyéni te­vékenység kifejtése, a szabad verseny és forgalom ellen általok gördittetett, — a czé- heket eltörölte, nem ismerte félre roppant fontosságát azon ipartársulatoknak, melyekké ugyanazon, vagy külömbözö ipart egy vagy több községben önállóan gyakorló iparosok, mellőzve a czéhszabályoknak az ipar fejlő­dését és az egyesek szabad tevékenységét lebilincselő részét, közös érdekeik elömozdi- tása végett egyesülhetnek. Azért áz ily társulatok alakítását nemcsak akadályozni nem, de könyiteni és elömozdi- tanni kivánta a törvényhozás; és e téren is­mét a törvényhatóságok közreműködésétől fog nagy részben az eredmény függni. Feladata lesz a törvényhatóságnak arról gondoskodni, hogy minden olyan községben, hol jelenleg czéhtársulatok állnak fenn, azok a kijelölt 3 hó alatt közgyűlést tartsanak, melyben az ipartörvény és különösen a fel­oszlásra és átalakításra vonatkozó szakaszai felolvastatván, tüzetesen fejtessék fel előt­tük egyfelől, hogy az idézett §§-ok czélja, az eddigi czéhrendszer megszorításainak el- töröltetése által az egyes iparosok teljes cse­lekvési szabadságot a köztörvények hatá­rai közt biztosítani, és másfelöl, hivatkozás­sal azon számos előnyökre, melyek a terme­lés, hitelnyitás, tőkegyűjtés és segélyezés te- tekintetében az iparos erők egyesüléséből, különösen a kézmüiparosokra múlhatatlanul háramlanak ; valamint hivatkozással az ipar­törvény 83-dik §-ára, hogy az eddigi czéh- vagyon iránti haszonélvezeti jog az uj ipar­társulattá való átalakításától van föltételezve, jöjjennek megállapodásra az iránt, ha szán- dékozik-e a többség ipartársulattá átalakulni az uj törvény szabályai szerint vagy nem, sőt kivált oly községekben, molyekben több egyes czéhek léteznek, melyek tagjaiknak csekély száma miatt magukban vagy épen nem, vagy csak nehezen felelhetnének meg azon czéloknak, melyekre az újból alakulás esetén hivatva lesznek, — alkalom lenne nyújtandó, illetőleg fel lennének az iparo­sok hivandók arra, hogy egy-egy járás ipa­rosai, tekintet nélkül az iparágak különféle- ségére, a kiszabott idő alatt együttesen uj ipartársulat alakulására határoznák el mago­kat. Azon esetben pedig, ha netalán egyik vagy másik czéhtársulat többsége az érintett közgyűlésen azt határozná, hogy nem alakul át, s az ipartörvény 83. §-a értelmében va­gyonát közhasznú iparczélokra határozatikig adományozni; vagy ha netalán az újból ala­kulni nem akaró czéhtestület a kiszabott 3 hó alatt a czéhvagyonról törvény szerint ren­delkezni elmulasztaná: feladata lesz a tör­vényhatóságnak, ily czéhtársulat vagyonát leltározni és annak biztosságba helyezteté­séről gondoskodni addig is, mig vagy a tár­sulat által kijelölt czélra fordittathatik, vagy pedig annak hováforditása iránt az ipartör­vény 83. §-a szerint maga s tövényhatoság határozand; mindkét esetben pedig az ipar- törvény 82. §-ának rendeletéi szem előtt tartandók leendvén.“ A fentebbiek szerint úgy a törvény- hozás, mint kormányunk különösen a társulási és egyesülési eszmének óhajt kifejezést adni és életbe is kívánja lép­tetni ; azért mondja az említett törvény 77. §-a 3-ik bekezdésében: „ha a be­mutatott alapszabályok a törvényes szabványoknak megfelelnek, azok el­len kifogás nem tehető.“ — Továbbá a 4-ik bekezdésben: „ha a törvény életbeléptetésétől számított első évben alakuló társulatok alapszabályaira néz­ve a felterjesztéstől számított 3 hó alatt, — a későbben alakulókéra nézve pe­dig 30 nap alatt — észrevétel nem tétetik, a társulat alapszabályai értel­mében megalakulhat.“ — De midőn ezen óhajának ad kifejezést, a 79-ik §-ban azt is kimondja, hogy: „ipar­társulatba való belépésre egy ipaios sem kényszeríthető, valamint a belé­pés sem tagadható meg oly iparostól, ki az alapszabályok feltételeinek ele­get tenni akar és képes.“ íme az elmondottakból láthatjuk, hogy bár mennyire óhajtják is azok, kik iparunk jövő fejlődését és felvi­rágzását szivükön hordják, a társulás eszméjét életbeléptetni, még sem nyúl­nak e tekintetben kényszerhez, hanem csak puszta szóval igyekeznek hatni, hogy ez eszme iparral foglalkozó pol­gáraink javára megvalósuljon.---------­És mindezek után mik teendőink? Az idő, midőn a czéhek ládájában nyugvó egyesek által kiállitott privi­légium tekintélyt parancsolt, megszűnt; megszűnt az ifjabb nemzedéknél azon gond is, mely sokszor a legképzetteb­bet sem segité önállásra, mert a sors sem- jóbarát-, sem pártfogóval nem ál- dá őt meg. — A privilégium helyét a törvény foglalta el, mely mindenki­nek önállást engedélyez, ki arra ké­pesítve érzi magát és jóakarattal is bir a munka vastagabb végét megfogni. Tudjuk igen jól, hogy korunkban minden életrevalóbb intézmény a tár­sulás rendszerén alapul és hogy ez kü­lönösen iparosainknál szükségesebb, mint valaha volt, de tudjuk azt is, hogy egy társulat mennél számosabb tagból áll, annál inkább fejtheti ki te­vékenységét és működhet körében hasz­nosan. Az egyes eddig létezett czéhek több­sége sokkal kisebb, semhogy önmaga képes volna tagjainak számánál fogva ipartársulatot alakítani. Itt helyben ezt legfeljebb a csizmadiák, szabók és asz­talosok tehetnék, bár a két utóbbi ki­sebb számánál fogva korántsem azon mérvben, mely az egyleti életre kívá­natos. A többiek legczélszeriibben ta­lán egy, vagy legfeljebb két ipartár­sulatot képezhetnének, hogy czéljuk- nak könnyebben megfelelhessenek. Ezen ipartársulatok teendője volna saját érdekeiken kivül, a mint a tör­vény 76. §-a mondja: „az iparosok és segédszemélyzetük közt keletkező súr­lódásokat és peres kérdéseket a külön e czélból felállítandó békéltető bizott­ság utján, melybe egyenlő számmal segédek is felveendők, kiegyenlíteni;“ továbbá, miután a 41. §. szerint ta- nonezok felvétele csak írásbeli szerző­dés mellett történhetik, ezen ügyre is felügyelni és a netán felmerülő kérdé­seket tisztázni. Ezek röviden elősorolva azok, me­lyek e törvény keresztülvitele alkal­mával különös figyelmet érdemelnek; a törvényhatóság teendője leend an­nak minél hamarább érvényt szerezni; mi bizton hisszük, hogy Gyula váro­sa értelmes iparosai a törvényhatóság­nak készséggel nyujtandnak segédke­zet a keresztülvitelben, és siettetendik annak életbeléptetését. Megyénk köréből. Békésmegye bizottmányi gyűlése Gyu­lán april hó 8-án és folytatva tartott napjain. Elnöklő alispán Jancsovics Pál azon előter­jesztéssel, miszerint a főispán a jelen közgyű­lés vezetésére megnem jelent s így az elnök­ség kötelmei törvényszerüleg az alispánra ha­ramiának, az egybegyült bizottsági tagokat szívélyesen üdvözölvén, a közgyűlést megnyi- tottnak kijelenti, — s ama szomorú valóság alkalmából, hogy a liazafini erényekben gaz­dag, tudományokban miveit, munkában er- nyedetlen volt bizottsági tagtársnnk s Békés városa érdemdús képviselője Gonda László nincs többé, — a bizottságra borult gyász s a hazafiul keblekre nehezült sajnálatnak jegy­zőkönyvileg kifejezést adni ajánlván, — az egy szívvel lélekkel fogadtatott s mint ilyen teljesedésbe ment. — Következett: a megye állapotáról s az al­ispánt intézkedésről szóló évnegyedei jelentés: „Megyénk főorvosa az ujonezozás körüli elfoglaltatása miatt a megyét közegészség? szempontból megnem vizsgálhatta, — azon­ban a járási tisztviselőktől befolyt jelentések alapján, a közegészségi állapotot teljesen meg­nyugtatónak mondhatjuk. — Hatóságilag megállapított öngyilkossági eset kettő fordult elő, s mindkettő Orosházán. — Ugyanott egy ember lóusztatás közben vízbe fűlt. E balesetek bejelentésekor a járás szol- gabirája felemlíti, bogy a bonczolás körül szükségelt munkálatok teljesítésénél két szak­értő kívántatik, a magán orvosok pedig dija­ik előlegezése nélkül segédkezet nem nyúj­tanak ; intézkedni szükséges tehát arra nézve, hogy az ily eseteknél, a magán orvosok di­jai mily alapból fedeztessenek. — Felemliti, hogy Csorváson, Bánfalván, Szénáson és a sz.-tornyai pusztán halottvizsgálók nincsenek és a hullák az osztási jelek mutatkozása előtt temettetnek el. — E körülmény annál nagyobb figyelmet érdemel, mert e helyekre a körül fekvő pusztákról igen sok — különösen gyer­mek hulla hozatik be, melyeken a mutatkozó osztási jelek, még nem igazolják a gyermek miként történt kimúlták A személy és vagyonbiztonság tekintetében megyénk állapota teljesen kielégítőnek mu­tatkozik; — annál szomoritóbb az, a csapa­dék vizek által okozott károk miatt. — A szarvasi járás községei mondhatni leg­kevésbé sujtattak az árvizek által. Legnagyobb a veszély a Sárréten, hol mint­egy 22,949 holdnyi területet borit a viz. E csapás nagyságát szerfelett fokozza azon szo­morú körülmény, hogy a vízmentes földeke- ni őszi vetés, — ismeretlen ok következtében csaknem egészen kiveszett. — A F.-Gyarmat körüli vizek összetorlódásának jelentékeny oka a Berettyó védpartjának rosszasága, melyen a viz átszivárog; s szomorú dolog hogy e ba­jon a Berettyó-szabályozási társulat — daczá­ra a többszöri felhívásnak — segitni nem igyekszik. Az orosházi, gyulai, csabai s békési járá­sokon is súlyosan nehezedik a vadvizek okoz­ta károk terhe. Az egész megye területén majdnem 100,000 hold fekszik viz alatt s az okozott kár könnyű számítással 1.000,000-ra tehető. — Ezen érzékeny s csaknem pótol- hatlan veszteség nem csoda ha felköltve az országos kormány figyelmét; — a polgárok szenvedésein, akár adóelengedés, akár anya­gi segély által könnyíteni igyekszik. — A községek rendezéséről szóld 1871. XVJll. t. ez. életbe léptetése tárgyában a jár. tiszt­viselők, az előmunkálatok megtételével fogla-

Next

/
Thumbnails
Contents