Békés, 1872. (1. évfolyam, 1-39. szám)

1872-05-12 / 6. szám

A régi gyakorlatot a tapasztalás czélsze- rünek bizonyítván be, a megye bizottsága által a központi választmányra ruházott jogkörnél fogva a választó kerületek székhelyein működendő állandó összeíró küldöttségeken kivül mindkét választó kerületre nézve — külön-külön, két-két körüljáró küldöttség megválasztása határoztatok, — s a választó kerületek az összeírás tekintetében a fentebbi hirdetvényben foglalt, értesítés szerint állapíttattak, illetőleg osztattak fel.

4) Az összeírást foganatosítandó küldöttségek az 1848. V. t. ez. 12. §-a szerint megválasztatván, eredménye következő :

Az összeírást eszközlendö küldöttségbe megválasztattak :

I. Orosházára, mint az egyik választó kerület székhelyére : Rencsicsovszki Ferencz elnöklete mellett Győri Dani István és Dáni József. Póttagokul: a község bírája és Vári Kovács János. — Ugyanezen választó kerületben az első körüljáró küldöttségbe: Just István elnöklete mellett Ravasz Ferencz és Pasali György. Póttagokul: a községek bírái. A második körüljáró küldöttségbe : Vitályos Márton, elnöklete alatt Győri István (sz. an- drási) Szabó János. Póttagokul: a községek bírái.

II. A gyomai választó kerület székhelyére, Gyomára: Jánossy János elnöklete mellett Biró Albert és Kató Benedek. Póttag: Biró Péter. — Ugyanezen választó kerületben az első körüljáró küldöttségbe : Timár János elnöklete mellett Borgulya János és Gulyás Sándor. Póttagokul: a községi bírák. A második körüljáró küldöttségbe : Mező Mihály elnöklete mellett ör. Gyáni András és Pap István. Póttagokul: a községek bírái.

ő) A múlt választási okmányok, úgy az idevonatkozó adatok és a választó képesek beiktatására szükségelt nyomtatványok az összeíró küldöttségek részére kiszolgál- tatandók.

6) Az összeirási művelet elkezdése, folytatása és befejezése iránt

az összeírás f. évi május hó 26-án veszi kezdetét, s az állandó küldöttség előtt szakadatlanul 14 napig folytattatván, f. évi június hó 8-án bezárólag — befejeztetik. — Az alkerületek ezen időkereten belül — magok határozzák meg az összeírás napját az egyes községekre nézve, és azt a legnagyobb nyilvánossággal kihirdetik.

A mely választók azonban a járó küldöttségek előtt magukat bármely ok miatt be nem jegyeztethették, azoknak jogukban áll magukat az illető állandó küldöttség előtt bejegyeztetni a kitűzött határidő alatt.

7) Az összeirási lajstromoknak az összeíró küldöttségek általi beküldése tárgyában

Utasittatnak a küldöttségek, hogy munkálataikat az 1848. V. t. ez. 17. §-a értelmében az összeirási művelet foganatosítására kitűzött 14 nap elteltével a központi választmányhoz haladéktalanul bektildjék annyival is inkább, mert azok közszemlére a központi választmány székhelyén azonnal kifüggesztendök lesznek.

8) Az összeirási műveletnek hirdetmény általi közhírré tétele és egyéb idevonatkozó intézkedések, végre a törvény kívánta jelentések megtételével

az alispán, mint a központi választmány elnöke bizatik meg.

9) A központi választmány legközelebbi határidejének meghatározása, s a központi választmány összehívása

az alispánra bízatott.

10) A választási qualificatio megbirálása tekintetében felmerülvén azon kérdés, váljon az összeíró küldöttségeknek adassék-e utasítás vagy nem ?

általános szavazattöbbséggel elhatároztatott, hogy egyöntetűség tekintetéből az összeíró küldöttségeknek utasítás adandó. Éhez képest az összeíró küldöttségek a következők szem- meltartáaára figyelmeztetnek.

Régi jogon a választók lajstromába csak az vétethetik fel, ki ez alapon már szavazott, vagy is, ki ennek ez ideig tényleges gyakorlatában volt.

Az . 1848. V. t. ez. 2. § e) pontjára nézve határoztatott, hogy az, a ki takarékpénztári könyvvel kívánja választási jogát igazolni: köteles kimutatni azt, hogy takarékpénztári könyvecskéje titán a múlt évben legalább 105 írt jövedelmet húzott.

A választási jog gyakorlására állampapírok, értékpapírok alapul csak úgy bírnak, ha félévi birtoklás s legalább 105 frt jövedelem

kétségtelenül kimutattatik, s beigazoltatik, hogy az 1848. V. t. ez. 2. §-ában érintett kellékek nem hiányzanak.

A tornászairól.

(Folytatás.)

Az emberi test szervezetét tekintve, a tornászat haszna azonnal szembetűnik, mihelyt az izmok'rendeltetése és czéljáról alapos ismerettel bírunk.

Az izom — vagyis a hús — kö- riilvészi a csontokat és a testnek idomot ad, számtalan rostokból áll, melyek végei a csontokhoz tapadvák s kinyulásuk és összehúzódásuk által vég- hezviszik a mozgást.

Ha most csakis a tapasztalásra fektetünk alapot, meggyőződhetünk azon igazság felől; hogy minélinkább van bizonyos izom a mozgásnak kitéve, annál inkább erősödnek azon rostok, melyekből áll. Es ez nem is lehet másként, mert az izom mozgása közben a vérből több tápanyagot használván, mint nyugalomban, előmozdítja önmagában a vér sebesebb keringését s igy azon részek lerakodását is elősegíti, melyekből áll.

A mozgást nélkülöző egyének izmai vagy nyugalomban vannak, vagy az egy oldala működés közben lazán mozognak, tehát nem is erősek; mig ellenben az egyes mesterségek űzőinél különböző testrészek inkább működvén, a működő tagokon kifejlett és erős izmokat találunk.

Az izmok mozgás általi gyakorlása, edzése azonban nem csak magára a mozgást eszközlő izomra van befolyással, hanem azon csontokra is, melyekre tapadva van; a csont ugyanis nem holt anyag, hanem szintén élő-állomány, mely a vér által tápláltatik; minél inkább mozditatik tehát elő az izom által a vérkeringés, annál több tápanyagot kap a csont is, mely neki támaszul szolgál.

És ezért van, hogy mozgást nélkülöző egyének gyönge csontokkal is bírnak, mig ellenben a kifejlett izmok mellett erős. csontok is találhatók.

Az izmok és csontok ezen egymásra ható viszonyából következik, hogy a részleges izomfejlesztés a testnek ferde alakot ad.

Ezen — az életben sajnosau tapasztalható — következés pedig arra tanít, hogy az izmokat általánosan kell gyakorolni, hogy a test külső alkata szabályos és csontváza arányos legyen. Az izmok ily általános gyakorlása pedig napjainkban csakis a tornászat által lehetséges.

Az izmok mozgásuk által előmozdítván a vérkeringést, szükségképen eszközük a testben az anyagcserét; az anyagcserének közvetítője lévén a vérkeringés, evvel szoros összefüggésben áll a légzés és táplálkozás.

A tornászainak, mint az izmok általános gyakorlásának, haszna tehát e tekintetben a legszembeötlőbb.

A tüdő gyönge s laza működése vérszegénységet idéz elő a vér tökéletlen vegyülése folytán. Minél inkább ingereltetik tehát a tüdő s minél inkább hozatik egyenletes működésbe, annál inkább nyer a vér a levegőből több olyan anyagot, mely képzésére szükséges.

A vér alkatrészei a megemésztett eledelből válnak, előmozdittatván a vérkeringés, a vér saját magából azon anyagokat, melyek a test többi részeinek képzésére szükségesek, hamarább juttatja helyökre s igy hamarább veszti el tápláló erejét, minek következtében beáll az éhség érzete s a gyomor táplálékot követelőleg lép fel.

A tornászat által tehát előmozdittatván a vérkeringés, ez által elősegítetik az emésztés, a tüdő működése s ezek által a vér tökéletes vegyülése, mi megint más anyagok kiválasztását eredményezi a bőr, vesék és a máj által, s igy érvényre jut azon állítás, hogy a tornázás az egész test összes szerveire jótékony hatással van,

minek eredménye nem lehet más. mint a valódi egészség.

(Folytatása köv.)

Megyei dalárünnepályUnk.

A múlt év augustus 6-án megtartott megyei dalárünnepély laza társadalmi életünknek mindenesetre oly fontos momentumát képezi, minőt a közelebb múlt évtizedek története felmutatni nem képes.

Együtt volt ott értelmiség, polgárság és nép, — ha ugyan a deinocratia ez osztályzást megengedi. — Együtt volt a megye értelmisége, sőt megyénk határán kivül is számosán jelentek meg. E találkozás mindenesetre csak előnyös lehet a még ismeretlenek közt épen úgy, mint kiket már régibb barátság hozott össze. 1 Ily összejöveteleknél támadni szokott eszmecsere, az ünnepély czélján messze túlmenő társadalmi kérdések megvitatása, mindannyi életszükséget pótol, s haladásunknak mai viszonyaink közt csaknem egyetlen feltétele.

A külföld rég felismeré ez összejövetelek előnyeit, s megragad minden alkalmat azoknak minél gyakoribb létesítésére. Mért ne teketnök mi ezt? kiknek igen igen sokkal több okunk van részben önhibánkon kivül, főleg azonban helyzetünk előnyeit felfogni nem tudó korlátoltságunk, jó adag indolentia, s ki tudná minő tényezők okozta hátramaradásunkból kivergődni igyekeznünk.

A csabai ünnepély után a megyei dalegyletek közgyűlést tartottak, melynek egyhangú határozataként ez idén is fog megyei dalár- ünnepély tartatni, az ünnepély helyéül szintén egyhangúlag városunk jelöltetvén ki; és mert ez évben országos dalárünnepély is leend, a megyei amazt megfogja előzni.

Midőn e határozatok hozattak, városunk előnyeire s a megyében elfoglalt állására volt a főtekintet, s daláraink teljes megegyezéssel adták szavukat az indítvány határozottá emeléséhez, meg lévén győződve, hogy városunk lelkesen fogja ez ügyet felkarolni, s elöljáróságunk kedves kötelességének ismerendi e törekvés czélhoz juttatását.

Midőn tehát városunk az egész megye részéről ily kitüntető elismerésben részesült, egyúttal bizonyos kötelezettséget vállalt magára, a főszerepet t. i. az ünnepély létesítésében.

Megvagyunk győződve, hogy e kötelezettségnek becsülettel megfelelni úgy egész közönségünk, mint elöljáróink, különösen azonban a dalbarátok tartandják lelkiismeretes kötelességüknek.

Az országos dalárünnepély September elején leend, a megyeinek a közgyűlés határozataként legfeljebb júniusban kellene megtartatnia. A „Zenészeti lapok“ ugyan e tárgygyal foglalkozván, azon kérdést fejtegeti, ha vajon a megyei az országos ünnepély előtt vagy után tartassék-e meg? Egyéni véleményként aztán megjegyzi, hogy az előbbit látja helyesebbnek, s mi ebben tökéletesen egyetértünk czikkiró- val. Egy nagy, nyilvános próbát látunk benne az előadás előtt, mig az országos ünnepély után csak gyenge viszhangja lenne amannak. Az idő tehát már itt van, tennünk kell.

De mint mondám a főfeladat a dalbarátoké. Egyesületről fájdalom nem szólhatunk; dalegyletünk csak nem régiben oszlott fel hosz- szas vajúdás után, hogy pedig közvetlenül egész megyénk, közvetve pedig hazánk dalegyletei, s a kritikus közvélemény előtt becsülettel megállhassunk, a megyei ünnepélyt meg kell tartanunk varosunkban.

Újólag csak a dalbarátokhoz szólunk, alakuljanak, ha már továbbra nem is, legalább mig az ünnepélyt előkészítik s lefolyását lehetővé teszik, keressenek módot a nemes törekvés czélhoz juttatására. Néhány ügybarát igen sokat tehet, ne rettenjenek vissza a különben is csekély nehézségektől, férfias elhatározás s nyert ügyünk van.

Kik talán még tájékozva nem volnának a költségek iránt, kijelentjük, hogy a kiállítás költségeit a megyei dalegyletek közösen viselik, az esbetőleges veszteségeket szintén. Itt tehát zsebhez szoló ügy sem forog fen, mi talán némelyeket a munka megkezdésétől visszatarthatna.

A tavalyi ünnepély 1000 frton felül mutatott tiszta jövedelmet. Ez 1000 frt képezi alakítandó megyei szeretetházunk alaptőkéjét. Ez ünnepély fogja ismét összehozni megyénk végét, ez ünnepély leend a felizgatott szenvedélyek sivár mezején az enyhet adó oáz. A dal nemesíti a szívet, a nemes szív pedig szeret, — a dal nem ismer ellenséget.

De ha már nem a dalért, . fogjunk kezet az ünnepély létesítésére, társadalmi életünk pezsgésbe hozatalára, s nemünk legnemesebb feladata, a jótékonyság eszközölheté- sére utat találni, módot adni.

Egy pár megjegyzés.

a „Békés“ f. évi april hó 28-dibi számában „Egy rendkivüli közgyűlés a csabai kasinó - ban s még valami“ czimü czikkre.

T. szerkesztő ur! Bizton hiszem, hogy jelen soraimnak helyet adni szives lesz, mert meg vagyok győződve, miszerint mint a sajtó egyik munkása, tiszteletben tartja ama mondást; „audiatur et altera pars...“

Annak az urnák ki a fentebbi czikket irta — kicsoda ő, ahoz semmi közöm, mert nem akit, hanem, amit tekintem — tetszett egy ügyet nyilvánosság elé hozni, melyért köszönettel kellett vala tartoznia, hogy a másik leginkább érdekelt fél hallgatott róla.

Nyilvánosság elé hozta, mint a b.-csabai kasinó egy „szép“ tettét.

Nem én vagyok, hanem a fentebbi czikk Írója oka annak, ha e „szép“ tettet a kellő világításba helyezni iparkodom, nem azért mert csekély személyemet illeti, hanem mert nyilvánosság elé hozatott, azaz, mert mai napság egy újságban diskutált ügyet, szó nélkül nem lehet hagyni, hacsak az érdekeltek abba a gyanúba nem akarnak esni, hogy mindent helyeselnek, jónak mondanak a mi abban foglaltatik.

Részemről szívesen fátyolt vetettem volna az egész ügyre, de a fenteralitett czikk miatt nem hallgathatok.

Kijelentem azonban, hogy jelen megjegyzéseimben arra fogok szorítkozni, mi a „Békés“ 4-ik számában személyemet, azaz a ka- sinői tagnak választmányilag fel nem vett alólirott csekélységemet illeti, a többit csak annyiban érintvén, mennyiben ügyemmel szoros kapcsolatban áll.

Már aláírásomból láthatja t. szerkesztő ur, hogy nem annyira „ügyvivő,“ mintsem inkább jogtudor, köz- és váüó-ügyvéd vagyok.

Láthatja tehát mindjárt ebből a t. szerkesztő ur és a t. közönség, mennyire járt a fentebbi czikk írója referadájában az igazság ösvényén.

Azt mondja czikkiró erre — ö nem tartozott azt tudni, hogy ügyvéd vagyok.

Megengedem, ha ez vagy két hétig ki nem lett volna a kasinóban függesztve, és ha cikkét akkor nem irta volna midőn — ipsiasima verba — „már jobban ismertté“ lettem.

Nem is itt rejlik a dolog bibéje. E szót „ügyvéd“ egyszerűen azért kerülte czikkiró, mint a macska a forró kását: mivel valami azt súgta neki, hogy akkor dicséneket zengeni egy kasinó szép tettéről, midőn azt Írják róla, hogy ügyvédet csupán azért nem vett fel tagjai sorába, mert nem ismerték — annyit tenne mint magát roppant nevetségessé tenni és blamálni. Jobb lesz tehát igy gondolta, az ügyvédet ez alkalommal egyszerűen ügyvivővé degradálni; az ilyen ügyvivő lehet egy „commis voyageur“-féle spé- cies ki ezukor, kávé vagy sorsjegyekbe „csinál“ s ezt kasinói tagul fel nem venni, nem lehet soha oly nagy blamage, mint egy valahol állandóan letelepedett ügyvédet, ki különben a szükséges társadalmi qualificátiók- kal bir, csak azért fel nem venni mert nem ismerik.

Hogy nem ismertek, ez volt tehát az oka czikkiró szerint a miért a b.-csabai ka- sinó választmányának többsége alólirottat a tagok sorába fel nem vette, s azért, mert néhány kasinói rendes tag ez eljárást épen loyalis, gyönyörű és szeretetreméltónak nem mondotta: azért követtek el ezek illetlenséget, „effrons“-ságot stb.

Régi dolog, hogy az igazság nemcsak a legnagyobb illetlenség, hanem a legnagyobb gorombaság is, melyért köztudomásilag sokszor be is szokták verni az ember fejét; ilyen értelemben, illetlenek sőt gorombák voltak azon kasinói tagok, kik illető beadványukban, a választmány többségének szemébe merték mondani az igazságot, kik a gyermeket a maga kellő nevén nevezve, a maguk részéről tiltakoztak az ilyen „Bzép“ eljárás ellen!

Minthogy tehát az igazság szokott legjobban fájni, nem csudálom, sőt igen természetes következménynek találom, hogy a közgyűlés egy része feljajdult az illető beadvány-