Békés, 1872. (1. évfolyam, 1-39. szám)
1872-10-27 / 30. szám
Uj folyam. Gyula október 27-én 1872. 30-ik szám. ( Szerkesztőségi iroda: Dobay János könyvnyomdája, saját házában. Kiadó hivatal: Winkle Gábor könyvárus üzlete, főtér, Prág-ház. V VEGYES TARTALMÚ HETILAP. Hirdetések felvétetnek Gyulán Winkle Gábornál és a szerkesztőségnél. — Dij: 50 szóig egyszeri hirdetésnél 60 kr., 100 szóig 1 frt., kétszeri-hirdetésnél 25%, háromszori hirdetésnél 50% elengedés. — Nagyobb hirdetéseknél méltányos árelengedés. — Nyilttér Garmondsora 10 kr. ' A Megjeien hetenként egyszer, minden vasárnap. Előfizetési dij: Három hóra . 1 ft Hat hóra . . 2 ft Kilencz hóra . 3 ft L J A szédelgések korszaka, ív. Ez előtt két hónappal egy iparosnő lépett be hozzám tanácskérés végett, — „hogy mit tevő legyen". — Egy úri ember Gyuláról azon tanácsot adta neki, hogy a takarékpénztárba fektetett 200 írtját venné ki és vásároljon rajta lose-kat. Mert — úgymond — a los-ék vásárlásánál is megkapja azon kamatot, melyet a takarékpénztárban adnak, és még ezen felül, ha kihúzzák numerusát, sok pénzt is nyerhet". Hadja ön pénzét a takarékpénztárban, — felelém — jó helyen van az ott. Aztán az az úri ember nem is lesz gyulai, hanem talán valami jött-ment csaló, ki másoktól a faluban kipuhatolta azt, hogy önnek a takarékpénztárban egy kis pénze van, és önt rá akarja szedni. Ha ezen iparosnő nem jön hozzám tanácsot kérni, rászedik, mint sok másokat kiknek pénze oda van. — Azonban eltekintve e csalókat, tegyük fel, hogy ama iparosnő, vagy bárki is, megtakarított fillérein egy tisztességes bankárnál lo3e-kat vásárolna: vájjon milyen nagy lehet az a kürtőit nyereség, mellyel a bankárok a közönséget, magukhoz édesgetik ? Egy hitel- intóeeti -sorsjegynek Ara ma például 188 frt; legkisebb nyereménye 185 frt. Egy-egy húzásban van 1450 ilyen legkisebb nyereményen kivül 32 per 400 frt; 7 per 1000 frt; 4 per 1500 frt; 2 per 3000 frt; 2 per 5000 frt; és 1 per 20000 frt; 1 per 40000; és 1 per 200000 frtnyi nyeremény; úgy hogy a valószínűségi arány a legkisebb, és az 1000 frtos nyeremény közt úgy áll, mint 1 : 200-hoz, az az : hamarább nyer 200 ember 185 irtot, mint egy 1000 frtot; miért is a vevő mindig azt várhatja, hogy szerencséje utóvégre is csak 185 frtot fog tenni. Már most ha valaki ma a jelenlegi árkelet mellett ilyen sorsjegyet vásárol és egyszerre fizeti ki, annak teszi ki magát, hogyha sorsjegyét hamarjába húzzák, az ő nyeresége abban állott, hogy 3—4 frtot vesztett; mert 188 írton vette, mig a legkisebb nyeremény 185 frt. — Aki tehát ilyen sorsjegyet bit, mindig azt kell óhajtania, hogy jegyét ne mindjárt húzzák, mikor vette ; mert az utolsó nyeremény ezeknél minden esztendőben 5 írtjával emelkedvén, csak úgy, ha egy esztendeig vár, van reménye, hogy legalább befektetett tőkéjét csorbítatlanul visszakapja, a majdnem 10 írtra menő kamat pedig, melyet a takarékpénztárban a 185 forint után kapott volna, oda vész. — De ez semmi ahoz képest, mi a vevővel történik, ha egy ilyen sorsjegyet részlet- fizetések mellett vesz. — Ilyen sorsjegyeket szoktak 29 havi, 8 frtos részletért, összesen tehát 232 írton eladni; a vevő tehát 47 írttal fizet többet, mint a mennyit a papir ér. A legvaló- szinübb esetben, ha kihúzzák 44 frtot veszt, azokivül pedig, mig kihúzzák 13 frtot kamat fejében, mit pénze a takarékpéztárban hozott volna. Most lehet képzelni, hogy ezen „Geschäft1' által mily roppant összegek szivárognak át a bankárok kezeibe. Valóban itt volna már az ideje, hogy a kormány eme részletfizetési szédelgést egyszer mindenkorra betiltsa. Hát az úgynevezett „ígérvényekkel“ (promessen) mily roppant csalások, zsarolások rászedések történnek; csakhogy a vevőt is lehet okozni, miért oly bárgyú egy ismeretlen, vagy talán már rég kihúzott sorsjegynél egy promesen-ért 7 ft. 50 krárt, vagy egy hitelsorsjegynél 3 ft. 50 krajcárt fizetni. Mert csak ne higyje senki, hogy mindazon sorsjegyek, melyekre ezen promessek szólnak, valóban léteznek is, vagy hogy minden sorsjegy után csak egy promesse adatnék ki. Az eddig mondottakból láthatják t. olvasóink, hogy .sorsjegyek“-és „Ígérvények“-kel mily roppant szédelgéseket, zsarolásokat követ el a bankár világ; láthatják, hogy akárki, kit a múlt héten Oláhországból kivertek, ha ma Pestre jön, egy krajczár nélkül kezdhet bankári üzletet. Egy pár tu- czat sorsjegy, melyet jótállás mellett kölcsön kapott, és melyet maga elzálogosít, mig viszont részletfizetési iveket s promesseket ad ki rájok , néhány húzás, melynek alkalmával egy pár | száz promesset sikerült eladnia, és kész az ember,ki pár év múlva gazdag ember, sőt báró lesz. S ezeket az üzelmeket meri Fischer, pesti bankár ur nemzet- gazdászilag helyeseknek, sőt olyanoknak mondani, melyek a népet takaré- | kosságra ösztönzik. És ezen üzérkedés ellen a magas kormány nem csak hogy nem lép fel, hanem ellenkezőleg az egészet még törvényhozásilag is tudomásnl veszi és szabályozza; — Kegyeskedjék a magas kormány a bajt gyökerestől kiirtani, s nem csak a szélső zsiványságot, hanem azt a tetszetŐBb alakú, simábbat, de ép azért ezerszer több kárt tevőt is megsemmisíteni, mely a promessekkel és részletivekkel egy általában űzetik. Hát a biztosításoknál mily tömérdek csalások, zsarolások, szédelgések történnek. A részvényesek a milliókra menő alaptőkét csak a lapok hasábjain hirdetik, de tényleg ők azt zsebükben hordozzák, mert abból egy krajczár sincs befizetve. „Majd csinálnak díjtételeket és tartaléktőkéket a bizto- sitot-tak" gondolják az alapitó tagok, minek fizettessék be a részvényilleték ?! Hány biztositó intézet alakul pénzet- len emberek társaságából! Csupán ri- sico-ra összeállnak néhányan, és a lapokban valamely czim alatt biztosítóintézetet hirdetnek, és minden kitelhető módon ajánlják azt a közönségnek. Ha nem képesek a bekövetkező kárt megtéríteni, mi az nekik, ha egy két évig a hűvösön ülnek, mint a borsod-miskolczi Ördög et consortes, — | csakhogy a tájékozatlan néptömeg pénze az ördögé. Az uzsora-törvények el- törültettek, s most az uzsora en gros, — az alapítási szédelgés üli arany napjait. Hogy az újkori ipar jólétet teremtsen a szabad polgárok közt: lé- I tesült a gyáripar és a nagy tőke, mely TÁRCZA. Theschedik Sámuel, egykori szarvasi evang. papnak önéletírása. Ötven esztendős papi hivatalának alkalmából írva 1817. deczembertől 1819. marcziusig. Hátrahagyott német kéziratából fordította Zsilinszky Mihály. (Folytatás) Nyilvános hivatalba lépésem. A szláv nyelvet, melyet Pozsonyban és Er- langenben majdnem egészen elfeledtem, kénytelen voltam Szarvason, mint hitjelölt, újra tanulni, s egyházi beszédeimet, melyeket vagy magyar vagy német nyelven dolgoztam ki, nagy fáradsággal forditottam szlávra és úgy tanultam be könyv nélkül. E mellett egy Becherer nevű derék katonatiszt vezetése mellett gyakoroltam magamat a kertészetben.- Az emberismeretben pedig sókkal többre haladtam, mint az egyetemeken. Első papi állomásom Surány volt, Nográd vármegyében, Sréter György kastélyában, ahol mint udvari lelkész félévig tanulmányoztam a magyar földes urak életét és elveit. Második papi állomásom Szarvas városa Békés vármegyében!*) Itt vizsgáló szemmel tekintettem magam körül, kerestem a költők által oly elragadó színekkel festett falusi élet egyszerűségét és találtam egyűgyű- séget, ostobaságot, bizalmatlanságot még a *) Ezen állomásomat részletesen leirtam a Beckor- féle Deutsche Zeitung 173? évi folyam 751. és köv. lapjain, leghasznosabb javaslatok iránt is, hamisságot, gonoszságot, rögzöttséget és hiányt még a legszükségesebb dolgokban is. Kerestem cselekvő kereszténységet, és találtam a vallás álcája alatt borzasztó zavart hamis néphitet, babonaságot, előítéletet, ferde vallásos nézeteket, melyek a földmivelő nép lelkében sötétséget, a szívben aggodalmat és az életben nyomort terjesztenek. Hogy minő állapotban találtam a népiskolákat, azt megírtam a „Magyar gazda“-\>s.n 11—37. lap. (Der ung. Landmann.) Főgondomat tehát az képezte, hogy a szarvasi egyháznál és iskoláknál tapasztalt hiányokat kipótoljam, a roszat jóvá tegyem. Megkisérlettem minden lehető eszközt. Ott fogtam a munkához, ahol legégetőbb szükség volt, Megkezdtem a házi nevelés nagy munkáját házlátogatásnál a nálam kosztban levő gyermekeknél; különösen nőmet és idősebb leányomat igyekeztem bevonni, hogy utóbb munkatársaim lehessenek. Es ez kitűnően sikerült is. A beteglátogatásokat arra használtam fel, hogy nemcsak a beteget, hanem a jelenlevő egészséges családtagokat is igyekeztem fel- buzditani. Nyilvános előadásaimban igyekeztem felmutatni a babonaságnak, az uralkodó előítéleteknek és káros szokásoknak esztelen- ségét; s emellett kimutattam az isten munkáiban, a természetben nyilatkozó nagyot, szépet és hasznosat. Ki akartam kutatni az emberi nyomorúság forrását, reá mutattam, s a mennyire lehetett, azon igyekeztem, hogy azt bedugjam. Külöu beszédeket tartottam a szüléknek és külön a gyermekeknek. A katechetikai leckéken, a fólolvasások és reggeli könyörgések alkalmával fejtegettem a gazdák, és cselédek, a felsőség és alattvalók, a tanítók és tanítványok, a szülék és gyermekek, a gazdagok és szegények, az egészségesek, betegek és gyógyulok kötelességeit. Ez sem volt egészen haszontalan. Minthogy azonban e munkában arról győződtem meg, a nép között a korosabbak igen nehezen hajlíthatok és javíthatók, azért főtörekvésemet oda forditottam, hogy jövendő hivatásához képest az ifjúságot neveljem. Ez okból a szarvasi tanítókat józanabb pae- dagogiai elvek ismeretére akartam vezetni. Megszereztem a legkitűnőbb nevelészeti műveket, hogy azután, a körülmények szerint majd ennek majd annak a tanítónak adhassam kezébe olvasás végett. Kettőnél el is értem czélomat annyira, hogy az eredmény felülmúlta várakozásomat, amennyiben az egyik t. i. Farkas Jónás már több mint hatvan éves ember volt; — de amellett csupa tevékenység, mint azt az egyházi jegyzőkönyvek is tanúsítják 1787-ben 187. lapon. Majd tiszttársaimhoz fordultam. Kétszer javasoltam egy olvasó egyletnek alapitását méltányos feltételek mellett; de mind a kétszer megbuktam terveimmel. Ezért ismét visszatértem a paraszt gyermekekhez, vagyis azon osztályhoz, mely még legkevésbé romlott. Készítettem a falusi gyermekek szükségeihez mért olvasókönyvet (a maga nemében elsőt a magyarországi evang. iskolákban) mely Pozsonyban a szerző és a szarvasi egyház költségein meg is jelent. Ebben a könyvben mindent a gyermekek felfogási tehetségéhez igyekeztem alkalmazni, és csak azt vettem fel, ami a gyermekek értelmét megvilágosit- hatja, a gondolkodást éleszti és a szivet nemesíti s minden jóra alkalmassá teszi; — a tanítónak pedig alkalmat nyújthat arra, hogy a tanítványokkal hasznos és tanulságos beszélgetést kezdjen. Nem sokára a békésmegyei evang. iskolák feletti felügyelőséggel az az dekánussággal bízattam meg, és mikor mint dekán hatáskörömet meghatározó utasítást kértem, akkor azt nyertem feleletül, hogy a legjobb belátásom szerint egészen szabadon intézkedjem, mig alkalmas utasítások készítésére kerül a sor. (Folytatjuk.) A támlányban. (Képek és gondolatok.) Alexánder Mágnustól. II. Itt ülök ismét e kedves támlányban, mely régi és kényelmes; melyet megunnom nem lehet, mert sok emlék csatol hozzá, mert sokszor pihentem lágy ölében, mert sokszor derült fel arczom, ha bús fejem barátságos karjára hajtottam. E támlány több én előttem mint bútor, — ö barátom, ki ép akkor ölelt át leghivebben, ha bánatom vala — — s ha örültem és mosolyogtam, mintha az ő bőre arcz lenne, vastag mosoly redőkbe látszott vonulni — és gyakran megtörtént, hogy ha örömömben nagyon feszengtem rajta — Ő is mozgott — és nyikorgó kaczagást hallatott. — — — * * * —-------Nevetség, furaság, kaczajingerlő dolog az a kapzsiság! Egy szúnyog elakar nyelni egy szamarat; egy béka kiakar inni egy tavat; egy mopszli felakar falni egy tevét; egy árok elakarja nyelni a folyót; egy ember magának akarja mind azt, a mi nem az övé. — Meglát egy krajczárt a te kezedben — noha az ö zsebében forint van^
