Békés, 1872. (1. évfolyam, 1-39. szám)

1872-09-22 / 25. szám

Uj folyam.

25-ik szám.

Gyula September 22-én 1872.

c r ^

Szerkesztőségi iroda:

Dobay János könyvnyomdája, saját házában.

Kiadó hivatal:

Winkle Gábor könyvárus üzlete, főtér, Prág-ház.

V J

VEGYES TARTALMÚ HETILAP.

Hirdetések felvétetnek Gyulán Winkle Gábornál és a szerkesztőségnél. — Dij : 50 szóig egyszeri hirdetésnél 60 kr., 100 szóig 1 frt., J hirdetésnél 25%, háromszori hirdetésnél 50% elengedés. — Nagyobb hirdetéseknél méltányos árelengedés. — Nyilttér Garmondsora 10 kr.

T

Megjelen

hetenként egyszer,

minden vasárnap.

Előfizetési dij:

Három hóra . 1 ft Hat hóra . . 2 ft Kilencz hóra . 3 ft

L J

Előfizetési felhívás

a

„BÉKE S“

1872-ik évi utolsó negyedére.

Előfizetési ár : octóber—deczembérré 1 fii; o. é.

Midőn a „Békés“ uj folyamát a f. é. april elején megindítottam, nem saját akaratomnak, de más számosak óhajtásának, biztató, Ígérő szavának tettem eleget. — Nem számítottam anyagi haszonra, de jogosan és méltán számíthattam arra, hogy legalább nyomdai költségeim fedezve lesznek és állandó munkatársaimnak némi — ha még oly csekély — tiszteletdijat ajánlhatok.

Számitottam és méltán is számíthattam arra, hogy megyénk értelmisége át fogja látni azt, hogy egy megyei közlönyre, — mely mindenkitől független — szükségünk van, és ezt átlátva igyekezni fog, szellemi tekintetben is pártolni. — A megindításnál igyekeztem is magamat ez oldalról biztosítani, hogy mily sikerrel: olvasóim ítéletére bízom.

Felkértem többeket, különösen megyénk nagyobb községeiben, hogy községi életük mozzanatairól értesitsenek, igyekeztem megyénknél oda hatni, hogy a közönséget érdeklő ügyekről biztos tudomást nyerjek; — és mi volt eredménye eme lépéseimnek : nagy adag Ígéret, és midőn megakartam fogni : semmi.

Voltak, — igaz hogy kevesen, — kik nem egyedül ígértek, de mint a tettek emberei, sokszorozott munkássággal igyekeztek megyei közművelődésünkhöz, halmozott teendőik mellett is járulni és éppen ezek példája buzdít arra, hogy a vállalatot, melyhez a legszebb reményeket kötöttem, tovább folytassam; bár elkedvetlenedve a közönyön, azt megakartam szüntetni.

Igyekezni fogok az elém tűzött irányban tovább haladni azon reményben, hogy a kitartás meg fogja törni többeknél a közönyt és méltányolni fogják haszonleséstől ment legjobb igyekezetemet.

Felkérem tehát lapom eddigi t. előfizetőit, kiknek előfizetése e hó végén lejár azt mielőbb megújítani és az előfizetési ivet ismerőseik körében terjeszteni.

Kérem egyúttal szives gyűjtőimet az előfizetéseket csak ez utolsó évnegyedre — 1 írtjával — felvenni.

Dobay János

a „Békés“ kiadó-szerkesztője.

Hazai ügyek.

— Országgyűlés sept. 14. Elnök jelenti, miszerint a vasúti bizottság megalakult, elnöke lett Korizmics László, jegyzője gr. Sza- pári Gyula. — Kérvényeket jelentenek be: Pisuth István (Farkas Ferencz néh. székes- fehérvári kanonok 33,620 frtnyi alapítványának illetékmentessége tárgyában), és Érkövy Adolf (telepitvényi ügyben). — Pallavicini Ede őrgr. mint a főrendiház kiküldött jegyzője átayujtja a főrendiház üléseiből ama jegyzőkönyvi kivonatokat, melyekben a delegáti- óba és a függő államadósságokat ellenőrző bizottságokba megválasztott főrendiházi tagok nevei foglaltatnak. — A napirend második tárgyát a trónbeszéd tárgyalásának felvétele képezte. A trónboszéd felolvastatván, Zsedé- nyí Ede indítványozza, miszerint e czélból hétfőn egy 12 tagú bizottság választassák, melynek feladata legyen a trónbeszédre adandó válasz tervezetét elkészíteni, s erről a netán külön beadandó felirati tervezetek beterjesztése mellett jelentést tenni. Elfogadtatik.

Sept. 16. Beszedetnek a szavazatok a felirati és a tanügyi bizottságba választandó tagokra.

Sept. 17. Gr. Lónyayministerelnökbeterjeszti a honvédségi Ludovica akadémia megnyitásáról, e katonai intézet épületének átalakítására és felszerelésére királyi meghagyás folytán igénybe vett póthitelről és határőrvidék polgárosítása folytán a honvédelmi törvények némely §-ainak módosításáról szóló törvényjavaslatokat. — Trefort vallás- és köz- oktatásügyi minister beterjeszti a kolozsvári egyetemről, és a felállításra szükséges póthitelről szóló törvényjavaslatokat. — Szlávy keresk. minister beterjeszti a Portugaüiával kötendő kereskedelmi, Montenegróval és Németországgal kötendő posta-szerződésről, a hajóépitésre szükséges anyagok vámmentes behozataláról, az osztrák Lloyd-társulattal tengeri póstaszolgálat tárgyában kötendő egyezményről és a bécsi világkiállításra küldött tárgyak ideiglenes védelméről szóló tvjkvaslato- kat. — Tóth Kálmán sürgeti a Baja város szabad kir. várossá emeléséről szóló tvjavas- lat beterjesztését. — Kerkápoly pénzügymi- nister beterjeszti az 1869-ki közös kiadások fedezéséről, az 1871-ki hadügyi póthitel esedékes részéről, a hitelmiveletek költségéről és az udvartartás felemeléséről szóló tvjavas- latokat. — Gr. Lónyai ministerelnök Nikolics- nak a szerb ügyekre vonatkozólag tettinter- pellátiójára felel. Nikolics Sándor köszöni, hogy a ministerelnök figyelemmel volt a ház- báni jelenlétére, de a választ illetőleg nehány megjegyzése van. Kéri interpellatiója utólsó pontját tárgyalás alá venni. A válasz nagy többséggel tudomásul vétetik.

TÁRCZA.

Gonda László utólsó müve.

Haladó István és Maradó János beszélgetése a községrendezési törvénynek végrehajtásáról.

(Folytatás.)

Újabban arról is értesültünk, hogy a lege- lö-kiosztási örök égyességnek egyik pontja szerint egy „példánygazdasági intézet létrehozása rendeltetett el oly módon, hogy a község ez alkalommal kimutatandó uj birtokré- széböl 300 holdnyi terület azon feltét alatt adassék haszonbérbe, hogy a vállalkozó azon, a helybeli szükségnek megfelelő, tehát ehez képest a fejlettebb földmivelésen kivül az is- tállózási rendszer miképeni legczélirányosabb alkalmazása iránt kívánt útmutatásul szolgáló példánygazdászatot legyen köteles felállítani.“ Nem tagadja senki, hogy ez a jámbor óhajtásunk máig nem teljesült. Ha tudnám, hogy ezt megvalósítja, akár ma beállítanám a rendezett tanácsot. Azonban szó a mi szó, én most csak annyit kívánok mondani, hogy lehet igen jó hely a marhatartásra városunk határa; de azt már én sem hiszem, hogy emberi lakóhelynek is ép oly alkalmas volna. Emlékezzünk vissza a legközelebbi aszályos évekre 1861-től 1869-ig. Az 1863-ik év csapását, de tán a 67-ikit sem birtuk még elfeledni. A ki vetése után aratni kívánt, megszökött a pusztai földektől, az alantas fekvésű, egykori árvizterületre húzódott, egyes vízállások és erek kiszáradt medrébe, azok fenekére vetett, ültetett és plántált. Mi lett belőle?... 1870. évi deczemberben kitört, vagy inkább az ármentesitettnek vélt Kána- ónföldre kibocsáttatott a vizár. Majdnem félévig ült nyakunkon. A városnak szintén fejére hágott. Egymásra következő több napon s éjen át a rémület uralkodott nálunk. Fogatok álltak készen az udvarokon, hogy a minden peresben kitörhető vizar hullámainak hideg sirjából kiragadják a család tagjait, — s a mindennapi kenyér gondját olykor feledtető a mentő-ladikra gondolás. 1870. évi karácson és újév közt csak a még nem születettnek, vagy a már megholtnak volt nyugalma városunkban. Még az 1871-iki julius hóban 5—6 utcza állott 2—3 lábnyi magas viz alatt. Amint futtából megejtetett a felszámítás, az árviz által lerombolt házak és gazdasági épületek becsára közel 52,000 frtra tétetett; a várost környező 1170 holdnyi szőlő- és gyümölcsös-kertnek legalább is egy harmadrésze hosszú időre viz alá jutott s ennek folytán kipusztult; a városon kivül 1717 tagból álló 412 család sorsa lebegett az élethalálnak koczkavetésén, a kik majdnem kivételesen, mint mondanák: csoda utján, az által menekülhettek, hogy harmadnapra szilárd jégboritékot nyert az áradat, s ekkor a szegény nép, s vele éhezett, fázott háziállatai lejővén a szalmakazlak s egyéb menhelyek magaslatairól, mint vásárra menő sürü néptömeg, vonultak a városba, hogy akár megélni könnyebb, akár meghalni kevésbé kínos legyen a társadalomban. A határból több mint 20 ezer holdnyi tért foglalt vissza az árviz, búzával és mezei terményekkel bevetett, jól müveit gazdag telkeket. A város pénztára, beszámítva a közmunkát is, 42,000 frtot költött az önvédelemre, védgátak építésére, kijavítására. Behordtuk a vásártéri nagy dombot a város közepére — utczának, s a 70— 80 év előtt felhagyott temetkezési helyről 15 szekrényben szedtük össze és temettük el újra őseink porladni kezdő tetemeit. Azt is föl- emlitendőnek tartom, hogy az 1870-ik évi mezei termények nagy része a sok esőzés miatt be nem takarittathatván, szalmájában rothadt mint csomó és asztag szerteszét a határban. Jegyezzük fel emlékezetnek okáért, hogy Wenckheim Krisztina, a nemes lelkű grófhölgy a városunk határában levő haszonbérbe kiadott földjeinek 1871. évi haszonbéréből 80,000 frtra menő összeget engedett le, a mely összeg lehető arányosítás szerint osztatott fel a károsult felek között. A ki tudja, hogy a Körös-csatornában 0-án felül 8—10 lábnyi magas vízálláskor a városban már nehány száz vagy tán ezer lakház tetőjének gerincze esik a víznek szinvonalába, az elgondolhatja, mit jelent 13—14 lábnyi magasban felettünk lebegő árviz ellen küzdeni napokon, heteken, sőt némi rövid szünetekkel — hónapokon át. Igazán a lenni, vagy nem lenni feladat áll előttünk. 1869-ben még úgy számitottunk, hogy több mint 40 évi folytonos erőfeszítés mellett 3 millió frtnyi értéket meghaladó munkával távolról sincs elérve a cél, hogy a Körösvölgy népe s gazdagon termő rónái mentesítve legyenek. Azóta egyik legforróbb vágyunk, hogy országos segély karolná fel ügyünket, teljesült. Az 1871. évi államköltségvetésben 200 ezer, az 1872. éviben újólag 375 ezer 930 frt szavaztatott meg a közmunka és közlekedési ministerium tározójának rendkívüli kiadási rovatában, azon 30 ezer frton kivül mely 1870. deczemberhóban, különösen a városunk alatti nagy csatorna kiépittetésére adatott a Gyulán székelő kir. mérnök rendelkezése alá. Tehát egészben véve 600,000 frtnál több pénz for- dittatik arra, hogy a Körös-Berettyó folyók szabályozása elvalahára megtörténhessék. Ország-világ tudja, miszerint az állami segély a közadó-pénztárból csak arra való, hogy a szabályozási művelet egyik lényeges alkatrésze, a vizi közlekedés, hajózható csatorna készítése által létrejöjjön. A nagy munka főrésze, az ármentesités, a partvédelem, mint kezdettől fogva mindig, úgy ma is az illető partvidéki érdekeltség feladata. Könnyítve van ennek is megoldása az 1871. 39. és 40. tör- vényezikkek megalkottatása által, mint a melyek „a vizszabályozási társulatokról“ és „a gátrendőrségröl“ intézkednek. Hire van legújabban, hogy a Körös-Berettyó szabályozására még az ötvenes években alakult s a múlt évben összpontositott part vidéki társulatok — saját czéljaikra — egy millió ftnyi kölcsönt keresnek és valószínűen fognak is találni. Mindezek felsorolása után városunk helyzetére gondolva, s a közelebbi évek szomorú tapasztalását véve kiindulási pontul, félek, igen félek, nehogy az történjék velünk, mi a czigány lovával, mely csak egy félórával előbb múlt ki, mintsem tökéletesen kitanulta s megszokta volna a koplalást. Annyi üdvös intézkedés, roppant erőfeszítések s az azokhoz kötött jó remény daczára, e város helyzete s népének vagyoni, sőt személyes biztonsága nem épen jó lábon áll, napról napra, perczröl perezre veszélyeztetve van. Megtisztelem én azon jólelkü embert, ki e részben megnyugtatni képes volna az én aggodalmaimat, melyek az egész lakosságnak is aggodalmai. Ugyan mit szólna mindezekre István mester.

H. I. Készen vagyok a felelettel. Orven- dek, hogy azt megkönnyité számomra János gazda. Szerencsére most nem különböznek felfogásaink a dolog érdeméről, ügy tudja, sőt érzi mindenki városunk helyzetének tart- hatlanságát, amint átérezte az országos törvényhozás a Körös-Berettyó-völgy népének szorongatott állapotját s felfogta, müy roppant veszély fenyegeti ez által az ország nem- zetgazdászati erejét. Hanem midőn két ember néz egy tárgyat és egyformán látják, figyelmesen megtekintik s ugyanazon névvel is nevezik; még ebből nem következik a teljes egyetértés. Mindegyik saját felfogása szerint észleli ama bizonyos tárgyat, az egyik annak szépségében gyönyörködik, a másik hasznait számitgatja; vagy mig az egyik közönyösen fordul el tőle, a másik fél annak reá nézve veszélyes hatásától. T. P. polgártársunk azt szeretné kitanulni a mai beszélgetésból: ugyan mennyire függ össze a rendezett tanácsú bel- kormányzat ezen vizveszélyes helyzettel ?.. János gazda megnyugtatást kíván. Nem bá-