Békés, 1871. (3. évfolyam, 1-105. szám)
1871-03-26 / 25. szám
]yek a községi iskoláról szólnak. Ugyanazon tör-! vénycikk 121 és 136. §-ai feljogosítják az iskolai széket a tanítóknak a tankerületi iskolai tanács küldöttjének elnöklete és vezetése alatti szabad választására. Arról, hogy a felekezeti iskola tanítójával az iskola jellegének megváltoztatása esetében mi történjék, a törvény egy betűvel sem emlékezik meg; csak az 1869. jun. 6. kelt, az iskolai székek számára kibocsátott ministeri rendelet 38. §-a pótolja a törvény hiányát annyiban, amennyiben az iskolai székeket utasítja, hogy ily esetben a felekezeti tanító vagy a községi iskolánál alkalmaztassák, vagy nyugdijaztassék, vagy legalább addig, mig másutt állomást szerez, a község és az illető felekezet által valamely módon eltartassék. Feltevén már, hogy az illető iskolai szék ezen ministeri rendeletet csakugyan figyelembe venné, de a felekezeti tanítót bármely oknál fogva át nem helyezné: a rendelet rugékonysága és a tanítói hivatal iránt meggyökerezett tekintetnélkiiliség megengedi a lehetőséget, sőt valószínűséget, hogy a saját hibája nélkül állását vesztett tanitó akár a nyugdíj, akár a más módon való ellátás csekélysége miatt éhen hal. Ha a felekezeti tanitó jövőjének ezen kétessége csak magát az egyént súlytaná, találnánk vigaszt azon szomorú tudatban, melyszerint minden átalakulás megkívánja áldozatát; ámde a legmélyébb meggyőződésünk, hogy sulytatván a tanitó, aránylag szenved azon ügy is, amelyet ö képvisel. Szenved pedig ami felfogásunk szerint ily módon: a. , a felekezeti tanitó csak felekezeti állásában érezvén magát biztosnak, a községi iskolát még azon esetben sem igyekezhetik népszerűsíteni, ha annak célszerübbségétöl teljesen át van hatva; b. , miután a felekezeti iskola jellege tanítója akaratja nélkül is, bármikor megváltoztathatik, — miután tehát a felekezeti tanitó hivatala csak mától holnapig bizonyos, sem a szakjában való, költséggel és munkával járó alapos önképzés szükségességét nem érezheti, sem iskolai óráit azon kedv vei és önfeláldozó eréllyel nem végezheti, mely a tanítás sikerét egyedül teszi lehetségessé; c. , a jól készült és már gyakorlott felekezeti tanerő, lesodortatván működési teréről, mig egyfelől az elégedetlen és ingyen fogyasztók számát Térjünk vissza Eötvösünk politikai működésére. Mint szónok itt Pozsonyban, 1840-ben, a főrendiház ülésén lépett föl nyilvánosan először, vagy jobban mondva : e téren itt fűződött homlokára az első babérlevél; az alsóház igyekezeteinek volt buzgó szószólója a főrendieknél. Legjelesebb beszédei e korból: a vallás ügyében (1846. mart. 6.); a zsidók egyenjogositásáról (1840. mart. 31), a szólásszabadságról (184Ö. apr. 22.)*) — A zsidók eraancipátioját pártolása alá vette a sajtó terén is a „Budapesti szemlében“, hol u. (1840) évben egy más jeles értekezése is megjelent t. i. : a „Szegénység Irlandban. —De a koronát röpirataira „Kelet népe s a Pesti hirlap“ cirnü, Kossuthnak Széchenyi által megtámadott lapja védelmére szerkesztett iratával tette. — Részt vett az 1843—44 országgyűlésen is, hol lángoló szónoklatokat tartott, többi közt a magyar nyelv *) s a hajtószabadság **) ügyében. — Ekkor már Batthyányival a főrendi ház ellenzéki vezére volt. — A politikai hírlapirodalomnak szentelte ezután tevékenységét; Szalay által, Kossuthnak a laptól történt megválása után, uj irányban megindított „Pesti hírlap“ buzgó s igen jeles ■ munkatársa lett; — itt közölt cikkei 1846. Lipcsében külön is meg jelentek, „Reform“ cim alatt, — ugyanazon évben bocsátá nyilvánosságra irány — regényét : a „Falu jegyzőjét“ is. — Müvében a megyei rendszer fogyatkozásait gáncsolta főleg s pedig bírálói álli*) Ép az itt idézettek olvashatók Toldy a „Magyar pol. szónoklatok kézikönyve“ oimü gyűjteményében, Pest 1867. 304—314 lapokon. **) A főrendeknél, 1843. aug. 17-én **) Illetőleg a napló kinyomása ügyében 1843. nov. 23-án. szaporítja, másfelől őt a jóravaló tanerőkben különben is elég szegény hazai tanügy veszteséggel nélkülözi; d. , a különben is elég tekintélytelen felekezeti tanitó, mihelyt a községi iskola lehetősége fenfo- rog, kénytelen a helység minden szavazatképes tagja előtt meghajolni, szeszélyeiknek bókolni, saját nézetei érvényesítéséről lemondani, s még iskolájában is, a tanügy rovására, mások kedvét keresni ; e. , ha elvetheti a község a felekezet tanítóját, még bizonyosabban elveti a felekezet a községét a midőn a községi iskola — mint már divatba jött — ismét felekezetivé lesz ; mely esetben aztán az 1868. XXXVIII. törvénycikk IX. fejezetének legnagyobb része, különösen 138. §-a, mely szerint a községi tanitók élethosszig választatnak, súlytalanná a felekezeti tanitó jövőjének kétességéböl folyó baj pedig általánossá lett. Mélyen tisztelt képviselőház ! Nem a személyünk hanem a tanügy iránti aggodalmunk által indíttatva könyörgünk: méltóztassék intézkedni, hogy bármely, még hasznavehetö népiskolai tanitó, iskolája jellegének megváltoztatása esetében, tanitói állás nélkül ne hagyassák. Kiváló tisztelettel vagyunk s. a. t. Mit fog az országgyűlés ezen kiváló fontosságú ügyben határozni, nem tudjuk: de hogy az a leg- bölcsobb, legkielégitöbb legyen, őszintén óhajtjuk. Országgyűlési tudósítás. Marc. 20. Napirend a budget vita. Eber N. helyesli a kormány külügyi politikáját, Helfy I. nem. Horn E. mig egyrészről a német egységet üdvözöljük ne vonjuk meg részvétünket a szerencsétlen Franciaországtól, melynek fennmaradása Európában a szabadság kérdése. Henszlmann I. pártolja Irányit, Patay I. minthogy a kormány! úgy táncol, a hogy Bécsben hegedülnek, pártolja Irányit. A részletes vitánál kisebb módositások mellett a t. javaslat elfogadtatott. Márc. 21. Az 1871-iki államköltségvetési t. ja vaslat véglegesen megszavaztatik. Szögyényi L. a Svéd- és Norvégországgal kötött államszerződésre vonatkozó t. javaslat elfogadását ajánlja. Várady G. azt kérdi : vájjon szabadságában állott-e a kormánynak oly szerződést megerősíteni, mely * ház előtt nem fordult meg, s hogy mért késett a kormány 2évig a már meglevő szerződést csak most bemutatni. Horváth B. kijelenti, hogy e szerződések csak akkor fognak életbelépni, ha e javaslatok törvényekké váltak. — A ház elfogadja a t. javaslatot részletes tárgyalás alapjául. Az Olaszországgal kötött szerződést szintén, valamint a pesti kir. tábla biráinak szaporításáról szóló t. javaslatot is. A felnőttek oktatásáról szóló t, javaslat elfogadását a k. bizottság nem ajánlja. — A községek rendezéséről szóló t. javaslat tárgyalásával Simonyi indokolja 4 osztály külön véleményét. Szüllö Géza at. javaslat mellett Schwarcz Gy. ellene szól. Márc. 22. A községek rendezéséről szóló t. javaslat tárgyalásának folytatása. Nehrebeczky S. elfogadja, a t. javaslatot, Gond a L. roszalja, hogy a kormány mindig végre nem hajtható t. javaslatokat terjeszt elő. Zichy N. elfogadja kiindulási pontul a javaslatot, Simonyi E. részletes tárgyalás alapjául sem fogadja el ezt, Hoffman P. a virilis szavazatot elfogadja a községekre nézve, de nem az önhatósággal biró városok, különösen Buda-Pestre és a megyékre. Tisza K. előtte szólók beszédjeire reflectálva indítványt ad be, hogy a községek rendezéséről szóló t. javaslat akkor léptettessék életbe, midőn az urbériség s hasontermészetü birtokviszonyok megfognak szün tettetni. Tóth Vilmos minister kéri a t. javaslat elfogadását. — At. javaslat részletes tárgyalás alapjául elfogadtatott. Franciaországi események. A párisi események oly fordulatot kezdenek adni a földig sújtott ország állapotának, melyek a véres harc okozta nyomorok mellett most már ! Kétségbeesetté teszik a helyzetet. A párisi központi bizottmány oly férfiakból áll, kiknek nevei csupán a csőcselék előtt ismeretes, s ezek vezetik a tömeget, mely a nyomorban sem képes felfogni a helyzet komolyságát, s ma már a főváros oly események színhelye, melyek csak undorral töltik el, a rokon érzelmet is. Vinoy tábornok nem lévén képes az árt feltartóztatni 40,000-nyi seregével kivonult a fővárosból, hogy legalább a Versaiilestása szerint nagyon is élesen. — Azt hányták szemére, hogy müvét politikai nézeteinek népszerűsítésére irta, mintha bizony a politika nem szövődnék az ember életén át, hogy a költő ily alakban még csak regényt se merhetne írni!! A „falujegy- zöje“ nem képezi ifjúságunk kedvenc olvasmányát; hiszen tagadhatlan, hogy a Dumas-k, Pon- sonok, Gaborián-k stb. regényei több élvezetet biztosítanak, azoknak, kik csak azért olvasnak, hogy legyen mivel ölniök az időt s legyen mit elfelejteniük; de az idéztem írók s társaik müvei úgyszólván csak is eddig foglalkoztatnak bennünket, mig soraik szemeink előtt lebegnek s a cselekvé- nyek tulnyomósága ekkor is jobbára elvon a ko molyabb gondolkodástól. — Alkalmasak tehát az ifjú képzelet megvesztegetésére ; de nem arra, hogy szivünket nemesítsék; nem, hogy elvei, mintegy baráti csókok, irányadóinkul szolgáljanak; nem hogy nemesebb foglalkozások felé vonjanak. — Hogy tehát Eötvöst ifjúságunk egy igen nagy része nem olvassa, oka, hogy ő nem divatos regényeket, vagy, hogy nem is az ifjúságnak irt. — A külföld nagyobb lelkesedéssel fogadta müvét, mint saját honfitársai. — A németeknél kiadás kiadást ért, az angolok szintén magasztalták; a mi szeréntem természetes, mert a német, mint bölcselkedö, az angol, mint gyakorlati nép oly regényt, mely életbevágó dolgokat a bölcsészet érveivel fejt ki, inkább kedvelhet, mint oly nemzet (minő mi valánk), mely ép e két tulajdont igen kevéssé egyesíti magában. — „Eötvös a természet kedvese; — — nála gyakran előtérben áll a hazafiui s művészeti irány, cél és szándék.“ így Ítélt a falu jegyzőjéről, Svájcban, Steatsfild Károly, Európának akkor egyik, igen kedvelt regényírója.*) — Alig száradt meg Eötvös e müvén a nyomda festék, már újat bocsátott sajtó alá: „Magyarország 1514-ben“ cimü regényét, 9 füzetben. — O itt, a történetet melyet — hibásan — regény alakban vélt népszerűsíthetni vévé segítségül, tért engedett magának, hogy a századokkal előbb történt események folyamában, helylyel-közzel elmondhassa nézeteit a jobbágysági viszonyokról, melyek a nemzetet ép ez időben kezdék komolyabban foglalkoztatni. — Se regény alkalmasint sokat tett arra, hogy az országgyűlés egy elnyomott osztályt végre valahára ismét a társadalom tagjává tett vala. —• Müvében mindenütt a legelevenebb phantásia, mely történeti hűséggel idézi élénkbe a múlt alakjait, a nélkül, hogy istenítene, vagy mi a másik tulság, torzítana. — S hogy az egyhangúságtól ment maradjon, vegyitve az egész regényen át a komoly és nevetséges, a magasztos és grotesk.“**) Időközönként Eötvös, ez oly sokoldalú férfiú, szépirodalmunkat is gazdagitá. — Mint tragoedia iró, Vörösmarty, — vigjátékaiban pedig Kisfaludy Károly és Szigligeti nyomdokait követte. — Itt azonban, bár lángszelleme ezeken is elömlött, kevesebb sikert aratott; Vigjátékai közül alkalmasint az „Éljen az egyenlőség!“ cimü a legbecsesebb; de színpadaink deszkáiról már ez is rég lemaradt. *) „Irodalmunk túl a határokon,“ Kertbenytől L. „Szépirodalmi lapok,“ 20. szám. Szerk. Ráth 1853. **) Id. Csengery müvében, 215. lap. (Vége következik.)
