Békés, 1871. (3. évfolyam, 1-105. szám)
1871-03-23 / 24. szám
Harmadik évfolyam. 24-ik szám. Gyula martius 23-kán 1871. Szerkesztőségi iroda, < hová a lap szellemi részére vonatkozó közlemények küldendők: főutca 186. szám. Kiadó hivatal: Nagy Ferenc könyv- kereskedése , hová az előfizetési pénzek, hirdetések, hirdetési-dijak és reclamatiók küldendők. BÉKÉS Megjelen hetenként kétszer, vasárnap és csütörtökön. Előfizetési feltételek: POLITIKAI ÉS VEGYES TARTALMÚ KÖZLÖNY. I Hirdetések felvétetnek : Gyulán a kiadó hivatalban; I’esteu : Lang Lipót nemzetközi hirdetési \ irodájában (Krzsébettér 9. sz.) Továbbá Neumann B. (Kigyó utca 6. sz.), és Singer Sándor (3 korona utca!■ 5. sz.) hirdetési irodájában. — Hirdetési dijak : Három hasábos Garmoudsor háromszori hirdetésnél 5 kr. ? Terjedelmes vagy többször megjelenő hirdetések kedvezőbb feltételek mellett vétetnek fel. — Kincstári illeték ! minden egyes beiktatásért 30 kr. — A „Nyiittér“ben a 3 hasábos Garmondsor dija 15 kr. Kéziratolc nem küldetnek vissza. egesz evre fél „ negyed „ tömegben igy képtelenkedik, addig egyénileg úgy a születés fénye, mint a hivatal hatalma és a holdak nagy száma előtt meg hasra veti magát; a mig az ő szája ize szerinti szabadságért tömegben még meg is verekedik, addig egyénileg az állam szabadságának, teliát az ö szabadsága forrásának feltételeit, az adót és katonát, ravaszsága egész erejével igyekszik megvonni. Az ilyen nép most is csak jobbágynép : ravasz, önző, irigy, lelkiisme- meretlen, a demokratikus erények iránt érzéketlen, következőleg a demokraticus államformára képtelen. Aztán elv! Az elv komoly gondolkodásnak, komoly megfontolásnak a gyermeke, de a mely aztán állandó és következetes vezére akaratunknak, tetteinknek. Az elv, ha jó, egyszersmind igazságos is s egyenlő mértékkel mér mindenkinek. Ha például az én elvem az, hogy valakinek a pres- byteriumban széket és szavazatot csak a megvá- lasztottság adhat, akkor ezen elvet nemcsak a tanítóra alkalmazom, hanem épen úgy a papra is. Már pedig én úgy tudom, hogy az a bizonyos „nép* papját nemcsak született presbyternek, de még született presbyterialis elnöknek is tekinti. E szerint ugyanazon választási tényben „demokratikus elv“ és a tekintély előtti meghunyászkodás együtt hatnak; következőleg az elv egyenértékű áz elvtelenséggel. Ugyan de hol is venné az a „nép“ az elvet? Azt nem húsz krajcárjával mérik. Ott kong az üres hangok között ez is: „privi- legisált presbyterek.“ Ezen kifejezés az igazság elferdítése, az egyház rágalmazása. Tudtommal még idáig nem volt a presbyteriumokban más meg A műkedvelői előadás. — Marc. 20-án — A régen várt előadás tehát hétfőn csakugyan megtörtént. A közönség nemes buzgalommal sietett minél nagyobb számban megjelenni, hogy a kitűzött cél annál inkább eléressék — és tegyük hozzá, hogy a kíváncsiságnak is kijusson az ö tápláléka. — Épen megyebizottmányi gyűlés lévén a vidékiek is igen szép számmal jelentek meg, úgy hogy a különben elég tágas terem zsúfolásig megtelt, s igy az előadás eélja, a nöegylet alapját növelni, várakozáson felül sikerült. Mint mondám a kíváncsiságnak is nagy érdeme volt a közönség gyűjtésben nagy részben, azonban elmentünk megnézni azokat, kik talán először léptek fel közönség előtt ily minőségben, kik félre tevék a helyzet kényes oldalát, s csak azt tekinték, hogy fellépésük által oly cél elérését segítik elő, melynek minden nemesebb kebel meghozza áldozatát, s mely a humanitás legáldásosabb kifolyása. így fogván fel a dolgot criticának nincs, nem lehet helye, s magasabb műélvezetet nem kerestünk az előadás folyamában, arról megvoltunk győződve, hogy minden közreműködő igyekvék ha nem is a várakozásnak — hanem csak valljuk meg: az önhiuságnak — annyira-mennyire eleget tenni. Mily nagy volt azonban csalódásunk, s mily kellemes meglepetésünk, midőn a feszes, félénk alakok helyett, — minőknek a félősejtelem képzelné — otthonias fesztelenséget, s hellyel-hellyel művészies színezetű jeleneteket láttunk. A „Két fiatal özvegyiben a címszereplők már belépéseikkel megtették a közönségre azt a hatást, mely az egész előadás alatt folytonos jó hangulat s tetszésben nyilatkozott. Németh Mariska — Caroline — az első jelenetben a pajzán civa- kodót a könnyelmű s talán épen ezért kedves özvegyet, a bírói szerepet, de különösen a szerelmi vallomást kierőszakoló csábitót egy művész tanulmányával személyesité. — Farkas Mariska a visz- szavonuló s szerelmét titkoló özvegy nehéz szerepének adásában ügyességet mutatott; monológjaiban szavalata hellyel-hellyel művészi magaslatra emelkedett, s különösen az utolsó jelenetet a csalódottnak képzelt nő egész felindulásával adá. Zöldy János ur pedig egészen meglepte a közönséget, s többször hangos tetszés nyilvánitásra ra- gadá. Kireleszku Gyula ur is igyekezett eleget tenni szerepkörének. S igy az első darab előadása után már megvolt nyerve a közönség, de annál inkább megvolt nehezítve a második darabban a szereplők helyzete a mennyiben itt már várta a közönség az előzményekből a hasonló folytatást és véget. S őszintén. a várakozásnak elés: volt téve. A ministerelnö k bálja előadása komolyabb tanulmány s készültség nyomait hordá magán. Ujfalusy Gyuláné a világtól hátra maradt s mégis a magasabb körökben forogni kívánó, különösen leányát s mellette önmagát némi hiúsággal elötüntetni vágyó nőt a közönség tetszés nyilvánításai közt személyesité. — Szakái Ilona a járatlan s nagy világgal ismeretlen, s ismerkedni nem is igen vágyó leányka igen előnyösen tünteté elő, különösen a báli meghívás szokatlansága által keltett hangulatnak adott élénk kifejezést. Fónagy Károly ur annyira hiven adá a zsémbes és fukar családapát s az ambitiosus hivatalnokot, mint ez gyakorlott színészeknek sem sikerül mindig. — Márki Lajos ur meg valóságos Tolla- gi volt, kivéve talán a szerelmi jelenetet, melyben előbbi könnyüdségét nem láttuk. Németh Jósef, Zöldy János és Paulovytz Béla urak szintén a közönség tetszése közt játszák le szerepüket. — S most fogadják őszinte köszönetünket a szenvedők nevében, s legyen jutalmuk azon boldogító tudat, hogy az emberi hivatás legmagasz- tosabb céljának lévén eszközeivé, azt oly módon segiték elő, melyben egy nagy közönség sok élvezetet, ők maguk is sok kellemes órát, és a szenvedők sok nyugtot és vigaszt találtak. 1871-ik év második negyedére. A folyó év első negyede végéhez közeledvén, ez alkalomból lapunkat a t. közönség szives pártfogásába ajánljuk, felkérvén különösen évnegyedes előfizetőinket, hogy megrendeléseiket idejekorán megujitani szíveskedjenek. Az előfizetési pénzek beküldésére a postai utalványozást — mint célszerű módot — ajánljuk. Előfizetési feltételeink lapunk homlokán olvashatók. Üres szavak. A „Békés“ 18-ik számában megjelent szarvasi levél „mint általános demokratikus elvet“ állítja fel azon indítványát, hogy „a mi demokrat szellemű protestáns egyházunkban ne legyenek privili- gisált presbyterek, de érdemeik szerint a nép által választottak.“ Minden szó, minden fogalom üres, csalékony, sokszor félrevezető, mely nem a gyakorlati életből van elvonva. Ide tartoznak az idézetből : demokraticus, elv, privilegisált, érdem, választottak. Félreértés elkerülése tekintetéből megjegyzem, hogy jelen soraim írása közben azon „nép“ áll szemem előtt, melynek egyik szószólójául az említett^ levél aláirója mutatja be magát. Allván a demokratia abban, hogy az uralkodásban az államférfi részének lehető nagy száma közvet/e, vagy közvetlen, egyenlő mértékben részt vegyen, természetes, hogy a demokratia lételeme : minél nagyobb egyenlőség vagyonban, miveltség- ben, szabadságszeretetben, vagyis áldozatkészségben. A vagyonbeli egyenlőség még valahogy csak megjárná, dacára a földosztási vágyak gyönyörűséges virágzásának. Miveltség dolgában annyira különbözünk egymástól, hogy mig az állampolgárság egy része, különösen az önkormányzatra vonatkozó ismeretekben és gyakorlottságban, Európa bármely népe mellett becsülettel megállhat, addig a másik, még pedig a számszerint túlnyomó rész, nemcsak a legelemibb ismeretek, de még ezek kulcsa, az olvasás tudása nélkül is szűkölködik. Ezen túlnyomó rész előtt a demokratia csak úgy a távolban rezgő délibáb; ezen rész a demokratikus jogok öntudatos gyakorlója nem lehet; ezen rész szájában a demokratiára vonatkozó bármely kifejezés puszta hang. — Ezen értelmi fejletlenségből következik, hogy nála — azon nagy résznél — a szabadság képe is eltorzitott alak. Szabadságnak tartja saját cselekvésterének határtalanságát, másénak határoltságát. A felette állókat magához lerántani, a szerinte alatta állókat magáig feljutni nem engedni — ez nála szabadságra, egyenlőségre törekvés. S ha legalább még ezen hamis nivellirozásban is következetes volna! Ámde amig