Békés, 1871. (3. évfolyam, 1-105. szám)

1871-02-26 / 17. szám

egyébként is önmagunk megmérhetlen kárára van. Mert hiszen a honpolgárok jóléte és megelégedése legnagyobb részben a belső intézmények rendezettségétől s anyagi és szellemi előhaladottságától van feltételezve. Es bizonyára senki sem fogja nekünk elhinni, hogy a szabadságot szeretjük, ha a szabadságot biztositó anyagi és szellemi eszközöket magunknak megszerezni késünk; pedig hogy azok megszerzése most nem csak lehető, de sőt minden mód birtokában vagyunk azok megszerzésére, s hogy ezt tennünk egyedül saját akaratunktól függ : ezt —- a nélkül, hogy pártelfogultsággal vámoltathatnánk —- bátran kimondhatjuk.

És itt van helyén megemlékezni arról is, hogy országgyűlésünk — belső rendez- kedésünk ügyének e főmozgató ereje — feladatának nem látszik teljes tudatában lenni. Legalább ezt látszik mutatni az, hogy a közjogi kiegyezés óta tanácskozásait csak meddő pártviszálkodás, egyes képviselők hiú szószátyárkodása s az égető kérdések kényelmes elodázása jellemzi. A kormány szintoly kevéssé menthető : erélyt s igyekezetét egyátalán nem vethetünk szemére.

Ellehetünk rá készülve, hogy egy év múlva, mire a kortesdalok újra megszólalnak, egyik párt a másikat fogja vádolni az országház padjain eltöltött három év gyér eredményeiért. Ellehetünk készülve, hogy jobb- és baloldal kortesfogásul haszuálandja fel egymás ellenében a vádat: ti vagytok okai, hogy semmi sem történt. De mert a nép, a választók, a jobb- és baloldaliasko- dás meddő szóvitáját unni kezdi, s józanabb belátása a közjogi disputák ürességéről előbb-utóbb meggyőzi: hisszük, hogy jövőre votumával azon programm mellé sorakozik, mely mentül kevesebb pártszenvedélyt tartalmazand, s annál őszintébb ígéretet, az ország belügyei rendezése érdekében kifejtendő munkásságra.

Igazmondó.

Országgyűlési tudósítás.

Február 21. A pénzügyminister törvényjavaslatot nyújt be az indemnytinek március végéig leendő meghosszabbítása tárgyában. — Következik a napirend. Schwarcz Gy. esekólynek tartja a népnevelés-, s egyáltalában a néptanítók fizetésére szánt összeget, s hat. javaslatot ad az 1868. 38-ik tcikk revisiója tekintetéből. Ezután K öruiend y reflektál Se hwarez beszédének néhány részére. Irányi D. felhívja a kormányt, hogy ezután a felnőttek necsak irás- s olvasásban taníttassanak, hanem számvetésre is. A váezi siket-némák intézete rovatnál S imonyi E. a kormánynak különös figyelmébe ajánlja ez alkalommal a pesti vakok-intézete ügyét. — A magyar kir. egyetemi alap rovatnál oly jelenet adta magát elő, melyet Jókaival szólva — szivesen elengedtünk volna. — Irányi felhozott egy telekvásárlás ügyet, moly- lyel a kormány egy hivatalnokát megbízta, azalatt egy másik korinányhivatalnok társaságban megvette a telket 80,000 frtért, s néhány nap múlva eladta a kormánynak 130,000 frtért. Molnár István erre elmondja, hogy ö egészen véletlenül vette meg a szóban forgó telket, s mihelyt megtudta, hogy a kormány akarja azt megvenni, a maga részére eső yt jövedelmet is felajánlotta a korúlánynak. Harkányi, a kormány által megbízott alkusz úgy adja elő a tényállást, hogy alkudozott a telek-birtokos társaság elnökével, azonban nehány napot időközben falun töltvén a társaság, azalatt eladta a telket, minthogy pedig a kormánynak szüksége volt a telekre, megvette a hogy már kaphatta. — Simonyi E. feltűnőnek találja, hogy a minister megbíz valakit egy telek vásárlásával, s azalatt a minister egy hivatalnoka megveszi ugyanazon telket. — P. Szathmáry közbeszól : véletlenül — Simonyi : véletlenül, a mi valóban furcsa véletlen. E megjegyzésekre M o 1- ö á r német szójárás szerint azt mondja : „Wie der

Schelm ist, so denkt er.“ S orré következett oly zaj, minő különben elég zajos parlamentünkben is a ritkaságok közé tartozik. — Elnök a kifejezést rögtön inparlamentárisnak nyilvánitá, de ezzel a szélső bal nem elégedvén meg, szavazás utján kívánta visszavétetni azt, s az elnök elég gyenge volt oly kérdést feltenni, melyre tagadó válasz esetén a ház tekintélye legérzékenyebb oldalról lett volna sértve. P. Szathmáry K. véletlenül volt a kérdés, s a felelet rá az volt, hogy „véletlenül,“ ebben nincs semmi sértés. Sajnálja, hogy közbeszólása félreértésre adott alkalmat. Résztvet- tek a vitában Hodossy, Ivánka I. s Ghyczy K. Végre Molnár visszavonta a kifejezést.

Febr. 22. Strati in i ro v ics a ministerelnök- nek interpellatiójára adott válaszával nincs meg elégedve. — A ház tudomásul veszi a minister válaszát. W a h r u) a n n hosszas indokolás után hat. javaslatot ad be a vasúti közlekedés javítása, könnyítése- és gyorsítására nézve. Gorove a kormány nevében elfogadja e javaslatot. Napirend a közoktatási budget részletes tárgyalása. A bécsi Theresianum költségvetésénél felszólal V á r a d y G. hogy a kormány érvényesítse a háznak tavaly hozott azon határozatát, mikép ez intézetnek minket illető részét válassza el és külön kezelje. A nemzeti muzeutn rovatnál Pulszky egy előterjesztésben adja elő annak kedvező állapotát. — H e n s z 1 in a n n I. a történelmi műemlékekre hívja föl a ház figyelmét. Horváth Mihály indítványozza, hogy a történelmi bizottság részére előirányzott 15,000 frtnyi összeg 20,000 forintra egészittessék ki. Az elszegényedett írók részére 2500 frt szavaztatott meg hosszabb vita után a cim és adományban részesülondök neveinek kitétele körül. Zenészed ösztöndijakra 5000 frt. A múzeumi alapra 24,490 frt szavaztatott meg.

Febr. 23. Napirend a közokt. budget részletes tárgyalása. A nyugdijak megszavaztatnak. A rendki vilii szükségletek egyházi célokra rovatánál Horn E. futólag felemlíti, hogy nem bánja ha a közok. és vallás ügy ez után is egy tárcához tartoznak, de vallási célokra kiadásokat nem szivesen szavaz meg. Gon da László ez ügyben h. javaslatot nyújt be: hívja fel a ház az illető ministart, hogy Bzá- mot kérjen az állami segélyben részesített egyházaktól, az összegek hova fordításáról, s nyugtassa meg a házat arra nézve, hogy mikor szűnhetnék meg e segélyezés. Zsedényi E. az ágostaik segély- összegét kivánja felemeltetni. Tisza K. az egyházak segélyezését a rendkívüliek rovatában óhajtja megszavazni. Ezután egyenkint megszavaztattak az egyes egyházak segélyösszegei, és a muz'eumkölt- ség némely tételei. — Honvédelmi törvényjavaslatok. Királyi Pál előadó nem fogadhatja el a honvédségnek tüzérkarral leendő ellátását. Simonyi Lajos b. a tüzérség mellett szól. Györffy Gy. a központi bizottság kisebbsége részéről az 1. és 2. szakasz közé e beszuszást indítványozza: Minden honvéd kerület a kebelében levő létszámnak megfelelő tüzérséggel és m> ti szaki csapatokkal láttassék e I. Várady Gábor e tétel elfogadása nélkül harc- képtelennek látja a honvédséget. Andrássy minis- terelnök felel Simonyi s Varadynak, visszautasítja gyanúsításukat, a tüzérséget nem fogadhatja el ö sem, mert ezáltal csak nehezittetnék a gyors mozgósítás, s lenne belőle győri insurrectio — ágyukkal.

A magyar delegatió e hó 22-én tartotta utolsó ülését. B. Orczy Béla külügyi osztályfőnök a közös ministeriuin nevében átnyujtá a delegatiók által az idei közös államköltségvetést illetőleg hozott s ö felsége által szentesített határozatokat. — Ezután ugyancsak Orczy báró emel szót, s ő felsége a király hálás elismerését s köszönetét tolmácsolja azon tartós munkásságért és készségért, melyet a bizottság a birodalom érdekében tanúsított. Erre az elnök Bittó István, biztosítja a delegatiót, hogy hazafiul megnyugvással és a hiven teljesít itt kötelesség öntudatával tekinthet vissza munkálkodása eredményeire, s háláját fejézvén ki úgy az ötét ért bizalomért, mint a folytonos szívélyes támogatásért, melyben mint elnök részesült, beszédét a bizottság éljenzése között ö felsége éltetésével fejezi be. — Végül gr. E r d ő d y Sándor

nehány szóval a delegatió részéröl köszönetét mond az elnöknek, s a jegyzőkönyv hitelesittetvén, az ülés eloszlott.

Franciaországi események.

A mennyire emberileg jövendölni lehet — mondja Bismarck lapja — a hét a jelen háború utolsó hete, és a „Journal de Bordeaux“ minden tartózkodás nélkül kijelenti, hogy a béke aláirottnak tekinthető. Thiers és Favre elvben elfogadták a terület átengedést és hadikárpótlást. Thiers még a párisi erődök lerombolásába is beleegyeznék, követelvén viszont, hogy a németek a fővárosba szándékolt bevonulásról mondjanak le. A német dicsőség azonban nem volna teljes e bevonulás nélkül, legalább hitük szerint, s úgy látszik, a párisiak is el vannak készülve a bevonulás esélyeire, a mennyi- re egy védtelen város el lehet készülve ilyesmire. A kapukat bezárják, s a következmények megítélését a történetre bizza.

A nemzetgyűlés 23-án ült össze, hogy a Thiers által küldött tudósítások felett tanácskozzék, mi bizonyára heves vitákat fog előidézni. Bismarck Versaillesben oda nyilatkozott, hogy az elöleges feltételektől el nem térhet, s a hatalmak békeköz- vetitését egyenesen visszautasba. A fentebb említett francia lap azonban olyanformán nyilatkozik, hogy a terület kérdése Franciaországra nézve ked- vezöleg oldatott meg, mely a nemzeti becsületet teljesen érintetlenül hagyja, s igy már csak a hadi kárpőtlás összegének megvitatása van hátra.

A fegyverszünet hihetőleg március 1-ig lesz meghosszabbitva. A főváros élelemmel való ellátása szépen halad, temérdek ökröt, juhot, borjut, sertést, lisztet s egyéb élelmiszert szállítanak folyton. A hiány legnagyobb a lovakban, egész Páris- ban 100 bérkocsi van, nagyon hiányzik a bor is, élelmiszer hiányában a főváros annyi bort fogyasztott a három havi ostromzár alatt, mint rendes körülmények közt egész éven át.

Horn Ede franciaországi élményeiből.

Horn Ede nyílt levélsorozatot indított meg a „Neuer Freier Lloydban“ Jókai Mórhoz, melyben franciaországi élményeit írja le. Kedvetlenül nyúl a tolhoz, — úgymond — mert vigasztalót úgy sem irhát, szomoritó dolgokkal pedig hónapok óta el, van árasztva a világ. A meddig a poroszok eljutottak, a közigazgatásnak minden ágát hatalmukba kerítették, s érvényre juttatták rendkívüli szervezési képességüket. így pl. a francia keleti vasúttársaság egész pályahálózatát elfoglalták, s annak igazgatását és kezelését német lábra helyezték. Az utijegyek németek, a vitelbér porosz pénzen számittatik, a pályaudvarokon és a vonatokon csak német hivatalnokokat látni, s a jövedelmek természetesen német pénztárba folynak. Ép igy tettek a megszállott területeken a postákkal és megszállott távirdahivatalokkal, s a közlekedési és közigazgatási egyéb ágakkal. A határvám el van törülve, s az ember észre sem veszi, hogy Franciaországba jutott, mert az elfoglalt területen francia szót sem hallani; az ifjúság elment a hadseregbe, a vagyonosabbak elköltöztek, a szegények visszavonultak házaikba, s nem közlekednek a külvilággal, s az a két három kis francia leány a vasút mellett németül tanulta meg a „Bier“ „Schnaps“ nevét, a mit árul. Legkellemetlenebb, ha útközben valami kisebb állomáson meg kell szállni. Lehetetlenség éjjeli tanyára szert tenni, mert a helység fele el van pusztulva, másik fele meg tultömve katonasággal, lovakkal stb. Horn és utitársa egy vasúti kocsit béreltek ki éjjeli szállásul, ott sem maradhattak sokáig, mert a porosz tisztek innen is kiszorították. Végre is egy könyörületes kávés adott nekik éjjeli szállást, egy rósz szék alakjában. Azon töltötték az egész éjszakát. A nagyobb városok iránt kíméletesebbek voltak a poroszok, mint a kiesebbek iránt, ez utóbbiakban a pusztulás, az Ínség elképzelhetetlen. Metz, pl. dacára hosszas ostromának, nem szenvedett annyit, mint környéke. Itt a háború