Békés, 1871. (3. évfolyam, 1-105. szám)
1871-02-09 / 12. szám
okkor megérkezett s felfogadott torna-tanár Ohe- roly János művezetése mellett a tornáztatást megkezdette, későbben pedig május havában a tornaiskolát nagyszámú közönség jelenlétében ünnepélyesen megnyitotta, s a tornázó közönség használatára átbocsátotta. Ezen idő óta múlt év november haváig a tornászán gyakorlatok — a választmány által elöle- gesen kidolgozott terv szerint — naponkint tartattak, s habár sajnosán kell bevr liánom, hogy a felnőtteknél az egylet tagjainál azon tanulásivágy, mely kezdetben nagy fokban mutatkozott, későbben alászállt annyira, hogy a naponkinti tornászok száma 4—6 között váltakozott, mindazonáltal örömmel kell constatálnoin azt is, hogy a növendékek száma és vágya folytonosan gyarapodott, és nemcsak a műveltebb osztálybeli szülök, hanem az iparosok, sőt egyes földészek is — megismerkedvén a tornászat jótékony céljával többen és mindig többen siettek gyermekeiket a tornaiskolába felvétetni. így a múlt évi május 1 -töl november 1-ig tartott nyári idény alatt oktatást nyertek a tornászaiban a kath. e. iskolákból ............................... 100 a ref. iskolákból ................................ 50 magám tanoncok . ...................... 45 leány tanoncok 18 összesen 213 fiú és leány növendék. Ezen szám, ha figyelembe vesszük, hogy városunk polgárainak nagy száma a tornászat tulajdonságairól s annak hasznosságáról még kevés ismerettel és fogalommal birt, mindenesetre örömmel töltheti be keblünket, mert azon meggyőződést szüli bennünk, hogy a torna-iskolázás Gyulán egy kedvesen fogadott eszme, s az elöitéletek leküzdésével a mivelödésnek e részben is tért nyitottunk. Az oktatásban a tornászatnak elméletét is figyelembe vettük, a gyakorlatoknál pedig célunk volt a növendékeket nemcsupán egyirányban fejleszteni, nem tüztük ki például egyedül a katonai, gyógy, nevelési, vagy az úgynevezett látvány o s tornászatot, hanem azegészségitornázást mely habár felöleli magában kisebb nagyobb mértékben azokat is, de a gyakorlatoknál a test egyenlő edzésére 8 az erő arányos kifejtésére több gondot fordít. E részben a tanoncok meglepő haladást tettek anyira, hogy szorgalom és ügyességben, bármely iskolával a versenyt bátran kiállották volna. A kedvezőtlen időjárás mely az idény végén mutatkozott nem engedte meg, hogy a tanoncok elő- haladását, egy nyilvános próbatéten a közönségnek bemutassuk, mindazonáltal azok kik a torna-iskolában gyakorta megfordultak tanúságot tehetnek arról, hogy az első év a tanoncokra nézve nem volt eredménytelen. Különösen figyelmet érdemel azon körülmény, hogy azon előítélet melyszerint leány- gyermekeknél fölösleges és helytelen a tornázás, s melylyel nagyobb és műveltebb városban küzdeni kell, itt az első évben már megszűnt, mert a szülök leány gyermekeiket is tornásztatták. Kezdetnek ez elég, és reméljük, hogy a jövő tornászati idényben úgy a leány mint a fiit növendékek száma szaporodni fog, ha különben a tisztelt egyesület ezen intézményt továbbra is meleg buzgalommal pártolni, s időről időre fejleszteni kívánja. Igen tisztelt egyesület! Egy nemes eszme meg- penditöjének nem csekély érdeme van, —• de bizonyára nem csekély érdem illeti azokat is, kik a különben szép, de holt betűbe foglalt eszmének életet adnak. E tekintetben az egyesület egyes tagjainak buzgóságától s ügy szeretetétöl fiigg, hogy ezen fiatal intézmény városunkban erős gyökeret verjen s megizmosodjék. — Önöket illeti meg az érdem, önöké leend a dicsőség, ha azon lelkesedést melylyel az ügyet felkarolták — nem hagyják elhül- ni. És e tekintetből tájékozásul szükséges tudni, hogy a társulati szellem egyletünknél az év végéig milyen volt? mert egy egyesület — életére, és épségére nézve lényeges és szükséges tudni minden időben, hogy az egyes tagok a kitűzött cél iránti lelkesedés hévméröjének mily fokán állanak. Kell ezt tudni uraim! már >zért is, mert a miként miénk a dicsőség ezen intézménynek létrehozásáért, úgy minket fog sújtani a vád is, ha a földet melyben a mag gyökeret verne nem készítjük elő, hanem rideg közönnyel a véletlen sorsra bízzuk intézetünk sorsát. Az ily intézményeknél minő a miénk azon anyagi áldozaton kívül, melylyel egyes tag hozzájárul, egyszersmind minden egyes tag buzgóságára, ügyszeretetére s szellemi támogatására is lényeges szükség van, mert az intézmény innen meríti legnagyobb erejét és életre valóságát. Megvallom: hogy azon lelkesedés és buzgóság mely az egylet alakulásakor általánosan tapasztalható volt, úgy tetszik nekem mintha az év folyamán némely tagoknál alább szált volna, mely nem csak abban nyilatkozott, hogy az iskolai gyakorlatoknál mindig kevesebb és kevesebb számban jelentek meg, hanem abban is, hogy a részvény dijak kellő pontossággal benem fizettettek, és az egylet ügyeinek tárgyalásában kevesen igyekeztek résztvenni, oly kevesen hogy néha valamely tárgy elintézéséért 3 ízben is gyűlést kellett hirdetni, mig a határozat képes szám egybegyült. Én azonban hiszem és remélem, hogy azoknál, kiknél a részvét érzete alább szállt, ez év folyamán ismét felelevenedik. Mind a mellett is a lefolyt évben 5 közgyűlés tartatott, melyekben igyekeztünk az egylet ügyeit szorgalommal és kitartással az egylet javára előmozdítani, melyről a felvett jegyzőkönyvek tanus- kodandnak. Szólok továbbá most már tisztelt közgyűlés az egylet személyi és vagyoni állapotáról: Az egylet megalakulásakor volt: alapitó tag 8. rendes működő tag 66. pártoló tag 79. Gyámolitó tag 35. Tűzoltó tag 65. összesen 244 tag. Jelenleg van : 100 frtos alapitó 8. 50 frtos alapitó 14. működő tag 96. pártoló 103. gyámolitó 33. csupán tűzoltó 58. összesen 312, ebből eltávozott 15, meghalt egy, névszerint Himmelstein Max pártoló tag. — A tűzoltó kar egyébbiránt, a mennyiben a működő és pártoló tagokból is vannak tűzoltók, jelenleg 92 tagból áll. Ezen össze hasonlításból kitűnik, hogy erőben növekedtünk, s hiszem, hogy jövőben is növekedni fogunk, mert egyes lelkes tagjainak kiküldése által személyesen felkeressük városunknak azon lakóit is, kik eddig minket meg nem értettek, kik nem ismex-ik még célunkat, s hiszem, hogy megnyerjük, mely eljárásban eddig szervezkedési bajaink akadályoztak. Pénztárunk állapotát a pénztárnoki számadás részletesebben fogja kitüntetni, mindazonáltal megemlítem miszerint az alaptőke 469 frt 5 kr. Bevétel volt 2210 „ 42 „ Kiadás 1907 , 96 , Pénztári maradvány 292 frt 46. Nagyon természetesnek tálálom, hogy pénztárunk az év végével nem mutat fel rendkívüli szaporodást mert a torna iskolának felszerelése, a kiadások rovatát rendkívüli módon felemelte, s miután mindent pénzért kellett beszerezni, bizonyos részben az alaptőkéhez is hozzá nyúlni kellett. — Ezen kiadások már a jövő években részint teljesen megszűnnek, részint megkevesbednek, s több reményünk lehet az alaptőke gyai’apitására, noha bár azt is figyelembe kell vennünk, hogy a tisztelt közgyűlés határozatánál fogva, jövőre nézve a tűzoltósági tagok — mint ilyenek nem fogják tagsági dijaikat fizetni, mely ha bár nem nagy öszveget képvisel is, mindazonáltal a jövedelmet csökkenteni fogja. Nem mulasztatott el különben a lefolyt évben, a pénztár gyarapítása tekintetéből más mellék forrásoknak felkeresése is, igy például m. év február 12-én egy sorsjátékkal egybekötött táncvigalom a nyár folytán pedig a torna helyiségben két nyári mulatság adatott, melyek közül különösen az első jelentékeny jövedelmet eredményezett. — megkisértetett továbbá a városunkban létező biztositó társulatok u. m. az első m. biztositó társulat, az Azienda, Anker, Nemzeti biztositó társaság, Victoria és Adriai társulatok igazgatóságait az iránt felkérni, hogy miután egyletünk a tűzoltósággal van egybekapcsolva, s kebelünkben tűzoltó kart állítottunk, és miután a tűzoltóság gyá- molitása, az illető társulatoknak szintúgy érdekében fekszik, szíveskednének egyletünket gyámoli- tani, azonban mind ez ideig megkeresésünknek semmi eredménye nem lett, ha csak most midőn minden társulatnál ez ü/.leti év berekesztetik, és a tiszta jövedelem constatiroztatik, eszébe nem jut egyik vagy másik társulatnak, a többi közt egyletünket is valamely segélyben részesíteni. (Vége következik.) Újdonságok. — Bálkrónika. A kaszinó múlt szombati táncestélye — habár kevesen vettek benne részt s a táncosnők hiánya nagyon érezhető volt — sikerültnek mondható. A teremdiszités egyszerű csinossága a rendezők egyik kiválóbb érdeméül róható fel, s ha oly sokan nem vonták volna ki magukat ezen inkább házias színezetű mulatságból (a vidéket nehány táncos fiatal ember képviselte,) egyike lehetett volna a legsikerültebbeknek. A táncosnők kis, de szép koszorúját a következő hölgyek képezék : Czingulszkyné, Klimentné, No- vákné, Farkas Marika, Németh Marika és Lujza, Oppenhauser Irén, a Szánthó nővérek, Szakái Ilon és Topits Lujza. Hogy tánckodv volt, az is mutatja, hogy reggeli hat óráig tartott a mulatság. Bohóc-estélyt is terveznek némelyek városunkban, n ely a farsang utósó napjai egyikén : e hó 20-án tartatnék meg. — Csabáról vesszük a hirt, hogy az ottani kaszinói bál sem volt nagyon látogatott, mi részben a járhatlan utaknak de azon körülménynek is tulajdonítható, hogy a helybeliek közül sokan — kik másszor bállátogatók voltak — ezúttal nem jelentek meg. — A franciák javára. E hó 4-én a helybeli „Sas“ vendéglőben megtartott táncvigalom jövedelmének fele (hét forint) a francia sebesültek részére ajánltatván fel, ez összeget Molnár János vendéglős ur hozzánk beküldötte. Nyugtatványoz- zuk azzal, hogy ez adományt a pesti francia fö- consulhoz beküldendjük. + A városunkban folyó hó 6-án bevégzett katona sorozás eredménye következő: a rendes hadsereghez besoroztatott 88, — a póttartalékhoz 26, — a honvédséghez pedig 84 ifjú. A sorozó- bizottmány tőlünk működését folytatandó Orosházára utazott.-f- Lángra gyűlt buzgalom. Múlt szombaton délutánba német templom egyik oltárán ajtatos nénikék égő gyertyákkal emelék az isten-tiszteleti szertartást, hanem buzgalmukban a gyertyákat égve hagyván, az oltár szobrának ruhái meg- gyuladtak, s csakhamar az egész oltár lángban állt. A szerencsétlenség inellett az volt még a szerencse, hogy a templom teljesen üres volt. + Eötvös József elhunyta fölött az ország minden városa a legmélyebb gyászban osztozott, s ezt jelekben is nyilvánitá; egyedül nálunk nem történt semmi, egyedül városunk nem tudott az országos gyászban részt venni. Oly nagyok az elhunyt érdemei, annyi hálára kötelező az emberiséget s első sorban hazánkat, hogy fájdalmukat a külső jelek csak árnyalatban jelezhetnek, s városunk még sem tett semmit a gyászadó lerovására. Szé-
