Békés, 1871. (3. évfolyam, 1-105. szám)
1871-12-21 / 102. szám
dékozik-e a péterváradi és brodezredbeli 30 ezer j holdnyi őrvidék! erdő eladását az örvidéki viszonyok elintézéséig felfüggeszteni. Széli Kálmán előadó: benyújtja a pénzügyi bizottság barom rendbeli jelentését és pedig 1-ször az 1872. évi jan. hóban viselendő közterhekről és fedezendő állam kiadásokról szóló törvényjavaslat tárgyában, — a törvényhatóságok közigazgatási kiadásának ideiglenes fedezéséről szóló törvényjavaslat tárgyában, és végre a határőrvidék után elvállalandó közös költségek hozzájárulási arányáról szóló törvényjavaslat tárgyában. Latinák Rudolf előadó: benyújtja a vasúti bizottságnak két jelentését. Pau- ler minister felel Babes interpellátiójára, s kijelenti, hogy úgy a közoktatás, mint ösztöndijak tekintetében a nemzetiségekről gondoskodva van. A ház a választ tudomásul veszi. Fölvétetik a napirend. A Bach-korszakból maradt adónemek meghosszabbításáról szóló törvényjavaslatok tárgyalása. A törvényjavaslatok hosszabb vita után elfogadtattak. Bittó István igazságügy minister két rendbeli törvényjavaslatot tesz a t. ház asztalára. Egyike vonatkozik még azon átmeneti intézkedésekre, melyek a legközelebb életbeléptetendő bírósági szervezet folytán válnak szükségessé, a másik pedig összefüggésben áll költségvetésével és ] tárgyazza az első folyamodásu kir. törvényszékekhez kinevezett bírák további alkalmazását. Dec. 18. A jegyzőkönyv hitelesítése után, elnök jelenti, hogy Klapka és Popovlcs képviselők lemondtak képviselői állásukról. Maximov its interpellálja a kultusministert: miért tanúsítanak jogtalan eljárást a szerb kongressussal szemben, miért gördítenek e kongressus elé akadályokat, s miért nem szentesittetnek határozatai. Kvassay László előadó bemutatja a közp. bizottságnak a dohányjövedékról szóló jelentését, s azt elfogadásra ajánlja, mely hosszabb vita után elfogadtatott. Legújabbak. Pár is, dec. 18. Aumale és Joun vilié hercegek választóikhoz intézett leveleikben azt mondják, hogy elérkezettnek látják a pillanatot, melyben üléseiket a nemzetgyűlésen elfoglalhatják; miután azonban Thiers erre nézve más véleményen van, a magasabb instancia eldöntését fogják bevárni, vagy pedig addig várakoznak, mig uj viszonyok megengedik nekik, hogy fáradozásaikat társaikéval egyesítsék a végből, hogy Franciaország zászlaját' újból fölemeljék és a szuverén többségi jogokat minden támadás ellenében diadalra juttassák. Róma, dec. 18. Majdnem mindnyájan, kik az augustus utolján történt zavargások miatt vádolva vannak, fölmentettek. Beust grófot Londonból ide várják. Róma, dec. 18. Patrizi bibornok a pápával meg- hasonlott és mint Róma vikáriusa beadta lemondását. — Nápolyban 7 foknyi hideg van. London, dec. 18. Beust gr. a nagykövetségi palotába szállt; meghitelező iratát, melynek átnyuj- tatása a walesi herceg betegsége miatt eddig késleltetve volt, legközelebb át fogja nyújtani. Levelezés. Szarvas, dec. 17. (Deszka padlók. Fa szentek. Dalár estély.) A tél kegyelméből szilárd tömeggé kögült sár a legkitűnőbb asphalttal is vetekedik immár — — s ezer szerencse, mert bár a falábazás nemes tudomány lehet, de oly magasra lépni — hogy keveset ne említsek, — csak egy városi kövér kisbiró — alias hajdú, vagy bármi más ilyes tekintélynek sem lenne tanácsos — kitéve magát a szörnyű bukásnak ; mondom, jó hogy megfagyott,-------mert ellenkezőleg könnyen megtörténhetett volna az az eset, az a hallatlan (!), az a szörnyű (!!) eset, hogy (: kérem senki el ne ájuljon :) a tisztelt tanács be caplatott volna Gyulára —■ kérni a megyétől három szál deszkát utca padlóra. Igen is kérem aláson. Nem Szarvas ám a hibás, de szarvashibás a megye, hogy nem ad elég pénzt a szarvasi tanácsnak — utca padlóra. Hiszen kérem szeretettel, ez a mi tanácsunk igen derék, tiszteletre méltó, solid — sőt mondhatnám páratlanul ügybuzgó és érdemekben gazdag, — — de hát hiába no! nem lehet, nyemózsem; ha nincs piz, igyál viz. A padlóról nagyon messze mentünk, pedig elég lett volna csak a „Bárány vendéglő“ nagy terméig menni e hó 16-án még egynéhány embernek — s akkor Egyveleg. (S.) Cliinábau az európai irás eredetéről azt tartják, hogy egy khinai mikor kisétált, könyvet is szokott magával vinni, s egyszer amint egy nagy erdő árnyas fái alatt rá jött az álom, könyvét egy kő alá rojté, maga pedig mély álomba merült. Fölébredvén, tüstént haza ballagott, a könyvéről pedig szépen megfeledkezett. Idöjártával any- nyira elrongyollott az elfeledett könyv nedves rej- tekében, hogy csak 24 jel (betű) maradt épségben. Ezeket egy majom találta meg; dó mivel nem tudott rajtok elmenni, egy európainak adta át, a kinek révén alakították az európaiak mai írásukat a majom-ajándék nyomán. (íme, egy uj táp a Dar- vinismus hiveinek.) (S.) Spanyol adoma. Köznyelven forog a spanyoloknál az a monda, hogy: „midőn az ő véd- szentjük compostellai szt. Jakab a menyországba jutott, mindenből a legjobbat kérte Istentől hazájának, és megadaték neki, hogy legyenek Spanyol- országnak hős fiai, bájos női, kellemes éghajlata, termékeny földje stb. Csak midőn legutoljára „jó kormányért“ könyörgött, ilyen választ kapott: „Nem, i szent férfiul azt ne kívánjad, mert ha ennyi áldás mellett még jó kormánya is lenne hazádnak, akkor itt hagynák az angyalok menyországomat s a te boldog honodba költöznének...!“ (S.) Régi nemesség. Egy szavójai kastélyban, melyet a francia köztársaság 1792-ben álladalmi vagyonná nyilatkoztatott, az oda küldött bizottmány oly képet lelt egy teremben, mely egy özön- vizi jelenetet ábrázolt. Egyéb alakok közt kitűnt amaz úri kastélyhoz tartozó nemesi család egyik tagja, kezében egy kutyabőrös oklevéllel, melyet Noé atyának átnyújtván, ezen szavakat intézi az ó testamentombeli világhajóshoz: „Mentse meg ön legalább nemesi diplománkat.“ (S.) VI. Károly mint karmester. A hatalmas császár korában, Fux hires zenész és udvari fö- karmcster, egyik főhercegnő születésnapjára uj operát irt, mely a kitűzött családi ünnep estéjén 1724-ben oly tetszésében részesült a császári udvarnak, hogy a harmadik előadást a császár mindazok javára, kik benne énekeltek vagy játszottak, olyan sorsjátékkal egybeköttetni rendelé, melynek mindegyik száma nyert valamit. A nyeremények ékszerekből, arany órákból, szelencékből s több eféléböl állottak, s a legkisebb 500, a többiek 1000, 1500, 2000 frt értékűek valának. A császár maga kisérte zongorán az éneket egész előadás alatt, s a legidösb hercegnő egy szerepben lépett föl a színpadra. A császárné azon hangjegyeket, melyekből VI. Károly játszék, ékes, drága kötetbe foglalva adatá át saját nevében ö felségének, midőn a zenekarba lépett. A császár átvevén a becses küldeményt, mélyen meghajtá magát neje felé, azután leülvén a zongorához, jelt adott a kezdetre. Az i egész komédiáskodás alatt ott állott a császári zon- gorász háta mögött a sokszorosan boldog Fux karmester, gondosan forgatván a hangjegyeket. Ezen foglalkozás közben, midőn a császár egy akadé- kos helyen sok ügyességgel s az éneklő iránti figyelemmel keresztül ment, az elragadtatott karmesterből nagy fenhangon kitört egy harsány „bravo !“ melynek folytatásául még ezen szavakat intézte császári urához : „Felséged az egész világon mindenütt felléphetne mint karmester.“ „Már csak a császárságnál maradunk — mondá mosolyogva VI. Károly — ez is elég jó nekünk.“ a dalárda egy kis jövedelemre tett volna szert ének estélyével. Fagyos részvétlenség a szellemi élvek iránt. Didereg belé a lélek az emberben. S mi ennek oka? — — Oh, hát miért is e kérdés! — — ne haragudjunk a részvétlen közönségre. Ne szólj neki mü pártolásról mert félve — hogy aláírásra hivod fel, elbúvik nyomorult krajcárjaival,-------de kíná lj neki repezét s ö százasokat ránt elő lelkesült arccal. A dalárda különben jobb sorsra érdemes. Karnagya zenészi tehetség lévén, igazi művészi szakértelemmel tanít. Az egyes tagok pedig egytől egyig értelmes emberek, kik kedvvel tanulnak és jól adnak elő. De csoda lenne-o, ha közönnyel találkozva el csüggednének s újra feloszlanék — mint már egyizben s akkor is pártolás hiányában — e nemes célzatú egylet. Hogy komolyan veszi a dalárda hivatását, közöljük a darabok nevét melyeket előadtak — s láthatja mindenki, mennyi időbe és fáradságba került ily nehéz dalok betanulása. 1) „Dalra magyar.“ Országos versenydal Erkel Sándortól. — 2) „Oh ne mondj engem rózsádnak.“ Népdal-átirat Ziruaytól. — 3) „Dalünnepen.“ Férfikar. Them Károlytól. — 4) „Bajos boldogság.“ Dal. Them Károlytól.— 5) „Nemzeti zászló. “ Mü- dal. Huba Károlytól. — 6) „Hull a zápor iszik a völgy.“ Népdal-átirat. Benka Gyulától. — 7) „Országos bordal.“ Férfikar. Them Károlytól. —• 8) „De szomorú ez az élet én nekem.“ Népdal-átirat. Zimaytól. — 9) „Indulj egész csapat.“ Férfikar. Beckertöl. A t. közönség eljöhetett volna pedig, mert miután terítve is volt — áldozhatott volna kedvencének — gyomrának is. Máskor kérjük a „teritést“ vörös betűkkel írni és 12-szer alá huzni, akkor fogadom hogy eljönnek. Alexander Magnus. — A megye bizottsági tagok névsorának befejezéséül, a következőket közöljük: Békés: Hídvégi Imre, Durkó János, Gonda László, Skul- téty Rafael, P. Nagy Ferencz, Tar Kovács István, Cs. Kovács Mihály, Mezey Lajos, Keresztesy György, Domokos Imre, Futaki János, Komáromi István, R. Nagy Gábor, Liszkai András, R. Nagy Mihály, Török Gábor, Mester András, Bányai János, B. Szabó Sándor, Madarasi Gábor, Balog Imre, Cz. Veres János, Bankó Mátyás, P. Nagy János, Hídvégi Mihály, Kovács József, Csonka János, Ilyés András, Csarnai Sámuel, Szász Imre, K. Szűcs Mihály, Vincze Sándor. Összesen 32. (Megjegyezzük, hogy Békés 36 bizottsági tagot választ; azonban egy egyén minden alválasztó kerületben megválasztatván, nevét csak egyszer említettük fel s innen a kevesebb szám.) M.-Be- rényben: Kis Sándor, Gy. Kovács János, Ailer Mihály, Molnár T. András, Háti Károly, Braun G. Márton, Madarász János, Kolozsi András. Összesen 8. F.-Gyarmaton : Borsóthy József, Gacsá- ry Károly, Gyáni András, Sófi László, Csánky Benjamin. Összesen 5. Az Öcsöd-, tornya-, bánfalva-, szénási választó-kerületben: Tolnai Gábor, Győri Imre, Szabó János, Vitályos Márton, Oláh Antal. Gyula, dec. 19. 1871. A „b.-gyulai nö-egylet“ r. közgyűlését az elmúlt vasárnap tartá meg. A tárgyak közül, melyek e közgyűlésen fenforogtak, legelőbb is a Fe- renczy Alajosné pénztárnoknö és Farkas Zsigmond- né raktárnoknö által bemutatott pénztári és raktári számadás szerint az egyleti pénztár a lefolyt első évben bevett: 1. Az 1075 frtnyi összeget tévő alapítványokból a) tökében.......................... 265 frtot — b) kamatokban.....................40 frt 50 krt. 2. A 741 frt 50 krra menő rendes tagsági dijakból .... 737 frt 70 krt. 3. A 242 frtot tevő pártoló tagsági dijakból.......................... 242 frtot — 4. Vegyes adományokból . 475 frtot —
