Békés, 1871. (3. évfolyam, 1-105. szám)
1871-12-14 / 100. szám
100-ik szám Harmadik évfolyam. Gyula december 14-én 1871* Szerkesztőségi iroda, hová a lap szellemi részére vonatkozó közlemények küldendők: főutca 186. szám. Kiadó hivatal: Nagy Ferenc könyv- kereskedése , hová az előfizetési pénzek, hirdetések, hirdetési-dijak és reclamatiók küldendők. DüilkijO Megjelen hetenként kétszer, vasárnap és csütörtökön. Előfizetési feltételek: . Helyben házhoz hordással, POLITIKAI ES VEGYES TARTALMÚ KÖZLÖNY, i in— — Hirdetések felvétetnek : Gyulán a kiadó hivatalban; Pesten : Lang Lipót nemzetközi hirdetési* irodájában (Erzsébettér 9. sz.) Továbbá Neumann B. (Kigyó utca 6. sz.), és Singer Sándor (3 korona utca j 5. sz.) hirdetési irodájában. — Hirdetési dijak : Három hasábos Garmondsor háromszori hirdetésnél 5 kr. < Terjedelmes vagy többször megjelenő hirdetések kedvezőbb feltételek mellett vétetnek fel. — Kincstári illeték j minden egyes beiktatásért 30 kr. — A „Nyílttériében a 3 hasábos Garmondsor dija 15 kr. Kéziratok: nem küldetnek vissza,. egesz evre fél „ negyed „ A megyei választások előtt. Az a nép, mely a 67-iki kiegyezés alapján megalakult magyar felelős ministerium üdvözletére égő gyertyát helyezett ablakába, — azon községek, melyek ugyanakkor fényes transparentekkel, zsolozsmák zengésével adtak belső örömeiknek kifejezést, — most, alig néhány évvel az esemény után, a felett vetélkednek egymásközött, ki tud nagyobb szavakat hangoztatni ama minisztérium népszerütlenitésére? — Ki fejt ki nagyobb erélyt a kiegyezés megdöntésére ? ! Hogy mit vár a nép, az ellenzék prog- rammjának teljesülésétől, mily falatra lesz szüksége felingerelt étvágyának lecsilapitá- sára? azt még most oly kevésbé tudjuk, minthogy azt nem tudta Thiers előre, hogy hazája érdekében kifejtett önzéstelen fáradságát, a nép háza lerontásával jutalmazza meg. Annyi igaz, hogy a kiegyezés elleni harc, most már nemcsak a törvényhozó testületben folyik, de az, a megyékbe, községekbe, sőt a nép legalsóbb rétegébe is napról napra nagyobb szenvedélyei vitetik által. Hogy pedig a megye, mely az ujjabbi törvények szerint, lényegében közigazgatási hatóság, — politikai pártküzdelem színhelyévé céloztatik átalakíttatni, az a mily jogosulatlan, oly tévesztett, káros törekvés. Az országgyűlési képviselők, kik a törvényt alkották, kiknek leginkább feküdnék érdekükben a törvénynek tiszteletet biztosítani, — a megyékbe jönnek utasítást adván a köznépnek, hogy senkit se válasszanak a megyei bizottmányba, ki nem az ő politikai elveit vallja. Hiba az, ha e képviselők kormánypártiak, de kétszeres hiba, ha ellenzékiek. Mindketten a törvénynek hibás magyarázatot adnak a nép előtt, — lévén a megyék, a szentesített törvények végrehajtói, nem pedig a törvények és a törvényes felsőség iránt tartozó tisztelet elleni agitátiók színhelyei — iskolái. Az ellenzék ezenfelül következetlenséget is követ el maga irányában; mert hisz a megyéknek kötelessége, épen azon törvények, és az azokból folyó ministeri intézmények végre hajtása, mely törvényeket az ellenzék rosszaknak tart, melyek megváltozta tására legfőbb törekvését irányozta. Vájjon mily kedvet érez az ellenzék, az általa elitéit kormányzati téren és alapon működni, ha ott, nem mint politikus, de mint kormányzó, illetőleg végrehajtó kíván szerepelni ? És megfordítva, — ha az ellenzéki bizottsági tag, vagy megyei tisztviselő, leginkább sajátképi feladata pontos teljesítésére kívánja erejét áldozni, s ebben, maga példát adva, a népet, a törvény s a fel- sőbbség iránti tiszteletben nevelni szándéka, úgy miért óhajtja maga monopolisalni a tért, s arról ép azokat kizárni, kik már politikai elveiknél fogva is, a mostani felelős ministeriumnak, nehéz feladatában, őszintén segédkezüket nyújtani — benső megyőződésök sugalatából is — készséggel ajánlkoznak? Bizony bizony, a pártszenvedély háttérbe szoritja a logikát; — hacsak az nem lappang a törekvés alatt, hogy az ellenzéki közigazgatás mellett, a kormány iránti őszinteség megtagadása által nehezítessék a mostani ministeriumnak felelős helyzetéből kifolyó állása. De ezt, a hogy kimondtuk, teljes jó akarattal vissza is húzzuk. Hagyassék el a megye kormányzatában a politikai agitatio, de minden részről — érvényesítse minden honpolgár a maga politikai meggyőződését a követválasztások utján. Legyen a megye az, a minek törvény szerint lennie kell. A megye kormányzata, a törvények végrehajtására, az ipar, kereskedelem, földmivelés, a nép nevelés, közbiztonsági, egészségi, árvaügyek, községek fejlesztésére, vizek, utak szabályozására, a községek között támadható viszályok kiegyenlitésére, — félreértés, vagy mef Aft€á Kisvárosi arisztocratia. A közéletben háromféle aristocratiat különböztetnek meg rendszerint : az ész, születés és pénz aristocratiat, furfangos irók aztán e számot szaporították, logóképen idesorolván a fertálymágnások osztályát, — s én még egy számot adok ehez, mely ugyan nem képviseli az észt, születést és pénzt, sőt nem is fertálymágnás, hanem azért a maga körében túltesz az előbbiek bármelyikén : ez a kisvárosi aristocratia. Ez a kisvárosi aristocratia nagyon furcsa valami. Keletkezik a nélkül, hogy az ember észrevenné, csak azt látjuk, hogy szerepel és uralkodik. Es talán kérdik önök, hogy kikből, áll hát ez a kisvárosi aristocratia? Ez a legcriticusabb társadalmi kérdések egyike, melynek megfejtése a mily bonyolult, ép oly kényes. Látjuk, köztük élünk, néha jó kedvükben találván őket, még le is ereszkednek hozzánk s társalognak velünk, és úgy találjuk, hogy ök is hus- és csontból vannak és mégis ez a nép — külön kaszt. Felületes vizsgáló nem is fedezné fel a kaszt különbséget, a melyet csak is a gyakorlati szemlélődő észlelhet, és e szemlélődés eredménye nagyon különös képet tár elénk, melynek hátterén oly alakok is mutatkoznak, kikről alig hinnök, hogy némi szerepet visznek ily körökben. A kép gyakran változik, az alakok szintén, de a hatás többnyire egy marad. Ily képeket a bölcselő képzelem alkot magának számtalant, s ha tehetné valamennyit bemázolná, de a kép alakjai a bölcselő romboló szándékát kinevetik és szerepelnek tovább. A kisvárosi aristocratia egyesíti magában a fentebb említett elemek mindegyikét, — de csak is a maga módja és hite szerint, mert mint mondám sem észt, sem születést vagy pénzt nem képvisel, de még a fertálymágnásságig sem képes felemelkedni. Az elszegényedés, — mint a tapasztalás igazolja — csökkenti az aristocratiai gögöt, mig az anyagi gyarapodás nagyon apró emberekbe is csepegtet a kék vérből, olyan emberek meg a kisvárosokban is vannak, kik néha napján az iskola padját faragták. És most már együtt van születés, pénz és ész aristocratia, — mert hogy a gazdag ember nagy ur a kis városban, azt bizonyítani is felesleges, ott van a tapasztalás — különben széles e világon úgy van biz ez — s mint ilyen némi rangra is tesz szert; — a vagyon elmegy — a rang megmarad, s e kis rang mégis képesíti öt az aristocratiai tagságra — természetesen mindig kisvárosi aristocratiát értek, — de ez már nem igy van a világban, — a jelenben gazdag ember eo ipso aristocrata, — a padfaragó meg vélt tudományánál fogva lesz taggá. A fertálymágnás paródiája sem hiányzik a koncertből. Kisvárosokban a fertálymágnások játszák a legnagyobb szerepet, s legközelebb is állanak a városi fertálymágnásokhoz. Különbség még is van a kettő közt, s hogy a huszárral szóljak : a divatteremben feszeleg a városi fertálymágnás, aztán következik egy nagy I semmi, az után egy hosszú kalap, fénybör topán, szalon öltözet, s ezekben egy fiatal ember — a cukrász sátorban szopja a cukrot. Ilyen cukorszopó fiatal ember minden kisvárosban sok van, de biographiája valamennyinek egy kaptára megy. Es mert egy kaptára megy, s mert az is rövid, további unalmadra azt is elmondom olvasóm. Atussza az iskolákat odáig, mig Ciceróról hall valamit, ekkor minden tudományt megszerezvén, a nyeregben produkálja annak eredményét. — A szülök engednek, mert a fiú sokat fáradozott már, hadd üdüljön. De a fiú úri szülők fia, s igy urfr, az urfi pedig ur akar lenni, s mert akar, — lesz is, — a pénzt szórja, s ha elfogy, van hitelező. — Az urfiból aztán csakugyan ur lesz, de egy időben a szülőkből — koldus. Az urfi nem tanult semmit, az ur nem tud semmit, de mert ur, kocsiz, liberias inast tart, fürdőkre jár, naponkint kétszer háromszor öltözködik, órákig áll a tükör előtt és bolonditja a világnak erre hajlandó részét. Egy ily uracs akarta nem régiben Cicerót lefordítani, — talán fel ? És töprenkedik rajta a világ, honnan e fényűzés, hol ez életmód forrása? Ügyetlen töprengés. A napokban mellettem hajt el egy ily uracs,