Békés, 1871. (3. évfolyam, 1-105. szám)

1871-11-09 / 90. szám

több hajó elsülyedt, legénységük azonban megmentetett. A többi hajó ott hagyatott.

Mi a legszükségesebb?

Annyiszor hangoztatják napjainkban a népnevelés szükségességét és annyi tanácsot osztogat boldog boldogtalan annak felvirágoztatására, hogy ha a jószándéknak és jótanácsnak századrésze esnék csak jó magként termő földbe: akkor csakugyan elkellene még napjainkban érkezni annak a jó időnek, melyet Petőfi úgy énekelt meg, hogy: „Majd, ha a tudomány betekint minden kunyhó ablakán: akkor mondjátok, hogy itt a mennyország, itt a Kánaán!“

Csakhogy tanácsadó van, de a tanácsot elfogadó nincs. Többször volt szó e lapok hasábjain is a tanügyröl; voltak jámbor óhajtások egy közép- tanoda felállítása végett, ábrándozás szeretetház és tudom is én még miről; egyszóval volt össze-visz- sza mindenféléről, csak arról nem, amiről komolyan kellene gondolkozni.

De hát ki is tehet arról, hogy az emberek mindig sóhajtoznak azután a mi nincs, a meglevőt pedig nem tudják becsülni!

Evvel azonban nem mondom, hogy nem kell középtanoda, nem kell iskolai alap: igen is kell, csakhogy még ez óhajtásnak jó, ne hanyagoljuk el a meglevő tanintézetek gondozását.

Nem vitatom, kiknek feladata ez, de talán nem szólok rosszul, ha azt mondom, hogy kellene már valamit tenni polgáraink és népünk ama megfoghatatlan hanyagsága ellenében, mely évröl-évre mutatkozik gyermekeik iskolába Íratásakor.

A tanév rendesen megkezdetik október hó elején, ennyit tud mindenki, de hogy ekkorra a tanuló gyermekeknek mind beírva és az iskolákban összegyűlve kellene lenniök, azt nem akarja tudni senki; az okozatról pedig, mely ennek ellenkezőjéből származik, gondolkozni — úgy látóm — ismét nem szeret senki.

Pedig van egy „kis különbség“ a között, mikor a tanitó az iskola teljes számú tanoncaival kezdi meg az év elején a tanitást és mikor csak 10—20-al, s igy várakoznia kell, még a teljes szám újév körül — vagy még ekkor sem — valahogyan besompolyodik az iskolába.

Ez az eset pedig, ha valaha volt, jelenleg csakugyan megvan. A 3—4-ik és 2-ik osztály tanítóitól ime a rendetlen iskolába iratás már egy hónapot vett el az iskolai évből; a sikernek pedig meg kell lennie s ha nincs — persze a tanitó az oka- A beiratás rendetlensége a felsőbb osztályokban hagyján, még tűrhető; de az I-ső osztályban, hol a tanítónak előbb beszélni kell tanítania a gyermekeket, —• legyőzni a szivökbe csepegtetett ellenszenvet az iskola iránt, — figyelmezni szelídséggel, rábeszéléssel, bátorítással a makrancos és makrancosságukban siró gyermekeket, — rendhez szoktatni, — előkészíteni az újabb rendszer szerint való irva-olvasás tanuláshoz, — megismertetni a tórviszonyokkal — sokszor a jobb kezet a baltól megkülönböztetni tanítani, — kezöket az íráshoz ügyesiteni egyes Írási elögyakorlatok által stb. stb. s hol e herkulesi munkát a rendetlen beiratás mellett naponkint 2—4 tanonc miatt újra kell kezdeni : őszintén kérdem, nem martyrja-e az ily tanitó hivatalának?

Tudora, sokan fogják erre azt mondani, hogy talán egy kis tulzásivágy szállott meg, mikor a magam malmán őrölök, — pedig higyjók meg nem magamért szólok, mert hiszen négyen szenvedünk igy a gyulai r. kath. hitközség iskoláiban ; s ha szólok, a népnevelés ügyében teszem azt. A gyermek, ha annyira jutott az előkészítés által, hogy a betüala- kokat már tudná lerajzolni és elméjében azoknak hangját megtartani, ég a vágytól tovább haladni, s ha ekkor a tanítónak újra kell kezdenie az előkészítést, unalomra és figyelmetlenségre ■ szoktatja a már elöhaladtakat, a szüléket pedig türelmetlenné és maga iránt bizalmatlanná teszi, kik óhajtva lesik gyermekeik előhaladását; s ha itt megint szorosan megvizsgáljuk a dolgot, a mi az

oktatás és a nevelés rovására történt elenyészik a felületes szemlélő előtt a tanitó rovására. S a tanitó hátán való lovaglás újra kezdődik. Mindebből pedig azt akartam kihozni, hogy máshol mindenütt szokásban van az, ha a rendes időben nem Íratott be a gyermek és nem jelent meg az iskolában, azon évre nem vétetik fel s csak rendkívüli körülmények folytán történik ellenkezőleg.

Vájjon nem lehetne-e ezt nálunk is alkalmazni ? A szülő bizonyára igyekeznék jövőre gyermekétől egy évet el nem lopni.

A felsőbb tanintézet eszméje iránt pedig kár annyira lelkesülni mig a statistika ilyen arányokat mutat fel: — az elemi főtanodáról szóllok — 1869- ben volt az első osztályban 192 gyermek, a 2-ban vagy 75, a 3-ban pedig vagy 40; 1870-ben az arány ép ilyen; 1871-ben hasonló, most még kevesebb.

Tehát kell előbb a rendes iskoláztatást és a megszabott ideig való iskoláztatást a törvény értelmében keresztül vinni. Ha pedig ez megtörténnék, akkor előbb aligha nem a népiskolákat kellene vagy hattal megszaporítani.

Az okszerű nevelés kivitele nálunk nem annyira a középtandákat, mint inkább a kisdedóvókat teszi szükségessé, mert ha ezekben megvettetett az oktatás alapja, könnyebb módon eszközölhetni nagyobb sikert a néptanodákban.

Állításom bebizonyítja azt, hogy napjainkban — hiába — a megélhetés gondjai elvonják a szülők figyelmét gyermekeik ismeretkörének széles- bitésétöl úgy a munkás — mint a földmivelö osztálynál, — ha pedig az — úgy nevezett — intel- ligentia ajtaján belépünk, aligha nem fogunk találkozni oly féle könnyelműséggel, mely a gyermeket inkább más irányba tereli. Azután a felsőbb népiskolák épen úgy megadják a gyermeknek azon képességet, hogy leendő élet pályához elég ismeretet szerezzen, mint úgy hivott polgári iskolák, csak hogy persze az ismétlő iskolákat is figyelembe kellene venni és azokat rendszerént megalapítva életbe léptetni.

A polgári iskolák haszna éppen abban nyilvánul, hogy a nagyobb életkorú tanoncok, mint érettebb ésszel birók a népiskolákban szerzett ismereteket megtartják és azokat tökélesbitik; az okszerűen megalapított ismétlő iskolák e célt épen úgy elérethetik; a külömbség talán az volna, hogy vasár- és ünnepnapokon mindkét nembeli növendékek — persze külön-külön — nyernének oktatást, a mi meg, ha igazán okoskodunk, talán az erköl- csiségre is volna befolyással.

Állítsunk tehát legelőbb is kisdedóvókat; gondozzuk meglevő népiskoláinkat; vigyük keresztül azt, hogy a törvényszabta ideig és rendesen járjanak a gyermekek azokba, s ha amint ekkor okvetlenül bekövetkezik — a néptanodáknak nagyobb száma lesz szükséges: gondolkozzunk a módról, hogyan eszközüljük azoknak megszaporitását; adjunk a tanítóknak annyi fizetést, hogy minden mellékes jövedelemkereséstőlfellegyen mentve, mert az a mellékes jövedelmi kereseti módja visszahatást szül a rendesiskolára, — ennek az állításnak lélektani és ne- velészeti alapja van; tessék róla egy kissé gondolkozni. — Hozzuk életbe az ismétlő iskolákat úgy a férfi, mint a nőnemen levő tanoncok és ifjak számára. Mikor azután ezt mind megtettük, akkor igen is biztosítunk — bár régen kellett volna — általános iskolai alapot a nép- és középtanodák számára és csak ezután állitsunk polgári tanodákat és végül szeretetházakat.

Ellenkező eljárás szerint puszta oszlopokra építünk egy cifra tetőzetet s csak mikor bele költözünk fogjuk észre venni, hogy szellő járja biz azt minden oldalról.

Mind e betoldások Után pedig vagyok bátor azt kérelmezni, hogy elöljáróságaink lépjenek már egyszer kellő szigorral elő, miszerint azon okok, melyek meglevő iskoláinkban a tanitást hátráltatják vagy épen megakadályoztatják, eltávolíttassanak és végkép megszüntessenek.

Gyula november 2-án Domonkos János.

Újdonságok.

— A megyeszervezés tárgyában holnap pénteken az illető küldöttségi szakbizottságok tartanak ülést, a rá következő napon, vagyis e hó 11-én pedig rendkívüli közgyűlés lesz, melynek tárgyát az emlitett szakbizottságok s illetőleg a szervezési küldöttségnek a szervezési munkálatra vonatkozó újabb javaslatai, továbbá a törvényhatóságok rendezésére vonatkozó 1870. 42. t. c. 92-ik szakaszában foglalt teendők, vagyis a megyebizottsági tagok választását vezénylő választási elnökök kijelölése, s a biráló és igazoló bizottságok megalakítása képezendi.

+ Gróf Ráday Gedeon Gyulán. A múlt szombaton és vasárnap ünnepet ült városunk azon férfiú jelenléte kedvéért, kinek neve ma a hazában a legnépszerűbbek közt hangzik: Ráday Gedeon gróf szombaton a délutáni vonattal csakugyan megérkezett, a nép tömegesen tódult az ünnepelt fogadtatására. Az indóháznál Baranovits Gergely járási főszolgabíró az érkezettet röviden üdvözölte, mire ö szintén röviden válaszolva köszönte meg a szives fogadtatást. — A megyeháza nagy termében Jan- csovics Pál másod alispán mondott rövid üdvözlő beszédet a megye nevében, a gróf erre általános éljenekkel fogadott válasza után a részére már készen tartott föispáni lakosztályba vonult. Este a ca- sinóból kiindult polgárság hosszú sora fáklyás zenével tisztelkedett. A menet szónoka dr. Kovács István ismert gyönyörű nyelven tartott beszéddel üdvözölte azon férfiút, ki a közbátorság és vagyonbiztonság körül oly sikerrel fáradozik s már any- nyi érdemet szerzett. Ráday megköszönte az ünnepélyes megtiszteltetést, s a bizalomnak még sehol sem tapasztalt ily imposans nyilvánítását, mely neki további működéseiben kétszeres erőt és buzgalmat fog kölcsönözni. — Mint már említők, a polgári kör díszvacsorát tervezett tiszteletére, s ezt a fáklyás zene után meg is tartotta, hol a vendég oly jól találta magát, hogy — mint egyik szónoklatában mondá — szeretett volna bőréből kiugra- ni. A kedélyesen s számtalan felköszöntések közt folyt mulatság éjfélig tartott, — jól esett hallanunk, s némi büszkeséggel emlitjük meg, hogy Ráday gróf — saját szavai szerint — még sehol ily szívélyes fogadtatásban nem részesült, s útjában még ily kedélyesen sehol sem mulatott. A polgári kör ez alkalommal ismét szép jelét adá, hogy a hazafi erényeket igen is tiszteletben tudja tartani, s mig e tiszteletnyilvánitás által egyrészről hálaadóját rová le a mai nap élvezett közbátorság és vagyonbiztonság helyreállitójának, addig másrészről legboldogitóbb jutalmat nyujta az annyi kellemetlenséggel, gond és fáradozással összekötött s mindezek dacára annyi sikerrel koronázott művelet élén álló, — se meglepő sikerért határtalan bizalmat keltő férfiúnak. Másnap a kasinóban volt ebéden a gróf, hol szintén igen jól találta magát. Nem mulaszthatjuk itt el, Keller Imre ur a kasinó ügybuzgó igazgatójának elismerésünket nyilvánítani, mint ki egyedül volt kezdeményezője s keresz- tülvivöje a diszebéd megtartásának. Szóval: Ráday gróf kedves emléket vitt közülünk magával s hagyott köztünk, s adja a jó sors, hogy — mint Biszterszky Gyula ur búcsújában mondá — gróf Rádayt minél hamarább üdvözölhessük ismét körünkben, de csak mint a kedélyes Rádayt s nem egyszersmind az erélyes királyi biztost.-f- A közelebb előléptetett honvédtisztek névsorában olvassuk a helybeli zászlóaljból oroszi Bálvány János főhadnagynak másod osztályú századossá, s Szilasi Gyula őrmesternek kezelő tisztté — hadnagyi ranggal —• történt kineveztetését. Némi megütközéssel vettük azonban észre, hogy a névsorból Hortobágyi huszárhadnagy a helybeli 6, huszárszázad megalapítójának — úgy szólván — de mindenesetre kiképzőjének neve hiányzik.

+ Yasutaink s a germanisatió, mint szomorúan tapasztaljuk, karöltve járnak. Többször említők már lapunkban e nem remélt s ma már divatos jelenséget s még mindig van s ki tudja meddig lesz alkalmunk e nemzetiségünket lassan gyilkoló hatás ellen felszólalnunk. Közelebbről is Csa-