Békés, 1871. (3. évfolyam, 1-105. szám)

1871-02-02 / 10. szám

a kozák ftag uralkodni Európán. Midőn később a 1849-ki büntetlen beavat­kozás által neki bátorodott északi óriás, el­érkezettnek látta az időt, bogy keleten ter­veit valósítani megkisértse, nem ismét Fran­ciaország volt-e a kezdeményező s nem az általa létrehozott szövetség utasitá-e a me­rész vállalkozót a kellő korlátok közé s nem Franciaország menté-e meg újból nyugatot, s szerzé meg számára nehány évre a bé­ke biztonságát. És a közelmúlt napok ese­ményei nem elég kiáltólag igazolják-e, hogy a Sedan- és Metznél levert francia nemze­tet tartá az északi barbar hatalom azon té­nyezőnek, mely terveit sakkban tartani egyedül képes. Hol ontotta még vérét a francia nemzet e században? — Magenta és Solferino téréin, hogy egy nemzetet visz- szaadjon önmagának, hogy teljesedésbe men­ni segitse az olasz nép millióinak régi óha­ját, Olaszország egységét. És ha a nemzet — mely ezreinek vérét áldozá ily eszmé­kért — nem csat a nyert csatákra mutat büszkén, hanem önérzetesen utal arra, hogy vérét valóban elvek és eszmékért ontá, nem megérdemli-e és pedig méltó joggal mindnyájunk rokonszenvét, s van-e, ki ta­gadni merné, hogy e harcokban ott volt a valódi g 1 o i r e, s ott volt a múlt napok véres ütközeteiben is, mig ellenfeléről ezt még jóakarói sem mondhatják. Azonban hagyjuk a csaták véres téréit s térjünk a béke müveire. Országgyűlési tudósítás. Jan. 26. Andrássy felelve Stratimirovits in- terpellátiójára mondja: hogy a Bismarknak küldött jegyzék csak is az egyesült Németország elismerését s a szomszédi jó viszony helyreállítását foglalja ma­gában, e viszonyban azonban épen semmi germa- nizáló veszélyt nem lát Magyarországra nézve, s végre, hogy mint tökéletesen semleges állam, sem­mi pressiot nem gyakorolhatunk a békekötésre. — Ezután következett a ministerelnök s a fiumei pro- visórium költségvetése. Tisza K. ez alkalommal felhívja a ministeriumot, hogy a mit a törvény sa fejedelem esküje parancsol végre teljesítessék: le­gyen megszüntetve a fiumei ideiglenes állapot. A horvát-slavon, s ő felsége személye körüli ministe- rium 8 az országos levéltár költségvetése után a De folytassuk szemlénket a „coulissák mögött“ s keressünk költöiséget is ennyi próza után. Shol kereshetnök azt méltóbb helyen, mint a nők köré­ben? Annyira hódolója vagyok a szépnemnek, hogy még következetlenségbe is esem miattuk : idézek. Schiller mondja : Ehret die Frauen! sie flechten und weben Himmlische Rosen ins irdische Leben . . . zufrieden mit stillerem Ruhme Brechen die Frauen des Augenblicks Blume Nähren sie sorgsam mit liebendem Fleiss; Freier in ihrem gebundenen Wirken Reicher als er (der Mann) in den Wissens Bezirken Und in der Dichtung unendlichem Kreis.. Lássuk ez idézetet illustrálva. — Findzsacsöröm- pölés, mokkaillat, befőtt gyümölcs, Strickerei, kis kutya, tejsürü. A gyűlés e szavakkal : „Tessék, egy kis ozsonna“ megnyittatik. Elnök háziasszony helyet foglalván előadja, hogy tekintetbe véve, miszerint valamint mindennek a világon, úgy a strickelésnek is végének kell lenni (legalább mára,) s tekintetbe véve, hogy a nők nem csak strikke- lésböl, hanem kávéból is élnek : ideje lesz elvégre a női hivatás ezen egyik kiváló részét is cultiválni, s miután úgy van meggyőződve, hogy a tisztelt gyűlési tagok vele egyértelemben vannak, egy hosszas hörpentéssel jelt ád a műtét megkezdésére. Mely elnöki előterjesztés átalános hörpentéssel fo­gadtatván, Schiller fentidézett verse a következő belügyministerium költségvetése tárgyaltatott. Ti­sza K. sókalja a magas rangú hivatalnokok szá­mát. A megyék, kerületek és székek költségveté­sének tárgyalásánál Nyáry Pál indítványozza, hogy a pestmegyei központi törvényszék tagjainak fizetése felemeltessék, legalább annyira, mint a vá­rosi hasonrangu hivatalnokoké. Zsedényi meg­említi, hogy e célra 10,000 írttal több van előirá­nyozva, különben pedig a belügyministernek lesz előterjesztve. Nyáry Pál ebben megnyugszik s De- á k is pártolja indítványát. Az erdélyi főispánok és fökirálybirák fizetésének felemelése hevesebb vitá­ra adott alkalmat. Jan. 27. Vukovics Sebő interpellálja a közmun­ka és kereskedelmi ministert Torontálmegyében a a viz-ár által okozott károk tárgyában. Erre a belügyminister költségvetések folytatása következett. A városi főispánok fizetése élénk vita közt folyt, Horn Ede póthitel utján kívánja e fizetést fedez­tetni; a többség azonban a pénzügyi bizottság ja­vaslatát fogadja el. Királyi Pál Pest város költ­ségvetését feljebb akarja emeltetni. Szaploncay József utasitani kén a ministeriumot, hogy a himlőoltásra megajánlt 46 ezer forint oly módon kezeltesék, hogy az a várakozásnak s célnak meg­felelő legyen. Jan. 28. Irányi D. interpellálja a ministerel- nököt, hogy szándékozik-e odahatni, mikép a ha­dakozó felek közt kötendő békefeltételeket annyi­ban enyhitsa, hogy a poroszokat a bekebelezésről elállásra bírja. Ezután a lelenc és szülészházak- va­lamint a tébolydák költségei szavaztattak meg. Gonda László a tébolyda ügyet különösen ajánl­ja a kormánynak tanulmányozás végett. Lázár Ad á m a erdélyi királyi biztosság rögtöni megszün­tetésére ad be határozati javaslatot, gr. Bethlen János e javaslat ellen szól. Tisza László egy félév múlva kívánja megszüntetni a királyi biztosságot A delegátiokból. Jan. 27. Napirend a közös hadsereg 1871-ik évi költségvetésének tárgyalása. Szeniczey 0 d ön előadó olvassa a 6-os bizottság jelentését, e szerint a bizottság 58 katonai fegyver és ruhatárt vizsgált meg, az eredmény azonban nem kielégitö, különösen a Skene consortium el­len sok a kifogás. Wenckheim B. indítványára a bizottság eljárásáért köszönet szavaztatik. Buja- novics S. hosszabb indokolás mellett ajánlja a hadügyi albizottság jelentését elfogadtatni. A költ­ségvetés hosszabb vita után elfogadtatott részle­tes tárgyalás alapjául. részletes illustrátiót nyer : Elnöknö : Tudják-e édes lelkeim, hogy mi az újság? (A findzsák lázasan megcsördülnek — azután halotti csend.) Elnöknö folytatja : Nelli kisasszonynak rózsaszín ruhája lesz a holnapi bálban, — Pestről hozatták; tegnap délután 4 óra 10 perc 11% másodperckor lépett be vele a postás a szobába, épen akkor, mikor Nel- like a koszorút próbálta a fejére, anyja a kre- denzajtót nyitotta fel megnézendő, ha váljon meg van-e a fánk a mit délbe oda betett, atyja a ha­todik pipára készült gyújtani, és Zsuzsi szolgáló a nagy poharat a gangon elejtette .... (Halotti csend, — az arcokon kimondhatlan élvezet, — a gyűlés egyik öregebb tagja e kiáltással : „S én mindezt csak most tudom meg!“ elájul, — egy­két másik gyűlési tag notizkönyvet vesz elő és szorgalmasan jegyez.) Az átalános csendet egy véletlen esemény za­varja meg : a szobaleány hirtelen felrántja az ajtót s magánkívül berohan a gyülésterembe : „Höl­gyeim ! asszonyaim ! — kiáltja rikácsoló hangon — egy «agy, egy szörnyű nagy újság!“ A gyűlés tagjai kiejtik a kávés kanalat kezükből, s lázas várakozással csüggnek a szobaleány kikelt arcán. „Nos ?“ kérdik elfojtott hangon mindannyian. Szo­baleány : „Léni szakácsnő azzal jött haza, hogy Pipi kisasszony menyasszony! (Óriási megle­petés, senki se tud szóhoz jutni; végre megszólal) elnöknö : Ez borzasztó ! —■ A szóár megered ilyenformán : Ez szörnyűség! — És ezt mi csak most tudjuk meg. — Ez tiszta lehetetlenség. — Jan. 28. Tárgy a hadügyminister költségvetésé­nek részletes tárgyalása. Ernuszt K. határozati javaslatot nyújt be, hogy a három magyar tüzér­ezredbe kizárólag magyar ifjak soroztassanak, a bizottság e határozati javaslatot elfogadja. Petro- vay Ákos a Scene consortiumot kárhoztatva kíván­ja , hogy több ily társulat legyen megbízva a felszereléssel, s hogy honi iparosaink is részeltes­senek benne. W ahrmann inditványozza, hogy e szerződés bontassék fel, vagy legalább módosittassék. Pet- rovay károsnak tartja a szerződés rögtöni felmon­dását, hanem utasittatni kéri a ministert, hogy a consortiumot a szerződés megtartására kötelezze. Jan. 29. Éber N. interpellálja a hadügyminis- tert, hogy miután Magyarország területe hivatva van 6 tüzér ezred felállítására és csak 3 van, szán­dékozik e ezen anomálián segiteni ? továbbá érte­kezett-e a magyar honvédélmi ministerrel, hogy mikép lehessen összhangzásba hozni az ujszerve- zetü hadsereget a honvédséggel, hogy ez utóbbi is harcképes legyen. Ernuszt K. határozati ja­vaslatot ad be, mely szerint utasittassék a minister, hogy Magyarországon is állitson fegyvergyárakat. E javaslat egyhangúlag ellőn fogadva. A háború. Gyula 1871. jan. 31. Páris kapitulált! E pár szóval talán a jelen had­járat befejezése van kimondva, s bár úgy is lenne. Vilmos császár január 29-éröl sürgönyözi a császár­nénak : „Tegnap este három heti fegyverszünet köttetett: a sorkatonaság s a mozgók mint hadi­foglyok Párisba bellebbeztetnek, a nemzetőrség át­veszi a rend íentartását. Mi megszállunk minden erődöt, Paris körülzárva marad, élelmi szerrel el­láthatja magát, ha összes fegyvereit kezünkbe szol­gáltatja, az alkotmányozó nemzetgyűlés 14 nap alatt Bordeauxban egybehivatik“ — A fegyverszünetet Favre irta alá, kit erre a Párisban levő kormány tagok és tábornokok hatalmaztak fel. Jan. 23-án esti hét órakor indult Favre Versaillesbe vejével együtt, hol Bismarkkal legott 5 óra hosszat érte­keztek, — mire a kancellár a császárt kereste fel, ki a korona herceg, Moltke, Roon és Blumenthallal azonnal hadi tanácsot tartott. Ez után még egyszer értekezett Favre Bismarkkal s elindulásakor kétszer szorítottak egymással kezet. Jan. 27-én Favre tel- I jes meghatalmazással érkezett Versaillesbe. —Pá­De hát hiszen ez nem is lehet igaz, tegnap Pipi­nél voltam, s egy szót se szólt róla, nem is lát­szott rajta, hogy szerelmes volna. — Milyen kü­lönös, az én időmben ez nem ment ilyen hamar : más idők más emberek stb. stb. (A gyűlés rögtön feloszlik ; mindenki siet hazafelé ; meg kell még ma tndni, miben áll a dolog ; a kedélyek rendkí­vül izgatottak.) A függöny legördül, — egy felvonásnak elég ennyi. Hogy elvégre helybelyi dolgokkal is foglalkoz­zunk, s mintegy kis ráadásképen : a gyulai torna­egyleti bálról is emlékezzünk meg. E bál kritiká­jának resume-je ilyenforma lehet : A mi a tánc­terem padlását illeti : rágalom volna azt állítani, hogy csiszolt volt; a jövedelmet tekintve, rágalom volna azt mondani, hogy jövedelmes, a „buffet“- ről emlékezve, rágalom, hogy jól és olcsón lehe­tett a kedves gyomorról gondoskodni; a mi a tán­cosokat illeti, rágalom, hogy megerötették magu­kat a táncban s a nökkeli foglalkozásban; a mi a kivilágitást illeti, rágalom, hogy a gyertyafénytől s nem a szomszéd szobákból kitolult pipafüsttől káprázott a szemünk. Egy szóval : rágalom, hogy a tornabál sikerült volt. Harlequin.

Next

/
Thumbnails
Contents