Békés, 1871. (3. évfolyam, 1-105. szám)
1871-10-05 / 80. szám
Harmadik évfolyam. Szerkesztőségi iroda, hová a lap szellemi részére vonatkozó közlemények küldendők: főutca 186. szám. Kiadó hivatal: Nagy Ferenc könyv- kereskedése , hová az előfizetési pénzek, hirdetések, hirdetési-dijak és reclamatiók küldendők. 80-ik szám. Gyula október 5-én 1871. POLITIKAI ÉS VEGYES TARTALMÚ KÖZLÖNY. Hirdetések felvétetnek : Gyulán a kiadó hivatalban; Pesten : Lang Lipót nemzetközi hirdetési < irodájában (Eizsébettér 9. sz.) Továbbá Neumann II. (Kígyó utca 6. sz.), és Singer Sándor (3 korona utcai 5. sz.) hirdetési irodájában. — Hirdetési dijak : Három hasábos Garmondsor háromszori hirdetésnél 5 kr. < Terjedelmes vagy többször megjelenő hirdetések kedvezőbb feltételek mellett vétetnek fel. — Kincstári illeték < minden egyes beiktatásért 30 kr. — A „Nyilttér“ben a 3 hasábos Garmondsor dija 15 kr. Kéziratolr nem küldetned: -vissza,. Megjelen hetenként kétszer, vasárnap és csötörtökön. Előfizetési feltételek: Helyben házhoz hordással, vagy vidékre postán egesz evre fél „ negyed „ Válasz a válaszra. Mondám és ismétlem, hogy korunk gyakorlati irányú, és ez bizonyos határokig helyesen is van igy. Azonban még egyszer és újból mondom, hogy ez csak bizonyos határokig vihető a nélkül, hogy magasabb érdekeket ne áldozzunk fel a gyakorlati, mondhatnám anyagi iránynak. Hogy Csaba fekvését tekintve inkább van hivatva a megye központjává lenni, ezt csak az merné tagadni, ki elég bátor volna állítani, hogy kétszer kettő nem négy. Az is tény, hogy Csabának vasúti összeköttetései Gyula felett elvitázhat- lan előnyöket teremtettek számára. De még abból, hogy Csaba a megyének forgalmi középpontja, egyáltalán nem következik az, hogy magában rejti egyúttal mindazon elemeket, melyeket egy leendő megyei középpontban látni óhajtanánk, és mert forgalmi középpontja egyúttal politikai központja is legyen. E kettő között még bizonyos ür marad fenn s azon helyé leend az előny, mely ez űrt jobban tölti be. A Csaba előnyére irt cikk írója [R] bizonyos hely missióját s ezzel jövőjét, forgalmi eszközei és kereskedelmétől teszi függővé. Ezt mi is elfogadjuk bizonyos határig, és mert elfogadjuk elemezzük elfogulatlanul a dolgokat. A forgalmi eszközök magukban véve még néni elegendők arra nézve, hogy bizonyos hely kereskedelme emelkedjék; hanem szükségkép megkivántatik, hogy legyen szükséglet, melyet a forgalmi eszközök segéf ÍM& Lapjaink s a magyarnyelvtan. A németesítés ellen mostanában annyiszor Írtak lapjaink, hogy az e tárgyban most még fölszólalókat az olvasó közönség aligha méltatja figyelmére. Annyi bizonyos, jól nagyitó üvegeket használtunk ; szerencsésen föl is fedeztük immár más szemében a szálkát; épen azért ideje is volna talán, hogy észrevegyük magunkéban a gerendát. Az a geren-1 da pedig ugyancsak nagy darab : nem csoda, ha megakadályozta tisztán való látásunkat. Pedig mit- sem vesztenénk, ha mindjárt egy pici szálka lenne is belőle; annyi bizonyos, hogy nyelvészetünk épülete ez által még nem dőlne össze; sőt alapos gyanúm szerint, nyerne is vele. Jól összeszidták a lapok azon lelkiismeretlen, haza- illetőleg nyelváruló embereket, kik a mi édes honi nyelvünket idegennel a némettel cserélték föl s oda hatottak, hogy mást is példájok követésére indítsanak. Hanem úgy jártak, mint Toldy Ferenc, ki — gondolom az 1841-ki — Atheneumban a „c“ helyességét egy alapos „cz“-s cikkben bizonyitotta be. Ok is nekirontanak holmi kereskedőknek, kik üzleti nyelvül azt használják, melyet vevőik leginkább beszélnek; hanem az természetesen nem hiba, ha ök, gyakran egészen magyartalan, nyelvtanellenes cikkekben öntik ki hazafiui haragjokat, Nagyon jól mondja Budenzünk, hogy nyelvün| lyével fedezni kell, — szükséglet pedig csak ott van, hol ezt valamely hely lakosságának úgy anyagi, mint szellemi fejlődése igényli. Csaba városának tulnyomólag mezei gazdálkodással foglalkozó lakosságában még nem emelkedett az élet magasabb szükségletei iránti érzék azon fokra, a mely fokon az már Gyula lakosságánál észlelhető, és mert nem emelkedett, következik, hogy igényei is sokkal egyszerűbbek s ennél fogva kereskedelme csak az aránylag csekély szánni per eminentiam, úgynevezett értelmiség szükségletének kielégítésére van utalva. — Itt rejlik szerintem annak oka, hogy Gyulának kereskedelme, annak úgy bel-, mint külterjét tekintve, Csaba városa évek óta fenálló előnyei dacára is, emennek még mindig jóval felette áll, miről bárki is meggyőződhetik, ki a két város forgalmi főterére csak egy futó pillantást vet. Ennélfogva áll, hogy Csaba mellett a forgalom élénk és erős, de e forgalom hatását Csaba kereskedelmi felvirágzása jó formán alig érzi; Csaba belüzletforgalma vele alig lendült valamit, és nem is fog lendülni mindaddig, mig az emelkedő kereslet, a kínálat emelkedését nem vo íja maga után. Felhozható még Gyula előnyére országos vásárainak a csabai országos vásárok feletti aránytalan élénksége és népessége, melyek mellett a csabaiak alig említhetők. Mindezekből szerintem egyszerűen következik az, hogy Gyula lakosságában erősebb a fogékonyság az ipar- és kereskedelem iránt s hogy j Gyula, a mint ma a dolgok állanak, e tekintetben két első sorban az irodalmi férfiak rontják. Elmúlt azon korszak, midőn Íróink —• úgyszólván, kivétel nélkül — műgonddal készítve adták sajtó alá müveiket. — Igaz, hogy több jó, több helyes volt e kevésben, mint van most a sokban. Az ő mtíkö- désöket bizonyos félénkség, aggodalom jellemzi: mint ez egy „nyelv átalakulásának, jobban mondva; újjászületésének korszakában rendesen történni szokott ; nem egyszer estek tehát túlzásba, — de tudtak is aztán egy-egy Kölcseyt teremteni. Nem volt az akkor divatban, hogy „nagy“-nak, „jeles“-nek 8 más -e félének nevezzenek mindenkit, kinek tollából a lapok közölhetőnek találtak egy pár cikket. —- Azonban „korunk a haladás kora“ : mint ezt minden újdonsült iró első munkájának bevezető soraiban olvashatjuk. Ha fölveszi az ember, nem is olyan nehéz a XIX. század második felében halhatatlanná, ismertté, vagy pedig a sok cikkezés folytán, az olvasó közönség által megunttá lenni : csak legyen eléggé rettenthetlen lelkünk, melyet egy-két lefőző szerkesztői üzenet nem kerget a kétségbeesés honába. Utoljára csak beválik valami tőlünk is, s a magunkhoz hasonló szellemóriásokkal teremtünk oly nyelvet, melynek rendbehozására kevés volna egy uj Kazinczy. Rövidebben szólva : mai nap nem azon érzet és eltökélyós vezeti Íróink legnagyobb részét nyilvánosság elé, hogy komolyan és hivatásának megfe- lelöleg a nyelvvel, mint fegyverrel küzdjön a sokaság javára, hanem : hogy legyen neve, legyen kereset-forrása, — ha nem viszi is többre a Árelőnyben van vetólytársa felett s ma még e szempontból tekintve is a dolgokat, jobban beillik a megye székhelyének. Egyébiránt én megvallom a dolgokat ily mer- cantil szükkeblüséggel mérlegelni nem óhajtom s habár megengedem, hogy úgy kényelmi mint gazdasági tekintetek Csaba előnyére szólanak, de ezen kényelmi tekintetek ellenébe állítható egy másik tekintet, melyet nekünk elhanyagolni nem szabad. Minket magyarokat — és még egyszer inotálom e szót: m agy a ro kát, annyi küzdelem és hányattatás között, annyi bel- és kül ellenség ellenében történelmi múltúnkra s e múltban gyökerező jogainkra történt szerencsés hivatkozás mentett meg. Ha valaki a múltban gyökerező e jogok egyes gyökszálait akár in toto akár in partibus, kényelmi vagy más egyéb tekintetekből könnyelműen tépdeli: megingatja vele azon talajt, melyen eddig meglehetős biztossággal állottunk meg. Gyulának történelmi múltja van, tereit nem egyszer áztatá a török iga lerázatásért folytatott harcunkban elesett ősök vére, századok óta székhelye volt a megyének ; Csaba egy ifjabb sarjadék, mely habár egy tartós élet minden kellékeivel bir is nem követelheti, hogy kedvéért az idősb testvér jogairól amúgy könnyedén mondjon le. És én részemről megvallom, ezt speciális helyzetünkben annyira fontosnak tekintem, hogy ezt sem kényelmi, sem gazdasági, sem más egyéb tekinteteknek feláldozni nem óhajtanám ; annyira fontosnak, hogy a sentimentalitás kászságnál. —- Ezek irataiban keressünk műgondot ? Reáérnek-e ? Hiszen az idő pénz, csakugyan p é n z s ök a szerkesztőktől annál több pénzt kapnak minél többet Írnak, minél többet gyártanak, — minél rövidebb idő alatt! Hja, az időszaki irodalmat most nem egy-két lap képviseli, mint a boldog- emlékű Kulcsár s a többi idejében : ma sok munkatársra van szükség s e sok munkatársnak legyen, minél több keze, hogy a lap hasábjai naponkint, vagy hetenkint beteljenek, — nem az olvasók szellemi javára, hanem az — előfizetési pénzért! Beh elkelne mi nálunk azon korbács, mellyel Jézus a szentelt helyen üzérkedőket kiűzte! Félek, eltérek a tárgytól, melyhez azonban a mondottak bevezetésül szolgálnak; s nem tehetek róla : hódolok az irodalmi divatnak, mely megengedi, hogy a bevezetés hosszabb, vagy legalább aránytalanul hosszabb legyen a tulajdonképi tételnél. Már fen idéztem s azt hiszem, helyesen idéztem Budenz szavait, hogy nyelvrontókra legelébb is az irodalmárok közt találunk. Ha az irály maga az ember : úgy keserűen kell elismernünk a valót, hogy alig van magyar iró; mert ez esetben azok, kik nagy számmal létező lapjainkat tele értekezik : maguk is csak számok, zérusok, .kiket mi nem mondhatunk magunkéinak. — Vigasztalást meríthetünk ugyan más nemzetek irodalmából, —- csakhogy talán még létező jobb bitünket is leforrázza, hiszen a gondtalan, lelkiismeretlen munka nemcsak nálunk, — náluk is divatozik! (Vége következik.)
