Békés, 1871. (3. évfolyam, 1-105. szám)
1871-09-24 / 77. szám
77-ik szám Harmadik évfolyam. Gyula September 24-én 1871. Szerkesztőségi iroda, hová a lap szellemi részére vonatkozó közlemények küldendők: főutca 186. szám. Kiadó hivatal: Nagy Ferenc könyv- kereskedése , hová az előfizetési pénzek, hirdetések, hirdetési-dijak és reclamatiók küldendők. BÉKÉS Megjelen hetenként kétszer, vasárnap és csötörtökön. Előfizetési feltételek: POLITIKAI ES VEGYES TARTALMÚ KÖZLÖNY. \ HtÄ“' Hirdetések felvétetnek : Gyulán a kiadó hivatalban; Pesten : Lang Lipót nemzetközi hirdetési irodájában (Erzsébettér 9. sz.) Továbbá Neumann B. (Kígyó utca 6. sz.), és Singer Sándor (3 korona utca 5. sz.) hirdetési irodájában. — Hirdetési dijak : Három hasábos Garmondsor háromszori hirdetésnél 5 kr. ( Terjedelmes vagy többször megjelenő hirdetések kedvezőbb feltételek mellett vétetnek fel. — Kincstári illeték minden egyes beiktatásért 30 kr. — A „Nyilttér“ben a 3 hasábos Garmondsor dija 15 kr. Kéziratok nem küldetnek vissza. egesz evre fél „ negyed „ Előfizetési fölhívás „BÉKE S“ 1871-ik év utolsó negyedére. Külön előfizetési iveket nem küldünk szét, hanem e helyen kérjük fel a t. közönséget, hogy lapunkat továbbra is pártolni s a közeledő évnegyedre szóló előfizetéseket idejekorán a kiadóhivatalba beküldeni szíveskedjék. E végből a postautalványozást, mint legcélszerűbb módot, ajánljuk használni. Békésmegye bizottmányának évnegyede» közgyűlése. Sept. 18-án és folytatva. (Vége.) Olvastatott Tisza Lajos közmunka- és közlekedési minister úrnak, ezen állásra lett kinevezteté- sét tudató levele. A megye őszinte örvendezéssel veszi tudomásul e kineveztetést s nem késik kijelenteni, miszerint minister urnák a közügyek előmozdítására irányzott törekvéseinek teljes mérv- beni támogatását a maga részéröl hazafiui és törvényhatósági állásából kifolyó kötelmének ismeri, s alkalmat vesz magának öt ezekről külön üdvözlő levélben is biztosítani. — Ugyancsak a közlekedési minister urnák a megyebeli vasúti állomásokhoz vezető utaknak jókarba helyeztetését s e végből a kongó-tégla utak létesítését meghagyó rendelvénye — az illető szolgabiráknak oly meghagyással adatott ki, hogy a vasúti állomás hely- lyel biró községeket a kérdéses utaknak saját érdekükben jó karba hozatalára hathatósan utasítsák ; egyúttal az állandó közmunkái küldöttség utasittatott, hogy a kongó tégla utaknak miként lehető legcélszerűbb létesítése tárgyában véleményt adjon. — Ugyancsak a közi. minister ur a megye fölterjesztése folytán tudatja, miszerint a B.-Csabától Körös-Ladányon, Szeghalmon és Füzes-Gyarmaton át Biharmegyébe vezető ut államkezelés alá vételének kérdését, az államut hálózatnak célba vett nagyobb körbe leendő kiterjesztése alkalmával, több hasontárgyu folyamodvánnyal együtt tárgyalás alá fogja vétetni. E rendelvény egyelőre tudomásul vétetik. — Ezekután a törvényhatóságok részéről érkezett levelek vétettek fel, melyek többnyire helyi érdekkel foglalkozván, tudomásul vétettek. Fölemlítjük azonban, hogy némely törv. hatóság az 1870-ik évbén eszközölt népszámlálási művelet eredményéről stat. kimutatást küld- vén, elhatároztatott, hogy a népszámlálás e megyét érdeklő eredménye a megküldöttekhez hasonló kimutatásba foglaltassák s ezer példányban ki- nyornattassék s ezek teljesítésével az e megyei népszámlálást eszközlött küldöttség elnöke, Szakái Lajos bízatott meg. — A pénztári tisztségnek a megye házi- és közmunka váltsági pénztárának jelen állását föltüntető jelentései tudomásul vétettek s a kérdéses pénztárakba gyűlésen kivlil al- ispáni utalványok folytán eszközölt bevételek s ugyanazokból tett kiadások utólag helybenhagy attak. — Özvegy b. Eötvös Józsefnénak a megye által hozzá intézett részvétiratra adott köszönő válasza — tudomásul vétetik. — Olvastatik Sipos Sándornak, a halásztelki és endrödi érdekeltségek megbízottjának kérvénye, melyben az Endröd községtől az úgynevezett Nagyfokig terjedő és egyszersmind közlekedési útul is használt töltéseknek az érintett társulatok által célba vett kijavíttatását engedélyezni, az e végből netán szükségelt kisajátításokat eszközöltetni s végre a társulatok által teendő kiadásoknak legalább fele részben leendő megtérittetését kimondatni kéri. E folyamodvány két első ága teljesittetik, a harmadikra nézve azonban kijelenti a megye, hogy azt bármily igazságosnak ismeri, a kérdéses megtérítést saját pénztárából azon okból nem hajlandó megajánlani, minthogy a társulatok által végbeviendö munkálatok teljesítése eredetileg Endröd községet illeti, mint a melynek az leginkább érdekében áll, s igy a fele részben kórt megtérítésre a most nevezett község köteleztetik. — A földmivelés, ipar- és kereskedelmi minister ur által ajánlott és Bibarf ál€ JL írj-«, bajnok. (Emlékül a m. k. csongrád-csanádi 8-ik houvéd- zászlóalj Gyulán 1871. September 24-én tartott zászlószentelési ünnepélyére.) Int a nemzet szellemőre: Harsog a kürt ébredőre; Fel csatára ifjú bajnok! Bár nehéz legyen is harcod: Csak előre 1 csak előre 1 Csattog a kard, ömlik a vér, Oly iszonyú a csatatér!.. Ifjú bajnok küzd halálra. Mély sebére, homlokára Hleni fog majd a babér. Alkotiyodik,— vége, vége! Már a fegyver is letéve.... Ifjú bajnok felsohajtott S maga törte szét a kardot; így kívánta büszkesége. Éj borul a gyász mezőre, Álmot hoz a szenvedőre; S mig a kín pihenni hagyja Álmodik bár, egyre hallja: Csak előre! csak előre! Ébred a nap, minden éled, Oly dicső, oly szép az élet!.. Ifjú bajnok! ifjú bajnok! Hogy lehetne még meghalnod? Hát hiába hult-e véred?!.. Oh a vér nem hull hiába Van a sírnak is virága; Hadd viruljon hát a babér: Győzzön az elv! hulljon a vér! Vesszen az önkény igája! Int a nemzet szellemőre: Harsog a kürt ébredőre! Fel csatára ifjú bajnok! Bár nehéz legyen is harcod: Csak előre! csak előre 1 Papp Mihály. Hoff, a hires párisi sergent. (Sarcey „Le siége de Paris“ cimn müvéből.) A lezajlott porosz-francia háború mintha arról akarta volna meggyőzni a világot, hogy a személyes vitézség ma már a katonában csak szánandó erény, mellyel feláldozhatja ugyan magát, de az áldozatnak jóformán értelme nincs, — nem jegyzett fel oly egyes bravourokat, melyek a régi hadjáratokat jellemezték; nem örökitette meg egyes hősök nevét, kik oroszlán módjára rontva az ellennek, osztogaták vaskarokkal az ádáz halált; nem ismert Hectort és Áchillest. Azaz bocsánat, mégis ismert egyet s ez egy mig szerepelt francia volt; midőn a háborúnak vége lett, nem lelték többé a francia táborban, de nem látták meghalni sem. Azért azonban Hoff nem regebeli személy volt, hanem húsból és csontból alkotott -katona, kit a természet a vadember szaglási képességével áldott meg s ki az amerikai vadak példájára, vadászatot tartott a poroszokra. Yriarte humoristikus festő, ki Vinoy tábornok törzskarához tartozott, tárta fel először a közönségnek a talányos lényt, kinek neve a reggeli jelentésekben minden nap olvasható volt. Hoff sergent saverne-i származású volt; atyját a poroszok agyonlőtték, midőn e város hatalmukba esett, s ö megesküdött, hogy atyját megbosszu- landja s ezért féltévé, hogy minden nap legalább egy poroszt fog megölni. Megindult többnyire éjjel, majd orvvadásznak, majd máskép öltözködve; kileste rejtekhelyüket, lépésről lépésre kisérve őket, órahosszakig állván lesben, ha a szükség úgy hozta magával, s hirtelen orozva rohanva zsákmányára. Egyszer egy bokorba rejtőzve s az éj legnagyobb részét ott töltve, rohant egy porosz lovas őrszemre, ki semmit sem sejtett s egy szuronydöféssel Ieteritvén emberét, maga állott annak helyére, várva, hogy majd felváltják. — Nemsokára jö az örvezető tizedes, kisérve a felváltó őrszem által. Hoff sergent egy kardvágással teríti le az egyiket, másikat puskája tusájával üti agyon, maga pedig halk, de sebes léptekkel odább illan. Többször kisebb vállalatok vezényletét bízták reá, s miután embereibe bizalmat önteni tudott, mindenki örömest kisérte. Egyszer — igy beszélte el maga — tizenkét nagyon biztos ember volt velem; én egy árkot ástam s abba rejtém el őket, hogy fejük is alig látszott, fegyverüket a mellvédre támasztva. Magam
